Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Budapest, 1930 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér Ára 16 fillér 26. sz. Szombat, február 1 SZERKESZTŐSÉG : Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztősng Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Isten Vele Primo de Rivera Irta: Friedrich István Semmi sem tart örökké. Még a diktatúrák sem. Természetesen az áldiktatúrák sem. A szuronyokkal lehet egy ideig kormányozni, de rájuk ülni már nehezebb, fájdalmasabb. A spanyol tiszti junták meg tudták csinálni a katonai diktatúrát,, de a diktatúra nem tudott megbirkózni az ország gazdasági krízisével. A diktatúra egy ideig jónak látszott, sokat várt is tőle a spanyol nép, de végül csalódott benne. Bizalmi válság borult Spanyolország népére és a gazdasági helyzet rohamosan romlott. A pezeta devalválódott, esett,értékében lefelé és a megélhetés nehezebb lett. Nem használt semmit, sem a snájdig peckesség és annak folytonos ígérgetése, hogy a diktatúra rövidesen likvidálni fog. A diákok és a tanárok elvesztették türelmüket, a katonai bajtársak is elejtették a tehetetlen és mindinkább udvariasabbá lett diktátort. Nem is bukott meg Primo de Rivera, hanem menesztették. Elküldte a király. Elvesztette minden tekintélyét, minden hatalmát és befolyását. Névtelen adófizetővé degradálódott. Lejárta magát. Mielőtt egészen komikussá lett, a király magához hivatta, megtagadta az elébeterjeetett javaslatok szankcionálását , legteljesebb megelégedésének elismerése jeléül megrázta a réezet. Azután pedig kegyelemben elbocsátotta: Isten Vele Primo de Rivera! Spanyolországban most megint bebizonyult hogy diktatúra nagy eredmények nélkül nem lehetséges. Hiába szervez maga felé álparlamentet, mint ahogy azt a spanyol diktátor tette valami kormánytanácsfeléivel, amelybe csak azok juthattak, akiket ő maga kiválasztott. Egészen egységes volt ez a parlament-szurrogátum, csupa Fejbólintó János ült benne, csak a diktatúra hivatalos jelöltjei jutottak mandátumhoz és mégsem tudott Primo de Rivera belőle annyi friss erőt meríteni, hogy diktatúrájából zökkenés nélkül egy demokratikusabb kormányformára átevezhetett volna. Minden hatalom a kezében volt, mellette állt a király is, volt szófogadó parlamentje is, de Spanyolország gazdasági élete és az a fránya pezeta nem parírozott neki. Mindent tudott konszolidálni és szanálni, csak a gazdasági krízis gonosz szellemeivel nem bírt. Ezeket nem tudta kaptákba állítani és biztos célok felé masíroztatni. Folyton ünnepeltette magát, excellált az öndicséretben, de a dolgozó spanyol vékony karéj kenyere napról napra kisebb lett. A tábornok-diktátor negligálta ezt a civilbajt, ezt a kenyérkalamitást és ezen a narancshéjon kellett most elcsúsznia, megbuknia. Az ön- és közámítás ködében nem is vette észre, hogy a polgár élete rohamosan nehezebb lesz. A bürokrácia magas szféráiban konszolidált, szanált, szónokolt, parádézott és parancsokat gyártott, de nem ért rá népének exisztenciális gondjaival bajlódni. A világkrízis, vis major, dekonjunktúra és azok összes rokonaira való hivatkozás nem használt, a spanyol gazdasági körök udvariasan hajlongtak ugyan a diktátor előtt, de maguk között régen tudták, hogy a retorikai mutatványok mögött a kuruzsló dilettantizmus lapul. A diktátort egy ideig eredményes, azután az a közhiedelem tarthatja, hogy az ország sorsát, gazdasági téren előbbre vinni képes lesz. Tehát a sikerek és a bizalom lehetnek azok az alapok,amelyekre a diktátor építhet. Ha azonban a nagy dii durral feltálalt sikerekről utólag mindig kisül, hogy álsikerek voltak és a tiszti junták vagy közigazgatási különítmények által iiterált bizalom a bizalmi válság és pszichikai deietizmus Nirvánájában elsüllyed, akkor nincs más hátra, mint balfenéken eltnhi. Ahogy Primo de Ingera tette. A fiaskó láttán még próbálkozott egy kis bizalomgyűjtéssel a hadseregnél, de onnan is refos-t kapott. Alfonz király pedig mint okos állmív csak addig ajándékozta meg bizalmával,kedves tábornokát, ameddig erőt reprezentált. Egy bizalmi nyilatkozatokért házaló diktátort ő sem tarthatott tovább a kormányelnöki székben. A spanyol nép éretlen volt mostanáig, hogy az ország politikáját irányítsa. Ezt hirdette Primo de Rivera és gárdája. Ebből a politikai állantételből indultak ki, amikor beleültek a hatalomba. A nép nélkül, annak akarata ellenére akarták Spanyolországot boldogítani. Most azután vége minden bölcsességnek és az új miniszterelnök legsürgősebb teendője a választások kiírása. Egyszerre érett lett a spanyol választópolgár. Tehát nem a tiszti juntákhoz, nem a bürokrácia fiókdiktátoraihoz és felelőtlen elemeihez fordul az új kormány bizalomért, felhatalmazásért és kormányzati fundamentumért, hanem a még