Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-10 / 34. szám

Vasárnap PiRISTI NAPLÓ 1929 február 11l 43 A BERLINI NŐ Írók, művészek, politikusok, németek, magyarok, franciák, hollandusok nyilatkoznak a nőről, aki a háború után szüle­tett . A párizsi nő a tegnap asszonya ? A londoni a tegnap és holnap keveréke? A berlini a mai nő? Berlin, február. (A Pesti Napló tudósítójától.) A napokban tartották meg Berlinben a sajtó­bált. Berlin legszínesebb és legnívósabb látványos­sága ez a bál, amelyen részt vettek a berlini élet kiválóságai. A legnagyobb reprezentatív bálnak számít a sajtóbál, amelynek résztvevőit a rendező­ség ízléses, finom kiállítású sárga könyvvel aján­dékozta meg. A könyv címlapját női fej díszíti: a berlini nőnek a feje, aki autósapkában ül a volán mellett. A könyv teljes egészében a berlini nőről szól. Írók, művészek és politikusok írtak benne néhány szót a berlini nőről. Elmondják, milyennek látják a mai Berlin nőjét. A berlini nő ismét elegáns Sok komoly, mély és gyakran mulatságos meg­figyelés árad ezekből a sorokból. A sort Jo van Aromers Ku­­ler hollandi író nyitja meg, aki azt mondja, hogy a berlini nő ismét elegáns, mint a háború előtt. De ma még sokkal csinosabb és ele­gánsabb, most már karcsú, amilyen sohasem volt azelőtt.­­» Azt hiszem hogy a világ egyetlen nagyvárosá­ban sem helyezkedtek bele olyan gyorsan a nők a ne­m­ek új viszonyába, mint ép Berlinben. A berlini ev okosan, élénken érdeklődik a sport és a trónka, az üz­let, a politika, az autó és a fajkutya iránt. Ha a berlini nő úgy találja, hogy a lába nem elég vékony, akkor okosan segít magán és hosszabb szoknyát visel. Van berlini nő? Van! Victor Bartsowsky azt írja, hogy minden or­szágnak megvan a maga nőtípusa. A városikkal már másképpen áll a helyzet. Van páriz­si, római és bécsi nő. És most már van berlini nő is. Csak azért is megvalósították a berlini nők saját típu­sukat, hogy győzelmesen szembeszálljanak rivá­lisaikkal. Biörnson berilni nője Björn Björnson ezeket írja Oslóból: — Az utóbbi években csak néhány percet töltöttem Berlinben Ezért aztán, sajnos, a fiatal berlini nőket nem ismerő. De valaki, aki jól ismeri őket, azt mondta nekem, hogy a berlini nő nagyon kedves tett és ízlése­sen és elegánsan öltözködik. Az én időmben, a háború előtt, a szép berlini nők többnyire nem Berlinben, ha­nem máshol éltek. Az én­­berlini néma — karlsruhei volt. Franz Blei azt írja, hogy a vidéki nő egyál­talán nem vágyik Berlinbe, de ha odakoltözik, akkor belőle is rövidesen berlini nő lesz. Jézert tesz mindarra a tulajdo­nságra, ami a berlini nőt jellemzi és ez­ eleven intelligencia, kecses tartás, okosing és érdeklődés minden iránt. Alfred Döblin­nek az a vélem­énye a berlini nőről, hogy az rendesen egy kis utcában születik és egy vendéglősnek a lánya. Amikor meglátja a napvilágot, kis szőke tincs van a fején, aztán ko­csiban tologatják, felnő, dolgozik és aztán férjhez m­egy. Aztán leánygye­rmoke születik SZOKÓ tincs­elés." Ezt is tologatják, ez is felnő, dolgozik ,s férjhez megy. Ha özvegy lesz, akkor is beránt nő marad. A becsület mindenekfölött Emil Faktor elmondja, hogy az első berlini nő, akivel megismerkedett, a háziasszonya volt: Half­ke asszony. Igazi berlini nő volt. Gyakran szerette hangoztatni jelszavát: «A becsület min­denekfelett..