Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

3 Péntek" PESTI NAPLÓ 1029 február 1 Otthagyta az oltár előtt hercegi vőlegényét Thurn-Taxis Illa hercegnő Berlin, január 31. Az Achtuhr Abendblatt, müncheni tudósítója nagy társadalmi botrányról számolt be. Szerdán lett volna az esküvője Thurn-Taxis Illa hercegnő­nek, a grófi család cseh ága egyik leszármazottjá­nak, a Thurn-Taxis-család regensburgi fejedelmi ágának egyik leszármazottjával, 'Thurn-Taxis Rai­ner'-Raphael herceggel. Az esküvőre számos elő­kelő vendég gyűlt össze a regensburgi kastély­ban, hercegek s fejedelmek, nagyszámú kíséret­tel. A vendégsereg már felsorakozott, hogy a kas­tély kápolnájába menjen, ahol a regensburgi püspök már teljes ornátusban várta a fiatal párt, midőn Iila hercegnő berohant a Thurn-Taxis her­cegi család fejéhez és közölte vele, hogy meggon­dolta a dolgot, és nem tudja kimondani az oltár előtt az igent. A hercegnő a vallomás után síró­görcsöt k­apott. Az esküvőt természetesen lemon­datták s a hercegnő elhagyta Regensbi­rgot. Hír szerint külföldi birtokaira utazott. Titokzatos állami okmányrablás Párizsban Párizs, január 31. Csütörtökön a Boch de Boulogne egyik fako­rában egy elegánsan öltözött eszméletlen fiatal­embert talált a rendőrőrszem. Az ismeretlen férfit, aki fején súlyosan meg volt sebesítve, a kórház­ban elmondta, hogy Antoine Jospeh Delattrenek hívják, 24 éves, belga állampolgár. A belga keres­kedelmi tengerészet rádiótisztje vagyok — mon­dotta — és bizalmas küldetésben tartózkodom Párizsban. Egy előkelő bárban megismerkedtem két külföldivel, akikkel annál nyugodtabban töl­töttem az estét, mert mindkettő volt tengerésztiszt. , Éjfél után egy étterembe tértünk be, ahol étkezés után elvesztettem eszméletemet. Valószínűleg a két idegen vitt ki a fasorba, miután tárcámat el­rabolták. Tárcámban nem volt sok pénz, ellenben rendkívül fontos bizalmas iratok,­­egy külföldi ha­talom hadihajóin lévő drótnélküli telefonberende­zés), amelyek legújabb tökéletesítéseit ismertetik. A hadügyminisztérium második osztályán azt kö­­­zölték, hogy egy Delattre nevű egyén tényleg járt ott, nagyon gyanúsnak találták és ajánlatával el­utasították. A belga nagykövetségen pedig azt mondották, hogy ismerik az illetőt, aki nagyon kétes egyéniség. Sanchez Guerra volt miniszterelnök, akit fiával együtt letartóztattak, állt a spanyol zendülők élén A forradalom három vezetőjét kivégzik Madrid, január 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Könyörtelen kézzel törte le Primo de Rivera a lázadást. A­ madridi helyőrség három ezrede megszállotta Ciudad­ Real-t. Elrendelték a lázadó tüzérség tisztjeinek letartóztatását. Három ma­gasrangú tüzértisztet golyóhalálra ítéltek. Orgas tábornok, a kormánycsapatok parancs­noka táviratot küldött Alfonz királynak és felha­talmazást kért a két halálos ítélet végrehajtására, a három halálraítélt tiszt közül ugyanis az egyik megszökött. A felkelők vezére állítólag Sanchez Guerra volt miniszterelnök, akit szerdán délelőtt sikerült letartóztatni. A hivatalos jelentés szerint az összeesküvést Franciaországban szervezték meg, Giudad-Realban teljesen helyreállt a rend. A nemzetgyűlés ülést tartott és a lázadás elfoj­tása után melegen ünnepelte Primo de Riverát. La Guerra­ volt spanyol miniszterelnök, akit most Valenciában letartóztattak, Maurávall és gróf Romanezzel együtt leghatalmasabb tényezője k ÁLMOKHÁZA REGÉNY 27 ÍRTA: HELTA? JENŐ Karmos fölugrott, az