Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)
1930-01-12 / 9. szám
20 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1980 január 12 Szomory Dezső vallomása a Takáts Aliceról a Margitszigeten Szomory Dezső kora délután. Margitsziget. Kopár jegények és platánok között visz az út. A Dunára és a városra lassan ráborul a köd. A szanatórium földszintjén egy szoba, 159. a száma. Szomory Dezső szobája. Szomory mosolyogva mondja: — Nagyon izolált, nagyon szép ez itt. Igaz? Íme, van egy hőmérőm az ablakon és itt,az ablak rámájába tűzve egy arckép. Mikes Ilona képe. A kisasszony hétéves. Az én jogutódom. Legközelebb megjelenő könyvemet is neki ajánlom, ezekkel a mondatokkal: •Mikes Komnak, mire 20 éves lesz. És most, lassanként, legújabb színdarabjáról, a Takáts Alice-ról beszélgetünk. Azt mondja: — Mit tudok mondani, kedves?... Kérem, itt élek én két év óta ebben a két kis szanatóriumi szobában. Ittvolt a karácsonyom is. Egész egyedül voltam. Édesanyámat elvesztettem, testvérem pedig elutazott. Itt volt a karácsonyom, ezzel a kis karácsonyfával, Eenannal, azután ezzel a szegény, szerencsétlen Prometheussal, amelyet az'a két néha a. legmélyebb titkát az életnek, ami örök tanulságul szolgál és ami voltaképpen az én színdarabom titka is. Tudniillik éppen ebben a szűk diív az égen- Ez a csillag, amint Ön azt nagyon jól sejti, egy nő, Takács Alice. Már most kérdem, lehet-e megállni egy szabad végtelenben, kinyúlni olyanformán, hogy az ember a homlokával elérje az eget és a csillagokat az égen? Ugyebár, ezt bajosan lehet s az efajta lelki gyakorlatok súlyos bűnhődéssel járnak. Nem lehet egy csillaghoz támaszkodni, nem igen lehet túl magasra törni. Amit lehet, az voltaképpen nem más, mint csalódni és kiábrándulni. Leül a piros fotelbe, hátradől, finom metszésű keze kopott fekete ceruzával játszik. És folytatja: — Szóval, sok mindenre rájöttem, holott csakugyan próbáltam megmaradni sorsom magaslatán, ahogy azt írni is szoktam. Megmaradni abban az értelemben, hogy valami múlhatatlan szépséggel koszorúzzam meg a földi dolgokat magam körül. — Másfél éven át nagyon elmerültem ebbe a témába, azai magányos életemnek és tépelődéseimnek majdnem minden erkölcsi és szellelmi tartalmát magával hordja. Soha nem gondoltam arra, mintha a szerelmi szenvedély nem a döntő principiuma volna az ember életének, de ezen túl, vagyis: szenvedélyen túl, próbáltam elnézni, magasan, távolabbi horizontok felé. Voltaképpen itt van a szülőgondolata ennek a munkámnak. Ha kiásé homályosan fejezem ki magam, az természetesen onnan, van, hogy nem menetek részletekbe és nem világíthatom meg közelebbről, jelenetről jelenetre és helyzetről helyzetre az összes történéseket. A lényeg az, — ami bizonyára önt is érdekelni fogja — hogy számomra ebben az órában már nem annyira maga a szerelem és a szerelmi szenvedély a fontos, mint inkább az, ami ebből ered s amit, ez a szenvedély megtermékenyít maga körül, ahogy felemel és lesújt. Rájöttem, hogy az életben a legtöbb és mindennél döntőbb hatású az, ami jóság és irgalom él az ember szívében. Még ennél is több a kötelességérzet. Más szóval: próbáltam az emberi boldogságnak egy olyan formuláját adni, ami körülbelül úgy volna kifejezhető: boldog az, aki megtette, amit tennie kellett. Így, ilyen kényes és érzékeny lelkiismereti kérdések körül forogván ebben a munkában, megvallom, rettenetes nehézségeim voltak... Néhány pillanatig mélyen belenéz a szoba csöndjébe, de azután tovább beszél: — Nem egyszer úgy dolgoztam, hajnalig, átvirrasztva az egész éjszakámat, hogy minden erőfeszítésem hasztalannak s hiábavalónak bizonyult. Amit egy, egész éjjel írtam, azt reggelre már el is kellett dobni,é s megint kezdem, a következő éjjel. Nem egyszer öngyilkosságra gondoltam, mint az egyedülvaló és egyedül lehetséges megoldásra. Ez a munka úgy körülzárta az életemet, annyira az, életem volt, majdnem fizikai értelemben is, hogy nem tudván megbirkózni vele, semmiféle kiutat nem találtam, hogy élni tudjak tovább. Ezért gondoltam az öngyilkosságra. Aminthogy ez az egyetlen öngyilkosság, amit igazoltnak és jogosnak találok, ha az ember nem tudja megcsinálni szellemiekben, amit kíván és ami szívének minden lázas törekvése! — Végre egy hajnalban mégis sikerült megtalálnom azt a formulát, amellyel le tudtam vezetni a maga logikus megoldását, ezt a nagy tör- ténetet, de már akkor csakugyan olyan beszámíthatatlan voltam, hogy lerohanva a szobából, a szandórjum portásához, aki at hitte, megőrültem, feladtam egy sürgönyt egy jóbarátomnak a következő tartalommal: »Reggel 5 órakor hulla vagyok, de megvagyok, a harmadik felvonás elkészült. Dezső.