Pesti Napló, 1929. június (80. évfolyam, 121–145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
1,1929 . * ELŐFIZetői ÁRAK: Egy tóra .... 4 pengő negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SO. évfolyam 121. szám Ára 16 fillér Szombat, június 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGi Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. 7 • V Anglia döntött s 288 munkáspárti, 252 konzervatív, 51 liberális és 5 egyéb képviselőt választott — 19 választókerület szavazása ismeretlen Új irány az angol politikában A gondok és szenvedélyek óceánjában vergődő Európa huszonnégy óráig visszafojtott lélekzettel figyelt Anglia felé, ahol huszonötmillió ember választott — nemcsak képviselőket, pártprogramot, politikai meggyőződést, de — sorsot is. Egy hosszú pillanatra Lisszabontól Vladivosztokig és Gibraltártól az Északi Fokig mindenki érezte, hogy Európa történelmének kereke most fordul tovább. Anglia választott , és Európa úgy figyelt erre a választásra, mint saját legszemélyesebb ügyére, mert a splendid isolation-ből húsz év óta kilépett Nagybritannia, ma politikai ügyveleje és egyben irányítója a kontinensnek. Az európai sorsnak milyen fordulatát hozza meg az angol választás? A huszonötmillió angol polgár szavazata milyen új direkciót ad a cselekvő angol politikának! És végül: mit jelent Magyarország számára az a tény, hogy a békeszerződésekhez mereven ragaszkodó konzervatív párt megbukott s helyette az egyetemes revízió szükségét hirdető ellenzék jutott többségre? Az angol választás számszerű eredménye látszólag nem ad nyílt, és határozott választ ezekre a kérdésekre, hiszen az abszolút többséget a diadalmasan előretörő munkáspárt sem szerezte meg, a konzervatívok pedig még vereségük után is igen erős és nem lebecsülendő ellenzéket, jelentenek. De a választás számokban kifejezhető jelentősége mellett majdnem teljesen eltörpülnek a jövendő kormányalakítás parlamenti technikai körülményei. Igaz, a munkáspárt a konzervatívok és a liberálisok ellenzékével szemben nem alakíthat tartós kormányt, másfelől azonban még egy teljességgel valószínűtlen liberális-konzervatív koalíció sem veheti át az uralmat a munkáspárttal szemben, így a parlamenti matematikusok előtt az angol helyzet, tisztázatlan, mert az erőviszonyok nagyjában egyensúlyban tartják egymást, márpedig — mint lord Groseberg mondotta — »a belpolitikában az egyensúly nem a békét, hanem a tehetetlenséget jelenti«. Csakhogy az angol parlamentarizmus élő valóság, amely a választók »igen! «-jét semmiféle párttechnikai manipuláció kedvéért sem engedi »nem«-mé átcsoportosítani. MacDonald ezt kérdezte a választóktól: »Akarjatak-e a lábhoz tett fegyverrel álló európai hadseregek gyors lefegyverzését? Akarjátok-e a nyomasztó gazdasági terhek igazságos elosztását Angliában és a kontinensenAkarjátok-e a nemzetközi kibékülést, a munkanélküliség gyors és erélyes leküzdését, a békeszerződésekkel elkövetett igazságtalanságok orvoslását?« MacDonald ezt kérdezte és az angol választók többsége határozott »igent nem felelt erre a kérdésre. Lloyd George-nak különös politikai tragikuma, hogy amikor ő tette fel majdnem ugyanezeket a kérdéseket, a választók a nagyobb tömeg politikai vonzásának engedve, inkább a munkáspárt tézisei mellett döntöttek. Ebből a helyzetből szükségképpen adódik a válasz arra az első kérdésre, hogy mi lesz az angol politika következő lépése. Bármilyen nagyok is a személyi ellentétek MacDonald és Lloyd, George között, egyáltalában nem látszik valószínűtlennek, hogy ez a két politikus — hiszen mindkettő a polgári demokrácia platformján áll — előbb-utóbb egymásra talál. MacDonald a liberálisok támogatása, vagy legalább is jóindulatú semlegessége révén 50 —60 főnyi szilárd többségre számíthat s ez a többség teljesen elegendő arra, hogy a munkáspárt gazdasági reformterveit zavartalanul hajthassa