Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-08 / 228. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1929 október 8 mege, különösen a nagy többség, amely őszintén dolgozni akar, igazságos és emberi elbánásban részesüljön. Meg kell szüntetni a nyugdíjrendszer súlyos anomáliáit, meg kell szabadítanunk a szakszervezeteket azoktól a terhektől, amelyeket a legutóbbi parlament igazságtalan pártszem­pontoktól vezetett törvényhozása rótt rájuk; ki kell emelnünk a szénipart abból a mélységből, amelybe a legutóbbi évek kapkodó és vak poli­tikája taszította. Folytathatnám még feladataim felsorolását. Éppen ezért arra kell kérnem mindenkit, adjon nekünk egy kis időt, hogy tanulmányokat foly­tathassunk és terveket készíthessünk, hogy meg­vessük a jövő szilárd alapjait és így biztosíthas­suk, hogy terveink, ha valóra váltjuk őket, kiáll­ják a rájuk váró súlyos megpróbáltatásokat, és időt kérünk arra is, hogy terveinket a parlament elé terjesszük és hogy munkánkat addig érleljük, amíg meghozza gyümölcsét. Ne higgye senki, hogy minket bánt a támadó kritika, mindenesetre azonban szükségünk van minden segítségre és támogatásra és bízom benne, hogy azt tartósan meg is fogjuk kapni. (Copyright by the Pesti Napló and the London General Press.) Az 1-es honvédek vasárnap délelőtt tartották ezredünne­püket, az első sorban ülnek (balról jobbra): Csanády­ Frigyes tábornok, József főherceg, Kárpáthy Kamilló tábornok „Lobog a sátor!" Nagy Czirok László néprajzi gyűjtése adatai nyomán írta: BENKE TIBOR Az 1879-iki halasi »szabadságra« (vásárra) temérdek ember, meg marha verődött össze. A kis­kőrösi, kecskeméti, félegyházi, kisteleki, szegedi utakon a megelőző napokon végeláthatatlan sze­kérsorok, tele portékával, címeres ökör-, birgefal­kák, lovak, csilás szamarak porzottak végig. A vásár előtti este már készen állottak az árusok sátrai. Akinek meg csak kirakodó helye volt, mert »fődönáruló«, az még összeskötött batyuján ül és várja a hajnal siasadtát bóbiskolva, mert mire a nap »félkandit«, ő is megkezdi a kirakást. A »szabadságra« virradó éjfél után már meg­kezdődik a népvándorlás. Nemcsak a közeli Zsana, Bodoglár, Kötöny, Harka, Pirtó-puszták, hanem a távolabbi Kömpöcs, Csólyos, Szank, Móricgát, Bugac-Monostor, Páka, Jakabszállás, Tázlár, Bocsa, Zöldhalom, sőt Orgovány és Páhi puszták s tanyák minden népe felgyülekezik. Gazdák szekéren, asz­szonyostól, még a gyerek is, számadók, gulyások, poszogó, dü­oski juhászok, bujtárok, csaszmatok, paripalovakon, csacsin, gyalog, de jönnek ám betyárok, kapcabetyárok, szaladóban levő nadrá­gos tolvajok, házasók, suttogók, orgazdák, minden­féle kóbor és mesterségbeli cigányok is. Mind­egyik más és más, jellemző öltözetében. De ott van ám Halas apraja, nagyja is. Még­ az urak, meg­ a »pucíros dámák« is kijönnek majd. Mire az augusztusi napfény mosolyogva aranyporozza be a tarka sokadalmat, úgy meg­hangosodik a rengeteg nép, mintha mind vesze­kedne. Árusok kínálása, verseskiáltozása, szem­lélődök csoszogása, alkudozók lármája, gyerekek »acsánkodása«, fütyülök, sípok, trombiták olyan állandó lármává szélesedik, hogy ugyancsak kiál­tozni kell a menyecskének az ura fülébe: — Aztán m­egvegyél ám apjuk mindent, mer úgyis tudom, hogy a jövő évi szabadságig »nyug­hass« a nevem! De van is ott mibe válogatni, mit nézni! A házilag készült »rozsdamentes fakanál«-tól kezdve minden háztartásbeli és minden mesterséghez szükséges eszköz, szerszám látható. Gyermekjáté­kok, babák, kardok, puskák, csákók, amoda meg egész ucca, melyben az asszonynépnek való cic, fatiszt, velez, lion, kék, tarkafestő, posztó, selyem, házi lenvászon, meg a 70-es évek eleje óta divatos, gyárilag készült »liliom«, rumburgi patyolat. Ez utóbbiakat gyolcsnak nevezi a nép, s mert drágább, gyakran »beadósodik«, aki megszereti őket. Erre termett a nóta is: »Az adós, az adós, Kinek a gatyája gyocs! Lám az enyém daróc. Nem is vagyok adós Senkinek, senkinek. Csak egy kis menyecskének­­. Fejkendők, meleg kendők, zsebkendők, sőt »halcsontmider« is kaphatók. Ezt főleg a férfi­csalogató »személyek« veszik, hogy »vaddarázs­derekúak« legyenek. Biz megnézegeti azt a kún legény, de azért a feleségnek való leánynak inkább azt dalolja, hogy: »Karcsú derekadon a váll Halcsont nélkül is szépen áll! De nem úgy, mint a Sárié, Aki benne — mindenkié!