Pesti Napló, 1929. szeptember (80. évfolyam, 197–221. szám)

1929-09-04 / 199. szám

Szerda alakítsanak ki, amelyeken egyetlen faj lakik. A megoldást abban kell keresni, hogy a vegyes,la­kosságú­­államok többsége teljesítse azt az elő­jogát és azt a kötelességét, hogy kisebbségének jólétéről gondoskodjék. A többségnek áll érdeké­ben, hogy a kisebbség jól érezze magát és büsz­ke legyen arra, hogy tagja annak az államnak, amelyhez tartozik. Hasonló kötelezettség terheli a benszülöttek­kel szemben azokat az államokat is, amelyek a Népszövetség megbízásából gyarmatokat igazgat­nak. A népek között le kell omlania a faji és val­lási válaszfalaknak. A miniszter ezzel kapcsolat­ban megemlítette azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket az a­ngol kormány a palesztinai nyugtalan­kodások leszerelése céljából tett. Szóbahozta MacDonald azokat a nemzetközi vonatkozású gazdasági kérdéseket is, amelyek megoldása a Népszövetségre vár és lendületes, szavakban tett hitet­ a gazdasági szabadság mel­lett, mert meggyőződése szerint az szolgálja leg­jobban a népek jólétének emelését és egymáshoz való viszonyának megszilárdítását. A miniszterelnök befejezésül újból nyomaté­kosan hangoztatta a leszerelés szükségét, amely előfeltétele a békés szellem megerősítésének és a béke megszilárdításának. Nagybritannia kész meg­tenni, ami rajta áll, hogy a fegyverek helyébe a bíróságokat iktassák, a fenyegetés helyébe a bé­kéltetést. Hajlandó ezt megtenni, mert az az óhaja, hogy a­ nemzetközi kapcsolatok új korszakát nyis­sák meg és mert nem akarja, hogy újból háború pusztíthassa el a népek javait és rombolhassa le a civilizáció művét.­­. Az angol miniszterelnök beszédét rendkívül nagy tetszéssel fogadták. A mai közgyűlésen Adatei japán és Antuna uruguayi delegátus beszélt még, akik mind a ket­ten meleg hangon méltatták azokat az eredménye­ket, amelyeket a Népszövetség a béke megszerve­zése körü­l a múlt év folyamán elért. Az ü­lés negyed 8 órakor végződött. Az új népszövetségi palota alapkőletétele Az ülés végeztével a közgyűlés vezetősége, amelyben az elnök, hat másodelnök, továbbá a hat főbizottság elnöke és a napirendi bizottság elnöke foglalt helyet, értekezletet tartott. Az ér­tekezlet az új népszövetségi palota alapkőletételi ünnepélyének előkészítésével foglalkozott. Az­ ün­nepélyt szombaton, szeptember 7-én tartják meg. Az alapkőbe okmányt helyeznek el, a Népszö­vetségben képviselt valamennyi állam nyelvén. A palota építésével megbízott öt építész közül az egyik Vágó József magyar műépítész, akinek­­jelentékeny része volt az eredetileg elfogadásra ajánlott terv gyökeres átdolgozásában. A Népszövetségi főbizottságok megalakulása során az ötödik főbizottság Apronyi Albert gró­fot választotta meg másodelnökül. Strescmomi német birodalmi külügyminisz­ter szerdán délután 3 órakor érkezik Genfbe. Benes cseh­ külügyminisztert szintén szerdára várják. Valószínű, hogy csütörtökre az üléssza­kon résztvevő 53 nemzet delegátusai mind együtt lesznek, mert ekkor tartja meg nagy beszédét Briand. A Tábla megsemmisítette az alsófokú bíróságok ítéletét Fáy István főispán és dr. Nagy László ügyvéd perében (Saját tudósítónktól.) Nagy László kecskeméti ügy­véd 1926 május 27-ikén súlyos afférba keveredett Fáy Istvánnal, Kecskemét főispánjával. A főispán ugyanis Az Est-nek adott nyilatkozatában megtámadta az ügy­védet, és a cikk megjelenésének estéjén az ügyvéd, aki Kecskeméten a liberálisok egyik vezetője, találkozott a főispánnal, magyarázatot kért tőle az interjú támadó invektíváira nézve. Szó szót követett, a főispán és az ügyvéd összetűztek, dulakodás, verekedés támadt. Nagy L­ászló ügyvéd súlyos testi sértés vétsége címén vádlott­ként került a kecskeméti járásbíróság elé. Az ügyvéd azzal védekezett, hogy a főispán kezdte a támadást, rá­ütött botjával és ő csak önvédelemből verekedett. Vi­szon vádat is emelt a kecskeméti főispán ellen testi sér­tés címén. A kecskeméti járásbíróság azonban felmen­tette a főispánt a viszonvád alól, ellenben dr. Nagy Lászlót is napi fogházbüntetésre ítélte. Időközben dr. Minich­ Károly törvényszéki orvosszakértő véleményt adott, amely szerint nem