Pesti Napló, 1930. május (81. évfolyam, 98–122. szám)

1930-05-21 / 114. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ 1930 május 21 Ötórai tea a berlini Pálneuró­pa-kongresszuson. Balról jobbra: gróf Coudenhove-Kalergi, Robert Bosch nagy­iparos, Ida Roland és Ame­ry, volt angol gyarmatügyi miniszter „A szövetkezetek 1920 óta több állami pénzt kaptak, mint az egész népszövetségi kölcsön" Kedden a párizsi egyezményjavaslatot részleteiben is elfogadta a Ház és áttért a kereskedelmi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalására (Saját tudósítónktól) A képviselőház keddi ülésén, amelyet tíz órakor nyitott meg Almásy László elnök, először a párizsi egyezmény tárgya­lását folytatták. Pakots József visszavonta hatá­rozati javaslatát, Erdélyi Aladár határozati ja­vaslatát, hogy a párizsi egyezmény 4. szakaszát ne cikkelyezze be a Ház, hanem csak adja hozzá­járulását, "elfogadták, a többit elvetették. A rész­letes tárgyalás során a 2. szakasznál Őrffy Imre előadó javasolt stiláris módosítást. Györki Imre felszólalása után a szakaszt elfogadták és három­negye­d ti­zen­egy­kor, miután a párizsi egyezmény­javaslatot részleteiben is elfogadták, áttértek a kereskedelmi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalására. A MÁV és személyzete Elnök jelentette, hogy Bud kereskedelmi mi­niszter betegsége miatt helyettesítésével államtit­kárát bízta meg­ . Meskó Zoltán Pest megye déli részének elha­nyagoltságát tette szóvá, ahol számos község visz­szamaradt feledésében, nyert távol fékeik,, vasúti«vostakol,' ; " • Várnai Dániel megnyugtató intézkedést kért, hogy elintézik a fegyelmi úton elbocsátott vasúti és postaalkalmazottak ügyét. Hem­onnay Tivadar azt fejtegette, hogy a MÁV-ot csak elégedett személyzettel lehet jöve­delmezőn vezetni. Követeli a B-csoport megszün­tetését, ami csak 200.000 pengőbe kerül és kérte, hogy reparálják a hadbavonultak sérelmeit, s rendezzék a munkásság nyugdíjkérdését. Szüksé­gesnek tartja a menetrend általános revízióját, a protekciósok számára beállított vonatok beszünte­tését. Szilágyi Lajos a MÁV munkásság helyzetével foglalkozik. Szégyelje magát az a hivatalos közeg, aki kitalálta, hogy csökkentse a munkás keresetét, ha a teljesítménye kevesebb. Követeli a bérstátus és a kétféle lakbér megszüntetését. Vérlázító, h­ogy különbséget tesznek a nyugdíjasok között. Új út­törvényt sürget és a közmunkaváltság rendezését követeli. A szövetkezetek ügyében az az állás­pontja, hogy középúton kell haladni, a kormány­nak nem szabad megengedni, hogy a szövetkeze­tekből kortestanyák legyenek. Pintér László megállapította, hogy a közmun­kaváltság antiszociális adóztatási mód. Az ország érdeke követeli, hogy a karteldsungelben teremt­senek rendet, helyik az egyetlen rentábilis ipar? Lázár Miklós idézi Czettler Jenő tanulmányát, amelyben kimutatja, hogy 250.000 mezőgazdasági munkás nem jut kenyérhez. Nyolc évi iparfejlesz­tési politika mellett a munkaszaporulat mindössze tíz százalék. Egy német professzor kimutatta, hogy jelenleg csak egy rentábilis ipar van, és az ide­genforgalom. A külföld erősen dotálja ezt az ipar­ágat, nálunk a kormány csak 100.000 pengőt adott hozzá... Friedrich