« — Ettől a pillanattól fogva, megvallom, már jobban is éreztem magam, már meg is enyhültem szívemben, s hirtelen megfiatalodtam. Tudniillik húszéves koromtól negyvenéves koromig nagyon öreg voltam. Az igazi fiatalságom csak most jött meg, ezzel a Takáts Alice-szal, akit úgy érzek magam mellett, testben és lélekben, mintha elvettem volna feleségül. Nincs is nő ezer a világon, akinek fizikai valóságát anyira érezném, mint amenynyire érzem, hogy ez a Takáts Alice él, itt van 1/ plotti • Valami boldog mosoly szikrázik a szemében. De azután fáradtan hajol előre. Azt mondja, egészen halkan: — Úgy ki vagyok merülve, hogy az rettenetes.... És élénkebben: — Igen, még azt is meg szeretném értetni magával, hogy írás közben, munka közben, soha, eleg pillanat ist sem szondoltam arra, hogy ez a Takáts Alice és egész környezete, amit kiformáltam, meg is valósulhat abban az értelemben, hogy azt színpadon fogom látni. Bár én nem nagyon lelkesedem azokért a külső megvalósulásokért, melyek rendszerint a művész elképzelését le is fokozzák. Az ember mindig többet képzel, többet lát és többet érez, mint ami ebből valaha megvalósult. Én ne iszondoltam se színházra, se szereplőkre, se közönségre, se kritikára. — én csak arra gondoltam, abban a transzban, amelyben voltam, hogy valami szépet csináljak. Most kiderült a színháznál, s a szereplők körében, hogy ez a törekvésem valamelyest talán mégis sikerült. — A Vígszínház igazgatósága részéről Jób Dániel, régi kitűnő barátom révén a legmelegebb fogadtatásban részesültem, másrészt Gombaszögi Frida majdnem úgy szereti ezt a Takáts Alice-t, mint én. Jobban mondva, mind a ketten egyformán szeretjük. Többi szereplőim is mind kitűnő munkatársaim és valamennyien átérzik azt a művészi törekvést, ami engem ebben a munkámban vezet. _-' — Én azt hiszem, túl sokat beszélek magának erről, de hát magának is elnézéssel kell lennie irántam ebben a súlyos pillanatban, amikor ezután a nehéz szülés után vagyok. Még mindig lábbadozó ... Feláll, lassan az ablakhoz megy, kinéz és csendesen mondja: — Szerencsére, itt van az ablakom előtt, a tél ellenére is, egy kopottan zöld mező, néhány jegenye, mindazzal a sűrű lombjával, ami most, mint száraz falevél terül el ezen a szomorú mezőn.. S itt van előttem, távolabb, két part között a Duna folyása, messzi távolok felé, amelyek mind ép olyan titkokat rejtenek, mint amilyen titok maga az én életem és ez a munka az életemben... Nem beszél többet új darabjáról. Arról beszélünk, hogy néhány éven belül most kerestem őt fel harmadszor. Először benn a városban, a Sütő utca egyik házának gyönyörű, bíbor toronyszobájában. Azután egy, kora őszi délelőttön itt, a Szigeten. És most. Szomory Dezső keserűen felnevet: — Szóval, mindig akkor találkozott velem, amikor lehullottak a levelek a fákról És legközelebb talán akkor találkozunk, amikor én magam is lehullottam az életem fájáról. Amit — bevallom — nem is bánnék. Ugyanis, ha egyszer halott leszek, és ezt megsúgom magának — a halhatatlanságra törekszem. Lássa, ilyen szerénytelen vagyok... És már vége is a beszélgetésnek. Elköszönünk egymástól. Kinti, a szanatórium előtt már sötétben állnak a fák. Kis, hideg szél jön Buda felől... Fazekas Imre (*) Kelety Juliska búcsúja. Hétfőn este búcsúzik Budapesten a színpadtól és a közönségtől Kelety Juliska, aki férjével látogatóba jött Magyarországra Amerikából s Domsokára újra nyugat felé utazik. — Itt kezdtem, — mondja — szép volt, szeretném itt szépen befejezni. A lámpaláz jó előre fojtogat, roppant szeretettel készülök utolsó fellépésemre. Úgy akarok búcsúzni, egyszerre a színpadtól és Budapesttől, hogy jó emlék maradjon utánam már csak azért is, mert életem legszebb hat hónapját töltöttem most itthon. És különösen büszke vagyok dalaim magyar szövegére. Heltai Jenő, Blep Ernő, Keller Dezső remekelt a fordítással, — egy-egy vers már nem is fordítás, önálló kis műremek. Remélem, hogy