Pesti Napló, 1930. április (81. évfolyam, 74–97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
Budapt 74. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK• Egy bor. . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap 32 fillér Ám 16 HUét Kedd, április 1 SZERKESZTŐSÉG Rákóczi út 54. szám. kiadóhivatal» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-tól 56-ig, József 464—18, J. 464—19. Szerkesztőség Bécsben:I., Kohlmarkt 7. Siralmak a rozsmezőkről Írta: dr. Szabó László Miután Móra Ferenc olyan szépen megénekelte a búzamezőket, legyen szabad elsírni, hogy mi van a rozsmezőkön, mert ez ma a legszomorúbb magyar siralom. Menjünk egy gazdag városnak, a »híres« Kecskemétnek a határába, csupán a példának okáért, mert nagyon sok vidék van, ahol ugyanazok a bajok jelentkeznek — kicsinyben. Kecskemétnek százhatvanháromezer hold földje van, — de a gazdát nem a holdak száma érdekli, hanem a földnek milyensége! Kecskemét százhatvanháromezer holdjából száz hold sem minősíthető elsőosztályú szántóföldnek. A többnyire silány mezőkön rozs terem, a legigénytelenebb gabonafaj, úgy körülbelül nyolcvanezer holdon évente. »Bizonyosan azért termelnek rozsot, mert meglehet élni belőle.« Meg lehet élni belőle, — de hogyan? Száz kiló rozsból húsz kiló kell adóra; tíz kiló az aratóé, a betakarítás, cséplés, lerakás költsége tizennyolc kiló, az őrlés költsége harminc kiló. Maradna tehát huszonkét, kiló mint haszon, ha ingyen szántanának, vetnének és boronálnának; mivel azonban a földnek a megművelése is elvisz a termésből huszonkét százalékot, mi marad a föld boldog birtokosának? A matematika szerint semmi. Hogy mégis egzisztálnitudjon, az elsorolt költségekből valamennyit le kellene csípni, ha lehetne. De nem lehet. Az adó nem lehet kevesebb, mint 20 kiló, az aratás, cséplés, őrlés költsége sem csökkenthető, a rozstermelő gazdának nem marad egyebe, mint a szántás-vetés napszámköltsége; csak a munkájának sovány bérét kapja, mintha másnak a földjén dolgoznék; hogy a föld az övé-e vagy másé, az a jövedelem szempontjából neki már mindegy; földje még van, de hasznát már nem látja. De talán másként fest a dolog »nagyban«! Hátha például az adó még nem is érte el a lehetőség maximumát! Beszéljen egy százholdas gazda. — Az én száz hold földem adója — mondja — a békében 800 korona volt. Most az adóm 2200 pengő ugyanazon száz hold föld után. Két évvel ezelőtt ez még tűrhető volt, mert eladtam 80 mázsa rozsot és kifizettem belőle az adót. Az ősszel már százhatvan mázsa kellett az adóra. Hogy az idén mi lesz, azt nem tudom. Ma Budapesten tizenegy pengő hatvan a rozs, de az én magtáramban csak nyolc pengő. Ha ez így marad, az idén három vágón rozsot kell eladnom, hogy az adót kifizessem. Nem emelik az adót, dehogy emelik! De ugyanaz az adó ma három-négyszer jobban nyom, mint két évvel ezelőtt. Ezt nem lehet kibírni! Tisztára lehetetlenség, hogy kibírjuk! A rozs tönkretett bennünket... Az egész Kecskemét és vidéke, — de bizonyára sok más rozstermő vidék is, nyög a rozs katasztrofális átsüllyedésének hatása alatt. A fuldokló a szalmaszál után is kap, — ezer kiábrándító tapasztalat dacára »hivatalos segítséget« kértek. A városnak két képviselője van: egy igen mérsékelt ellenzéki és egy kormánypárti. Ez utóbbit vélték alkalmasabb szószólónak és megkérték, hogy járjon el a veszedelem ügyében, hiszen a miniszter maga is kisgazda, hátha van valami gyakorlati ötlete... A képviselő úr hazajött és meghozta az ötletet. ..a kecskeméti gazdák rozs helyett termeljenek olajosmagvakat«. Ezen az egész Kecskemét elképedt: olajosmagvakat termelni a sovány homokföldeken?! Jó erőben levő, kövér föld kell azoknak! Tovább tanakodtak tehát: fejleszteni kell a baromfitenyésztést! Igen, de miből? Lehet pénz nélkül ? »A rozsföldeket át kell alakítani gyümölcsösökké!« Igen, de ehez a kecskemétiek jobban értenek, veszedelmes pontossággal tudják, hogy ez holdanként kétszázötven olyan pengőbe kerül, amely nincsen, és mi lesz addig, míg az új gyümölcsösök teremnek? Csak úgy, vigaszképpen, megjegyeztem a csendesen pipázgató társaságnak: »Talán az uborka...