Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)
1929-12-14 / 285. szám
Szombat Tiszazug borzalmai megelevenednek Négy parasztasszony, Holyba Károlyné, Sebestyén Bálintné, Lipka Pálné, Köteles Istvánné bírái előtt Szolnokon megkezdődött az arzénper főtárgyalása Szolnok, december 13. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Amit szokták mondani ilyenkor: a földéhség kavarja a bűnt... vagy: sötét szenvedélyek viharzanak a gyilkos lelkében... vagy: az állati, gonoszság hajtotta a szörnyűségekbe... . Hát nem. Aki itt ül és nézi ezt a négy feketekötép homorú parasztasszonyt, akik egymás mellett szorongva ülnek a barna lócán, ujjaikkal idegesen babrálva, ráncos arcukat a föld felé ejtve, mintha templomban ájtatoskodnának, sunyítva a korholó prédikáció alatt — az tudja: nem. Nemcsak a földéhség, nemcsak a pénzvágy, a bűn sötétliks a borzalmak örvényében, nemcsak a szenvedélyek viharoznak ezekben a fonnyadt testekben, nemcsak az állati gonoszság, nemcsak a bestiális őrület figyel azokból a mozdulatlan, üveggolyókként meredő szemekből. Nem, különös jelenségek is rejtélyeskednek az események mélyén. Például Supka Pálné, ez a zsoltárosszemű sokszoros, gyilkos mérget adott a szomszédaszszonynak, mert azt gyötörte a férje és az ő szívében megmozdult az emberi szolidaritás, a sajnálkozás jósága is. Csak éppen, hogy a szolidaritás az ő tudatában azonos volt a légykőoldattal. Nem. Az okok valami különös komplexuma idézte elő a tiszadobi bűnöket. Igen. a pénz is. a földéhség is. igen. a szerelem is. isten. a gonoszság is. de a kulturális nihil is. az állati sorban sínylődés is,.a lelki primitívség is, amelynek kiszáradt vögére nem hullott vigasztaló" szó és a lelki eltorzulás..,s. a tudat alatti meermozdulások rejtélye is. Nézzük ezt a négy asszonyt. Nézzük őket, emberek, akiknek értelmecsak a légykő... oldat felé nyílik, akik, amit tettek, annak az okát is, a következményeit is csak sejtik, homályosan tapogatóznak az okok és a következmények után, mint a vak állatok, csak félni tudnak és védekezni és öldökölni s közben nem is hiszik, nem is sejtik, hogy a lelkükben nyomorult szenvedélyek tehetetlenekednek. Dosztojevszkij legborzasztóbb, legroncsoltabb fiszurái üldögélnek itt merev arccal a bíróság előtt. És fekete fejkendőjük fölött, lehajló csúnya arcuk fölött, az összekulcsolódó kezek fölött, az óriási csillár ...körtél alatt, minteszű rosszarcú, rémítőszemű boszorkány, mesebeli lidérc sötétlik a falusi bábaasszony rémképe, amely ott kísért az események mögött, amely, mint Nagyrév főjegyzője mondta: »Átkos lidércként nehezedett a falura«. Ennek a szörnyasszonynak árnya húsz esztendőn át nehezedett rá az ország közepén az akácos, füzes Tisza ZNKTS. * A tiszazugi hatalmas méregkeverő bűnperkomplexum első felvonása most került a szolnoki bíróság elé. A méregkeverő asszonyok közül gyet ültettek ezúttal a vádlottak padjára. A napokig nyomozott a csendőrség és a vizsgálóbíró a nagyrévi és általában a Tiszazug titokzatos halálesetei ügyében, ötven sírt bontottak fel a tiszazugi temetőkben és 46 holttestben megtalálták a légypapírról leáztatott arzént, amivel a tiszazugi asszonyok másvilágra küldték megunt férjüket, hűtlen szeretőjüket, vagy valamilyen más hozzátartozójukat, akiktől örökölni akartak. A négy vádlott asszony Az ügyészség novemberben kiadta a vádiratot az első öt gyanúsított ellen. Az egyik, Pápai Lajosné, közben megőrült a fogházban, úgyhogy most négy asszony került a bíróság elé: Holyba Károlyné, Sebestyén Bálintné, Lipka Pálné és Köteles Istvánné. A vádirat szerint Holyba Károlyné 1924 októberében kávéban beadott arzénnel ölte meg a férjét. Fazekas Gyulánétól S-9 pengőért vette a mérget. Az ötletet Sebestyén Bálintnétól kapta és ezt az ötletet 10 pengő kölcsönnel honorálta. Lipka Pálnét oromrerabeli gyilkossággal, felbujtással és bűnrészességgel vádolja az ügyészség. Még 1912-ben arzénnel megmérgezte Kardos Aronnét, akit neki kellett volna gondoznia. 