Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
A Szombat PESTI NAPLÓ $928 december 1 « Ez a szegény Budapest i Idelion Budapestre a kitűnő német regényíró, és a , vetmlfeszeretetéről híres magyar nemzetet ebben a... ügyben hivatalosan képviselő PEN klub törte a "fejét, hogy mit mutasson neki? Amikor VII. Edward diég mintwalesi ".herceg eljött Jászberénybe, hogy megnézze egyszer az ő nevét viselő jász-kun húrrezredet, a huszártiszt urak szintén igen nagy zavarban voltak, hogy micsoda nevezetes dolgot mutassanak neki, mert a Lehel kürtjén kívül semmi nevezetes dolog Jászberényben ilyesen. Egy túlságosan pikáns anekdota szerint, melyet le sem lehet írni, a jászberényi tisztek valahogyan segítettek magukon; de mit csináljon a híres német íróval ea 11 szegény Budapest, melyben, valóban nem történik semmi .* Elvitték tehát a híres írót az Erdélyi-pertárgyalására. — Ez * nem regénytárgy, —,mondotta a német író, aki a helyzet magaslatán volt, mert csak azt nézte, ami hasznos. De az' Erdélyi-per után nem tudtak neki mutatni semmi egyebet, mint a Fészek-Klub szép helyiségek. A Fészek-Klub is szép látványosság, az ' Igaz, mert megfér benne a színész, a festő és a szobrász'a kritikussal, ami éppen olyan érdekes látványosság, mint amikor a menazseriában egy ketrecben áll a farkas és a bárány a nagyérdemű közönség előtt. Ezzel azonban vége a látnivalóknak: nincs semmi, amit, meg érdemes volna megnézni. A parlament.. oly unalmas, hogy elalszik a karzaton az előkelő idegen. Az egyetemeken is szünetel, nemes specialitásnak és nemzeti büszkeségünk: nem tudjuk megmutatni, hogy tizenkét keresztény fiúmilyen könnyen meg tud verni egy zsidót, — szóval, hírneves lovagiasságunkat, nem fitogtathatjuk. Az a szegény ,német, kénytelen továbbmenni anélkül, hogy valami echt. Ungarisches,, kerülne a szemei elé. Ez bizony kár, nagy kár. Ha Szevillába megy a német, lát, egy szép bikaviadalt. Ha Párizsba megy, lát gyönyörű üzleteket, s éjjel olyan mulatóhelyeket, melyek ízlésének és erszényének megfelelnek. De Budapestért?!\... Budapest "arról híres, hogy itt sok a ...szép uot. De amennyire megfigyelhettem: nincsenek többen, mint Bécsben és nem is szebbek, csak tolakodóbbak. És emiatt az idegenekre nem hatnak. Másként volt tíz hajdan, Ferenc József korában! Sokat tudna erről beszélni Sándor László, az akkori főkapitány! A háború utolsó évében minduntalan itt volt egy-egy török császári herceg vagy német birodalmi miniszter. És Wekerle, a miniszterelnök csak telefonált a főkapitánynak: — Olyan mulatságot csinálj neki, hogy megemlegesse! Belekerülhet háromszáz koronába is! Hej, micsoda jó világ volt az, amikor olyan mulatságot lehetett csinálni egy török császári princnek háromszáz koronából! Hanem azóta nagyon megváltozott ez a szegény Budapest! Nagyon elfilisztersedett!... Nincs itt már semmi nagystílű dolog... Azaz, hogy már csak egy van: a színház... A színházzal úgy vagyok, mint a hitetlen ember a templommal: nem élek vele. De a hitetlen ember azért, nagyon jól tudja, hogy az emberek százmillióinak milyen nagy dolog a templom, és én is nagyon jól tudom, hogy Budapest népének mit jelent az, amit nem élvezek: a színház. És őszintén sajnálom önmagamat, mint ahogyan a vak ember sajnálja, hogy nem láthatja a természet szépségeit és a süket ember sajnálja, hogy nem élvezheti a zenét. Alig van hét, hogy Budapest valamelyik színpadán be ne mutatnának egy új színdarabot, mely innen kiindulva, bejárja az egész civilizált világot. Ha nem vagyok is ott a bemutatókon, teljes tudatában vagyok annak, hogy azokon a deszkákon világsikerek