Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

20 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1980 január 12 ­ Szomory Dezső vallomása a Takáts Aliceról a Margitszigeten Szomory Dezső kora délután. Margitsziget. Kopár jegények és platánok között visz az út. A Dunára és a vá­rosra lassan ráborul a köd. A szanatórium föld­szintjén egy szoba, 159. a száma. Szomory Dezső szobája. Szomory moso­lyogva mondja: — Nagyon izolált, na­gyon szép ez itt. Igaz? Íme, van egy hőmérőm az ablakon és itt,­az ab­lak rámájába tűzve egy arckép. Mikes Ilona ké­pe. A kisasszony hétéves. Az én jogutódom. Leg­közelebb megjelenő köny­vemet is neki ajánlom, ezekkel a mondatokkal: •Mikes K­omnak, mire 20 éves lesz.­­ És most, lassanként, legújabb színdarabjáról, a Takáts Alice-ról beszélgetünk. Azt mondja: — Mit tudok mondani, kedves?... Kérem, itt élek én két év óta ebben a két kis szanatóriumi szobában. Itt­­volt a karácsonyom is. Egész egye­dül voltam. Édesanyámat elvesztettem, testvérem pedig elutazott. Itt volt a karácsonyom, ezzel a kis karácsonyfával, Eenannal, azután ezzel a szegény, szerencsétlen Prometheussal, amelyet a­z'a két néha a. legmélyebb titkát az életnek, ami örök tanulságul szolgál és ami voltaképpen az én szín­darabom titka is. Tudniillik éppen­­ ebben a szűk diív­ az égen- Ez a csillag, amint Ön azt nagyon jól sejti, egy nő, Takács Alice. Már most kérdem­, le­h­et-e megállni egy szabad végtelenben, kinyúlni olyanformán, hogy az ember a homlokával elérje az eget és a csillagokat az égen? Ugyebár, ezt ba­josan leh­et s az efajta lelki gyakorlatok súlyos bűnhődéssel­ járnak. Nem­ lehet egy csillaghoz tá­maszkodni, nem­ igen lehet túl magasra törni. Amit lehet, az voltaképpen nem­ más, mint csalódni és kiábrándulni. Leül a piros fotelbe, hátradől, finom metszésű keze kopott fekete ceruzával játszik. És folytatja: — Szóval, sok mindenre rájöttem, holott csak­ugyan próbáltam megmaradni sorsom magasla­tán, ahogy azt írni is szoktam. Megmaradni ab­ban az értelemben, hogy valami múlhatatlan szép­séggel­ koszorúzzam meg a földi dolgokat magam körül. — Másfél éven át nagyon elmerültem ebbe a témába, azai­ magányos életemnek és tépelődé­seim­nek majdnem minden erkölcsi és szellelmi tartal­mát magával hordja. Soha­ nem gondoltam arra, mintha a szerelmi szenvedély nem a döntő prin­cipiuma volna az ember életének, de ezen túl, vagyis: szenvedélyen túl, próbáltam elnézni, ma­gasan, távolabbi horizontok felé. Voltaképpen itt van a szülőgondolata ennek a munkámnak. Ha­ kiásé homályosan fejezem ki magam, az természe­tesen onnan, van, hogy nem menetek részletekbe és nem világíthatom meg közelebbről, jelenetről jelenetre és helyzetről helyzetre az összes törté­néseket. A lényeg az, — ami bizonyára önt is ér­dekelni fogja — hogy számomra ebben az órában már nem annyira maga a szerelem és a szerelmi szenvedély a fontos, mint inkább az, ami ebből ered s amit, ez a szenvedély megtermékenyít maga körül, ahogy felemel és lesújt. Rájöttem, hogy az életben a legtöbb és mindennél döntőbb hatá­sú az, ami jóság és irgalom él az ember szívében. Még ennél is több a kötelességérzet. Más szóval: próbáltam az emberi boldogságnak egy olyan for­muláját adni, ami körülbelül úgy volna