Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
, Budapest, 1929 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra 4 pengő Negyedévre 10 pengő Egyes szám ars Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap , 32 fillér yfolyam 27. szám Cí - Ára 16 Hitél Péntek, február I SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20 sz. TELEFON József 464—18, J 464-19. Szerkesztőség Bécsben! I., Kohlmarkt 7. Végeredményében * *« A képviselőház közigazgatási bizottságában a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták ma s a tárgyalás során a miniszterelnök a választói jog problémájáról is nyilatkozott Azt mondotta, hogy »az egységes párt végeredményében a titkos választói jog elvi alapján áll és az idők folyamán fokról fokra végre is fogja hajtani ezt a reformot. A választói jog problémája sok mindent megért az utóbbi esztendőkben. Az ország demokratikus közvéleménye rerünet nélkül hangoztatta, hogy igazi parlamentarizmus el nem képzelhető titkos választójog nélkül Ez a kívánság oly erősen nyomult előtérbe, hogy a legutolsó általános választásokat megelőző kampányban még az egységes párt hívei közül is többen megígérték, mihelyt összeül a parlament, az lesz az első dolguk, hogy a választójog kérdését végre-valahára dűlőre vigyék. Maga a választás lezajlása olyan volt, hogy szinte minden momentuma a titkosság után kiáltott. Még a kormány hívei is kénytelenek voltak elismerni, hogy a nagy győzelmen rikító szeplőként éktelenedik a nyílt szavazás. Mindenki látta és tudta, hogy nyílt szavazás mellett csak a kormánytól függ, mekkora többséget toboroztat össze magának. Érdekes, hogy a nyílt szavazás még az irántunk érdeklődő külföldnek is feltűnt. Ha mag par politikusok külföldön jártak, s szóbahozták a parlamentarizmust, a külföldiek arcán mindig mosoly szaladt végig, — igen, parlamentarizmus, de nyílt szavazással. A nyugati országokban el sem tudják képzelni a közvélemény megnyilvánulását nyílt szavazás mellett. Ott nem is tekintik közvéleménynek azt a valamit, amit a nyílt szavazás hoz létre. Lassan-lassan a kormány táborában is átlátták, hogy a titkosságot nem lehet többé »kerítésen kívül hagyni«. Körülbelül két esztendeje lehet annak, hogy a kormány egyik vezérférfia általános meglepetésre kijelentette, mit kérkednek annyit azzal a titkossággal, hiszen ez benne van az egységes párt elvi programjában. Akadtak rettenthetetlen férfiak, akik vállalkoztak e program kiásására és elolvasására. Csakugyan benne volt a titkosság. * A józan ész fonalán haladva, természetszerűen felvetették a kérdést, ha benne van, miért nem valósítják meg. Többízben a Ház nyílt ülésén interpellálták meg erre vonatkozóan a miniszterelnököt A kormány feje ilyenkor majdnem sztereotípszerűen azt válaszolta, hogy a kormánynak egyelőre nincs szándékában a Választójog bármilyen reformját napirendre tűzni. Ezekkel a nyilatkozatokkal rendszerint befejezettnek is látszott a nyílt szavazás ellen indított eszy-egy attak. De csak látszott mert nemsokára ismét megmozdult a közvélemény és ismét ráterelődött a figyelem a nyílt szavazás minden visszásságára. Alighanem ennek tulajdonítható, hogy a miniszterelnök a közigazgatási bizottság ülésén ismét »megragadta az alkalmat«, hogy erről a kérdésről kifejtse az álláspontját. Meg kell neki adni, nem kertelt, hanem éppen úgy, mint a múltban többször, megint a lehető legnyíltabban ismertette meg felfogását. Ez a felfogás a régi kliséről nyomódott le és legfeljebb azt a bájos"közvetlenséget lehet újításnak tekinteni, amellyel kijelentette, hogy az egységes párt végeredményében a titkos választói jog elvi alapján áll. Végeredményében — ami alighanem annyit akar jelenteni, hogy mit lábatlankodnak folyton ezzel a kérdéssel, hiszen hát végeredményében ... Ugyancsak elragadó az az őszinteség, amellyel bejelenti, hogy mikor lesz a titkosságból törvény. Majd »az idők folyamán fokról fokra végre fogja hajtani az egységes párt ezt a reformot«.. Tehát majd az idők folyamán és majd fokról fokra. Az egységes párt alkalmasint örömmel veszi ezt a nyilatkozatot tudomásul. Hiszen ez voltaképpen annyit jelent, hogy az ő életét jó hosszúra szabta ki az egységes párt Allahja. Idők folyamán, fokról fokra — ez számokban kifejezve, akár több évtizedet is jelenthet. Kormánypárti kebel számára el nem képzelhető örömteljesebb hír annál, mint az, hogy még sokáig, igen sokáig lesz módjában igen-rra szavazni. Az egységes pártnak ez az öröme alighanem izolált marad. Az ország túlnyomó többségének az a nézete, hogy a választójog titkosságához nem elég egy párt elvi álláspontja. Ha a kormánypárt csakugyan híve a titkos választói jognak, akkor azt iktassa be az aktív programjába, s ne tolja azt fel az elvek felhőjébe. Ugyancsak az ország túlnyomó többségének az a nézete, hogy ezt a reformot nem az idők folyamán kell megvalósítani. Ha holnap valósítják meg, már akkor is jól elkéstek. Ez a reform tökéletesen megérett az