Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

12 Csütörtök" PESTI NAPLÓ 1930 március 27 MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Kecskemét kis éneklő gyer­mekei és nagy muzsikusfia Zeneiskolája, zeneegyesülete, zenekara, ének­kara sok vidéki városnak van, komoly zenekultú­rája azonban csak nagyon kevésnek. Mert hiába: »intézmények« magukbauvéve édeskeveset jelente­nek a vidéki kultúra felvirágoztatásában. Itt min­den az egyes emberen, annak egyéni íniciativájáu múlik. Ezért hiába alapítunk vidéki kultúrintéze­teket, ha nem találjuk meg hozzájuk a megfelelő embert. — Hogy mire képes egyetlen ember tudása és lelkesedése, azt jellemzően példázza. Győr ós Békéscsaba; az előbbi városban a fiatal, uagy­kópzettségü Kerényi György, az utóbbiban a kitünö SttóZ László szinte máról holnapra magas­nívójú intenzív zeneéletet teremtett. Es azután Kecskemét! Ez az alfödi város a vidéki zeneéletben kivívott vezetőpozícióját szin­tén ilyen egyéni kezdeményezéseknek köszönheti. Itt két kiváló muzsikus: tíodon Pál igazgató és Vásárhelyi. Zoltán tanár a zeneélet »spfritus rec­tora-. Külön (szerencséjük, hogy mindkettőn a vá­rosi zeneiskola hivatalos keretében működhetnek; tehát nem hiába áll a város élén olyan polgármes­ter, aki Zimaynak, a mult század jeles muzsikusá­nak utóda ós nem hiába találtak a város kultúr­törekvései Fáy főispánban olyan emelkedett szel­lemű, európai látókörű pártfogót, aki az urtisz­íikus érzéket magától Fáy Andrástól, a híres fabulaköltőtől családi - tradícióként kapta örök­ségbe! Kitűnő emberek voltak "azonban régebben is. Miért váratott mégis ilyen sokáig magára a vidéki zenekultúra fellendülései Miért nem talált eddig a. vidéken a komoly zenei törekvés visszhangra? Honnan merítik a mai apostolok ezt a diadalmas erőt? — Bach, Mozart, Beethoven! Micsoda távoli világok annak, akit a poros vidéki város minden­napi gondjai köziil akarunk felvezetni a klasz­»zikus magasságokhoz, a zene szivárványhídjánl Hogyan találjuk meg itt a kapcsolatot a minden­napi kicsinység és az örök nagyság között? A vi­déki zenekultúra elterjedése szinte reménytelen­nek látszott... És ekkor megjelent a költő. — szintén egye­dül álló ós egyedül önmagára támaszkodó harcos T— aki magányos lelkében átélte egész népe sor­sát. a rideg hétköznap minden gondját, fővárosi, városi J és"falusi" gondokat egyaránt, átélte fz ember és a nemzet legmaibb problémáit, legjelen­valóbb életét és mert kpltő volt és zenész, a mii­vészi fanlázi» Jtöt&ffi^&'-retbmelte azt. amit ál­élt az örök emberi értékek közé. Aki Bachot meg akarta érteni, annak eleve felül kellett emel­kednie minden megkötő mai közösségen; a puszta «mberséget kellett másából kihámoznia: és ez nehéz, nehéz különösen a vidéki megkötöttségek közepette. De az ú.i magyar zenepoéta olyan ze­nét hozott, melynek hangjai a mai magyar élet nagy közösségéből fakadtak s ugyanakkor időtle­nek. határokat nem ismerők tudtak lenni, akár­csak a klasszikusok muzsikája. Ez a zene egye­nesen a Mából mutatott utat az Örökhöz, ahol azután az őt követő emberi szellem már hamar összetalálkozhatok a többi nagyoknak és a még­nagyobbaknak, a Bachoknak. Beethoveneknek szellemvilágával is. Ez a zeneköltő, aki közénk állva, testvéri közelségből mutatja a legmesszebbre vezető utat, ez a közvetlenül tettekre buzdító szel­lem: Kecskemét, város szülötte. Kodály Zoltán. Hát, hogyne érteué meg az ilyen zenének ma­gasbamu tatását a magyar vidék! l2s hogyne ér­lené meg különösképpen az a város, ahonnan Ko­dály az élet útjára indult! Csak legyenek Bodon Pálok, akik előkészítik a talajt és Vásárhelyi Zol­tánok, akik elviszik a Kodály-zene hangjait a fő­városból a vidékre; akik megcsendít.ik Kodály gyermekkórusait, olyan tökéletesen, olyan meg­értéssel, ahogy