Pesti Napló, 1929. május (80. évfolyam, 98–120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

Budapest,, -- * "L. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs egy hóra .... 4 pengő nagyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap . .... 32 fillér »' / r­­y £ V­­ évfolyam 98. szám Ára 16 Hitél Szerda, május 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON­­ József 464—18, f. 484-19. Szerkesztőség Bécsben­­ L. Kohlmarkt 7. Májusi elégia. Ragyogó tavasz és sötét gondok. Biztató verőfény és házbér-felleg. Apró öröm és érte busás fizetség, pénzzel, verejtékkel, — így jár ez a kettő együtt nemcsak ennek a ne­gyedévnek küszöbén, hanem már esztendők óta. Magyar sors, keserves magyar végzet, hogy mi semmit sem kapunk ingyen. Ha egy­szer, hosszú téli senyvedés után, most egyszer mosolyra andalodnánk a végre körülcirógató májusi fuvalattól, mint korai fagy dermeszti le arcunkról a szerény jókedvet a megneheze­dett élet terheinek gondja, gondolata. Gond és gondolat... Nem különös­ vélet­len, hogy a magyar szótárban közös gyökere van ennek a két szónak? Nem szimbolikus ki­fejezője-e ez a közös gyökér annak a vackor­ízű igazság-gyümölcsnek, hogy a magyar em­ber csak akkor gondolkozik istenigazában, mikor gondja van. A magyar gondolat — példa rá az egész históriánk — gondból nőtt ki. Jajból, szenvedésből, keserves és nehéz megpróbáltatásból. így van ez már ezer esz­tendő óta, csak éppen beleszokni nem tudtunk és nyilván nem is tudunk soha. Nem pedig azért, mert mindig éreztük, hogy ez valahogy mégsincs rendjén a valóságban, ha a filológiá­ban nem is emelhető kifogás a szoros kapcso­lat ellen. De különösen nincs rendjén most, ennek a májusnak első napján, amikor min­denki biztató reménységre szomjas, amikor a tavaszi rügypattanással együtt, duzzad a munka, a termő alkotás, a jobb és boldogabb élet vágya is a tavaszodó magyar lelkek­ben ... Miért nem köszönthet ránk gondtalanul, vagy legalább kevesebb gonddal ez a májusi indulás? Miért nem pezsdül meg a kereskede­lem, az ipar, a mezőgazdaság kopárra fosz­tott ágazataiban is a tavaszi nedv, az eleven lélétnek az az eleven árama, amely a kitelelt gallyakat zöld levélbe, színes virágba szök­kenti? Miért nem nézhetünk csak reménység­gel, lankasztó terhek, fájó csüggedések nél­­­kü­l a magyar nyár elé? Miért nem lehet ne­­künk már egyszer sírás nélkül vigadnunk?­­ Istenem, de messze is vagyunk mi min­­den vigasságtól. Amerre nézünk, gondirigyek pattannak. Amerre hallgatózunk: gondszellő sóhajt. Micsoda tavasz ez! Fekete május, hiába zuhog vakítva a nap aranya. Ódát sze­rettünk volna írni erre a napra és íme, aka­ratlan elégiává szomorodik a toll alatt az ér­zés. S legfeljebb csak abban a meggondolás­ban találhatunk vigasztalást, hogy minden­nek nem kellene így lennie, ahogy van. Hogy nem szükségképpen, nem égi hatalmak rende­léséből keserű és tüskés az életünk, hanem azért, mert... Jaj, de sok földi __ »mert«-je van ennek az újra meg újra kikívánkozó pa­nasznak. Bár már komolyan számba venne és komolyan számot is vetne vele egyszer a kor­mány, amelynek indokolatlan optimizmusára épúgy lesüt a május napja, mint a kormány­zottak indokolt pesszimizmusára. Hallják és lássák hát meg végre ebben az első májusi sugárzásban, hogy így nem folyhat tovább az életünk. Itt meg­van a munka minden készsége, vágya, kívánsága, feltétele, eszköze és lehetősége, csak élni kell vele. Az emberek dolgozni akarnak, kenyeret akarnak termelni, annál inkább sürgősen, mennél éhesebbek, annál inkább az ország ja­vára, mennél kisebb ez az ország, annál in­kább sóvárogva a jobb holnapot, mennél töb­bet szenvedtek a közelmúltban.Indítsák el hát végre a munkát. Zsendítsék ki a munka ta­vaszát, hogy elkövetkezhessek ránk végre a munka termő, gyümölcsös ősze is.