Pesti Napló, 1929. június (80. évfolyam, 121–145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

1,1929 . * ELŐFIZ­e­­­tői ÁRAK: Egy tóra .... 4 pengő negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SO. évfolyam 121. szám Ára 16 fillér Szombat, június 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGi Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON­­ József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. 7 • V Anglia döntött s 288 munkáspárti, 252 konzervatív, 51 liberális és 5 egyéb képviselőt választott — 19 választókerület szavazása ismeretlen Új irány az angol politikában A gondok és szenvedélyek óceánjában vergődő Európa huszonnégy óráig visszafoj­tott lélekzettel figyelt Anglia felé, ahol hu­szonötmillió ember választott — nemcsak kép­viselőket, pártprogramot, politikai meggyő­ződést, de — sorsot is. Egy hosszú pillanatra Lisszabontól Vladivosztokig és Gibraltártól az Északi Fokig mindenki érezte, hogy Euró­pa történelmének kereke most fordul tovább. Anglia választott , és Európa úgy figyelt erre a választásra, mint saját legszemélyesebb ügyére, mert a splendid isolation-ből húsz év óta kilépett Nagybritannia, ma politikai ügy­veleje és egyben irányítója a kontinensnek. Az európai sorsnak milyen fordulatát hozza meg az angol választás? A huszonötmil­lió angol polgár szavazata milyen új direkciót ad a cselekvő angol politikának! És végül: mit jelent Magyarország számára az a tény, hogy a békeszerződésekhez mereven ragasz­kodó konzervatív párt megbukott s helyette az egyetemes revízió szükségét hirdető ellenzék jutott többségre? Az angol választás számszerű eredménye látszólag nem ad nyílt, és határozott választ ezekre a kérdésekre, hiszen az abszolút több­séget a diadalmasan előretörő munkáspárt sem szerezte meg, a konzervatívok pedig még vereségük után is igen erős és nem lebecsü­lendő ellenzéket, jelentenek. De a választás számokban kifejezhető jelentősége mellett majdnem teljesen eltörpülnek a jövendő kor­mányalakítás parlamenti technikai körülmé­nyei. Igaz, a munkáspárt a konzervatívok és a liberálisok ellenzékével szemben nem alakít­hat tartós kormányt, másfelől azonban még egy teljességgel valószínűtlen liberális-kon­zervatív koalíció sem veheti át az uralmat a munkáspárttal szemben, így a parlamenti matematikusok előtt az angol helyzet, tisztá­zatlan, mert az erőviszonyok nagyjában egyensúlyban tartják egymást, már­pedig — mint lord Groseberg mondotta — »a belpoliti­kában az egyensúly nem a békét, hanem a te­hetetlenséget jelenti«. Csakhogy az angol parlamentarizmus élő valóság, amely a választók »igen! «-jét semmi­féle párttechnikai manipuláció kedvéért sem engedi »nem«-mé átcsoportosítani. Mac­Donald ezt kérdezte a választóktól: »Akarja­tak-e­ a lábhoz tett fegyverrel álló európai hadseregek gyors lefegyverzését? Akarjátok-e a nyomasztó gazdasági terhek igazságos el­osztását Angliában és a kontinensenAkar­játok-e a nemzetközi kibékülést, a munkanél­küliség gyors és erélyes leküzdését, a béke­szerződésekkel elkövetett igazságtalanságok orvoslását?« MacDonald ezt kérdezte és az angol választók többsége határozott »igent nem felelt erre a kérdésre. Lloyd George-nak különös politikai tragikuma, hogy amikor ő tette fel majdnem ugyanezeket a kérdéseket, a választók a nagyobb tömeg politikai vonzá­sának engedve, inkább a munkáspárt tézisei­ mellett döntöttek. Ebből a helyzetből szükségképpen adódik a válasz arra az első kérdésre, hogy mi lesz az angol politika következő lépése. Bármilyen nagyok is a személyi ellentétek MacDonald és Lloyd, George között, egyáltalában nem lát­szik valószínűtlennek, hogy ez a két politikus — hiszen mindkettő a polgári demokrácia platformján áll — előbb-utóbb egymásra ta­lál. MacDonald a liberálisok támogatása, vagy legalább is jóindulatú semlegessége révén 50 —60 főnyi szilárd többségre számíthat s ez a többség teljesen elegendő arra, hogy a­ mun­káspárt gazdasági