Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

2 Vasárnap PESTI NAPLÓ Németország éjféli örömünnepe Felszabadult a Rajnavidék második zónája . Bevonták a francia és belga lobogókat Coblenz, december 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) (Érkezett 1 órakor.) A vasárnapra virradó éjszaka, pontban 12 óra­kor szabadult fel a Rajnavidék második zónája az idegen megszállás alól. Ezt a pillanatot Cob­lenzben, a Rajnavidék székhelyében, nyelv- felsza­badulási ünneppé avatták. Szombaton éjfélkor Coblenzben, Aachenben és a második zóna többi városaiban és községeiben a 11 éves idegen­ uralom lelki gyötrelmeinek vége szakadt. Egész Német­ország nagy lelkesedéssel együtt ünnepelt a fel­szabadult vidék lakosságával. Az éjféli örömünnepély lefolyását valamennyi n­émet rádióleadóállomás közvetíti, éppúgy, mint az 1926. február elsején tartott kölni felszabadu­lási ünnepséget. Már este tízezrekre menő embertömeg hullám­zott az ünnepség színhelyén, a Deutscher Eck té­ren, ahol a Mosel folyó a Rajnába torkolik. A Rajnával szemben ezen a téren I. Vilmos császár monumentális lovasszobra áll, amelynek szimboli­kus jelentősége van a rajnavidéki német lakosság számára. A szemben levő parton Ehrenbreitstein ősi vára áll. Aachenben és a felszabadult Rajnavidék többi városában és községében mindenütt hasonló éjféli ünnepségek játszódtak le. Szombaton délelőtt 11 órakor vonták be Ehren­breitstein váráról, a Rajna és a Mosel folyók egybefolyásánál a francia lobogót. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak a rajnavidéki szövetségközi bizottság elnöke Thirrard tábornok, valamint a rajnavidéki megszálló csapatok parancsnoka Guillaumat tábornok és a francia megszálló csa­patok még vissza nem vont osztaga is. A várrom alatt a Rajnán a francia rajnai flottilla hajói cir­káltak. A zászló bevonása után a francia csapa­tok a coblenzi teherpályaudvarhoz vonultak, ahon­nan vonaton utaztak Metzbe. Egyidejűleg indult el a francia csapatok autóosztaga is Metz felé. Coblenz még nem szabad Coblenz, november 30. _ A coblenzi lakosságnak a második zóna ki­ürítése fölött érzett nagy örömébe keserű ü­röm­csöpp vegyült. Ámbár az utolsó francia csapatok ma délben 12 óra 50 perckor elhagyták a várost, a főpolgármesternél éppen most tartott sajtómeg­beszélésen a főpolgármester kijelentette, hogy Tirard, a megszállt terü­letek főbiztosa m­a reggel közölte báró Langwirth von Simmern birodalmi biztossal,­ hogy bár Coblenz megszállástól mentes, azonban politikailag és jogilag még nem tekint­hető szabad városnak. Látogatás Gajda tábornoknál, aki meg akarta buktatni Benest A cseh fasiszták vezére beszél a békéről és háborúról és saját különös életéről Prága, november 30. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) ... Az előszobája valóságos hadtörténelmi mú­zeum. A huszita háborúk láncos buzogányai, osztrák, német, kínai, orosz, török és japán puskák, szűzmáriás orosz cári lobogók és kalapá­csos-sarlós szovjet zász­lók álldogálnak kurta római kardok és rejté­lyes hottentotta íjak tár­saságában. A falon hím­zések: fehér alapon a veszőnyalábba kötött bárd, a fasces jelvénye. Mert ez itt a cseh fasisz­ták vezérének, Gajda tábornoknak lakása. A ház kapuja előtt az ut­cán ártatlanul sétálgat egy úr, akiről száz lé­pésről látszik, hogy de­tektív. Gajda tábornok­ra vigyáznak. Gajda Egy tábornok karrierje Gajda Rudolf körülbelül annyi idős volt, mint Napóleon, amikor tábornok lett. Ennek a különös embernek múltja meglehetősen homályos. Ellen­ségei szerint gimnáziumi tanulmányait a negye­dik osztályban befejezte s aztán Wotitzban gyógyszerészgyakor­nok lett. 1910-ben vonult be s három év után őrmester lett. A háború kitörése­kor az egyik hadtápcsoportnál rejtélyes körülmé­nyek között zászlós lett s amikor a montenegróiak elfogták, orvosnak adta ki magát s ebben a mi­nőségben Odesszába vitték, ahol a szerb csapa­toknál törzsorvosi rangot kapott. Ezt beszélik róla ellenségei. Bizonyos, csak annyi, hogy Gajda volt az, aki Szibériában meg­szervezte a cseh légiókat, s aki később rövid ideig együtt harcolt Kolcsakkal a bolsevisták ellen. 1920-ban Kínán keresztül visszatért Európába. Prága lelkesedéssel fogadta ezt a fiatalembert, akinél tüneményesebb karriert és nem kevésbé tüneményes bukást kevés katona ért meg. Huszon­nyolcév­es korában tábornok, 31 éves korában a kassai cseh hadtest parancsnoka, három évvel ké­sőbb Csehszlovákia vezérkari főnöke. Innen meredeken esik lefelé Gajda pályafu­tása. Megkörnyékezik a fasiszták, akik­et fenyegető bolsevista veszélye­s'élszavánál 'környékezik meg. Gajda erőteljesen kezd tiltakozni Beres politikája ellen, aki több ízben foglalkozott Oroszország de jure elismerésének gondolatával. A vezér lakásán éjjeli tanácskozások folynak. Komplettak és ksz-­­szeesküvések híre terjeng a levegőben. Gaj'Ja­pucosról beszélnek. „Aki Benesből eszik, meghal" Azonban — »qui mange de Benes, en meurt« — »aki Benesből eszik, meghalt A pápáról szóló renesszánsz­ közmondás itt igaz csak igazán. A cseh külügyminiszter könyörtelen energiával tá­volítja el az útból azokat, akik fellázadnak el­lene. Így távolította el Stribrnyt s ugyanilyen gyorsasággal buktatta el Gajdát. A vezérkari fő­nököt 1926-ban megvádolták azzal, hogy francia­országi tanulmányai alatt katonai, titkokat adott el az oroszoknak. Gajdát szabadságolják. A vizs­gálat megállapítja, hogy büntető eljárásra nincs ok. Egyben közlik, hogy Gajda tábornok egész­ségi állapota miatt nyugdíjaztatását kéri. 1926-ban a fiatal tábornokot nyugdíjazták. Gajda rágalmazásért beperülte Kratochwill őrnagyot, aki az említett feljelentést tette. Ez a per, amelyet ő maga indított meg, buktatta el vég­képpen Gajdát. A tárgyalás alatt újabb ellenvá­dakat emeltek ellene s előéletét egészen más meg­világításba helyezték. A rágalmazókat ugyan el­ítélték, de a Gajda ellen megindított fegyelmi el­járás során a tábornokot lefokozták, nyugdijának egynegyedét megvonták tőle s egyszerű közle­gényként lajstromozták. Hosszú időn keresztül rendőri felügyelet alatt állott, míg végül a két hónappal ezelőtti választásokon Benes két másik elkeseredett ellenségével, Stribrnyvel és Perkier­rel együtt a cseh fasiszták képviselőjeként beju­tott a parlamentbe. 47 kitüntetés — Sokat harcoltam életemben. — mondja Gajda, mikor megmutatja 47 kitüntetését. — És ez volt a hála... (A legutóbbi házkutatás során ösz­szehányt iratok még ott fekszenek a parketten.­) Ez az ember, akinek szibériai­­viselt dolgairól hátborzongató történeteket mesélnek, szomorú és szelíd kispolgár benyomását kelti. Jó, és szívesen beszél németül s inkább a titkárja, mint ő ragasz­kodik a pontos kérdésekhez. Kérdezünk. Mi a véleménye a militarizmus sorsáról a háború utáni Európában? A titkár, aki sokkal biztosabb, fölényesebb és nyugodtabb Gajdánál, papírt húz elő a zsebéből és olvassa: — A népek életében nincsen olyan százpercen­tes beteljesedés, amely ne hordaná magában a szürke elméletek gyilkos hatásai. Mi nem lehetünk pacifisták, amikor egész Európa Marsnak hódol. Egy nép csak akkor lehet életképes, ha ragaszkodik az elmélethez: si vis pacem, para bellum. Éppen a túlzott pacifizmus vezet a mesterségesen ébren­ tartott háborús kedvhez. Ezek az általános meg­jegyzések a háború utáni Európára is