kifejez­­­he­tő: boldog az, aki megtette­, amit tennie kellett. Így, ilyen kényes és érzékeny lelkiismereti kérdé­sek körül forogván ebben a munkában, megval­lom, rettenetes nehézségeim voltak... Néhány pillanatig mélyen belenéz a szoba csöndjébe, de azután tovább beszél: — Nem egyszer úgy dolgoztam, hajnalig, át­virrasztva az egész éjszakámat, hogy minden erő­feszítésem hasztalannak s hiábavalónak bizonyult. Amit egy­, egész éjjel írtam, azt reggelre már el is­ kellett dobni,é s megint kezdem, a következő éjjel. Nem egyszer öngyilkosságra gondoltam, mint az egyedülvaló és egyedül lehetséges meg­old­ásra. Ez a­ munka úgy körülzárta az életemet, annyira az, életem volt, majdnem fizikai értelem­ben is, hogy nem tudván megbirkózni vele, semmi­féle kiutat nem találtam, h­ogy élni tudjak tovább. Ezért gondoltam az öngyilkosságra. Aminthogy ez az egyetlen öngyilkosság, amit igazoltnak és jogosnak találok, ha az ember nem tudja meg­csinálni szellemiekben, amit kíván és ami szívének minden láza­s­ törekvése! — Végre egy hajnalban mégis sikerült meg­találnom azt a formulát, amellyel le tudtam ve­zetni a maga logikus megoldását, ezt a nagy tör-­ ténetet, de már akkor csakugyan olyan beszámít­hatatlan voltam, hogy lerohanva a szobából, a szandórjum portásához, aki a­­t hitte, megőrül­tem, feladtam egy sürgönyt egy jóbarátomnak a következő tartalommal: »Reggel 5 órakor hulla vagyok, de megvagyok, a harmadik felvonás el­készült. Dezső.« — Ettől a pillanattól fogva, megvallom, már jobban is éreztem magam, már meg is enyhültem szívemben, s hirtelen megfiatalodtam. Tudniillik húszéves koromtól negyvenéves koromig nagyon öreg voltam. Az­ igazi fiatalságom csak most jött meg, ezzel a Takáts Alice-szal, akit úgy érzek ma­gam mellett, testben és lélekben, mintha elvettem volna feleségül. Nincs is nő ezer a világon, aki­nek fizikai valóságát anyira érezném, mint ameny­nyire érzem, hogy ez a Takáts Alice él, itt van 1/ plotti • Valami boldog mosoly szikrázik a szemében. De azután fáradtan hajol előre. Azt mondja, egé­szen halkan: — Úgy ki vagyok merülve, hogy az rettene­tes.... És élénkebben: — Igen, még azt is meg szeretném értetni magával, hogy írás közben, munka közben, soha, eleg pillanat ist sem szondoltam arra, hogy ez a Takáts Alice és egész környezete, amit kiformál­tam, meg is valósulhat abban az értelemben, hogy azt színpadon fogom látni. Bár én nem nagyon lelkesedem azokért a külső megvalósulásokért, melyek rendszerint a művész elképzelését le is fokozzák. Az ember mindig többet képzel, többet lát és többet érez, mint­ ami ebből valaha meg­valósult. Én ne i­­­szondoltam se színházra, se sze­replőkre, se közönségre, se kritikára. — én csak arra gondoltam, abban a transzban, amelyben voltam, hogy valami szépet csináljak. Most ki­derült a színháznál, s a szereplők körében, hogy ez a törekvésem valamelyest talán mégis sikerült. — A Vígszínház igazgatósága részéről Jób Dániel, régi kitűnő barátom révén a legmelegebb fogadtatásban részesültem, másrészt Gombaszögi Frida majdnem úgy szereti ezt a Takáts Alice-t, mint én. Jobban mondva, mind a ketten egyfor­mán szeretjük. Többi szereplőim is mind kitűnő munkatársaim és valamennyien­ átérzik azt a mű­vészi törekvést, ami engem ebben a