nemrégen kiskorúsított, gyámság alá helyezett és megbízhatatlannak mondott néphez. Tempója mutantur et nos mutamur in illis. Hogy a spanyol választópolgár titkosan fog szavazni, az is biztos. Az ő karaktere nem olyan kényes, mint a magyaré. Ő nem restell titkos szavazattal az urnához járulni. Csodálatos ez a hirtelen változtatás. Még tegnap quantité négligeable volt a spanyol választópolgárság, ma már döntő alkotmányos tényező. Az Isten kegyelméből való rendszer elpárolog, a pávatolles politikai műtekintélyek eloszlanak mint a buborék, a szervilizmus és bizantinizmus visszahúzódik az odúiba és jön a nép ítélete,Jön, úgy ahogy már százszor és ezerszer jött a történelem folyamán és még nagyon sokszor fog jönni a kifürkészi)ellen jövőben. Szinte rossz álomnak látszik az egész. Rossz sejtések zavarják az embert ilyen villámcsapásként bekövetkezett fordulatok láttán és hallattán. A skartba tett választó megint bíróvá lesz. Hát, nem volt kár őt a különféle junták gondnoksága alá helyezni, ha most mégis reá van szükség, hogy verdiktet mondjon? Nem volt rövidlátás őt kikapcsolni az évek hosszú sorára az alkotmányos életből, ha most mégis őhozzá kell fordulnia a királynak és kormányának ? Nem lett volna helyesebb a spanyol választók millióira építeni, mint juntákra, klikkekre, stréberekre, cupringerekre, salabakterekre és közigazgatási despotákra? De kínos lehet most ott Spanyolországban a Katz,enjaminer kiábrándultsága. Nem-e lesz efebor a stückviki5konzentrierungból baj? Nem fogja-e magát most megbosszulni a választópolgárai, deklasszifikálása? Mégis ki kellett nyitnia" zsilipeket. A meginduló ár sodra erős és szeszélyes lesz. Soká zárva tartották a zsilipeket. A dagály feszítőereje közben nagyon megnőtt. Ezt előre kellett volna látni, amikor a diktatúra ultima ratio-jához fordultak. Mert: gouverner c'est prévoir. Zátonyra futott Primo de Rivera, hajója. A gazdasági krízis Scylla és Charybdis-oi között, így kellett történnie, mert gazdaságpolitikai koncepciók és program nélkül ma, amikor a gazdasági élet-halálharc az egész öreg Európát megremegteti, nem lehet országot kormányozni. Az őket körülvevő börtönhangulatból nem indul meg a prosperitás éltető hulláma. A szolgálatkész auditor és porkoláb dolgozhatik éjjel-nappal, a gazdasági élet vastösvényeit azonban ők sem tudják megváltoztatni. Ahol rossz a kormányzat, ott zsllik a társadalom és pusztul a gazdasági élet. A dolgozó társadalom prosperitása vagy lecsúszása azok a megdönthetetlen bizonyítékok, amelyekkel egy uralkodórendszer működése felett ítéletet lehet mondani. Hiába minden parádé, minden perkesség, minden fasiszta allűr, minden önreklám, öndicséret és glédába állított közvélemény, ha a munkájából élő polgár napról napra jobban elkoldusodik és az exisztercianélküliség lavinája rohamosan nő. Javul-e a megélhetés, vagy rosszabbodik? Ezen múlik minden! Primo de Rivera elfelejtette Cavour mondását: statáriummal a szamár is tud kormányozni. Bizony a spanyol diktátornak nemcsak a rendre, csendre, fegyelemre, cenzúrára és a szabadságjogok elkobzására kellett volna gondolnia, hanem a kenyérre is. Arra a kenyérre, amely évezredek óta irányította a népek sorsát a Földön. Vájjon tanulnak-e Primo de Rivera esetéből más világtájak elhivatottjai, akik a választópolgár tekintetében a spanyol diktátoréhoz hasonló elveket vallanak? Hallják-e ezek az urak a spanyol,nép verdiktjét: Isten .Vele Primo de Rivera ! t Bethlen: „Az új magyar gazdasági politika sikeres keresztülvitelére felajánlom a magyar kormány munkáját" Munkás szolidaritás emel ki a trianoni nyomorúságból — Megmenteni az országot a veszélyektől, akár áldozatok árán is — Nem a sötét pesszimizmus, hanem az optimizmus a nemzet ereje — A hágai eredmény nem százszázalékos — Mit jelentett volna a meg nem egyezés ? (Saját tudósítónktól.) A Pesti Lloyd Társulat elnöksége pénteken este nyolc órakor Mária Valéria utcai palotájának dísztermében ünnepi vacsorát rendezett gróf Bethlen Istvánnak és a hágai magiyar delegáció többi tagjainak tiszteletére. A nagytévévi zsúfolásig tele volt a magyar közélet kiválóságaival. A politika, a tudományosság, a gazdasági élet minden ágának reprezentánsai korán gyülekeztek, úgyhogy amikor néhány perccel nyolc óra előtt a miniszterelnök megérkezett, már zsúfolt termek köszöntötték. Gróf, Betlen lstván a pénteki vacsorán viselte először a kormányzó által legutóbb vadonkín hozott magyar érdemérmet. Báró Kohner Adolf és Vészi József fogadta a miniszterelnököt, aki a terembe lépésekor az egybegyűltek lelkesen megéljeneztek. A hatalmas díszterem egész hosszát elfoglalta a főasztal, amelynél Almásy László házelnök és báró Kohner Adolf között ült a főhelyen a miniszterelnök. Keresztben még négy hatalmas asztal