alkalmaz­hatók. Gajda, a leszerelés és Genf Növekvő érdeklődéssel nézem a titkárt. Élet» profilú szőke fiatalember. Biztosra veszem, hogy súlyos sérelmek érték az életben. Teli van elfoj­tott és utat kereső irodalmi ambícióval. Hegelt és Kantot idézi. Közben szuggesztíven magyarázza a tábornokot. Új kérdés: — Számíthatunk-e az általános le­szerelésre­! Újabb papír. A szőke titkár kísértetiesen szi­lárd hangon olvas: — A történelem azt tanítja, hogy voltak paci­fista korszakok, amelyek vagy a teoretikus semmi­hez vagy a háborús epidemiák újabb tömeggyil­kosságához vezettek. Egyetlen állam sem szerel­het le, ha életének gyökerei még nem száradtak el. Néha talán eredményes lehet a leszerelés, de amint a világ államokból s az emberiség népekből áll s amíg a világot nem uniformizáljuk, addig a leszerelés lehetetlen. Ha volna is megegyezés, amely a ,népé­,leszerelését elrendelné és a hábo­**rút 'r.titcgii'(faná«, az ilyen megegyezés nem ér semmit. Hiszen a modern tudomány lehetővé teszi az egész békeipar áthangolását haditechnikává huszonnégy óra alatt. ... Gajda tábornok helyesel. Kevésbé kompli­káltan elismétli a mondottakat. Hogy valamit tegyen, újra meg újra megtölti az előttünk álló feketési csészéket. És cigarettával kínál. Vájjon mit szólnak mindehez Genfben? De a tábornok a titkáron keresztül tovább nyilatkozik. A jövő háborújáról és haditechnikájáról beszél s szakismereteire célozva részletesebb titkok eláru­lása nélkül közti, hogy nagy meglepetések vár­hatók ... A „legnagyobb élményű ” tábornok magánéletéről beszél. Elmondja, hogy voltak magyar barátai. Némi kétkedéssel kérdezem meg: — Szibériában? — Nem. Cattaróban, a vártüzéreknél, ahol sok magyar bajtárssal szolgáltam együtt. Nagyon derék, kedves fiúk voltak... Várjon Szibériában is ilyen kedvesnek ta­lálta-e őket?... A tábornok megmutatja Oroszországból és Ázsiából hozott dolgait. A csodatevő hatalmas ametisztet, amelyet apósától, Kolcsak tengernagy­tól kapott. A cári selyemlobogókat, amelyeket le­tétként őriz. — Ha ismét cár lesz Oroszországban, vissza­adom őket, — mondja mélabúsan. Búcsúzófélben megkérdem: — Tábornok úr, változatos pályája alatt mi volt a legnagyobb élménye? —­ A legnagyobb remény? Amiko­r 1926 kará­csony estéjén katonák jelentek meg lakásomon , elhurcoltak a laktanyába, ahol lefokoztak. Ez volt... A kapu előtt káprázatos közömbösséggel sé­tál az az úr, akiről az ember száz lépésről látja, hogy detektív. megkínzott lábak. Miért gyötrődik nyilaló tyúkszemeivel, h­asogntó fagyásokkal, Utazó feltör­ésekkel, amikor egy jó meleg lábszírdövel egy csa­pásra megszabadulhat e fájásoktól ! — A legközelebbi gyógy­szertárban szerezzm­ be Szent Rónus-láblót és ebből néh­ány dekagrammot oldjon f­e 1 egy lavór jó rideg vízben amíg a fel­szabaduló oxidén a vize tejszeri­vé változtatja. Az így e­lkészí­tett Abvizben fiziasza libáit vac? 10 percig én azonnali meg­könny­ebülést fog érezni Az oxigénnel td telített tür a raeg­lág itla e tvrtk­zem kemény részeit egyszeri a gyökeréig, hogy az kés nélkül eltávolíthat . A teis­e­­t víz pedig c­sillapító és g­y­yító hatással van a ragyátokra, elmulasztja a feltöréseket, kip­i­jisok­ is. A Ra­us-só a legelhunyagoltabb lábakat is tökéle­tesen rendbehoz­za, annyira hogy járkálhat egész nap, táncolhat egész éjjel. Shalad­'filhat egósz. (lélután a dolgai utan a legkisebb íilailtsszerzet nélkül. Egy nagy cíouik Rótius-só ftral P­HB fill. N­a valahol nem­ volna, beszerezhető: Szent RAkiagyógyazert&r, Budapest, VII., Rákóczi út 70. 1929 december 1 SCHEIN M. ARANYKOSZORÚS MESTER EZÜSTÁRUGYÁRA BUDAPEST VII. S­p ucco 20 ELADÁS NAGYBAN ÉS KICSINYBEN!

Next