csak most, a kecskeméti nagysza­bású Kodály-ünnepélyen felcsendültek. A keeske­•méti iskolásfiúk énekeltek, nemkevésbó szépen mint budapesti kollégáik. A Városi Zeneiskola két növendéke muzsikált: a fiatal Sántha Rózsi eljátszott két Kodály-zongoradarabot, Kiss Gyula a hegedűre írt Adagiot.adta elő. nemkevésbó szé­pen, mint a mi főiskolai növendékeink. És a kö­zönség ujjongott, tombolt. A kis énekesek (va­lamennyi középiskola növendékei) — akik már Kodády megérkezésekor teljes számban kivonul­tak az állomásra — a hangverseny végén vállukra kapták Kodályt, aki valóban úgy érezhette, mint­ha Kecskemét ->most másodszor fogadná fiának­»Nagy dicsősége és uagy örömnapja Kecs­kemétnek. hogy most együtt ünnepelheti »kis gyermekeit« és - nagy fiát.:, hogy felzendítheti Kodály gyermekkarait, melyeknek kivételes ha­tását azzal magyarázom, hogy bennük a magyar gyermek, s n. gyermeklelkekeu keresztül az egész nemzet megtalálta önmagát:;. — A kultuszminisz­ter képviselőjének, a zeneügyosztály kiváló veze­tőjének, Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos­nak ezek a szavai, — melyek a díszhangversenyt megnyitották — találóan jellemezték az egész ün­nepélyt, melynél szebbet, követésreméltóbbat még nem produkált a magyar vidék. Tóth Aladár (*) Tina dl Lorcnzo meghalt. Milánóból jekntik: Tipa di Jjorenzo, a liires olasz színésznő tegnap Milá­nóban meghalt. Halálos ágyánál mellette volt fia, Dino és férje, Armanda Fukoni, aki szintén nagy trin­(*) Kilényi Edwárd sikere Németországban. Az j^lmult budapesti zenei évad egyik jelentős sikere fűző­d/V a fiatal Kilengi Edwárd fellépéséhez. Azóta Kilengi megjárta Németországot is, ahol Hamburgban egy és BerÜtfbcn. két hangversenyt adott, amelynek kritikái most fokeztek hozzánk. A rendkívüli tehetségű magyar zongoristáról a Vossische Zeitung a következőket írja: -Hanis v. vI3Ü1ÖTV mondja, hogy a művészetben csak a mértéken (<jl megnyilvánuló tehetségnek van. joga aa előretöréshez. Ezek közé a jogosultak közé tartozik Kilényi Edwá.^í is, akinél feltalálható a született zon­gorista. termés&r'es technikája, akinek erős oldala a. kifejezés biztonsága, de minden szcntimcntalitás nél­kül, megvan benn? a nagyvonalúság, megvan az ösz­tön a zenei feszültség ívelő megteremtéséhez, megvan benne a színnek és viraalnak kifejezett hatalma, — szó­val -.valakid A Signaie, Németország egyik legelső ze.nei lapja ezt írja róla: pAmit technikai szempontból produkál, bámulatra méltó-c A Hamburger Fremden­blatt igy emlékezik meg Kflényi hangversenyéről hasá bos nagy kritikájában: ;>Akárkinél is tanult ez a fiatal mester, akárkinek is volt a nővendake, az veleszületett tehetsége fejlesztésén kívül még egy nagyon fontos dologra tanította meg, ami minden, művészi reprodu­káló folyamat legfontosabb alapeleme és ez a kinos pon­tosság, a zenei kép közvetítésének példás tisztasága és mindenekelőtt a zenei tartalomnak, megvilágítása, amely állal felszabadul az előadott mii lelke.« A Chicago Tribune és a Neto York Herald párizsi kiadása az ifjú Kilényi képét hozza és kritikája fölött ezt a címet olvas­suk: Berlin Critics Pleased By Hungárián Pianist. (Berlini kritikusoknak tetszik egy magyar pianista.) (*) Mlrahean-darab. A francia forradalom nagy alakjai kízül Mirabeanl eddig különösképpen elhanya­golták a világ drámaírói. Most egy német író: báró Ric.hthofen pótolta ezt a hiányt és nagy történelmi drá­mát írt Mirabeauról. A darabot a hamburgi Deutsches Schauspielhaus mutatta be. (*) Mistiiiguctte utódja: e«y amerikai húskirüly el­vált felesége. Párizsból írja tudósítónk: A csillagok sem ragyognak örökké, ámbár a jó párizsiak azt hitték, hogy Mistinguette esetében mégis csak kivételt kell tenuiök, mert ezt a diadalmas táncos ma (rónát három nemzedék ietn tudta