súlyos, hanem csak könnyű testi sértés érte a főispánt — a kecskeméti törvényszék azonban mégis helybenhagyta a járásbíróság ítéletét. Kedden a budapesti ítélőtábla Kállay-tanácsa elé került a kecskeméti ügyvéd és a főispán pere. Dr. Var­gha József főügyész vád- és dr. Ulain Ferenc védő­beszéde után a Tábla megsemmisítette mindkét alsófokú bírósán ítéletét és a kecskeméti járásbíróságot új eljá­rásra­­utasította. Az indokolás szerint a főispán úg­y vallott a rendőrségen, hogy saját ütésének lendületétől esett, a földre és úgy sebesült meg, az alsófokú ítéletek viszont mégis megállapítják, hogy a főispán sérüléseit Nagy László okozta. Ezen ellentét tisztázására, de még annak megállapítására is, hogy súlyos vagy könnyű testi sértés esete forog fenn, a Tábla új eljárásra uta­sította a járásbíróságot. I Reclams Mssrssf-BiMMei 1 összes szinfet k­a­p­h­at. G­U »AZ EST« Könyvkereskedésében ! VII., Erzsébet körút 1ff-V­­tzkm • * 4 Asszonyok... irta: Kodolányi János Egy nap az asszony elhatározta, hogy új életet kezd. Végigjárta a szobákat s meg­vizsgált minden bútort, minden szőnyeget, hogy jól takarítottak-e. Valóban, kint a fo­lyosó egyik zugában sikerült felfedeznie egy szál pókhálót. Mint a cérnaszál, úgy függött le a mennyezetről s.a­ langyos nyári légáram­lat csendesen lengette a homályban. Egyszerre úgy érezte, ezzel a pókhálócs­kával megnyerte a csatáját. Azonnal a leg­magasabb hangon kezdte. — Kati! Gyere csak ide! A sváb lány lomhán, kihívó vigyorgás­sal cammogott elő a konyhából. " — Mi ez itt? Micsoda rend van itt? Érzi­tek, úgy-e, hogy nem volt rajtatok a szemem? De már ezután nem így lesz. Nem azért tar­tunk itt egy sereg léhűtőt, hogy csak ne is takarítsatok... S így tovább. Ahogy az asszonyok szok­ták. A sváb bután vigyorgott, mint aki tudja, hogy hiábavaló ez a nagy hang és bátorság. — Ne vigyorogj itt a képembe, mert fel­pofozlak. Hozd a seprőt és szedd le ezt a sze­metet. Erre előállt a folyosó végében a ház­vezetőnő egész nagyságában. Övén csörögtek a kulcsok. Az asszony már valósággal bör­tönőrét látta benne. Egyszerre elöntötte a vér, halántéka lüktetett és vékony ajka resz­ketett. — Nagyság, mért nem ügyel jobban a cselédre? Megeszi a piszok az embert ebben a házban. — Micsoda? Még azt meri mondani? Az én házamban? — Hogy, a maga háza? Nem szégyenít magát? Ki itt az úr tulajdonképpen, maga, vagy én? — Tudja meg a tekintetes asszony, hogy én inkább vagyok itt úr, mint maga. S mert itt én csinálok mindent, a tekintetes asszony meg csak a napot lopja. Jól nézne itt ki min­den, ha én nem lennék. — Még maga mer így beszélni, maga, aki ide betolakodott? — Én itt dolgozom azért a rongyos bérért, amit maguk fizetnek. És aki azt meri mondani az én munkám után, hogy megeszi a piszok, az bolond. Igenis, kimondom, ahogy a szívemen van, bolond, bolond! Az én mun­kámmal még idáig mindenütt meg voltak elégedve, még a Hunyady-grófoknál is, nem egy ilyen családnál, ahol az asszony semmit sem tud és semmit sem ért. Kimondom a pér­tén, ahogy van. Csak azt a szegény tekinte­tes urat sajnálom, aki nem érdemelte meg ezt az életet... Az asszony előtt már lángolt a világ. Annyira elöntötte a vér, hogy semmit sem tudott többé megfontolni, mérlegelni, csak ezeket a késpengeszerű szavakat hallotta ak­kor is, amikor már elhangzottak. Hogy gyű­lölte ezt az asszonyt s a cselédet is. Minden apróság eszébe jutott s könyörtelenül kap­csolódott logikusan összefüggő lánccá, terv­szerű üldözéssé.­­ Legjobb lenne megölni ezt a boszor­kányt ... Ezalatt a másik asszony torkaszakadtá­ból kiabált, kövér arcán grimaszokba rándul­tak a ráncok. A fiatalasszony könnyei elered­tek, arca eltorzult, mintha tüzes vasra állí­tották volna. De nem tudta már, mit is mond, csak egy arcot látott maga előtt s ezt az arcot szerette volna széttiporni. A folyosó végén pedig bután vigyorgott a sváb cseléd. PESTI NAPLÓ 1929 szeptember 4 Veszedelmes „oxigénes" kasszafúrót fogott el a rendőrség (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napoikban több falbontásos kasszafúrás történt a főváros­ban. A rendőrség " egymásután a következő betö­résekből arra a következtetésre jutott, hogy egy régi