Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Budapest, 1930 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér Ára 16 fillér 26. sz. Szombat, február 1 SZERKESZTŐSÉG : Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztősng Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Isten Vele Primo de Rivera Irta: Friedrich István Semmi sem tart örökké. Még a diktatú­rák sem. Természetesen az áldiktatúrák sem­. A szurony­okkal lehet egy ideig kormányozni, de rájuk ülni már nehezebb, fájdalmasabb. A spanyol tiszti junták meg tudták csinálni a katonai diktatúrát,, de a diktatúra nem tudott megbirkózni az ország gazdasági krízisével. A diktatúra egy ideig jónak látszott, sokat várt is tőle a spanyol nép, de végül csalódott ben­ne. Bizalmi válság borult Spanyolország né­pére és a gazdasági helyzet rohamosan rom­lott. A pezeta devalválódott, esett,­­értékében lefelé és a megélhetés nehezebb lett. Nem használt semmit, sem a snájdig pec­kesség és annak folytonos ígérgetése, hogy a diktatúra rövidesen likvidálni fog. A diákok és a tanárok elvesztették türelmüket, a kato­nai bajtársak is elejtették a tehetetlen és mindinkább udvariasabbá lett diktátort. Nem is bukott meg Primo de Rivera, hanem me­nesztették. Elküldte a király. Elvesztette minden tekintélyét, minden hatalmát és be­folyását. Névtelen adófizetővé degradálódott. Lejárta magát. Mielőtt egészen komikussá lett, a király magához hivatta, megtagadta az elébeterjeetett javaslatok szankcionálását , legteljes­ebb megelégedésének elismerése je­léül megrázta a réezet. Azután pedig kegye­lemben elbocsátotta: Isten Vele Primo de Rivera! Spanyolországban m­ost megint bebizo­nyult hogy diktatúra nagy eredmények nél­kül nem lehetséges. Hiába szervez maga f­el­é álparlamentet, mint ahogy azt a spa­nyol diktátor tette valami kormánytanácsfeléi­vel, amelybe csak azok juthattak, akiket ő maga kiválasztott. Egészen egységes volt ez a parlament-szurrogátum, csupa Fejbólintó János ült benne, csak a diktatúra hivatalos jelöltjei jutottak mandátumhoz és mégsem tudott Primo de Rivera belőle annyi friss erőt meríteni, hogy diktatúrájából zökkenés nél­kül egy demokratikusabb kormány­for­mára átevezhetett volna. Minden hatalom a kezében volt, mellette állt a király is, volt szófogadó parlamentje is, de Spanyolország gazdasági élete és az a fránya pezeta nem parírozott neki. Mindent tudott konszolidálni és szanálni, csak a gaz­­dasági krízis gonosz szellemeivel nem bírt. Ezeket nem tudta k­aptákba állítani és biztos célok felé masíroztatni. Folyton ünnepeltette magát, excellált az öndicséret­ben, de a dolgozó spanyol vékony karéj kenyere napról napra kisebb lett. A tá­bornok-diktátor negligálta ezt a civilbajt, ezt a kenyérkalamitást és ezen a narancshéjon kellett most elcsúsznia, megbuknia. Az ön- és közámítás ködében nem is vette észre, hogy a polgár élete rohamosan nehezebb lesz. A bü­rokrácia magas szféráiban konszolidált, sza­nált, szónokolt, parádézott és parancsokat gyártott, de nem ért rá népének exisztenciális gondjaival bajlódni. A világkrízis, vis major, dekonjunktúra és azok összes rokonaira való hivatkozás nem használt, a spanyol gazdasági körök udvariasan hajlongtak ugyan a diktá­tor előtt, de maguk között régen tudták, hogy a retorikai mutatványok mögött a kuruzsló dilettantizmus lapul. A diktátort egy ideig eredményes, azután az a közhiedelem tarthatja, hogy az ország sorsát, gazdasági téren előbbre vinni képes lesz. Tehát a sikerek és a bizalom lehetnek azok az alapok,­amelyekre a diktátor építhet. Ha azonban a nagy dii­­ durral feltálalt sike­rekről utólag mindig kisül, hogy álsikerek voltak és a tiszti junták vagy közigazgatási különítmények által iiterált bizalom a bi­zalmi válság és pszichikai dei­etizmus Nirvá­nájában elsüllyed, akkor nincs más hátra, mint balfenéken elt­nhi. Ahogy Primo de In­g­era tette. A fiaskó láttán még próbálko­zott egy kis bizalomgyűjtéssel a hadseregnél, de onnan is refos-t kapott. Alfonz király pe­dig mint­ okos áll­mív csak addig ajándé­kozta meg bizalmával,­kedves tábornokát, ameddig erőt reprezentált. Egy bizalmi nyi­latkozatokért házaló diktátort ő sem tartha­tott tovább a kormányelnöki székben. A spanyol nép éretlen volt mostanáig, hogy az ország politikáját irányítsa. Ezt hir­dette Primo de Rivera és gárdája. Ebből a politikai állantételből indultak ki, amikor be­leültek a hatalomba. A nép nélkül, annak aka­rata ellenére akarták Spanyolországot boldo­gítani. Most azután vége minden bölcsesség­nek és az új miniszterelnök legsürgősebb teendője a választások kiírása. Egyszerre érett lett a spanyol választópolgár. Tehát nem a tiszti juntákhoz, nem a bürokrácia fiókdiktát­oraihoz és felelőtlen elemeihez for­dul az új kormány bizalomért, felhatalma­zásért és kormányzati fundamentumért, ha­nem a még