Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)

1929-12-14 / 285. szám

Szombat Tiszazug borzalmai megelevenednek Négy parasztasszony, Holyba Károlyné, Sebestyén Bálintné, Lipka Pálné, Köteles Istvánné bírái előtt Szolnokon megkezdődött az arzénper főtárgyalása­ ­ Szolnok, december 13. (A Pesti Napló tudósítójának telefon­jelentése.) Amit szokták mondani ilyenkor: a földéhség kavarja a bűnt... vagy: sötét szenvedélyek vihar­zanak a gyilkos lelkében... vagy: az állati, gonosz­ság hajtotta a szörnyűségekbe... . Hát nem. Aki itt ül és nézi ezt a négy fekete­kötép h­­omorú parasztasszonyt, akik egymás mel­lett szorongva ülnek a barna lócán, ujjaikkal ide­gesen babrálva, ráncos arcukat a föld felé ejtve, mintha templomban ájtatoskodnának, sunyítva a korholó prédikáció alatt — az tudja: nem. Nem­csak a földéhség, nemcsak a pénzvágy, a bűn sötétliks a borzalmak örvényében, nemcsak a szen­­­vedélyek viharoznak ezekben a fonnyadt testek­ben, nemcsak az állati gonoszság, nemcsak a­ bes­tiális őrület figyel azokból a mozdulatlan, üveg­golyókként meredő szemekből. Nem, kü­lönös jelenségek is rejtélyeskednek az események mé­lyén. Például Su­pka Pálné, ez a zsoltárosszemű sokszoros, gyilkos mérget adott a szom­szédasz­szonynak, mert azt gyötörte­ a­ férje és az ő szívé­ben megmozdult az emberi szolidaritás, a sajnál­kozás jósága is. Csak éppen, hogy a szolidaritás az ő tudatában azonos volt a légykőoldattal. Nem. Az okok valami különös komplexuma idézte elő a tiszadobi bűnöket. Igen. a pénz is. a földéhség is. igen. a szerelem is. isten. a gonosz­ság is. de­­ a kulturális nihil is. az állati sor­ban sínylődés is,.a lelki primitívség is, amelynek kiszáradt vögére nem­ hullott vigasztaló" szó és a lelki eltorzulás..­,s. a tudat alatti­ meerm­ozdulások rejtélye is. Nézzük ezt a négy asszony­t. Nézzük őket, emberek, akiknek értelme­­csak a légykő­... oldat felé nyílik, akik, amit tettek, annak az okát is, a következményeit is csak sejtik, homályosan tapogatóznak az okok és a következmények után, mint a vak állatok, csak félni tudnak és véde­kezni és öldökölni s közben nem is hiszik, nem is sejtik, hogy a lelkükben nyomorult szenvedé­lyek tehetetlenekednek. Dosztojevszkij legborzasztóbb, legroncsoltabb fiszurái üldögélnek itt merev arccal a bíróság előtt. És fekete fejkendőjük fölött, lehajló csúnya arcuk fölött, az összekulcsolódó kezek­ fölött, az óriási csillár ...körtél alatt, minteszű rosszarcú, rémítőszemű boszorkány, mesebeli lidérc sötétlik a falusi bábaasszony rémképe, amely ott kísért az események mögött, amely, mint Nagyrév fő­jegyzője mondta: »Átkos lidércként nehezedett a falura«. Ennek a szörnyasszonynak árnya húsz esztendőn át nehezedett rá az ország közepén az akácos, füzes Tisza ZN­KTS. * A tiszazugi hatalmas méregkeverő bűnper­komplexum első felvonása most került a szol­noki bíróság elé. A méregkeverő as­szonyok közül gyet ültettek ezúttal a vádlottak padjára. A napokig nyomozott a csendőrség és a vizsgáló­bíró a nagyrévi és általában a Tiszazug titokza­tos halálesetei ügyében, ötven sírt bontottak fel a tiszazugi temetőkben és 46 holttestben megtalál­ták a légypapírról leáztatott arzént, amivel a tiszazugi asszonyok másvilágra küldték megunt férjüket, hűtlen szeretőjüket, vagy valamilyen más hozzátartozójukat, akiktől örökölni akartak. A négy vádlott asszony Az ügyészség novemberben kiadta­ a vádira­tot az első öt gyanúsított ellen. Az egyik, Pápai Lajosné, közben megőrült a fogházban, úgyhogy most négy asszony került a bíróság elé: Holyba Károlyné, Sebestyén Bálintné, Lipka Pálné és Köteles Istvánné. A vádirat szerint Holyba Ká­rolyné 1924 októberében kávéban beadott arzén­nel ölte meg a férjét. Fazekas Gyulánétól