1921-ben Zsíros Györgyöt és Zsiros Györgynét, mostohatestvérét és annak feleségét ölte meg hasonló módon. Zsirost azért, mert nyomorék volt és könnyíteni akart rajta, Zsirosnét pedig azért, mert összeférhetetlen természete miatt gyűlölte. Ő bírta rá a negyedik vádlottat, Köteles Istvánnét, hogy férjét tegye el láb alól. 1919 decemberében légypapírt adott az asszonynak, aki akkori férjét, Pókay Lászlót meg is mérgezte. Köteles Istvánné a nyomozás során elmondotta, hogy először pálinkában adta be férjének a mérget, majd amykor ez nem használt, a levesét mérgezte meg. A megmaradt arzént tartalmazó üveget férje koporsójába rejtette és az az exhumálásnál napvilágra is került. Az ügyészség mind a négy vádlott ellen a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntette címén emelt vádat. Péntek reggel 9 órára tűzték ki a tárgyalást 12 jegyet adott ki a törvényszék, úgyhogy az érdeklődők "legnagyóbb része kinsekent a terekett. A sajtót 12 hírlapíró képviseli, közöttük külföldi újságíró. Dr. Fuchs Gyula elnök nyitotta meg a tárgyalást. Szavazóbírái dr. Folkusházy Sándor és dr. Kovács Géza. Dr. Kronberg János királyi ügyész képviseli a vádat, de mellette ül dr. Borsos József főügyész, a szolnoki ügyészség vezetője is. A védők: dr. Virág Gyula és dr Kovács Gábor. Az elnök megnyitja a tárgyalást és emelvénye előtt feláll négy feketébe öltözött, töpörödött,, halálsápadt parasztasszony. Felvették személyi adataikat: Holyba Károlyné 44 éves, Sebestyén Bálintné 70 éves, Linka Pálné 60 éves, Köteles Istvánné 50 éves. Utánuk a tanukat szólítja be az elnök, megállapítja, hogy kik jelentek meg. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődhetne, feláll dr. Virág Gyula, a védő és kéri, hogy a bíróság esküdtszék elé utalja az ügyet. A törvényszék azonban elutasítja az indítványt azzal az indokolással, hogy az a rendelet, amely az esküdtbíróságok működését ideiglenesen fölfüggesztette, ma is érvényben van. A mérgezett kávé és kacsaleves Most kezdődik Holybáné kihallgatása. — Nem érzem magamat bűnösnek, — mondja a parasztasszony. Nem tudok semmit a méregről. Amikor az uram megbetegedett, Sebestyénné hozott neki kacsalevest. Az uram alipr evett belőle. Az elnök elébe tárja a csendőrség előtt tett vallomását, mely szerint Sebestyénné tanácsára annak testvérétől, Fazekasnétól vett mérget. — Ijedelmemben vallottam ezt, — mondja az asszony. Majd elmondja, hogy Fazekasné orvosságot hozott beteg férjének. —• Maguk Nagyréven igen jól tudták, milyen orvosság az, amit Fazekasné kotyvaszt,— mondja az elnök. — Ki tette az orvosságot a kávéba? — Betöltöttük, — szólja el magát az asszony. — Hát maga is betöltötte? — — mondta, hogy tegyem bele Hosszasabban kérdezgeti most az elnök apróbb részletekről az asszonyt, aki mindjobban öszszezavarodik. — Nézze csak, Holybáné, — mondja végül — vallja be az igazat. Igaz, hogy magának Sebes,tyénné adta a tanácsot? Az asszony hosszú szünet után megszólal: — Igen. — Ki hozta a mérget? Vallja be őszintén. — Fazekasné hozta. Két asszony szembesítése *Sebestyén Bálintné tesz most vallott ríst." Ö sem érzi 'imarját b'nösnek. Nem beszélte rá Holy' bánét, hogy Ölje meg az urát. csatrázt mondta.' neki, hogy az ura • beteggé-re ihiszt menjen vagy • orvoshoz, vagy Fazekasnéhoz, aki szokott orvosságokat adni. " Szembesítikmost a két asszonyt. Holybáné Sebestyénné szemébe