jönnek világra. Mindenben le vagyunk törve. Katonailag jelentéktelenek vagyunk, politikailag még jelentéktelenebbek és gazdaságilag a legjelentéktelenebbek. A tudományos pályákon hátul kullogunk. De a színpadott a legelsők között vagyunk, vagy talán éppen mi vagyunk a legelsők. Negyven-ötven évvel ezelőtt a franciáké vált a legelső szerep, uia a miénk. Hogy intofdmik eheet A jó Isten tar íja.... Tehetségel születtek? Iajot... Tehetségek fejlődtek ki Az is lehet. Az ember kutató elméje megáll itt egy nagy probléma előtt, melyet megoldani képtelen. Egy évszázaddal ezelőtt, jöttek a politikai zsenik: Széchenyi, Kossuth, Deák-Jöttek a zseniális költők, szinte egymás sarkába lépve: Vörösmarty, Petőfi, Arany... Most pedig jönnek a dráma nagy mesterei, szintén egymás sarkába lépve: Molnár, Lengyel, Lakatos, Fodor... Méltóztassanak nekem még egy nemzetet mutatni, amely ma négy ilyen színműírót tud felmutatni. De ezeknek a művészete inkább a világé, mint a miénk és ami ennél még fontosabb; az egyetlen dologgal, ami nálunk még igazi nagy érték, külföldi vendégeink előtt nem tudunk dicsekedni. Nyelvünket nem értik és színműíróink dicsősége csak bizonyos idő múlva ér el hozzájuk, mint a csillagok fénye. Ez a szegény Budapest, olyan species, hogy itthon még azt sem tudja érvényesíteni, ami a legértékesebb benne. Sinclair Lewis felesége plágiummal vádolja Theodor Dreisert Newyork, november 30. (A Pesti Napló hake tudósítójától.) Feltűnő plágiumvád foglalkoztatja Amerika irodalmi köreit. Általában azt hiszik, hogy az ügy hullámai messze túl fognak csapni az irodalmi érdeklődés határain és az utóbbi évek egyik legérdekesebb hátterű botrány perévé dagadnak. Amerika új írói gárdájának élén előkelő helyet foglal el a nálunk is jól ismert Theodor Dreiser csakúgy, mint: "Sinclair Lewis. Sinclair Lewis felesége, Dorothy Thompson, aki maga is írónő, most azzal vádolja Dreisert, hogy az ő könyvéből, amely Oroszországról szól, egész részleteket szó szerint leírt és saját neve alatt hozta ezeket nyilvánosságra-Dorothy Thompson Sinclair Lewis-szal való házassága előtt a Newyork Evenista Post berlini tudósítója volt s könyve csak az idén szeptemberben jelent meg. A könyv alapját az a cikksorozat adta meg, amelyet márciusban közölt lapjában és amelyben egy év előtti oroszországi útjáról számolt, be. Dreiser ugyanebben az időben járt Oroszországban, amikor a szovjetkormána megodására részt vett a, szovjet tízéves jubileumi ünnepségein. írtjáról könyvet írt, amely Dreiser Looks at Russia. »Hogy látja Dreiser Oroszországot? cím alatt jelent meg-Dorothy Thompson a könyv megjelenése után azonnal hangoztatta azt, a véleményét, hogy a két munkában mintegy 20.000 szó térfél destinű rész szóról szóra egyezik. Kritikusok, is utánanéztek a plágiumvádnak és megállapították, hoigy amióta a világ világ, még nem fordult elő, hogy két embernek ilyen szó szerint egyező véleménye lett volna ugyanarról a kérdésről. Theodor Dreiser, akit sokan Amerika legnagyobb epikusának tartanak, tagadja a plágiumvádat, és éppen ellenkezőleg azt hangoztatja, hogy anyagát, amelyet az orosz viszonyokról gyűjtött, még Oroszországban megmutatta Dorothy Thompsonnak, mivel azt hitte, hogy feljegyzéseinek ő maga sohasem veheti hasznát. Arra is hivatkozik, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a hivatalos orosz anyag állott rendelkezésükre. Mrs. Lewis azt is tagadja, hogy valaha valami anyagot kapott volna Dreisertől, a hivatalosan átnyújtott orosz ismertetésekről pedig aztállítja, hogy azokban csak statisztikai adatok voltak minden színéüf- le- írás