­­Mire­ vár­nak? Mit haboznak? Miért hagyják tétlen tespedésben múlni az időt és veszni, pusztulni azt, ami értéke még megmaradt ennek a nem­zetnek? Itt a május: tanuljanak, ha mástól nem, hát a természettől, amely újra meg újra életre ébreszti önmagát. Tanuljanak a fáktól és füvektől, a kipattanó rügyek örök példá­­zatából. Abból a csodálatos májusi ígéretből, amelynek következménye mindig a betelje­sülés. A nap termő fényét és melegét gyújt­sák ki végre a szívekben is, hogy csakugyan himnuszt, ódát írhassunk már egyszer május elsejére, bánatos elégia helyett. Közel félmillió katasztrális holdon 70 millió pengő kárt okozva fagyott el a termés A búzatermés 15 százaléka elfagyott , 50.000 földmunkáscsaládot kell foglalkoztatni a fagykár miatt Az OMGE adóelengedést és szociális intézkedéseket sürget (Saját tudósítónktól.) Kedden este az OMGE földművelési és növénytermelési, valamint köz­gazdasági szakosztálya együttes gyűlésen be­iszélte meg­ a téli fagykárokat és a károk ellensúlyozá­sára teendő intézkedéseket. Dr. Kerpely Kálmán műegyetemi tanár a fagykároiknak országrészek szerinti megoszlását nem­ értette. Hangsúlyozta a beérkezett jelentések alapján, hogy legnagyobb a fagykár a Tiszántúl, de előfordul a Duna-Tisza közén és szórványosan a Dunántúl is. Az egész országot érinti „egyébként a téli hideg időjárás, mert a gazdasági munkálatok nagyon elmarad­tak. Ezután felsorolta azokat a növényeiket, ame­lyeket hasznosan lehetne termelni azokon a vidé­keken, am­eelyeken a fagy nagyobb terü­letek ga­bonáját tönkretette.­­ Ezután Fabricius Endre,­­az OMGE főtitkára számolt be számszerű adataikkal arról, hogy mi­lyen nagyarányú a fagykár. A szigorú téli idő­járás és az utófagykárok által sújtott felsőtu­-saa-V­ö­lgyi kilenc vármegyében 345.841 katasztrális hold a® elpusztult őszi búzaterület­. Ez annyit je­len­t, hogy az összes búzaterületeknek 11.85­0 száza­láka fagyott el. Ha n­ehez hozzászámítjuk, hogy más területeiken is érték a búzavetéseket fagykárok, a legkevesebb, ha a búzatermés 15 százalékát mint elfagyott­at számítjuk. Ez 437.142 katasztrális hold területnek fe­lel meg. Ha holdanként 7 méter,mázsa búzát számítunk, akkor kereken hárommillió mé­ter mázsa veszteséget jelent s ez pénzösszegben ki­fejezve 76.000.000 verzrtő. Az őszi rozsnál a károsodás valamivel kisebb. A felső Tisza vidékén 39.000 katasztrális holdon fagyott el a rozs. Ez az egész ország rozsvetésé­nek 3,5 százaléka, tehát minimum 4 százaléka pusztult el az ország őszi rozsvetésének. Ez össze­sen 45.000 katasztrális holdnak felel meg. Ehez jön még az őszi árpáiban, a repcében és a takar­mányokban szenvedett jelentékeny károsodás. Mutschenbacher Emil, az OMGE ügyvezető igazgatója felszólalásában rámutatott azokra a feladatokra és teendőkre, amelyek az állam szem­pontjából kívánatosa­k, nevezetesen a fagy okozta kártételeiknek adózás terén, azután egyéb, az ál­la­mtól fü­szslő intézkedések terén való ellensúlyo­zása tárgyában.­­ Avval tisztában lehetünk, hogy egészen nem tü­ntethetjü­k e­l azt a kárt, amelyet az idei idő­járás mostohasága okozott,­­ ne­m tüntetheti el semmiféle intézkedés a közel félmillió katasztrális holdon történt őszi árpa kifagyását, azt a károso­dást, amelyet egyes legjo­bban sújtott vidékek szenvedtek el, olyan apró gyógyító eszközökkel, mint az adózások elengedése, amelye­k csak apró kuruzslóeszközök ezzel a nagy csapással szemben, am­tel­y országos anyagi veszteséget jelent a ma­gyar gazdasági életre.