a közönség meg fogja érezni ezt a hangulatot, amely engem már most is elfog, hogy ez a búcsúzó este közeledik.. . (°) A »Dr. Chan-Jiu« bemutatója. Szombaton este mutatta be a Fővárosi Művész-Színház Brandon és Picket, Dr. Chan-Fu című háromfelvonásos -rejtélyes történetét, amelynek főbb szerepeit Kabos Gyula, Tassy Mária, Delly Ferenc, Berczy Géza, Vendrey ferenc és Kubinyi Tibor játszotta. A darab ismertetését keddi számunkban közöljük Sisters A Király-színhéz új operettje Jó operettszöveget írni nem könnyű dolog, egy nem is szabad nagyon csodálkozni, ha a fiatal, tehetséges Békefi István ma még nem tart ott, hogy librettóját minden ellenvetés nélkül fogadhassuk. A librettónak első része igen ügyes, sőt helyenként meglepően szellemes és friss munka, a második felvonás első negyedétől kezdve azonban a jóindulatot színes és fordulatos téma túlságosan hoszadalmassá válik. Békefi egy híres párizsi táncosnő két leányából nevel fel két párizsi táncfenomént, akik a siker ragyogó káprázatán keresztül jutnak el szívük választottjaihoz, ez a legnagyobbrészt sikerült librettó teljes garancia arra, hogy Békefi István még igen sok sikeres munkával fog szerepelhetni az operettszínpadokon. A Sisters zenéje? Van ebben a zenetömegben egy szám, amely a Sisterek édesanyjáról szól. Ez gyors népszerűségre tarthat számot. A többi zeneszám vagy túlságosan sablonos, vagy egészen semmitmondó. Lajtai ezúttal több komolysággal próbálkozott, mint eddig, de ez ma mindig nem elég ahoz, hogy jövőjéről annyi optimizmussal beszélhessünk, mint Béketioről. 3. A színházremek kiállítással ésa pompás keretben igen figyelemreméltó szereposztással hozta színre az operettet. A primadonna Titkos Hona, aki sok kedvel és ambícióval igyekszik megbirkózni a számára szokat,„Qgníjmfieqi . Titkos Hona Bársony ,Ró,.si laá.'„feladattal, Qeptibasztyi -Ella ápi-ógika szeredben nagyon vidám és hatásos. Bársony Ilóasi kedves és temperamentumot). Egyébként minden szereplő a helyén, van. Igen jók: Turay Ida, Kun flagda és a bonvivau szerepében Kertész Dezső. A többi szereplők is jók, különösen D'Arrigo Kornél, Sziklay József, Dénes Oszkár, Piddock, Latabár Árpád, Pártos és Raskó. Tihanyi Vilmos rendezése ismét kifogástalan. A bemutató közönsége jól érezte magát, sok ének- és táncszámot megújrázott és az egyes felvonások végén többször hívta a lámpák elé a szemzőket és szereplőket." (1. 5.) (*) Az Áldakirálynő bemutatója. A Magyar Színházban teljes erővel folynak a próbák Kovács Kálmán első színpadi művéből, amelynek női főszerepét Fedák Sári játssza. A próbák már annynyira előrehaladtak, hogy a szombati nap folyamán meg is állapíthatták a bemutató napját. A bemutató január 24-ikén lesz. (*) Ignotus előadása a mai magyar irodalomról. Ignotus, miután több mint tíz év óta nem szerepelt a budapesti előadóesteken 63 matinékon, most január 14-én, este fél 9-kor, a Zeneakadémia kamaratermében a közönség elé lép, hogy beszámoljon ,annak az irodalmi korszaknak legfontosabb állomásairól, amely a Nyugat megalapításával indult meg. (?) Herterieh bukása. Herterieh bukásával és a Burgtheater válságával igen részletesen foglalkoznak a bécsi lapok. Általában az a vélemény, hogy Herterieh igen tehetséges színházi ember, de gyakran egészen rossz a szemmértéke. Különösen a három utolsó darab bukása rendítette meg Herterieh állását és a Burgszínház presztizsét. A lapok hangosanhirdették, hogy ez így nem mehet tovább, rendszerváltozásra van szükség az osztrák állam nagy múltú színházában. Sok panaszuk volt a vezetőség ellen a színház főszereplőinek is, akiknek jogos művészi kívánságait nem honorálták. Kétségtelenül hozzájárult Herterieh bukásához és a színház válságához a közönség pénzügyi krízise is. Herterieh tehát megbukott és úgy, mint röviddel előtte a berlini állami színház nagynevű intendánsa, Jessner. Horváth Henrik — Karinthy előadóművészek Az újdonság szenzációjával ható művészi esemény lesz január 26-án. Horváth és Karinthy mint a klaszszikus és modern költészet interpretálói lépnek a közönség elé. Közreműködik az estén Gyöngyössy Judit gordonkaművésznő, jegy Rózsavölgyinél. (Stúdió.) tfas&F nap délután!;4 hsr ^yerekek játsszák BJer keilnek K^tsthereStbeciS daliétékát, OS VITÉZ.. es igas» gjreF^ksslnházban a tEBEZKíiSík! SZfN^ALOM