nélkül és azokban nem szerepel sem az utcai életnek képe, sem templomok leírása, ami mindkét könyvben szó szerint azonos. Mrs. Lewis bejelentette, hogy plágiumpert indít"Dreiser ellen, aki szintén ügyvédet fogadott, de nyilatkozatában olyan kijelentést tett, hogy Szinte nem is bánná, ha elítélnék, mert hat hónapi börtön nagyon vonzó lenne ránézve. Agyonlőtte az anya züllött leányát s felmentették Különös családi tragédia a párizsi esküdtszék előtt Párizs, november 11.. (A Pesti Napló tudósítójától.) A francia esküdtbíróságok elé az utóbi időben nagyon sok gyilkossági ügy került és nagyon sok gyilkossági ügy vádlottja szabadul az esküdtek vediktje alapján. Néha a közvélemény nem ért egészen egyet a felmentő ítélettel, de bizonyos, hogy az az ítélet, amelyet most hozott a Seine-Inferieure megye bírósága, nem fog ellentmondást kiváltani. Blot asszony 40 éves nő, másodszor van férjnél. Első férje a háborúban esett el és ettől 21 éves leánya maradt, akit Yvonne Petit-nek hívtak. Az asszony minden erejével azon igyekezett, hogy leányát jó nevelésben részesítse és tisztességes kenyérkereső pályára nevelje, de nem bírt gyermekének kalandésvérével. A leánynak nem tetszett a Blot-család csendes és visszavonult élete, nem érezte jól magát anyja szíik vegyenkereskedésében. Az asszony eleinte azt remélte, hogy leánya megkomolyodik, úgy tett, mintha nem venné észre, hogy éjszakákon át elmarad hazulról és nem ügyelt a szomszédok súgás-búgására, akik arról beszéltek, hogy leányának milyen rossz híre van a városban. A leány állandóan sápadt volt és az asszony minden fillért megvont magától, hogy szép holmikat vehessen leányának és jól táplálhassa. Yvonne egy szép napon azt mondotta anyjának, hogy Párizsba utazik, ki akarja tombolni magát. Blot asszony hiába magyarázta, hogy ez az élet csak eleinte jelent gyönyörűséget és vidám kalandokat, később a nyomorba és pusztulásba vezet, a leány azzal felelt, hogy már nagykorú és ura a saját akaratának.— Csak a barátnőid rontottak így el, — sírt az anya. — Teljesen mindegy nekem, hogy mi a véleményed, — feleli a leány — igenis a barátnőimmel utazunk Párizsba és ott új életet kezdünk. Ez a beszélgetés este folyt le és Yvonne azonnal el is távozott anyja házából. Az aszszony előkereste revolverét, amely még c is5 férjétől maradt reá és a konyhába) egy fiókba tette. Más map délelőtt a leány ismét megjelent egy rendőr kíséretében: a holmijaiért jött. Újra éleshangú vita keletkezett közte és az anyja között, amelynek hevében az asszony megütötte a leányt Yvonne felvette csomagjait és leszaladt a lépcsőn. Az anya utána sietett, egyre könyörögve, hogy ne utazzék el, majd visszaugrott a konyhába, elővette a revolvert és leányára lőtt. A leány egy sarokba bújt, de Blot asszony utánarohant és közvetlen közelről négyszer sütötte el revolverét, majd öngyilkos akart lenni, de a leánya kíséretében lévő rendőr és előrohanó férje kicsavarták kezéből a fegyvert. — Hagyják el, meg kell ebbőn őrülni, — sírta a bíróság előtt az asszony. — Az ember annyi gonddal neveli fel a gyermekét és aztán mágia el akar menni tőle, hogy szerencsétlen legyen. Inkább megöltem, mintsem hogy a szégyenbe engedjem. A tanúvallomásokat apatikusan hallgatta végig Blot asszony és azzal sem törődött, amikor az esküdtek a terembe visszatérve kijelentették, hogy nem találják bűnösnek. Amikor szabadlábra helyezték, a tárgyalóteremből egyenesen a temetőbe ment, leült leánya sírjára és mereven nézett maga elé. — Talán mégsem kellett volna... — mormogta. i felni-kávé Különlegességünk laciendaluanlurillo 10 kg. 3.50 P