asztalhoz sietett, vi­zespohárba töltötte a konyakot és egyszerre fölhajtotta. Aztán újra töltött. Leintette a lány ijedt mozdulatát: — Ne féljen, nem iszom le magamat. Meg­szoktam. Maga nem iszik? Igyon! A lány húzódozott az italtól: — Nem szoktam. Csak a vendégeknek tartom ... Karmel kiitta a második poharat is. Agyában megint hallotta azt a végzetes zú­gást, hirtelen fölcsuklott benne utolsó tizen­két órájának minden rémcége. Ráförmedt a lányra: — Igyál! Bolond! Ne félj, nem öllek meg. Magamat segít. Pediff talán ez lenne a legböl­csebb. Úgy, ahogy ma délután az öreg száza­dos meg a fekete­ asszony... De még nem is­merlek, nem­ tudom, t­­ vagy-e az, akinek el kell jönnie? Ne bámulj rám úgy! Nem va­gyok, őrült. Mit érsz vele, ha megmagyarázom is? Hiába mondok neked neveket. Tudod, ki volt dr. Szebeni Virgil? U­gy-e, nem tudod. Ma délelőtt az állatkertben találkoztam a vakkal. Ugy­e, nem ismered a vakot? És Iczky grófnét sem ismered és álmodban sem látogat meg a porcellán-asszony. .Akkor hát mit akarsz? Feküdj le és aludj! Velem ne törődj! Elfáradt, elcsöndesedett,­­körülnézett, a lányt kereste. Az sikításra tátott szájjal az ajtóhoz menekült már. Intett neki: — Jöjjön vissza! Bátran, seemmi... nem fontos. Elintézetlen, ügyek. N­éha eszembe jutnak. Majd elintézem. Már elhatároztam. Akkor megszabadulok tőlük. Tudja, repülő voltam ... lezuhantam... nem fontos. Egy fontos csak. Aludni szeretnék. Mondtam már az uccán is. Aludni. Maga az ágyban, én a díványon, vagy... Reggel fölkelek és lakást keresek. A garniba nem megyek vissza. Itt maradok, amíg lakást találok. Ha fél tőlem, menjen a barátnőjéhez aludni... vagy men­jen maga a garniba, hiszen szokott odajárni. Adok magának pénzt. Hangyácska! Jó név. Itt a pénz Hangyácska, tegye a többihez... Elővette tömött pénztárcáját és egy pár nagy bankót tett az asztalra. Hangyácska föl­csillanó szemmel nézte: — Mennyi pénz! Karmel elnevette magát: — No látja! Ért nem félek attól, hogy kirabol. Holnap is ennyit kap. Mindennap, amíg itt vagyok... Ez jó szoba. Kedves, ba­rátságos, világos, meleg. Az ablakon függöny van. Tudja m­ióta nem aludtam függönyös szobában? A régi szobám a gyárban volt, a XVI. számú raktárban. Akarja tudni, ki va­gyok ? Szaladjon át a garniba, Valamivics majd megmondja. Hangyácska eltette a pénzt. — Nem félek. Itt maradok. Vigyázok magára. — Köszönöm. Jó éjszakát! Odament a díványhoz, ruhástul végigdőlt rajta és a falnak fordult Azontúl még a lélek­zetét sem lehetett hallani. Hangyácska meggyújtotta az ágya mel­lett álló kis éjjeli lámpát. Egy-két hasáb fát dobott még a tűzre, gondosan visszarakta a szekrénybe a konyakot me­g a cigarettát, el­fordította a villanykapcsolót, azután levetkő­zött és lefeküdt. Eltoltotta a kis éjjeli lám­pát is. — Jó éjszakát! — mondta halkan, már '•a sötétségben. De nem kapott rá választ. Nyitott szem­m­el, mozdulatlanul feküdt. Elaludni nem mert. Még mindig ijedezett, hátha a titokza­tos vendég azt várja'csak, hogy elaludjon..... 'ék álmában megöli? J és reménykedett is­­egy kicsit... ez a furcsa,, félelmetes katona talán mégis csak odabujik majd hozzá, megöleli és akkor tökéletesen megenyhül ha fölalvad és olyan lesz, mint minden más rendes, ember, nem kell többé félni tőle, szeretni lehet Talán tudná szeretni. Vájjon alszik-e a díványai." Nem mozdul. És talán mégis ébren van, gon­dolkozik... min gondolkozhat? Talán meg­bánta már ridegségét... de szégyeli magát, nem mer még... majd később ... várjunk! De hiába várt... Azután mégis csak elálmo­sodott és mégis csak elaludt. Amikor reggel fölébredt, a dívány üres volt. Karmel ott aludt az ágy előtt a földön. Hátraszegett fejjel, mereven kinyújtott, ke­ményen egymáshoz szorított lábbal, mintha haptakban ülne, szakasztott úgy, ahogy az öngyilkos százados. Csak jobbjából hiányzott a revolver és balkezéről a keztyű. MÁSODIK RÉSZ. ELSŐ FEJEZET. 