végre. Alig hihető, hogy Lloyd George tüneményes politikai érzéke fel ne ismerte légyen a helyzetet: ha a liberális párt megakadályozza a stabil kormányalakítást, úgy a néhány hét múlva esedékes új választás végkép elsöpri őket. A mérleg nyelvének szerepét játszani két körülbelül egyenlő erős ellenfél között, mindig jóval kellemesebb, mint felőrlődni az erősebbek harcában. Anglia simán és gyorsan fogja leszámítolni a választások belpolitikai konzekvenciáit, s bízzunk benne, hogy ez a folyamat ugyanennyire gyors és hatásos lesz az európai politikában. Alert, az angol választásokon nemcsak Johnson Hicks és a »diehard«-ok belpolitikai reakciója bukott meg, hanem Baldvin és Chamberlain külpolitikai merevsége is, aminthogy végsősoron nem az volt a kérdés, váljon MacDonald különbé Baldwinnál, vagy Lloyd George-nál, hanem az: győzzön-e végül a béke gondolata vagy sem, korrigáltassanak-e a békeszerződések bűnei, vagy vergődjék-e tovább Európa a gyilkos valósággá vált háborús frázisok hínárjában? Az európai statusquo eszmei revízióját jelenti a munkáspárti programban is érvényesülő liberális gondolat győzelme, s azt a revíziót, amelynek a lefegyverzésre, a gazdasági öszszefogásra és a háborús évek pszichózisának teljes likvidálására épúgy ki kell terjeszkednie, mint a békeszerződésekre is. Ezen a ponton kapcsolódik Magyarország sorsa az angol választások eredményéhez. Bárhogyan is alakuljon ki a politika sajátos technikája következtében az új angol kormányzótöbbség, nem múlhatik el következmények nélkül az a tény, hogy szabad és demokratikus angol polgárok milliói igent mondottak az egyetemes európai revízió írott és vallott programjára. Amit az ellenség esztelen gyűlölete elvett tőlünk, azt csak igazságunk felismerése adhatja vissza. Anglia polgárai tegnap a magyar igazságra szavaztak. Egy hétszázéves demokráciában élő nép nagy többsége kijelentette, hogy ezt a történelmi demokráciát fejleszteni akarja, tartalmát valóságra vallja s nemcsak végiggondolja, de végig is cselekszi mindazt, amit ez a demokrácia követel. Magyarország igazsága előbb-utóbb kormányra jut Angliában, s mikor jut kormányra ez az igazság Magyarországon? Mikor ismerik fel azok, akiknek kötelessége a politikai felismerés, hogy az európai demokráciák szolidaritása nem üres beszéd? Magyarország az európai kultúra védvára nyugat és kelet határán, a történelmi küldetése, hogy erős vára legyen a nyugati demokráciának is. Szomorú lenne, ha a magyar demokrácia kiépítését a külföldre való hivatkozással sürgetnek. Nem, h egy nemzet érett a politikai jogokra, mihelyt ezeket a jogokat követeli s Magyarország népe már régen követeli a teljes demokráciát. De a külpolitikai konstelláció ma a belső szükség mellett parancsoló módon megköveteli, hogy Magyarország ne legyen továbbra is az európai demokráciák outsiderje. Az igazság úton van, és ha ez az igazság most történetesen Londonból indult el, belpolitikai gátakkal senki se torlaszolja el az utat, amelyen ez az igazság győzelmesen vonulhat be Nagymagyarország Budapestjére. 596 kerület eredménye A munkáspárt hatalmas előretörése London, május 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az esti órákban az angol parlamenti választások eredményéről az alábbi hiteles jelentést adták ki: összesen 596 választókerület szavazási eredményei érkeztek be. Az 596 mandátum a következőképpen oszlik meg az egyes pártok között: Munkáspárti 288, liberális 51, konzervatív 252, egyéb pártok 5. A hátralevő 19 választókerület eredménye csak néhány nap múlva lesz ismeretes, mert ezek a választókerületek Észak-Anglia szigetein vannak és innen a hiteles eredmény csak egy-két nap múlva érkezhetik be. " * A szavazatok az eddigi jelentések szerint az egyes pártok között a következőképpen oszlanak meg: Munkáspárti 8,260.560, liberális 5,026.826, konzervatív 8,123.875, egyéb pártok 190.080.