kiböjtölni. Ma, hatvanadik évén túl, még •ég-yrtí azagrá!, nagymamák dölttó'ki mellőle, lfj-ú­kori gavallérjai rég a temetőben álmodoznak róla, de , ,.4 fftvajiV ragyog és hódít, «sodálat«» lábai vak-: amelyek egy tizenhatéves bakíisnak is dicséretére válnának. Xos, most mégis leáldozott a Montmartre napja. Már az utódja is megjelent. A'elsőn Morris, esikágói hiiskirdly feleségének a személyébem. A gyönyörű asszony azelőtt párizsi színésznő volt, Jeanne Aubert. néven ragyogott az orfeumok és varieték színpadain, amíg csak meg nem látta Nelson Morris, a hús- és konzervkirály. Halálosan beleszeretett a szép divába, feleségül vette, azzal a fel­tétellel, hogy többé nein lép színpadra. Aubert kisasz­szony, illetve Nelsonuó bírta is egy darabig, azonban rö­videsen eluuta a polgári életet és fellépett az egyik csi­kágói színpadon. Emiatt a férje pert indított a színház elien, mire a felesége beadta a válópert és nyomban elutazott. Ma már ismét Párizsban van és mint a kri­tika. egybehangzóan vallja, méltó utódja lesz Mistin­guetteuek. Hogy Mistiuguette mit szól hozzá? Arról hall­gat a krónika. (*) Csúfosan megbukott a sTbéátre Pigaltee új da­rabja. Párizsból írja tudósítónk: A Théátre Figallenak, amely annyi gonddal, luxussal A főleg annyi pénzzel ké­szült el s vezeWszerepre számított a párizsi színházak között, határozottan nincs szerencséje. Sacha Guitry mű­vészi sikerek szempontjából olyan kav&sé kielégítő igazgatása után az új igazgató, a rendkívül tehetséges Gaston Bety Lertonnajui-reprÍTZcl, a Számum felújításá­val kísérletezett. Nagy siker, a darab egyik vczetőszc­repében Finnin Gémier pályája egyik legszebb alakí­tását produkálja. Pár nappal a premier után Gémier súlyosan megbelegt-zik, visszaadja szeropét. s — azóta a színház üres. Üj darabra kell tehát készülni s Bety a néhány évvel ezelőtt Prix Goncourt nyert Pierre Do­minigue-ie gondol, akinek a darabját Feu du e>el cí­men a színház be is mutatja- A fiatal író 15 képből álló darabjának, amelyet némi szabadsággal magyarra Világ vége címmel lehetne lefordítani, a közönség és a sajtó egyérfelmüleg olyan hűvös fogadtatást, rendez, amire évek óta nem is volt példa. Igaz, hogy ilyen példátlanul elcsépelt témájú, gyönge darabot komoly párizsi szín­házban is régen mutattak már be. Pierre Dominique. 15 képből álló, helyenként azért mulatságos darabja ugyanis arról szól, hogy a földet egy gyorsan közelgő üstökös fenyegeti, amelynek a földgömbbel való össze­ütközésétől a tudósok a világ végét várják. Xajry az ijedelem Párizsban s egyszerre mindenki megváltozik: a józan munkás megöli a belügyminisztert, aki felesége szeretője lett, egy könnyűvérű nőcske szentté válik, egy csillagász megbolondul, a csendőr rablóvá lesz stb., stb. Minthogy azonban — a vége mindennek könnyen kita­lálható: az üstökös nem jelenti a világ végét,-lávatö­megek helyett csak ködöt szór a földre, s utána minden megint rendbe jön: a gyilkos börtönbe kerül, a könnvü­vérü, szentté vált hölgy újból kalandok után fut stb., stb. Ez az egész, s igy eléggé érthető a hűvös fogadta­tás, amelyben a darab ArguilUérc remek játéka ellenére részesült. És a Théátre Pigalle igazgatója m^árint. áj darabot keree. (g. a-i Hollywoodi érdekességek i. Itt van Loretta Young esete. A szép Loretta mind­össze 17 esztendős. Édesanyja rendkívül szigorúan tar­totta, minden nap elkísérto a műterembe, ott volt a felvételeknél és a felvételek után minden, nap haza­kísérte. Lorettának édesanyja nélkül egy lépést, sem volt szabad tenni. Ez a szigor azonban nem akadá­lyozta meg Lorettát abban, hogy ne szeressen bele egy Grant Wither8 nevű moziszínészbe. Withers elvált ember és több gyermeko van, akik elvált feleségénél élnek. Egy szép napon Loretta Young mamája hiába várta a felvételek utáu