« Felkapták a szót és nevetve válaszoltak: — Nemrég itt volt Pesten a lengyel külügyminiszter, az a Zaleski. Megpecsételték a magyar-lengyel barátságot. Hazavitt egy elsőosztályú magyar érdemkeresztet és küldött, viszonzásul egy féltucat Polonia Restituta-t. Látható a díszmagyar öltönyökön a képesújságokban. Hanem amikor az a lengyel itt járt Pesten, Kecskeméten három fillér volt az uborka kilója, de mihelyt hazaért Zaleski, azonnal felemelte a magyar uborka vámját kilónként egy pengőre, így az uborkát persze nekünk kell megennünk, ebédre salátának, vacsorára ecetben. Nagyon egészséges eledel, nem terheli meg az ember gyomrát... Ezek az emberek nem hisznek a magasabb kereskedelmi politikában, pedig hogy nem értenek a kereskedéshez, azt nem lehetne rájuk fogni. A múlt nyáron, úgy estefelé, az új posta előtt vitt el az utam. A postahivatal lépcsőjén két mezítlábas menyecske tereferélt. — De jó dolguk van, asszonyok, — szólítottam meg őket — itt üldögélnek a hűvösön. — Prágát várom, — mondja az egyik. — Én meg Münchent, — mondja a másik. Mezítlábas kecskeméti asszonyok, akik telefonon beszélgetnek »az üzletről« minden este az urukkal, aki Prágában, Münchenben látfut, hogy eladja a meggyet, barackot. És még azt mondják, hogy ez a nép nem ért a kereskedéshez! Jobban ért, mint a kereskedelmi minisztérium, mely adott Kecskemétnek egy gyufa skatulya nagyságú postapalotát (három év múlva milyen szűk lesz az!) és a harmincöt év óta sürgetett új vasúti állomás helyett az idén végre ad Kecskemétnek egy új sínpárt. Igaz, hogy nincs az egész évben nagy forgalom, de amikor van, csak emberfeletti erőfeszítéssel lehet lebonyolítani. A szegénység egyelőre csak a rozs miatt panaszkodik, a többi panaszok várhatnak a szezonjukra. A Szőlő »Bár égne el a töve, — mondja az egyik gazda— az ősszel tizennégy fillérért adtam el a mustot...« Egy jó áprilisi fagy, vagy egy júniusi jégeső esetén Kecskemét visegakcióra szorulna. De most csak a rozsról beszélnek, mi lesz, ha ez így marad." — Azt mondják, — beszéli az egyik magyar — hogy a fogház igazgatója ellen eljárást indítottak, mert rozskenyeret süttetett a raboknak... Lehet, hogy ez nem igaz (az igazságügyminisztérium jobban tudja), de akit agyonnyomással fenyeget a rozs katasztrófája, az az ilyen beszédet nagyon hamar elhiszi akkor is, ha csak mendemonda az alapja. Az ellenben nem mendemonda, hogy a híres város, melynek százhatvanháromezer holdja van, nemrég kölcsönt akart felvenni, négy nagy banktól kértek ajánlatot és nem kaptak ajánlatot egyiktől sem. Azt meg a város polgármestere tudja a legjobban, igaz-e, hogy a város mellőzhetetlen folyókiadásaira egy-egy alkalommal nem volt más forrás, mint az ő személyi hitele? Hja, Kecskemét a hibás: miért ültetett a homokbuckákra szőlőt ananász és banán helyett, melyek hivatalos szakvélemények szerint sokkal kelendőbb gyümölcsök, és miért termel a homoksivatagon rozsot a felsőbb helyről szakszerűen ajánlott olajosmagvak helyett?! Lám, Szeged városa, mely úgy szereti a határában minden nyáron megcsodálható délibábot, már komolyan készítteti a hasmezők terveit. Típus helyett rizs — hiszen csak egy betűnyi a különbség, az Alföld népe a sok »fajvédelem« után maholnap ugyanoly olcsóért dolgozik, mint a kínai kuli, s már egyesegyedül csak a víz hiányzik a rizskultúrához. Ezt az akadályt kellene valahogyan leküzdeni, és lehetővé kellene tenni, hogy a homokbucka a hivatalos mezőgazdasági politikához alkalmazkodva ne vonakodjék rozs helyett olajosmagvakat teremni, s a nagy rozsvaeszek népe oly adóalany maradna, melynek erejére a közeli évek költségvetésének összeállításakor egész bizonyosan lehetne számítani. mmm Bethlen és Benes részvételével ismét összeült a párizsi konferencia A befejezés időpontjáról s várható eredményről még nem lehet jósolni Párizs, március 31. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Hétfőn délután öt órakor ismét összeült a párizsi konferencia. Magyar részről gróf Bethlen István miniszterelnök is megjelent. Vele együtt volt báró Korányi Frigyes, Gajzágó és Lukács György. Megjelent Benes cseh külügyminiszter is és ott voltak teljes számban az angol, francia, román, jugoszláv, kanadai, lengyel és bolgár megbízottak is. A mai ülés csak formális volt. Loucheur elnök, aki csak ma reggel érkezett vissza Párizsba marokkói útjáról, üdvözölte a delegátusokat, majd rövid megbeszélésen elhatározták, hogy szerdán tartanak ismét ülést. A holnapi nap folyamán magánjellegű megbeszélések lesznek, amelyekben részt vesz Bethlen miniszterelnök is. A delegáció köreiben egyáltalában nem látják, hogy milyen lesz a konferencia határozata, mi a befejezés dátuma és kimenetele tekintetében nem tudnak jósolni. A hangulat teljességgel bizonytalan. A dolgok fordulása általában sokban függi Laudeur magatartásától és attól, hogy milyen álláspontot foglal el az angol delegátus, Mr. Goodschild, akiről úgy tudják, hogy az utóbbi napokban utasítást kapott Snowden angol pénzügyminisztertől, hogy igyekezzék a konferencia lebonyolítását siettetni.