­­ Három csoportba soroznám azokat az in­tézkedéseket, amelyek a mostani súlyos gazdasági helyzetben feltétlenül szükségesek. Az első cso­portba az adó terén kívánatos kedvezményeket, a második csoportba a tarifális intézkedéseket és a harmadik csoportba a szociális téren szükséges ellensúlyozó intézkedéseket soroznám, amelyeket az államtól a gazdatársadalom joggal kérhet és elvárhat. Am­i az adózás terén lehetséges és kí­vánatos intézkedéseket illeti, két részre lehet még osztani: az adóelengedés mikénti lehetővé tétele és adóvégrehajtások, behajtások és halasztások te­­kintetében tehető intézkedések. Mutschen­bacher igazgató ezután beszámolt azokról a tárgyalásokról, amelyeket a pénzügy­minisztériumban folytatott, ahol mindenekelőtt az illetékes tényezők figyelmébe ajánlotta az 1878. földadótörvény egyes intézkedéseinek meg­felelő módosítását. Ezt a mostani rendkívüli fagykárok feltétlenül szükségessé teszik. A vető­magszükségletek beszerzésénél tarifaszállítási ked­vezményre van szükség, továbbá szükség van a takarmány nélkül maradt állatok olcsóbb szállí­tására. Szociális szempontból szükséges, hogy a kormány a kenyér nélkül maradt gazdasági mun­kásokat megfelelően foglalkoztassa. Körülbelül 50—50.000 földmunkáscsaládról van szó. Ezután felhatalmazást kért, hogy a pénzügy­­minisztériummal és a földművelésügyi miniszté­riumma­l megkezdhesse a tárgyalásokat, hogy mielőbb megjelenhessék a rendelet, amely az alsó­fokú pénzügyig­azgatóságoknak irányítást ad az adófizetési halasztások tekintetében. Gróf Somssich László különösnek tartja, hogy a földművelésügyi minisztérium márciusban ve­tésjelentést adott ki, amelyben rózsásnak tüntette fel a helyzetet, holott ebben az időben még semmit sem lehetett tudni. Bízik abban, hogy Wekerla az adókönnyítéseket megadja. Szigeti Pál indít­ványára kimondották, hogy átiratban megkérdik a Meteorológiai Intézetet, hogy milyen tünemé­nyek idézik elő az időjárás szabálytalanságát, hogy az ellen a jövőben védekezhessenek. Szomjas Gusztáv a hitelkérdés rendezését sür­gette. Koós Mihály kérte az OMGE-t, hogy a mező­gazdasági kamarákat támogassa a hitelkérdés megoldásában. Utánuk Rédey Lajos és Ertzfelder Frigyes szólaltak még fel. V­o­l­ X. A kormány enyhíteni óhajt a hadikölcsönsegélyezés feltételein A rokkantjáradék revíziójáról törvény készül, de a rokkantakat nem lehet többé revízió alá venni . Rákkórház és ráklaboratórium A képviselőház pénzügyi bizottsága kedden a népjóléti minisztérium költségvetését tárgyalta. Túri Béla előadó ismertette a költségvetést és rá­mutatott, hogy a tárca költségvetése az egész büd­sének 8,1 százalékát teszi fel. Az első szónok, Várnai Dániel azt hangoz­tatta, hogy a széles néprétegek helyzetén kell se­gíteni. Helytelenítette a balatonfüredi gyógy­fürdő részvényeinek állami megvásárlását. Kérte, hogy foly­ósítsák a magasabban megállapított rokkantilletményeket. Vaus József népjóléti és munkaügyi miniszter felszólalásában rámutatott arra, hogy a Társa­dalombiztosító Intézet öregségi és rokkantsági ágazatának megszervezése, nagyjából befejezést nyert, a választásokat május 12-re kiírták, úgy­hogy június elején az autonómia átveheti a tör­vény szerinti hivatását. A másik nagyarányú mun­kálat, amelyet a m­últ évben végeztek, a rokkant­revízió volt. Ez már végleges, a rokkantakat többé revízió alá venni nem lehet, hacsak újabb törvény máskép, nem intézkedik. Ha a remélt

Next