« Van ott aztán »bélléses, ujjas csuhé, pruszlik, szűrök, egyszerű, meg tükrös subák, melyedző, nádor, vagy Petőfi nyakgallérú mándli, nagy mándli, kis da­ku, ünneplő daku, pénzes, nadrág, rajtházli, mindenféle kalap, sapka, rúzsás papucs, nyári bocskor, kordován csizma, rámás csizma­, meg ki tudná azt mind elsorolni, hogy mi minden, h­ogy a tavalyi bő szüret árából találjon gazdát. A legnagyobb lárma, nevetés a komédiába van. Mindenféle hinták, kutya-, majom-, bolha­színház hívogatja rikácsolva a szá­ itáziakat. Cél­lövölde, késhányó, meg egy titokzatos nagy sátor, melyben a híres betyárok viaszábrázata látható. Mázsás személy ágál az ajtajában testszínű tri­kóban, hogy »a hónapok óta asszonyt nem látott pásztornép szeme karikát vet tőle«. Mindenkit hívogat, csak a terhes asszonyuik nem ajánlja a belépést, mert nem tesz jót a borzalom. A szanki számadó is megmustrálja a személyt s csak annyit szól a szőr közül: — No, ha ilyen »tanyahasú« volna az anyju­kom, hamar elfogyasztaná a rámbízott rackát. Amint a baromvásárállás felé közeledik a nép, már messziről hallja, hogy az állás körüli sütö­gtetősátorokban 5—6 rezesbanda fújja, de szól ott bőrduda, meg tamburabanda is. Ezek a rácoktól jöttek át- Rengeteg gyönyörű jószág porzik az állásban. A lóvásárban a kifogott lovak a sarog­lyához kötve eregetnek. A rúd ég felé­ áll. A szer­szám a szénából gyűrt ülés tetején, egyéb útra­valóval együtt. A csikóbőrös kulacs is ide van bedugva s mindez subával, szűrrel, meg pokróc­cal leterítve. Ezen a magas trónon ül a kocsi­pásztor, a »vigyázó«. Lovaglóülésben kell ülnie, hogy előre, hátra láthasson, mert bizony, ha­ nem vigyáz, a sok »félkézkalmár« könnyen »elgamóz« valamit a kocsiról, még a rúdnak, meg a lónak is csak hűlt helye maradhat. A sütögetősátorokban »nagy él­­et« kavarog. A bandák kora reggel csak vendéghivogatóra szólaltak meg, de aztán kiálltak a csalogató sze­mélyek is csípőre tett kézzel s a sok ínycsiklandó illat mellett az ő kacsintásuk is nagy kísértés az ember fiának, különösen, ha­­ nem is akar ellen­állni! A személyek mind szagos szappannal mozs­danak. Mondja is a rigmus: »Ha megmosdik szagos szappanéval, Odacsali a legényt a szagával!...« Minden áldomásivás a sütögetősátorban törté­­nik. Már pedig egy árva birgére is áldomást isz­nak. Amint a vásár megindul és megindul a sok kékhasú bankó­s bőrbugyellárisból, meg a gatyá­k orcából, egyszeribe megtelnek a sütögetősátrak. De ide gyűlik a puszták gulyás, juhásznépe, cse­lédje is mind, részint, hogy a személyekkel eljárja az »ugrást«, részint mert a sütögetősátorban tör­ténik minden haragnak, sértésnek, szívügynek a »leszámolása« is. Nem is esik meg halasi szabad­ság vér nélkül. Sokszor három, négy legényt is hasztalan locsolnak a sikongató személyek. »nem tesz az­tán többet egy kovacsesazintésre gyúrott taplót a szűz dohány tetejibe! Az ilyen verekedés aztán »zsivajjal« jár, ami nagy veszedelem a kocsi vigyázónak, mert, ha el­bámul, mingjárt munkába kezdenek a »lópászo­lók«, akik sokszor hamis zsivajt is rögtönöznek, hogy meglegyen az alkalom. Legnagyobb a járás a Pólya Zsófi sütögető­sátorában. Ide különösen a bodoglári, dücski, meg poszogó juhászok gyülekeznek rámás csizmában, »pösztökös« subában, »högyes« tetejű, lapos szélű, pántlikás kalapban, amely mellé árvalányhaj, vagy rezgős madártoll van tűzve. Hónuk alatt hosszú, horgos juhászbotot szorongatnak. Nyilván valamilyen célzattal jönnek. A bodoglári csúsz­matok, ugyancsak ünneplőben, rövid bunkóssel, míg karikás ostorral már bent üldöerélnek csapat­ban. Itt valami készül. A béresek között Gyalog Jósika, Gyenizse István csaszma­bérese viszi a szót. A juhászok meg mintha Kósa Peti bücski­juhász körül csoportosulnának, aki ugyancsak Gyenizse uram embere. A rezesbanda rázendít, a legények elkapdos­sák a személyeket, akik nemcsak kacsintgatnak. Szerdán reggel 9 órakor megnyílik a Phönix biztosító kirendeltsége a Pesti Napló főkiadóhivatalában • Szétkü­ldi a kötvényeket és jogi tanácsot ad A hétfői nap folyamán minden előfizető­nek meg kellett kapnia a Phönix biztosító nyi­latkozatát kitöltés végett. • Aki nem kapta meg, az sürgősen reklamálja. A kiállítandó blankettát minden előfizető töltse ki, mert a törvény értelmében a Phönix biztosító csak a nyilatkozaat alapján állíthatja ki a biztosítási kötvényt. Kérjük előfizetőinket és olvasóinkat, mu­tassák meg ezeket a­ nyilatkozatokat és kötvé­nyeket minden barátjuknak és ismerősüknek, hiszen most már maguk is meggyőződhettek arról, hogy ilyen páratlan kedvezményt még egyetlen lap sem adott. Közöljük egyben olvasóinkkal és előfize­tőinkkel, hogy szerdán reggel 9 órakor meg­nyílik a Pesti Napló főkiadóhivatalában (VII., Erzsébet körút 20.) a Phönix biztosító kirendeltsége, amely egyrészt szétkü­ldi a köt­vényeket, másrészt minden biztosítási üggyel kapcsolatos jogi kérdésben olvasóink és előfi­zetőink rendelkezésére áll. Bethlen gróf előtt felvetették a kormány rekonstrukciójának gondolatát A miniszterelnök idegenkedik ettől a megoldástól . A világgazdasági helyzet javulását reméli (Saját tudósítónktól.) A politikai élet lassan kezd élénkülni. Gróf Bethlen István miniszter­elnök, amiót­a átvette hivatalát, a kabinet vala­mennyi tagjával tanácskozott és megvitatta ve­lük az aktuális belpolitikai kérdéseket, elsősorban pedig a súlyos gazdasági helyzeteit. Tárgyalt gróf Bethlen a politikai élet egy-két vezető férfiával is, akik éppen úgy mint a kormány több tagja, a legnagyobb őszinteséggel tárták fel a miniszter­elnök előtt a bajokat, azoknak kútforrásait és az orvoslásnak ma rendelkezésére álló lehetséges eszközeit. Úgy halljuk, hogy egy politikus, aki a minisz­terelnökhöz egyébként közel áll, különösen érde­kesen tárta fel a maga véleményét Bethlen előtt mindazokról a kérdésekről, amelyek ma az ország közvéleményét olyan súlyosan érintik. Ez a poli­tikus rámutatott a miniszterelnöknél az ország egyre romló hangulatára és hangoztatta, hogy felfogása szerint elsősorban ezen a hangulaton kellene hathatós eszközökkel, enyhíteni. A cselek­vés módjának megjelölését is megkísérelte ez a politikus, fölvetvén a kabinet újjáalakításának gondolatát is. Ez elgondolás szerint gróf Bethlen István vezetése alatt egy új minisztériumnak kel­lene megkezdenie elsősorban az ország gazdasági válságának orvoslását. Nem volna feltétlenül szükséges az egész minisztérium újjáalakítása, egy nagyobb arányú rekonstrukció nélkül azon­ban e megoldás nem lehetne eredményes. Ha azonban Bethlen elhatározná magát a kormány újjászervezésére, újabb erők bevonásával, biztató reménységgel vállalkozhatnék a súlyos és égető problémák megoldására. A közvélemény minden­esetre megnyugvással fogadná ezt a cselekvést és már ez a megnyugvás is a messzebbmenő opti­mizmus zsilipjeit nyitná meg. Gróf Bethlen István, úgy tudjuk, idegenkedik a kormány újjáalakításának gondolatától. ,. a stabilitásban látja a kormányzat legnagyobb ere­jét és felfogása szerint a gazdasági életben is feltétlenül bizonyos javulásnak kell bekövetkez­nie, elsősorban a világpiacon, ezt követően pedig Magyarországon is. A helyzet tehát e pillanatban az, hogy a ko­moly gazdasági helyzet már A. Bethlenhez leg­közelebb álló tényezőket is igen erősen foglal­koztatja és keresik a kivezető utat. A miniszter­elnök ezt az utat egyelőre­­ nem a kormány re­konstrukciójában látja. Mások viszont ezt előfel­tételnek tekintik.

Next