nemrégen kiskorúsított, gyámság alá helyezett és megbízhatatlannak mondott néphez. Tempója mutantur et nos mutamur in illis. Hogy a spanyol választópolgár titkosan fog szavazni, az is biztos. Az ő karaktere nem olyan kényes, mint a magyaré. Ő nem restell titkos szavazattal az urnához járulni. Csodálatos ez a hirtelen változtatás. Még teg­nap quantité négligeable volt a spanyol válasz­tópolgárság, ma már döntő alkotmányos té­nyező. Az Isten kegyelméből való rendszer el­párolog, a pávatolles politikai műtekintélyek eloszlanak mint a buborék, a szervilizmus és bizantinizmus visszahúzódik az odúiba és jön a nép ítélete,­­Jön, úgy ahogy már százszor és ezerszer jött­ a történelem folyamán és még nagyon sokszor fog jönni a kifürkészi)ellen jövőben. Szinte rossz álomnak látszik az egész. Rossz sejtések zavarják az embert ilyen villámcsapásként bekövetkezett fordulatok láttán és hallattán. A skartba tett választó megint bíróvá lesz. Hát, nem volt kár őt a különféle junták gondnoksága alá helyezni, ha most mégis reá van szükség, hogy verdiktet mondjon? Nem volt rövidlátás őt kikapcsolni az évek hosszú sorára az alkotmányos életből, ha most mégis őhozzá kell fordulnia a királynak és kormá­nyának ? Nem lett volna helyesebb a spanyol választók millióira építeni, mint juntákra, klikkekre, stréberekre, cupringerekre, sala­bakterekre és közigazgatási despotákra? De kínos lehet most ott Spanyolországban a Katz,enjaminer kiábrándultsága. Nem-e lesz efebor a stück­vik­i5konzentrie­rungból baj? Nem fogja-e magát most meg­bosszulni a­ választópolgárai, deklasszifiká­lása? Mégis ki kellett nyitni­­a" zsilipeket. A meginduló ár sodra erő­s és szeszélyes lesz. Soká zárva tartották a zsilipeket. A dagály feszítőereje közben nagyon megnőtt. Ezt előre kellett volna látni, amikor a diktatúra ultima ratio-jához fordultak. Mert: gouverner c'est prévoir. Zátonyra futott Primo de­ Rivera, hajója. A gazdasági krízis Scylla és Charybdis-oi kö­zött, így kellett történnie, mert gazdaságpoli­tikai koncepciók és program nélkül ma, ami­kor a gazdasági élet-halálharc az egész öreg Európát megremegteti, nem lehet országot kormányozni. Az őket körülvevő börtönhan­gulatból nem indul meg a prosperitás éltető hulláma. A szolgálatkész auditor és porkoláb dolgozhatik éjjel-nappal, a gazdasági élet vastösvényeit azonban ők sem tudják meg­változtatni. Ahol rossz a kormányzat, ott zs­l­lik a társadalom és pusztul­ a gazdasági élet. A dolgozó társadalom prosperitása vagy le­csúszása azok a megdönthetetlen bizonyíté­kok, amelyekkel egy uralkodórendszer műkö­dése felett ítéletet lehet mondani. Hiába min­den parádé, minden perkesség, minden fa­siszta allűr, minden önreklám, öndicséret és glédába állított közvélemény, ha a munkájá­ból élő polgár napról napra jobban elkolduso­dik és az exisztercianélküliség lavinája roha­mosan nő. Javul-e a megélhetés, vagy rosszab­bodik? Ezen múlik minden! Primo de Rivera elfelejtette Cavour mon­dását: statáriummal a szamár is tud kormá­nyozni. Bizony a spanyol diktátornak nem­csak a rendre, csendre, fegyelemre, cenzúrára és a­ szabadságjogok elkobzására kellett volna gondolnia, hanem a kenyérre is. Arra a ke­nyérre, amely évezredek óta irányította a né­pek sorsát a Földön. Vájjon tanulnak-e Primo de Rivera ese­téből más világtájak elhivatottjai, akik a vá­lasztópolgár tekintetében a spanyol diktáto­réhoz hasonló elveket vallanak? Hallják-e ezek az urak a spanyol,nép verdiktjét: Isten .Vele Primo de Rivera ! t Bethlen: „Az új magyar gazdasági politika sikeres keresztülvitelére felajánlom a magyar kormány munkáját" Munkás szolidaritás emel ki a trianoni nyomorúságból — Megmenteni az országot a veszélyektől, akár áldozatok árán is — Nem a sötét pesszimizmus, hanem az optimizmus a nemzet ereje — A hágai eredmény nem százszázalékos — Mit jelen­tett volna a meg nem egyezés ? (Saját tudósítónktól.) A Pesti Lloyd Társulat elnöksége pénteken este nyolc órakor Mária Valéria utcai palotájának dísztermében ünnepi vacsorát rendezett gróf Bethlen Istvánnak és a­ hágai magiyar delegáció többi tagjainak tisztele­tére. A nagytévévi zsúfolásig tele volt a magyar közélet kiválóságaival. A politika, a tudományos­ság, a gazdasági élet minden ágának reprezentán­sai korán gyülekeztek, úgyhogy amikor néhány perccel nyolc óra előtt a miniszterelnök megérke­zett, már zsúfolt termek köszöntötték. Gróf, Bet­len lstván a pénteki vacsorán viselte először a kor­mányzó által legutóbb v­adonk­í­n­ hozott magyar érdemérmet. Báró Kohner Adolf és­ Vészi József fogadta a miniszterelnököt, aki a terembe lépése­kor az egybegyűltek lelkesen megéljeneztek. A hatalmas díszterem egész hosszát elfoglalta a főasztal, amelynél Almásy László házelnök és báró Kohner Adolf között ült a főhelyen a minisz­terelnök. Keresztben még négy hatalmas asztal

Next