« Half­ke asszony valóban rendkívül becsületes volt, lelkiismeretes és előzékeny al­y­nyira, hogy amikor ő egyszer az asztalon felejtette a kapukulcsot, Halfke asszony hajnali három órája virrasztott azért, hogy az ablakból aztán ledobhassa neki. ... , ,, . Norbert J­alk azt m­ondta, hogy a berlini nő meghatározására nincs szabály. A berlini nőnek nem okvetlen kell berlininek lennie. A berliniek mindig szíveden dicsekedtek el igazi berlini nőik­­kel. Jenny Gross bécsi volt. Poppe budapesti, Sorma boroszlói. Wolter kölni. Odilon pedig drez­dai. Elizabeth Bergner bécsi. Kate Dorsch fürthi, Maria Hard mötdlenburgi. Fritzi Massary bécsi, Liiiiui If arty e" londoni. Olga Csehova nedi? kau­ kázusi p orosz. Ezek után nagyon nehéz megmondani, hogy ki is a berlini nő. A ma asszonya Lion Feuchtwanger így véleke­­k a berlini nőről: — A párizsi nő a tegnap asszonya. A londoni a teg­nap és a holnap keveréke. A berlini nő pedig szenti­mentalizmus nélküli, nem egocentrikus, praktikusan okos, egy kissé számító: ő a ma asszonya. Egon Friedel ezt mondja: — Régóta töröm a fejemet, hogyan mondjak valami kellemeset a berlini nőknek. Azt hiszem, az a leghelye­sebb, ha azt mondom, hogy ők egészen mások, mint a többi asszony. Ugyanezt mindig nagy sikerrel mondtam minden asszonynak Jean Giraudoux Párizsból írja a sajtóbál ren­dezőségének, hogy mindig hitte: Berlin előbb-utóbb Németország egyetlen fővárosa lesz, úgy, amint Párizs egyetlen fővárosa Franciaországnak. És azért természetesnek találja, hogy a párizsi nőtí­pus­ mellett kifejlődött a berlini nőtípus is. Walter Hasenclever szerint a berlini nő meg­nyerte a világháborút és meghódította az egész világot. As egyszerű háziasszonyból, akinek az volt a célja, hogy gyermekeket szüljön és össze­állítsa­­a konyha számadásait, néggy stílusú dáma lett. A párizsi nő sokat ünnepelt bájossága lassan­ként mítosszá válik és Berlinben az asszonyoknak új fajtája alakul ki. Ezektől az asszonyoktól a férfiak is sokat, tanulhatnak. Az első és az utolsó bűn . Gerhart Haptmann egy sereg hízelgő jelző­vel illeti a berlini nőt. — A berlini nő a legelevenebb, a legvidámabb, a leg­s­zeretetreméltóbb, a legokosabb, a leghűségesebb, a leg­­pikánsabb, a legn­oxosebb, a legmegértőbb, a leg­jobb és a legbájosabb teremtménye a földkerekségnek. Talán túl sokat is mondtam ezzel róluk, de­ tessék a díszítő fst­sek közül ötöt vagy hatot kitörölni te még akkor is elég marad nekik. Georg Hermann nem ismeri a régi Babilóniai és M­­aive asszonyait, de jól tudja, hogy azok olyan szépek voltak, mint Róma, Karthago, London, Pá­rizs, Newyork és Peking női. Minden világváros au isztólnai szebbel, mint a stidhi­nff Olvarmt, mint a kristály, mintha valami retortán át alkották volna meg őket. Formáik tisztábbak azoknál a for­máknál, amelyeket a természet teremt. És Berlin szintén világváros... Ezzel mindent megmondott a berlini nőről Egon Jacobsohn így áradozik a berlini nőről: — A berlini nő volt az én­ első napom, bölcsöm, te­jem, iskolapadom, bűnöm és csalódásom. Utolsó napom és utolsó bűnöm szintén a berlini nő lesz. Karin Michaelis Kopenhágából küldi válaszét. Azt mondja, hogy a berlini és a párizsi nők között az alapvető különbség: a berlini nő azt szeretné, ha párizsinak tartanák, ezzel szemben a párizsi nőnek az a vágya, hogy olyan legyen, mint­ a ber­lini. Mégris minden párizsi nő szidja a berlini nőt és minden berlini nő felhasználja az alkalmat, hogy ócsárolja a párizsi nőket. Molnár Ferenc két kis története Molnár Ferenc két, kis történettel világítja meg a kérdést. Az első történet így szól: — Hát gyakran tapasztalton, h­ogy csak két fővá­ros van a világon, amelyre büszkék az ottani asszonyok: Párizs és Bécs. Még kis csalások árán is szívesen mond­ják a nők, hogy odavalók. Külföldön majdnem minden francia nő azt mondja, hogy párizsi és ép így minden nő, aki osztrák dialektusban borsos németül, bécsi nő. De én még sohasem találkoztam olyan nővel, aki büszke lett volna arra, hogy berlini. Ép így Amerikában iines olyan asszony, aki azzal büszkélkedne, hogy newyorki nő. És az én hazámban sem örülnek az asszonyok annak, ha ezt mondják nekik: vuflga valódi pesti nő«. E rövid bevezetés után íme így hangzik az én első történetem: Néhány évvel ezelőtt bókolni akartam egy előkelő ber­lini színésznőnek, aki beszédében ízlést, okosságot, prak­tikus érzéket, tárgyilagosságot és szigorú kritikát árult el, így szóltam hozzá: "-Ön igaz berlini nőt. Dühösen megvillant a szeme­mh- ezt válaszolta: ^Kikérem Ma­gamnak.'•­ A második történet a következő: — A másik nőt Carmennek hívták. Egy bécsi társa­­ságban találkoztam vele. Szép berlini nő volt, okosan beszélt és nagyon szépen táncolt. "A kiejtése berlini volt. Később, amikor beszélni kezdett magáról, ezt mondta: i„Az én anyám spanyol nő. Apám dán volt. Én Ham­burgban születtem. Svájcban nevelkedtem. Férjem frankfurti. Nézzen meg jól, mert soha nem fog látni ilyen igazi berlini nőt, mint én vagyokAz ilyen külföl­dinek, amilyen én vagyok, még sokáig kellene Berlin­ben élnie, hogy megértse ezt a két történetet, amelyet itt leírtam. „A franciák vöröshajúak" Max Pallenberg írja: — A ban­zlauiaknak valamikor azt válaszoltam arra a kérdésre, hogy mi a véleményem .­ banzlaui VOKTOI:­­A banzlaui nő a világ leg­elragadóbb asszonyai. Önök azt kérdezik most tőlem: Mi a véleményem a berlini nő­ről! Hát én csak ezt mondhatom: Szegény banzlaui nők! L'­igi Pirandello azt mondja, hogy bejárta az egész világot, legalább is az úgynevezett civilizált világot, de nem jutott el az úgynevezett svad­ vi­dékekre. Az az érzése, hogy a civilizált világban mégis vadabbak az emberek, mint az igazi vad vi­dékeken. Ebből a szempontból nézi a berlini nőt is. Lehetségesnek tartja, hogy a berlini nő arcvoná­saiban és erkölcseiben különbözik minden más né­met nőtől és a világ minden asszonyától. Paul Reboux a kérdésre annak az angolnak a történetét eleveníti fel, aki mikor kiszállt Bou­logneban és meglátott egy vöröshajú nőt, ezt írta naplójába: "­A francia nők vöröshajúak.« Az ilyes­­mi éppen olyan bolondság, mint amikor a franciák meglátnak egy dús formájú német családanyát és akkor azt mondják, hogy lám, ilyenek a német nők. Ilyesmit csak felületes ember mondhat, ő sok időt töltött Berlinben és buzgón tanulmányozta a ber­lini nőket. Joggal mondhatja hát róluk, hogy el­ragadtak. Gustav Stresemann, amikor véleményt mond a berlini nőről attól tart,­­hogy esetleg tóémere vetik lokálpatriotizmusát, hiszen mint szíilezett berlini, talán elfogult Berlin nőivel szemben. De mégsem mondhat egyebet, csak azt, hogy a ber­lini nő tökéletes, kiváló. Biztos lépésekkel meg­y a városban és az egész életen át. Ajkán tréfás mosoly ül. Kész arra, hogy játszon és táncoljon, de ép úgy kérsz komolyságra és a munkám, hős és buzgó az élet küzdelmeiben, nincsenek illúziói, de vannak ideáljai és egy kicsit talán szentimen­tális, de nagyon öntudatos, jóságos, nőiest ez a berlini nő. á­ m 9 Fehér nemaszalon tökéletes mur­ka, finom ízlés* !! szolid rSpok­, Mindennemű fehérnotail, a zsűr, hím­zés, monogram, pizsama, kimonó Lengyel Ágnes VII., Klímár ua:a 15. Telefon: József 322-38

Next