leányát, — Loretta megszökött a nála háromszor idősebb Grant Withers-szel, repülő­gépre . üJtek ós Arizonába repültek, ahol egy Yuma nevű városkában azonnal össze is esküdtek. Loretta édesanyja kétségbeesetten rohant a bírósághoz és azt követelte, hogy leányát adják vissza neki. A bíróság nem tehetett semmit. Ugyanekkor azonban egy bead­vány érkezett a bírósághoz Grant Withers _ elvált feleségétől. Aa elvált feleség arra kéri a bíróságot, hogy tartásdíját emeljék fel, mert Grant Withers bi­zonyára azért vett el egy nálánál sokkal fiatalabb éa bizonyára, mulatni vágyó és elegánsan öltözködő film­sztárt, mert igen jó anyagi viszonyok között él. Voit férje, amikor elvált tőle, nem élt valami fényes anyagi viszonyok között, most tehát, amikor anyagi viszonyai megjavultak, kötelessége, hogy elvált feleségéről és gyermekeiről bőségesebben gondoskodjék, mint eddijr. Még senki sem tudja Hollywoodban, hogy a bíróság milyen álláspontra helyezkedik, de a közvélemény Grant Withers elvált felesége mellett van. Julie Powell asszony válópört. indított férje, Wií» liani Powell ellen. A válni akaró fllmszánésznő szerint férje, aki a filmeken rendszerint alvilági alakokat ját­szik, magánéletben is úgy viselkedik, mint az alvi­lági: an éíő banditák. Nem lehet tudni, — írja beadvá­nyában Julie Powell — hogy férje azért játszik-e olyan kitűnően banditákat a filmen, mert már régebbről te­lítve van ilyen hajlamokkal vagy azért viselkedik íe­. J.eségável „ szemben olyan bacditamódon, mint ahogy vi­selkedik, mert ezt a viselkedést megszokta a filmen! (•) Bárdos Artúr nem pályázik. Bárdos Artúr annak megállapítását kéri, hogy a szegedi Városi Színház igaz­gatópályázatán nem vett részt. (*) Fél évig a kapurtalai maharádsa vendége volt egy francia író. Egy évvel ezelőtt a párizsi lapok már-már elparentálták Francis de Croisset-1, a jeles francia írót, aki súlyos beteg volt és orvosai is le­mondtak róla. Az író azonban meggyógyult, egyidőre oltünt Párizsiból és senki sem tudta, hol van és merre jár. Croisset maga ia titkolta, hová utazott. Barátai­nak és ismerőseinek búcsúzáskor azt mondta, liogy elindul a világba, hogy súlyos betegsége után teljes gyógyulást keressen. Most váratlanul megjelent a francia könyvpiacon egy új könyv, amelynek szerzője Francis de Croisset. A könyv címe, amely mindent megmagyaráz, ilyen közvetlenül és nyájasan hangzik: Szép utazás Indiában. Croisset tehát Indiában járt én amint könyvének előszavában elárulja, egyetlen frank­jába sem került as utazás, mert Marseilletől Indiába és vissza Marseilleig minden költségét a kapurtalai maharádsa. fedezte. A maharádsa az utóbbi években gyakran megfordult Párizsban. Összebarátkozott as írókkal és Francis de Croisset-t kedvelte meg, legin­kább. Legutóbbi párizsi tartózkodásakor szívélyese®, meginvitálta Croisset-t birodalmába. Almikor az író túl volt az életveszedelmen és lábadozni kezdett, eszébe jutott, hogy legokosabb, ha elfogadja a kapurtalai maharádsa meghívását, és Indiát választja üdülési he­lyéül. Rögtön irt a maharádsának, aki azonnal levél­ben küldte neki az elsőosztályú hajójegyet oda-vissza. Fél évig volt a maharádsa vendége Croisset ée, nem­csak teljesen meggyógyult, hanem nagyszerű meg­figyelésekkel tért haza, amelyekből azonnal köny­vet írt. (*) Raszkolnyikov, mint opera. Április 9-ikén Pe4-rollo olasz komponistának Bűn és bűnhődés című ope­rája először kerül színre, minden más színpadot meg­előzve, a boroszlói Stadtthéaterben. A librettót Forzano, a milánói Scala rendezője írta Dosztojevszkij regénye nyomán. Min de n n e m fi divatos iidi fehérneműt ölesén, szépen, gyorsan készít Lengyet Ágnes fehérnemifszalónja VII., Elemér ncca 35. félemelet 2. Telefón: 322—88.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék