Pesti Napló, 1929. március (80. évfolyam, 50–73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

Pentek PESTI NAPLÓ 1929 március 1 nek, tehetségének még esetleg sértő bírálata . Ha valakiről azt mondják vagy írják, hogy tehet­ségtelen kontár vagy azt, hogy korlátolt igno­ráns, ez talán még akkor is gyöngéd­telenség, ami­kor igaz, de még akkor se becsületsértés, amikor Ham­igaNemrég két egyetemi tanár perlekedett a bíróság előtt- Az egyik igen lesújtó, nyers, sőt durva kifejezésekkel jellemezte a másik művét: a jellemzés azonban csak a szellemi képességeket és az irodalmi teljesítményt illette s érintetlen le a hívta a szerző erkölcsi személyiségét, és mégis a kritikust elítélték becsületsértés miatt. Szerintem helytelenül. A kritika­ eldurvulása rút jelenség. Su­dermann egész könyvet írt róla, de még ez a seb­zett színpadi szerző se kívánta a bíróságok segítsé­gét a kritika eldurvulásával szemben. Az ilyesmit csak a kultúra­­ általános­ fejlődése szüntetheti meg s nem a bírói megtorlás. Még kényesebb kérdés az anyagi kártérítés ü­gye. Hogy ennek is olykor helye van, az igaz. De úgy mily esetben és mértékben, az aztán hihetet­lenül relatív dolog. S­ különösen óvatosan kell ezt a problémát megoldani magánosokkal szemben ak­kor, mikor az állam az általa okozott irtózatos szenvedésekért, közegeinek tévedése folytán előidé­ződő meghurcoltatásokért semmi kárpótlást nem ad, vagy legfeljebb egészen szánalmas összegeket. Hány vádlottat mentenek fel, köztük olyanokat is, akiket, évekig börtönben tartanak s kitesznek a közvélemény minden zugából feléje zúduló szitkok és becsmérlések záporának, akik a felmentés után, ha éppen nagyon szorgalmazzák, csak valami egészen nevetségesen kis összeget kaphatnak kár­pótlásul. De ezt se okvetlenül. Igaz, az állam­ arra­­hivatkozik, hogy szervei jóhiszemüleg jártak el s ,alapos gyanúokok szóltak a vádemelés, a letartóz­tatás mellett. Ez azonban nem változtat azon, hogy az, akit például gyilkosság vádja alatt letartóztat­nak s két évig fogva tartanak s aztán nagy kegye­sen felmentenék, egész nyugodtan egy egész va­gyont kérhetne az államtól kárpótlásul. Amit pe­dig nem kap meg. Ezzel szemben ép oly jóhiszemű­ségből fakadó becsületsérelmekért olykor jelentős összegeket, kérnek magánosoktól és vállalatoktól, amelyek még sincsenek az igazság megállapítá­sára szolgáló szervekkel úgy felszerelve, mint az Ma első Josephine Baker est Legmagasabb jegyár: 4.0 pengő (szombat kivételével) Ital- és ételárak nincsenek emelve. dificutínRougebair 4 ! ÁLMOKHAZA REGÉN! to ÍRTA: H­E­LT­AI JENŐ Egy pár pillanatig hallgattunk, azután csöndesen megszólaltam: — Nézze, kedves, szeretnék egy kicsit egyedül maradni. Hagyjon itt és menjen ját­szani. Hátha most nagyobb szerencséje lesz. Pénzt adtam­ neki. Csodálkozva nézett rám, tekintetében egy parányi csalódottság és sértődöttség is volt, éppen csak annyi, amennyi Hangyácskáéban villant föl akkor, amikor megértette, hogy nem kell nekem. Ér­zékenységét azonban alkalmasint ő is régóta fegyelmezte már arra, hogy moccanás nélkül tűrje­­a sebeket. Szerényen és kedvesen elfo­gadta, a pénzt, megbiccentette fejét, megfor­dította a s zárban a kulcsot és szó nélkül ki­ment. Vigasztalás c­ak utána kiáltottam: — Ha elfogyott, szóljon! És most egyedül maradtam a hálószobá­iban, Nusi hálószobájában, Iczky grófné háló­szobájában. Beültem a sárgaréz-hintaszékbe, abból néztem Nusi ágyát. Szőke fejét odakép­zeltem a párnára, amelyet annyiszor megosz­tott velem. Be is elmúlt minden! Itt vagyok hálószobájában, itt vannak régi bútorai... Ő van csak messze, nem tudja, hogy itt ülök ágya előtt. .Itt öleltem meg először Irént. Gye­rekem vsat tőle. Szeret. És ő sem tudja, hogy most itt ülök és az ágyat nézem. Klári sem tudja. Csak Iczky grófné tudja, hogy hálószo­bájában egy ismeretlen ember üll. De Iczky grófné nem tudja ki vagyok. Nem tudja mit látok, amikor a fekete pongyolára nézek. Ta­lán nem is emlékszik többé arra, mikor volt írt­a fekete pongyola meg a piros pannel. Emberek! Emberek! Lehet így élni? Közö­nyösimn, idegenül mentek ki a tegnap mellett, nem tudjátok, mi volt veletek tegnapelőtt, tíz év előtt, harminc év előtt? Nem próbáljátok széjjelszórt életeteket összeszedni, hogy min­dig, "minden pillanatban egésznek lássátok? Nem gyűjtitek össze elmúlt időtök morzsáit, nem rakjátok össze a múlt pillanatait órákká, az órákat évekké, az éveket ifjúsággá? Meg tudtok-e lenni anélkül, hogy minden érzést, minden gondolatot, amely valaha végigfutott rajtatok, maradéktalanul megörökítsetek ma­gatokban? Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne lássa magát ugyanabban a pillanatban gyer­meknek és öreg embernek, boldognak és sze­rencsétlennek, jónak és gonosznak, élőnek és holtnak ? Lehet-e úgy élni, hogy egyszerre csak egy helyen és egy időben éljünk és csak annak éljünk, ami van, ahelyett, hogy egy­szerre élnénk mindenütt és örökké élnénk kez­det és vég nélkül? Mindenütt, ahol már él­tünk, ahol élni fogunk, húsz év előtt, ezer év előtt, tíz év múlva, százezer év múlva? Azt sem tudjuk, hol élünk, azt sem tudjuk mikor élünk. Meg sem tudom mondani, hol vagyok. Játékbarlangban, Nusi lakásán, Iczky grófné hálószobájában? Meg sem tudom mondani mikor vagyok. Amikor ébren vagyok? Ami­kor álmodok? És lehetséges az, hogy ne tud­junk egymásról? Hogy az, amit most érzek, amit most gondolok megszülessen és meghal­jon bennem és senki se tudjon róla ? Senki se fogja föl, mint messziről kapott hangot vagy fényjelet, titkos üzenetet, amelyet valami lé­lekhullám közvetít? Részvétét, gyöngédségét, velem való együttérzését soha senki sem kap­csolja bele abba, ami olyankor indul el ben­nem, amikor egyedül vagyok ? Alattam, csöndesen, egyenletesen himbá­lózott a sárgaréz-hintaszék. É­lhetünk-e hinta­székben anélkül, hogy gyerekkorunkba ringa­tózzunk vissza? Aludni, aludni és valami édesre és meszrivágtátóra ébredni... amikor hólesőmben fekü­ztem, akkor sem kívánhat­tam nip«-amnak mást, mint amit most a lim*««'i.-ben. Mv'rt. r­evn tudok többet anyám­ról. Hatéves voltam, amikor meghalt. Akkor nem tudtam még, hogy valamikor égetni fog a kíváncsiság és bimbózó életem rejtelmei nyugtalanítani fognak. Ki ismerte a hatéves Karmel Pétert, ki látta első lépéseit, ki látta bölcsőjében? Ki tud róla? Hol keressem? Be­hány­tam­ szememet, de a sötétségben sem ta­láltam meg... Az ajtó kinyílt. A kis nő jött vissza Iczky grófnővel. Úgy látszik attól félt, hogy valami butaságot csinálok. Alkalmasint megesett itt már, hogy egyik-másik szerencsétlen játékos vagy elke­seredett szerelmes golyót eresztett magába, vagy a kék plü­ssdívanyon kelleténél több ve­ronait vett be. Miért gyanakodott, rám? Miért dörömbölt egyszer Valamivics is olyan ré­mülten szobám ajtaján? Miért nézett rám Irén olyan féltő aggódással a Ferdinánd-hí­don ? Miért képzeli rólam mindenki, hogy erő­szakosan véget akarom vetni életemnek ? Hi­szen csak most kaptam vissza! A halál jegye van arcomon? Nem akarok meghalni. Élni akarok. Szeretnék életemnek örülni. Szeret­nék aludni. Aludni és valami édesre és meg­nyugtatóra ébredni.« 45 »Amikor a hintaszékben láttak, megnyu­godva néztek össze. — Miért ül itt egymagában ? — kérdezte Ic­zky grófnő csodálatosan muzsikáló hangon, amelynek mély zengése távoli harangok zú­gására emlékeztet. Először hallottam hang­ját, de éreztem, hogy számtalanszor hallottam már és mindig ilyennek. Ha nem látom, hang­járól kellett volna ráismernem. Fölálltam és bemutatkoztam. Elmondha­tatlanul izgatott voltam. — Véletlenül vető­dtem ide — mondtam rekedten. — Ritkán játszok. Egy kicsit fá­radt vagyok... — Kérem, kérem — mentegetőzött Iczky grófnő — hiszen csak meg akartam nézni, nincs-e szüksége valamire... (Folytatása következik.) állam. Nem, a becsület­foltozást mint pénzszerzési ipart le kell törni. Okkal-móddal, amikor jogos, he­lye van a kártérítésnek is. De amíg az állam olyan szűkmarkú, mint most saját tévedésének áldoza­taival szemben, addig nem szabad engedni, hogy a kritikai szellem, a közéleti bírálat olyan költsé­ges vállalkozássá váljék, amit csak amerikai mil­liárdosok engedhetnek meg maguknak. Két táborra szakította Belgiumot a flamand-vallon nemzetiségi harc Hollandia flamand szimpátiái - A flamand nacionalisták vezérének diadalútja Hollandiában A francia-belga titkos katonai egyezmény leleplezésének háttere Hága, február 28. A francia-belga titkos katonai egyezmény sz­lépzése az Utrechtsch Dagblad részéről tulajdon­képpen nem elszigetelt jelenség, hanem e­gy hosz­szú eseményláncolat következménye. A holland közvélemény ugyanis élénk figyelemmel kíséri a belga állami életben lejátszódó eseményeket, első­sorban pedig a flamandok függetlenségi küzdel­mét. A holland közvélemény természetesen erősen szimpatizál a flamand fajt­est­vérek, igazságon emancipációs törekvéseivel és ezért reagál érzéke­ilyen a hivatalos Belgium minden egyes erőtelje­sebb politikai lépésére. Belgium uralkodó nemzetének, a francia­nyelvű vallonoknak és a tekintélyes nemzeti ki­sebbségnek, a flamandoknak ellentétei és küzdel­mei már régi keletűek. Az utóbbi időben azonban eddig soha nem látott méreteket öltött ez a nem­zetiségi harc, főképpen Észak-Belgiu­mmben. A flamand kisebbség akciój,s egyre erélyesebb méreteket ölt. Állandó agitáció folyik a flamand vidékeken. A radikális harcos flamand mozga­lom a legutóbbi időben erőteljes fegyvertárakra lelt a kommunistákban, akik természetesen csat­lakoznak minden olyan mozgalomhoz, amely a kormány és a most uralkodó rend­ ellen kü­zd. A harcos flamand nacionalisták vezére, dr. Bornis, nemrég hagyta el a louvaini fegyintézetet. Politikai szerepléséért a belga bíróság többért fegyházbüntetésre ítélte. A flamandok vezére hosszú időt töltött a fegyházban, most azonban sikerült elérnie, hogy büntetésének kitöltését félbeszakíthatta. Röviddel kiszabadulása után képviselőválasztás­­volt Antwerpenben. 83.000 antwerpeni választópolgár akarta bejuttatni a tör­vényhozásba a börtönből kiszabadult politikust. Monumentális módon bizonyította be az antwer­peni polgárság, hogy mennyire azonosítja magát, a flamandok sokat szenvedett, vezérével. Végül azonban Borms mégis kisebbségben maradt és nem juthatott be a brüsszeli kamarába. Ez azon­ban nem akadályozta meg további politikai s­ze­­replésében. Naponta, rendezett nagy népgyűlésen ket, amelyek során jogokat követelt a flamand nép számára. Óriási tömegek vettek részt ezeken a népgyűléseken. A hűvös és megközelíthetetlen belgák szokatlan lelkesedéssel ünnepelték a fla­mand vezért. És amikor Bonns doktor Belgiumból átment Hollandiába, hogy a független testvérnem­zet körében szerezzen híveket a flamand mozga­lomnak, eleinte valóságos diadalát at tett men­ne egyes holland vidékeken. Hágában, Delfb­en és Utrechtben hatalmas tömegek ünnepelték és tün­tettek a flamand szabadság mellett. Viszont a hol­landok száraz és okos emberek és nem lelkesednek sokáig olyan dolgokért, amelyekért nem érdemes lelkesedni. Bornis hollandi útja idején a mérsékelt és komoly lapok rámutattak arra, hogy a­­belga trónörököspár éppen most látogatt­a meg a holland­gyarmat­okát, és hogy most készül egy döntőbírói szerződés a két állam között. A lapok tehát óva­tosságra és mérsékletre intették a holland közvé­leményt. A lelkesedés lehűléséhez hozzájárult az a meggondolás is, hogy Hollandiának nem állnak érdekében egy esetleges flamand Anschluss. A flamandok katolikusok, a hollandok viszont pro­testánsok. Emellett Hollandia­­semmi esetre sem szeretne Franciaországgal közvetlen szomszéd­ságba kerülni. Ezek a józan meggondolások azu­tán hamarosan véget vetettek a flamand ü­gy iránti nagy lelkesedésnek. De azért a hollandok lelkük mélyén mégis csak rokonszenveznek, a fla­mandokkal, és nem szeretik a­ hivatalos Belgiumot. Ezért váltott ki olyan általános felháborodást és keserűséget a most, nyilvánosságra került paktum.

Next