S-9 pen­gőért vette a mérget. Az ötletet Sebestyén Bálint­nétól kapta és ezt az ötletet 10 pengő kölcsönnel honorálta. Lipka Pálnét oromrerabeli gyilkos­sággal, felbujtással és bűnrészességgel vádolja az ügyészség. Még 1912-ben arzénnel megmérgezte Kardos Aronnét, akit neki kellett volna gondoz­nia. 1921-ben Zsíros Györgyöt és Zsiros György­nét, mostohatestvérét és annak feleségét ölte meg hasonló módon. Zsirost azért, mert nyomorék volt és könnyíteni akart rajta, Zsirosnét pedig azért, mert összeférhetetlen természete miatt gyűlölte. Ő bírta rá a negyedik vádlottat, Köteles István­nét, hogy férjét tegye el láb alól. 1919 decembe­rében légypapírt adott az asszonynak, aki akkori férjét, Pókay Lászlót meg is mérgezte. Köteles Istvánné a nyomozás során elmondotta, hogy elő­ször pálinkában adta be férjének a mérget, majd amykor ez nem használt, a levesét mérgezte meg. A megmaradt arzént tartalmazó üveget férje koporsójába rejtette és az az exhumálásnál nap­világra is került. Az ügyészség mind a négy vád­lott ellen a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűn­tette címén emelt vádat. Péntek reggel 9 órára tűzték ki a tárgyalást 12­ jegyet adott ki a törvényszék, úgyhogy az ér­deklődők "legnagyóbb része kinsekent a terek­ett.­ A sajtót 12 hírlapíró képviseli, közöttük­­ külföldi újságíró. Dr. Fuchs Gyula elnök nyitotta meg­ a tárgyalást. Szava­zóbírái dr. Folkusházy Sándor és dr. Kovács Géza. Dr. Kronberg János királyi ügyész képviseli a vádat, de mellette ül dr. Borsos József főügyész, a szolnoki ügyészség vezetője is. A védők: dr. Virág Gyula és dr Kovács Gábor. Az elnök megnyitja a tárgyalást és emelvénye előtt feláll négy feketébe öltözött, töpörödött,, ha­lálsápadt parasztasszony. Felvették személyi ada­taikat: Holyba Károlyné 44 éves, Sebestyén Bá­­­lintné 70 éves, Linka Pálné 60 éves, Köteles Ist­vánné 50 éves. Utánuk a tanukat szólítja be az elnök, megállapítja, h­ogy kik jelentek meg.­ Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődhetne, feláll dr. Virág Gyula, a védő és kéri, hogy a bíróság esküdtszék elé utalja az ügyet. A­ törvény­szék azonban elutasítja az indítványt azzal az­ in­dokolással, hogy az a rendelet, amely az esküdt­­­bíróságok működését ideiglenesen fölfüggesztette, ma is érvényben van. A mérgezett kávé és kacsaleves Most kezdődik Holybáné kihallgatása. — Nem érzem magamat bűnösnek, — mondja a parasztasszony. Nem tudok semmit a méregről. Amikor az uram megbetegedett, Sebestyénné ho­zott neki kacsalevest. Az uram alipr evett belőle. Az elnök elébe tárja a csendőrség előtt tett vallomását, mely szerint Sebestyénné tanácsára annak testvérétől, Fazekasnétól vett mérget. — Ijedelmemben vallottam ezt, — mondja az asszony. Majd elmondja, hogy Fazekasné orvossá­got hozott beteg férjének. —• Maguk Nagyréven igen jól tudták, milyen orvosság az, amit Fazekasné kotyvaszt,— mondja az elnök. — Ki tette az orvosságot a kávéba? — Betöltöttük, — szólja el magát az asszony. — Hát maga is betöltötte? — — mondta, hogy tegyem bele Hosszasabban kérdezgeti most az elnök ap­róbb részletekről az asszonyt, aki mindjobban ösz­szezavarodik. — Nézze csak, Holybáné, — mondja végül — vallja be az igazat. Igaz, hogy magának Sebes­,­tyénné adta a tanácsot? Az ass­zony hosszú szünet után megszólal: — Igen. — Ki hozta a mérget? Vallja be őszin­tén. — Fazekasné hozta. Két asszony szembesítése *Sebestyén Bálintné tesz most vallott rí­st." Ö sem érzi 'im­arját b'nösnek. Nem beszélte rá Holy­' bánét, hogy Ölje meg az urát. csatrázt mondta.' neki, hogy az ura • beteggé-re ihiszt menjen vagy • orvoshoz, vagy Fazekasnéhoz, aki szokott orvos­ságokat adni. " Szembesítik­­most a két asszonyt. Holybáné­ Sebestyénné szemébe