kasszafúró lépett ismét­ munkába. Minden helyre ikiküötték a diafellilosz­kópus tisztviselőt, aki­­lenyomatokat ikeresett. Sá­ ke­rtelt is egy jó ujjlenyomatot találni az ablaküve­gein s a felvétel alapján hosszas keresgélés után me­gáill­aipították a főkapitányságon,­­hogy Háder József rovottouilba betörő dolgozott ezeiknél a betöréseiknél. Háder töb­b,­ kass­zaforiá­st követett má­r el és kétezer ítélték el 4—4 évi fegyházra. Legutóbb ez év­ júliusában szabadult kii. A rendőrség most már ismerte a tettest, csak a tartózkodási helyét kellett kikutatnia. Háderről tudták a detektívek, hogy mindig egye­­dü­l dolgozik, maga cipeli a hatalmas oxigén tar­tályokat a betörés színhelyére. Eljártak mind azokon a helyeken, ahol oxigént árusítanak és egy Váci úti helyiségben sikerült is megtudni, hogy Háder ott vásárolt. Ezen a nyomon tovább haladva a Váci út környékén lévő gyanús helye­ket lerazziázták és megállapították Háder búvó­helyét. Kedden éjszaka meglepték a betörőt, el­fogták, bevitték a­ főkapitányságra, ahol kihall­gatása során bevallotta, hogy az utóbbi napok­ban több kasszafúrást követett el. Kesernyésen jegyezte meg azonban, hogy anyagi sikere nem igen volt, ezekből a betörésekből. Őrizetbe vették és most tovább folytatják a nyomozást, hogy megállapítsák, hogy a beismerteken kívül m­i­lyen betöréseket követett még el. Szegény Almássy! Gyászlobogó leng a Nemzeti Színházon. Egyik kevésbé ismert tagja, Almássy Endre nagy kártya­veszteségek után tragikus halált halt: borotvával elmetszette torkát. Megdöbbenve állunk a koporsó mellett, de érzésünk inkább a döbbeneté, amelyet az önkézzel kioltott élet vált ki belőlünk, mint a fájdalomé. Szegény Almássy! Sajnáljuk egyéni szerencsétlenségét, de nem siratjuk. Mert mi tör­tént? Pénteken veszített 3000 pengőt, szombaton veszített másik 3000 pengőt, — ő tudja, honnan vette a rengeteg pénzt és kedden... Uraim, nincs tovább! — lelépett a színről. Mi a véres holttest mellett állva azokra gondolunk, akik egész életü­kön át dolgoztak, éjjel-nappal küzdöttek a­ betevő falatért, családjukért, akik hadikölcsönbe fektet­ték keservesen összegyűjtött pénzecskéjüket, aki­ket a háború vihara, vetett ki otthonukból és dobott ki a­ nyomorba és akik valódi tragédiák áldozatai és öngyilkosai. Övék a­ közrészvét és a fájdalom, egy szenvedő nemzedék minden gyásza... Szegény Almássy, ő nem ilyen halott. Ö a'N'é'fhzeti Színe'de tagja volt, az állam biztos kenyerét ette, volt biztos megélhetése, nyugdíja... De nem bírt magával, elragadta, megölte a­ kártya. Mi azokat az öngyilkosokat siratjuk, akiket az igazságtalan élet vázol el, akiknek halála köztragé­dia, nem pedig a kártyaasztal egy epizódja. Szegény Almássy! 35 fokos pedagógia Ma, 1929 szeptember 1-ikén, szerdán, Vent sancteval megnyílnak az összes középiskolák. Ami azt jelenti, hogy holnap, 1929 szeptember 5-ikén, csütörtökön valamennyi gimnáziumban, reálgimnáziumban és reáliskolában, végig a nyolc osztályon és 35 fokos melegben, tanulni fognak a fiúk. Mit? Mit lehet 35 fokos melegben tanulni és — szintén nem lényegtelen — mit lehet 35 fo­­­kos melegben tanítani? Kérdezzük: mi szükség erre? Hogy fejlődés­ben levő gyerekek órák alatt leadják azt a­ pár deka húst, azt a pici arcs­zínt, amit nyáron nagy­ nehezen magukra szedtek? Azt a tananyagot talán nem lehet elvégezni az egész hosszú iskolai éven át? Muszáj a kicsinyeket kánikulás kánikulában beszorítani az iskolába, ahol — az első benyomás mindig döntő — némelyikkel ez a pár forró nap az egész tanévet előre is félelmessé teszi, a kis diák idegeit pedig fellázítja a katedra, az osztálykönyv, a lecke, a tanulás ellen. Szel­lemileg igen-igen kis­ plusz fog származni ebből a kora szeptemberi kánikulás tanításból, de annál több testi romlás és hanyatlás. Már­pedig a­zt hisszük, a pedagógiát nemcsak a kalendárium­nak, hanem a higiénének is kellene irányítani. Az egyik kézzel gyermekgondozókat és gyermek­szanatóriumokat építenek, a­ másikkal ugyan­akkor meleg kazánokba kényszerítik a gyereke­ket. Hol itt a, logika. Az a logika, amit különben mint kötelező tantárgyat szintén tanítani fog­nak a VIII. osztályban és 35 fokos melegben.

Next