1 — november 14. »Régi díványom, régi íróasztalom, régi lámpám! Százszor abbahagyott régi naplóm! Most folytatom. Valamivel agyon kell üt­­nora az időt Nem állhatok egész nap az ab­lakban. És most éjjel van. Nem tudok aludni. Amióta betettem lábamat ebbe a lakásba nem hánytam be a szememet. Rettenetesen izgatott vagyok. Nem tudom, örüljek-e vagy részt kessek ! Hogyan kerültem ebbe a lakásba? Ki vezetett ide?­­Folytatása következik." volt Primo de Rivera előtt a spa­nyol politikai életnek. Primo de Rivera hatalom­ra jutása után Franciaországba menekült és itt várta órájának elkövetkezését. Amikor Guerra hírét vette a ciudad-reali zen­dülésnek, fiával együtt Port Vendresben nyomban hajóra szállt, hogy Spanyolországba siessen. Guerra január 29-én este 10 órakor érkezett Valen­ciába, ahol álnév alatt egy szállóban vett lakást. Másnap reggel­ automobilon a tüzérkaszárnyába ment, itt az udvaron maga köré gyűjtötte a tüzé­reket és arra­ buzdította őket, hogy kövessék Ciu­dad­ Realban fellázadt társaik példáját. Három városban általános sztrájk készül ? Párizs, január 31. A Rádióiroda Hendajeből érkezett távirata szerint Bilbao, Granada és Cordova városában a­ munkások kísérletet tettek, hogy általános sztrájkba lépjenek. A hírt más oldalról nem erősí­tik meg. Újból őrizetbe vették Fenyves Ferencet , ezúttal mint penziótulajdonost (Saját tudósítónktól.) Dr. Fenyves Ferenc 48 éves volt középiskolai tanár, jelenleg pensiótulajdonos, már gyakrabban szerepelt rendőri eljárásokkal kapcsolatban a nyilvánosság előtt , legutóbb a múlt nyár­ folyam­án foglalkoztatta a hatóságokat. Akkor, ugyanis olcsó kü­l­földi ugaroltatási akciót rendezett, ennek kapcsán Bu­dapestel előre lefizettette a nyaralókkal a költségeket, de ő ranga az egyes nyaralóhelyeken nem fizetett­ sem­mit, aminek következésképpen megtörtént, hogy­ egyes helyeken az odaküldött nyaralókat visszatartották zá­logul, amíg a pénz meg nem­­­érkezik. Fenyvest akkor letartóztatták. Azóta kiszabadult a fogházból és az Al­kotmány nevű 4. számú házban Úriasszonyok és úrileá­nyok penzióját elmén újabb vállalkozásba fogott. Fenyves Ferenc vidéki lapokban hirdetett különféle állásokat, de különösen gondnoknőkot keresett. A hir­detésre Varga Etel Karakó községi lakos jelentkezett nála, akitől alkalmaztatása előtt 300 pengőt vett fel. Varga­ Etel szerint ez óvadék volt, viszont Fenyves szerint kö­csön. Fel is mutatott egy ilyen értelm­ű írást, amire vonatkozólag Varga Etel kijelentette, hogy ő az írást el sem olvasta, mert nem tételezte fel, hogy az írásban más legyen, mint amit szóval megbeszéltek, márpedig tőle óvadékként kérték a 300 pengőt. A rendőrség a nyomozás érdekében egyelőre a főka­pitányságon tartotta Fenyves Ferencet. Pénteken délelőtt tovább folytatják a nyomozást an­nak megállapítására, hogy nincs-e más károsult is, egyben tisztázni fogják, hogy tényleg óvadék, vagy­ köl­csön, volt-e a Varga Etel által rendelkezésre bocsátott összeg és ekkor döntenek Fenyves Ferenc további sor­sáról.

Next