reformterveit zavartalanul hajthassa végre. Alig hihető, hogy Lloyd George tüneményes politikai érzéke fel ne is­merte légyen a helyzetet: ha a liberális párt megakadályozza a stabil kormányalakítást, úgy a néhány hét múlva esedékes új választás végkép elsöpri őket. A mérleg nyelvének sze­repét játszani két körülbelül egyenlő erős el­lenfél között, mindig jóval kellemesebb, mint felőrlődni az erősebbek harcában. Anglia simán és gyorsan fogja leszámí­tolni a választások belpolitikai konzekven­ciáit, s bízzunk benne, hogy ez a folyamat ugyanennyire gyors és hatásos lesz az euró­pai politikában. Alert, az angol választásokon nemcsak Johnson­ Hicks és a »diehard«-ok belpolitikai reakciója bukott meg, hanem Baldvin és Chamberlain külpolitikai merev­sége is, aminthogy végsősoron nem az volt a kérdés, váljon MacDonald különb­é Baldwin­nál, vagy Lloyd George-nál, hanem az: győz­zön-e végül a béke gondolata vagy sem, korri­gáltassanak-e a békeszerződések bűnei, vagy vergődjék-e tovább Európa a gyilkos való­sággá vált háborús frázisok hínárjában? Az európai statusquo eszmei revízióját jelenti a munkáspárti programban is érvényesülő libe­rális gondolat győzelme, s azt a revíziót, amelynek a lefegyverzésre, a gazdasági ösz­szefogásra és a háborús évek pszichózisának teljes likvidálására épúgy ki kell terjeszked­nie, mint a békeszerződésekre is. Ezen a ponton kapcsolódik Magyar­ország sorsa az angol választások eredményé­hez. Bárhogyan is alakuljon ki a politika sajátos technikája következtében az új angol kormányzótöbbség, nem múlhatik el követ­kezmények nélkül az a tény, hogy szabad és demokratikus angol polgárok milliói igent mondottak az egyetemes európai revízió írott és vallott programjára. Amit az ellenség esz­telen gyűlölete elvett tőlünk, azt csak igaz­ságunk felismerése adhatja vissza. Anglia polgárai tegnap a magyar igazságra szavaz­tak. Egy hétszázéves demokráciában élő nép nagy többsége kijelentette, hogy ezt a törté­nelmi demokráciát fejleszteni akarja, tartal­mát valóságra vallja s nemcsak végiggon­dolja, de végig is cselekszi mindazt, amit ez a demokrácia követel. Magyarország igazsága előbb-utóbb kor­mányra jut Angliában, s mikor jut kor­mányra ez az igazság Magyarországon? Mi­kor ismerik fel azok, akiknek kötelessége a politikai felismerés, hogy az európai de­mokráciák szolidaritása nem üres beszéd? Magyarország az európai kultúra védvára nyugat és kelet határán, a történelmi külde­tése, hogy erős vára legyen a nyugati de­mokráciának is. Szomorú lenne, ha a magyar demokrácia kiépítését a külföldre való hivat­kozással sürgetnek. Nem, h egy nemzet érett a politikai jogokra, mihelyt ezeket a jogokat követeli s Magyarország népe már régen kö­veteli a teljes demokráciát. De a külpolitikai konstelláció ma a belső szükség mellett pa­rancsoló módon megköveteli, hogy Magyaror­szág ne legyen továbbra is az európai de­mokráciák outsiderje. Az igazság úton van, é­s ha ez az igazság most történetesen London­ból indult el, belpolitikai gátakkal senki se torlaszolja el az utat, amelyen ez az igazság győzelmesen vonulhat be Nagymagyarország Budapestjére. 596 kerület eredménye A munkáspárt hatalmas előretörése London, május 31. (A Pesti Napló k­ü­lön tudósítójától.) Az esti órákban az angol parlamenti választások eredményéről az alábbi hiteles je­lentést adták ki: összesen 596 választókerü­let szavazási eredményei érkeztek be. Az 596 mandátum a következőképpen oszlik meg az egyes pártok között: Munkáspárti 288, liberális 51, konzervatív 252, egyéb pártok 5. A hátralevő 19 választókerület eredménye csak néhány nap múlva lesz ismeretes, mert ezek a választókerületek Észak-Anglia szigetein vannak és innen a hiteles eredmény csak egy-két nap múlva érkezh­etik be. " * A szavazatok az eddigi jelentések szerint az egyes pártok között a következőképpen oszlanak meg: Munkáspárti 8,260.560, liberális 5,026.826, konzervatív 8,123.875, egyéb pártok 190.080.

Next