munkámban vezet. _-' — Én azt hiszem, túl sokat beszélek magának erről, de hát magának is elnézéssel kell lennie irántam ebben a súlyos pillanatban, amikor ezután a nehéz szülés után vagyok. Még mindig lábbadozó ... Feláll, lassan az ablakhoz megy, kinéz és csen­desen mondja: — Szerencsére, itt van az ablakom előtt, a tél ellenére is, egy kopottan zöld mező, néhány je­genye, mindazzal a sűrű lombjával, ami most, mint száraz falevél terül el ezen a szomorú mezőn.. S itt van előttem, távolabb, két part között a Duna folyása, messzi táv­olok felé, amelyek mind ép olyan titkokat rejtenek, mint amilyen titok maga az én életem és ez a munka az életemben... Nem beszél többet új darabjáról. Arról beszé­lünk, hogy néhány éven belül most kerestem őt fel harmadszor. Először benn a városban, a Sütő utca egyik házának gyönyörű, bíbor toronyszobá­jában. Azután egy, kora őszi délelőttön itt, a Szige­ten. És most. Szomory Dezső keserűen felnevet: — Szóval, mindig akkor találkozott velem, amikor lehullottak a levelek a fákról És leg­közelebb talán akkor találkozunk, amikor én magam is lehullottam az életem fájáról. Amit — bevallom — nem is bánnék. Ugyanis, ha egyszer halott leszek, és ezt­ megsúgom magának — a halhatatlanságra törekszem. Lássa, ilyen sze­rénytelen vagyok... És már vége is a beszélgetésnek. Elköszönünk egymástól. Kinti, a szanatórium előtt már sötét­ben állnak a fák. Kis, hideg szél jön Buda felől... Fazekas Imre (*) Kelety Juliska búcsúja. Hétfőn este búcsú­zik Budapesten a színpadtól és a közönségtől Ke­lety Juliska, aki férjével látogatóba jött Magyar­országra Amerikából s Domsokára újra n­yug­at felé utazik. — Itt kezdtem, — mondja — szép volt, szeretném itt szépen befejezni. A lámpaláz jó­ előre fojtogat, roppant szeretettel készülök utolsó fellépésemre. Úgy akarok búcsúzni, egyszerre a színpadtól és Budapesttől, hogy jó emlék maradjon utánam már csak azért is, mert életem legszebb hat hónapját töltöttem most itt­hon. És különösen büszke vagyok dalaim magyar szö­vegére. Heltai Jenő, Blep Ernő, Keller Dezső remekelt a fordítással, — egy-egy vers már nem is fordítás, ön­álló kis műremek. Remélem­, hogy a közönség meg fogja érezni ezt a hangulatot, am­e­ly engem már most is elfog, hogy ez a búcsúzó este közeledik.. . (°) A »Dr. Chan-Jiu« bemutatója. Szombaton este mutatta be a Fővárosi Művész-Színház Brandon­ és Picket, Dr. Chan-Fu című háromfelvo­násos -­rejtélyes történetét­, amelynek főbb szere­peit Kabos Gyula, Tassy Mária, Delly Ferenc, Berczy Géza, Vendrey ferenc és Kubinyi Tibor játszotta. A darab ismertetését keddi számunkban közöljük Sisters A Király-színhéz új operettje Jó operettszöveget írni nem könnyű dolog, e­­gy nem is szabad nagyon csodálkozni, ha a fiatal, tehet­séges Béke­fi István ma még nem tart ott, hogy libret­tóját minden ellenvetés nélkül fogadhassuk. A librettó­nak első része igen ügyes, sőt helyenként meglepően szellemes és friss munka, a második felvonás első ne­gyedétől kezdve azonban a jóindulatot színes és fordu­­latos téma túlságosan hoszadalmassá válik. Békefi egy híres párizsi táncosnő két leányából nevel fel két pá­rizsi táncfenomént, akik a siker ragyogó káprázatán keresztül jutnak el szívük választottjaihoz, ez a leg­nagyobbrészt sikerült librettó teljes garancia arra, hogy Békefi István még igen sok sikeres munkával fog sze­repelhetni az operettszínpadokon. A Sisters zenéje? Van ebben­ a­ zenetömegben egy szám, amely a Sisterek édesanyjáról szól. Ez gyors népszerűségre tarthat számot. A többi zeneszám vagy túlságosan sablonos, vagy egészen semmitmondó. Lajtai ezúttal több komolysággal próbálkozott, mint eddig, de ez ma mindig nem elég ahoz, hogy jövőjéről annyi optimizmussal beszélhessünk, mint Béketioről. 3. A színház­­remek kiállítással és­­a pompás keretben igen figyelemreméltó szereposztással hozta színre az operettet. A primadonna Titkos Hona, aki sok kedvel és ambícióval igyekszik meg­birkózni a számára szokat,­„Qgníjmfieqi . Titkos Hona Bársony ,Ró,.si laá.'„feladattal,­­ Qeptibasztyi -Ella ápi-ógika szeredben nagyon vidám és hatásos. Bársony Ilóasi kedves és tem­peramentumot). Egyébkén­t minden szereplő a helyén, van. Igen jók: Turay Ida, Kun flagda és a bonvivau szerepében Kertész Dezső. A többi szereplők is jók, kü­lönösen D'Arrigo Kornél, Sziklay József, Dénes Oszkár, Piddock, Latabár Árpád, Pártos és Raskó. Tihanyi Vil­mos rendezése ismét­ kifogástalan. A bemutató közön­sége jól érezte magát, sok ének- és táncszám­ot megújrá­zott és az egyes felvonások végén többször hívta a lámpák elé a szemzőket és szereplőket." (1. 5.) (*) Az Áld­akirálynő bemutatója. A Magyar Színházban teljes erővel folynak a próbák Kovács Kálmán első színpadi művéből, amelynek női fő­szerepét Fedák Sári játssza. A­ próbák már anny­nyira előrehaladtak, hogy a szombati nap folya­mán meg is állapíthatták a bemutató napját. A bemutató január 24-ikén lesz. (*) Ignotus előadása a mai magyar irodalomról. Ignotus, miután több mint tíz év óta nem szerepelt a budapesti előadóesteken 63 matinékon, most január 14-én, este fél 9-kor, a Zeneakadémia kamaratermében a közönség elé lép, hogy beszámoljon ,annak az irodalmi korszaknak legfontosabb állomásairól, amely a Nyugat megalapításával indult meg. (?) Herterieh bukása. Herterieh bukásával és a Burgtheater válságával igen részletesen foglal­koznak a bécsi lapok. Általában az a vélemény, hogy Herterieh igen tehetséges színházi ember, de gyakran egészen rossz a szemmértéke. Különö­sen a három utolsó darab bukása rendítette meg Herterieh állását és a Burgszínház presztiz­sét. A lapok hangosan­­hirdették, hogy ez így nem mehet tovább, rendszerváltozásra van szükség az osztrák állam nagy múltú színházában. Sok panaszuk volt a vezetőség ellen a színház főszereplőinek is, akik­nek jogos művészi kívánságait nem honorálták. Kétségtelenül hozzájárult Herterieh bukásához és a színház válságához a közönség pénzügyi krízise is. Herterieh tehát megbukott és úgy, mint rövid­del előtte a berlini állami színház nagynevű inten­dánsa, Jessner. Horváth Henrik — Karinthy előadóművészek Az újdonság szenzációjával ható művészi esemény lesz január 26-án. Horváth és Karinthy mint a klasz­szikus és modern költészet interpretálói lépnek a kö­zönség elé. Közreműködik az estén Gyöngyössy Judit gordonkaművésznő, jegy Rózsavölgyinél. (Stúdió.) tfas&F nap délután!;4 hsr ^yerekek játsszák BJer keilnek K^tsth­ereStbeciS daliétékát, OS VITÉZ.. es igas» gjreF^ksslnházban a tEBEZKíiSík­! SZfN^ALOM

Next