élet- beléptetésre. Nem szükséges ehez az idők folyama és még kevésbé szükséges a fokról fokra való ígérgetés. A magyar nemzet érettsége és intelligenciája ellen vétkezik az, aki feltételezi róla, hogy akár ma ne tudna méltóképpen élni alkotmányos jogával. A választói jog problémája, amint említettük, sok mindent megért az utóbbi esztendőkben. E sok minden között a miniszterelnök mai nyilatkozata a legkülönösebb. A revízió ügyében ma rendkívüli közgyűlést tart a főváros Polónyi Dezső előterjeszti eredeti indítványát — A szocialisták külön, továbbmenő indítványt tesznek — A jobboldal enyhehangú deklaráció mellett döntött (Saját tudósítónktól) A főváros pénteken rendkívüli közgyelést tart a revízió kerdésében. A vonlatkozo siaitványt Palányi Dezső nyújtotta be. tzolonyi vatarozott szavakkal akarja tbirv/.vatani a parlamentet, hogy utasítsák a Kormányt a revízió kérdésének napirendre tüzesére, ezzel kapcsolatban a diplomáciai testületben is változásokat kíván, csak olyan emberek lehetnek külföldön a magyarság képviselői, akik a revízió gondolatát előbbreviszik. Polónyi Hothermere karácsonyi üzenetéhez csatlakozva bizonyos belpolitikai reformok végrehajtásának szükségességét is hangoztatta. A benyújtott indítvány forrongást keltett a Városházán. Mindenki érezte, hogy az indítványt leszavazni nem lehet a jobboldali pártok viszont nem voltak hajlandók Polónyi eredeti indítványát megszavazni. Polónyi Dezső ebből a kérdésből nem akart pártpolitikát csinálni. Éppen ezért hajlandónak mutatkozott tárgyalásokra és kijelentette, hogy az ünnepélyes egyöntetű tiltakozás kedvéért bizonyos stiláris módosításokra hajlandó annál is inkább, mert ebben a kérdésben Bethlen István felfogása alapján áll, aki 1927-ben az összes nemzeti erők összefogását hirdette. Ripka főpolgármester Gaár Vilmost bízta meg a tárgyalásokkal. Az összes pártokkal voltak megbeszélések ,amelyek azonban néhány nappalezelőtt eredménytelenül végződtek. Polónyi Dezső ugyan megegyezett Gaár Vilmossal egy szelídebb hangú indítványban, viszont ezt a közös, illetve Gaál Vilmos által megfogalmazott indítványt a jobboldali pártok nem voltak hajlandók magukévá tenni. Ilyen előzmények után a közgyűlési pártok csütörtök esti foglalkoztak az indítvány ügyével. A községi polgári párt azt a határozatot hozta, hogy Polónyi indítványa kapcsán különálló indítványt fog beterjeszteni. Ez az indítvány csak arra szorítkozik, Loary helyesli a revíziót, valamint fontosnak tartja a külföldi propagandát ebben a kérdésben, de sem a közszabadságok helyreállításáról, sem egyéb belpolitikai kérdésekről még csak nem is beszél. A községi polgári párt határozata tulajdonképpen azt jelenti, hogy a párt elfogadta Ugron Gábor indítványát, aki a megtartott pártközi konferencián nem a Gaál Vilmos-féle módosított, illetve enyhített indítványt volt hajlandó megszavazni, hanem csupán abba egyezett bele, hogy a főváros kívánja a revízió ügyében megindítani a harcot és semmi más kérdést nem akar érinteni. Magyarán mondva, leszavazták Gaár Vilmost, viszont a községi polgári párt határozata most azért érdekes, mert éppen Gaár Vilmos fogja, a községi polgári párt indítványát előterjeszteni. Wolffékkal megvan a megegyezés. A községi kereszténypárt szintén az indítványnak csak ezt az enyhe formáját szavazza meg. A községi polgári párt és Wolffék összefogása tulajdonképpen biztosítja az indítványnak ilyen formában való elfogadását. Ezzel azonban nincsenek lezárva az akták. Polónyi Dezső most már eredeti indítványát terjeszti elő és minden valószínűség szerint nagyon éles beszédőt fog mondani. A demokraták támogatják Polónyi indítványát, viszont a szocialisták tovább mennek. A szociáldemokrata párt községi frakciója szintén értekezletet tartott, úgy gondolják, hogy most már semmi nem köti őket és a revízió ügyében saját felfogásukat fogják előterjeszteni. A szocialista frakció megbízásából tehát külön indítványt fognak benyújtani a rendkívüli közgyűlésen. Ilyenformán tehát szerepelni fog Polónyi Dezső első indítványa, amelynél sokkal erősebb lesz a szocialisták indítványa, a jobboldal pedig néhány soros enyhe deklarációval akarja beérni. Gyertyaszentelő Írta: Jánosi György Gyertyaszerteőkor világrengető cservény tartánill: megmdul a medve barlangjában, ahol téli álmát alussza, felébred, kilép a nagyvilág küszöbére, szétnéz, mérlegel, megfontol, szimatol, töpreng és határoz. Ha az idő ígép, napos és csalogató, hátat fordít a csábító napsugárnak, lágy melegnek és az egész világnak, s mint aki csalóka külsőségek mélyét nagy bölcsességgé méri ,és látja a hord valót, visszatér barlangjába, másítdalára fordul és atezik tovább. Mert új tél mérgét tudja a látszat mögött. Ha pedig azt látott, hogy keményen csikorog, sírva, nyögve kavarja, szórja a hulló havat a szélvész, harsognak a hidegtől megpattanó fenyők és jégcsappá dermed a forrás, ég és föld zimankós köddé kavarodott, tikkor kintmarad, mert ő, a természet örök forve-