mondja, hogy az ő tanácsára kért' »orvosságot* Fezékesiétól. Sebestyénné erre dühös lett és rákiabált Holybánéra: — A te szavad nem ér semmit, a fiad is azért hagyott ott, mert tudta, hogy gonosz vagy és előbb-utóbb elteszed láb alól a férjedet. „Csak Kötelesnének adtam mérget" Az elnök mind a két asszonyt leülteti és most Lipkánét szólítja marja elé. — Nem vagyok Lincs. — mondja az asszony — csak a Kötelesnének adtam mérget, testvéremmel nem csináltam senmit, sógorommal, sógornőmmel sem. Csak azért tettem beismerő vallomást, mert ötven bottal fenyegettek a csendőrök és azt mondták, hogy karácsonyig mindenap beállítanak a Tiszába. — Maga Kardos Áronnak, áldozata, férjének is beismerte, hogy először pogácsát csinált a máraes anyagból és macskán próbálta ki. Elmondotta, hoszy Kardosnét azért ölte ei, mert csúnya betegségben szenvedett. Zsíros Györgynét 6—7 papírból készített méreggel ölte meg. Zsiros Györgyöt pedig, mert sajnálta a feleségét: — Nem öltem meg, méltóságos uram, nem tudok mit mondani, nem tudom, miért va-^vokt itt, miért beszélek.. szívbajaim vannak, méltóságos uram. *' — Maga azt mondta, hogy az ura hozta a szert. — Az uram azt modta, hogy agyonlő, ha nem használom a szert, amit hozott. — Hát szóval volt az urának mérge? — Igen, hozott egy üvegben, azt mondta, hogy megöli vele Kardos Áronnat. Én csak Kötelesnének adtam mérget, a többiben tiszta vagyok. ...,,A macskám megdöglött, mégis ártatlan vagyok" — Maga a vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy négyszer-ötször maga adogatta be a mérget ivóvízzel Kardosnénak. — Nem adtam be. -T- Azt is mondta, hogy ötször tett Zsíros György vizébe mérget. — Ez rágalom. Egy Békéssiné nevű fiatalaszszony lakott Zsírosaknál, talán az adta be a mérget. — Azt is beismerte, hogy Zsirosnét is megölte, mert magukra iratta a vagyonát azzal a feltétellel, ha halálát ápolni fogják. " — Az én lelkiismeretem tiszta, — feleli hajthatatlanul az asszony. — Maga azt is elmondta, hogy macskáján próbálta ki a" mérget. " . ; — Igen, a macskám megdöglött, de én mégisirtatlan• Vgyok. . ,r„ . Most azt a kérdést feszegeti az elnök, hogy miképpen bujtogatta fel Lipkáné Kötelesnét, hogy ölje meg urát. — Kötelesné sírva jött hozzám, — mondja Lipkáné — panaszkodott, hogy az ura kínozza, veri. Nagyon megsajnáltam és adtam neki valamit, amitől, a legyek is megdöglenek. Sósborszeszes üvegbe beletettem a légypapírt és ráöntöttem vizet. — Tudta, hogy az méreg! — Nem tudtam. — Hát talán azt gondolta, hogy csak hascsikarástfog okozni? Hascsikarással nem lett volna elintézve Kötelesné baja. Az asszony nem felelt, majd egy későbbi kérdésre azt vallja, hogy nem kapott pénzt Kötelesnétől. Hogyan került az arzénes üveg a koporsóba? Ezután Kötves Istvánnét hallgatja ki az elnök. — Nem követtem el semmit, — mondja az as-szony. — Elpanaszoltam Lipkánénak, hogy nagy az én bajom, részeges az uram és folyton ver. Azt válaszolta erre Lipkáné, hogy ad nekem valamilyen szert, amitől az uram elhagyja az ivást, de nem lesz tőle semmi baja. Adott nekem egy üveget, amelyet otthon betettem a szekrénybe. Rövid idő múlva megdöbbenve láttam, hogy az ital eltűnt a szekrényből. A férjem néhány nap múlva rosszul lett, úgyhogy el is vittem az orvoshoz. Az orvos valami kenőcsöt rendelt neki, amit a lábaira kellett kenni. A következő héten az uram még rosszabbul lett, a harmadik héten pedig meghalt, hogy mitől, azt nem tudom. — Maga a vizsgzálóbíró előtt megmondta, hogy Lipkáné olyan italt adott magának, ami megszabadítja az urától. .— Ha mondtam, zavargásomban mondtam, — mondja az asszony. — Én mindig zavargásban • ! «• •• NÉLKÜLÖZHETETt!M PESTI NAPLÓ 1929 december 14 .