mondja, hogy az ő tanácsára kért' »orvosságot* Fezékesiétól. Sebestyénné erre dühös lett­ és rákiabált Holybánéra: —­ A te szavad nem ér semmit, a fiad is azért hagyott ott, mert tudta, hogy gonosz vagy és előbb-utóbb elteszed láb alól a férjedet. „Csak Kötelesnének adtam mérget" Az elnök mind a két asszonyt leülteti és most Lipkánét szólítja marja elé. — N­em vagyok Lincs. — mondja az asszony — csak a K­öt­elesnének adtam mérget, testvérem­mel nem csináltam sen­mit, sógorommal, sógor­nőmmel sem. Csak azért tettem beismerő vallo­mást, mert ötven bottal fenyegettek a cse­ndőrök és azt­ mondták, hogy karácsonyig mindenap be­állítanak a Tiszába. — Maga Kardos Áronnak, áldozata, férjének is beismerte, hogy először pogácsát csinált a már­aes anyagból és macskán próbálta ki. Elmon­dotta, hoszy Kardosnét azért ölte ei, mert csúnya betegségben szenvedett. Zsíros Györ­gynét 6—7 papírból készített méreggel ölte meg. Zsiros Györ­gyöt pedig, mert sajnálta a feleségét: — Nem öltem meg, méltóságos uram, nem tudok mit mondani, nem tudom, miért va-^vokt itt, miért­ beszélek.. szívbajaim vannak, méltóságos uram. *' — Maga azt mondta, hogy az ura hozta a szert. — Az uram azt m­odta, hogy agyonlő, ha nem használom a szert, amit hozott. — Hát szóval volt az urának mérge? — Igen, hozott egy üvegben, azt mondta, hogy megöli vele Kardos Áronnat. Én csak Kötelesné­nek adtam mérget, a többiben tiszta vagyok. ...,,A macskám megdöglött,­­ mégis ártatlan vagyok" —­ Maga a vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy négyszer-ötször maga adogatta be a mérget ivó­vízzel Kardosnénak. — Nem adtam­ be. -T- Azt is mondta, hogy ötször tett Zsíros György vizébe mérget. — Ez rágalom. Egy Békéssiné nevű fiatalasz­szony lakott Zsírosaknál, talán az adta be a mérget. — Azt is beismerte, hogy Zsirosnét is megölte, mert magukra iratta a vagyonát azzal a feltétel­lel, ha h­alálá­t ápolni fogják. " — Az én lelkiismeretem tiszta, — feleli hajtha­tatlanul az asszony. — Maga azt is elmondta, hogy macskáján pró­­bálta­ ki a" mérget. " . ; — Igen, a macskám megdöglött, de én mégis­­irtatlan• Vgyok. . ,r„ . Most azt a kérdést feszegeti az elnök, hogy miképpen bujtogatta fel Lipkán­é Kötelesnét, hogy ölje meg urát. — Kötelesné sírva jött hozzám, — mondja Lipkáné — panaszkodott, hogy az ura kínozza, veri. Nagyon megsajnáltam és adtam neki valamit, amitől, a legyek is megdöglenek. Sósborszeszes üvegbe beletettem a légypapírt és ráöntöttem vizet. — Tudta, hogy az méreg! — Nem tudtam. — Hát talán azt gondolta, hogy csak hascsi­karást­­fog okozni? Hascsikarással nem lett volna elintézve Kötelesné baja. Az asszony nem felelt, majd egy későbbi kér­désre azt vallja, hogy­ nem kapott pénzt Köteles­nétől. Hogyan került az arzénes üveg a koporsóba? Ezután Kötves Istvánnét hallgatja ki az elnök. — Nem követtem el semmit, — mondja az as­-szony. — Elpanaszoltam Lipkánénak, hogy nagy az én bajom, részeges az uram és folyton ver. Azt válaszolta erre Lipkáné, hogy ad nekem valami­lyen szert, amitől az uram elhagyja az ivást, de nem lesz tőle semmi baja. Adott nekem egy üve­get, amelyet otthon betettem a szekrénybe. Rövid idő múlva megdöbbenve láttam, hogy az ital el­tűnt a szekrényből. A férjem néhány nap múlva rosszul lett, úgyhogy el is vittem az orvoshoz. Az orvos valami kenőcsöt rendelt neki, amit a lábaira kellett kenni. A következő héten az uram még rosszabbul lett, a harmadik héten pedig meghalt, hogy mitől, azt nem tudom. — Maga a vizsgzálóbíró előtt megmondta, hogy Lipkáné olyan italt adott magának, ami megsza­badítja az urától. .— Ha mondtam, zavargásomban mondtam, — mondja az asszony. — Én mindig zavargásban • ! «• •• NÉLKÜLÖZHETETt!M PESTI NAPLÓ 1929 december 14 .

Next