István: Egy freskó ára! Lázár Miklós: A főváros pedig 250.000 pengőt. Nem lehet az egész idegenforgalmat a Szent Ist­ván-ünnepekre korlátozni, Fröhwirth Mátyás a kisipari hitelellátás re­formját és építőipari törvény megalkotását sür­gette. A kormány és a magángazdaság Bródy Ernő tiltakozott a gabonaértékesítés centralizálása ellen. Megint új állásokat akarnak kreálni és a kereskedelem érdekeire nem gondol­nak. Kállay államtitkár: Szó sincs róla! Bródy Ernő: A hatósági gabonaintézmények­ről rossz tapasztalataink vannak. Lehetséges-e, hogy a polgárság pénzével kivételeseket favori­záljanak, amikor a magángazdaság ilyen szörnyű viszonyok között él. Támadja a védvámos rend­szert, amelyet az ország szerencsétlenségének n­evez. ?. A­ gabonértékesítésti anlft^fla '"heti Kiüttítt meg a kereskedelmi érdekeltségeket. • Kállay államtitkár: De a kereskedőket igen!­I Fábián Béla: Azokat^ akikkoh ^'Mt • tiofeioz­nak az urak. Elnök Fábiánt rendreutasítja. A következő felszólaló Buday Dezső, a szövet­kezeteket védi. Erdélyi Aladár: Egyet tessék mondani, ame­lyik jól bevált. Esztergályos János a pécs—mohácsi vasút al­kalmazottainak ügyében kér sürgős intézkedést. Csetty Béla a nyugdíjas postatisztviselőkről beszélt. Kéri, hogy a munkaképeseket reaktiválják. Pakots József: Támadta a kormánynak a ma­gángazdaságba való beavatkozását. A szabad ver­senyt kellene elősegíteni, ezzel szemben a MÁV kőbányát létesít, oxigéngyárat állít fel, monopo­lizálja az idegenforgalmat, autóval fuvaroz. Bizo­nyos szövetkezetek állandóan állami támogatást kapnak. Ezeket likvidálni kell. Kérdi, hol a kor­mány takarékosság­politikája. Az elnök ezután szünetet rendelt el, legálisan, mint az államtitkár. A kereskedelem és ipar halódik. Fáj látni, hogy a polgári társada­lomnak ez a legszilárdabb eleme hogyan veszti el a lelkét. Ezeknek nem elég a nyilatkozat: tettek kellenek. Katasztrófába vitte őket az adóztatási rendszer és a forgalmi adó. A kisipar nem tudja elviselni a Társadalombiztosító járulékokat. Nem­ szabad tűrni, hogy az embereket az elkeseredés szélsőségbe vigye. Várjuk a miniszteri programot, de nem adóbehajtásról, mert ezt olyan tökéletesen tudjuk, hogy mindenki tanulni jöhet hozzánk. 1928—29-ben, amikor pedig Wekerle­r pénzügymi­niszter kijelentette: eddig én ne további 148 mil­lióval többet szedtek be, mint az előirányzat. A szövetkezetek 1920 óta több állami pénzt kaptak, mint az egész népszövetségi kölcsön. Ennek a gaz­dálkodásnak véget kell vetni, az óriási srófot meg kell szüntetni. Százával foglalják le törvény elle­nére az iparosok szerszámait és addig nem is lesz rend, amíg azt a pár embert, aki ezeket az ember­telenségeket véghez viszi, el nem lódítják a he­lyéről. Farkas Elemér: Ebben igaza van! Fábián Béla: Ez azonban lehetetlen, mert ha a községi jegyző nem hajt be elég adót, kimond­ják rá az anyagi felelősséget. Ha viszont többet hajt be, mint az előirányzat, pénzjutalmat kap, így a jegyző az utóbbira van kényszerítve. A hangosfilmgépek szabadalma ,­ hogy építsék ki azt a­ 18 kilométeres vasúti vonalat, amely az Eszék f­elá vezető utat 30 kilométerrel eövidítené íji­g. A­ bács-pécsi vasútat meg kellene váltani. Petrovácz Gyula: Az építő­ipart fel kell len­ díteni, mert ma az ipar túl olcsón kénytelen mun­­kát vállalni. A bankkamatláb világszerte csök­­kent, tehát a záloglevélrendszer kifejlesztése előtt nem áll akadály. Szilágyi Lajos két memorandumra hívta fel a kormány figyelmét. Fábián Béla felvetette a kérdést, hogy a légi­ügyi hivatalnál miért több a nem rendszeres illet­­mény, mint a rendszeres? Frühwirth Mátyás megállapította, hogy a hangosfilmgépekre csak Magyarország ismeri el a szabadalmat, másutt mindenütt úgy kezelik, mint a gramofont s mindenkinek joga van elő­­állítani. Csak nálunk kell 80—120.000 pengőért behozni olyan gépeket, amelyek itthon 3—4000 pengőért volnának előállíthatók. Pintér László a borravaló rendszert kritizálta idegenforgalmi szempontból. Szilágyi Lajos kérte, hogy a vasúti és hajó­zási főfelügyelőség nevét változtassák közleke­dési főfelügyelőségre. Kéri, hogy engedélyezzék a teherautótaxik bevezetését Budapesten. V május hó 24-én, szombaton kezdi közölni a MAGYARORSZÁG LK­NG és Vecsera címmel CLAUDE AN­ET francia író viághírű új regényét, amelyben csodálatosan meg­elevenedik ez az ingatans és maszfikus sorstragédia Az óriási szót Három órakor nyitotta meg újra az ülést Puky Endre alelnök. A miniszterek közül Wekerle pénzügyminiszter volt jelen. Éry Márton hibáztatta a nyugdíjasok kétféle kategorizálását. A MÁV-nál 15—20 évig szolgál­nak alkalmazottak előléptetés nélkül és világhírű postánk, amely pedig jövedelmez is, rosszul fizeti alkalmazottait. Fábián Béla: A nyugdíjkérdés fájó probléma, különösen fáj azoknak, akik látják, hogy akik közel ülnek a húsos fazékhoz... Jánossy Gábor: Hol van nálunk húsos fazék? Fábián Béla: Tessék megkérdezni Tasnádi Szűcs Andrást. Egyeseknek évi 80.000 pengős ál­lás jut a nyugdíjon felül, mások 100 pengős nyug­díjukat is alig tudják megkapni. Lehetetlen, hogy az egyik miniszteri titkár éppen csak hogy éhen nem hal a fizetéséből, a másik többet keres, egész ­ A halálsorompók Petrovácz Gyula a halálsorompó ügyéről be­­szélt. A kereskedelmi kormány félretett 2 millió pengőt a kérdés megoldására, ez a pénz évek ótak, felhasználatlanul hever. Vigyék a ceglédi vonalat a körvasútra. A MÁV 5 méteres töltést akar épí­teni, ez barbár dolog a főváros közepén. Vanczák János a halálsorompók ügyében csatlakozott Petrovácz álláspontjához. Frühwirth Mátyás követelte a dunai teher­­szállítás kiépítését. Kócsán Károly kérte, hogy a vidéki állomá­sokat világítsák jobban. Kifogásolta, hogy zsú­folt vonatokon hiába lezárva tartanak üres, szol­­­gálati szakaszokat, Frühwirth Mátyás engedélyt kapott, hogy beszédét szerdára halassza, majd a Ház az elnök napirendi indítványára kimondotta, hogy szer­dán délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülé­sét, amelynek napirendjén a párizsi javaslatok harmadik olvasása, majd a kereskedelmi tárca folytatólagos tárgyalása szerepel, utána a tárcá­kat ebben a sorrendben tűzték ki: belügy, kül­ügy, földművelés, kultusz, miniszterelnökség, pénzügy. Szerdán tehát előreláthatólag meg­kezdődik a belügyi vita. Az interpellációs könyvben Gál­­Jenő, FilA­nai Dániel és Beck Lajos interpellációi szere­pelnek. Ülés vége 6 órakor. KIADÓ LAKÁS! Ötszobáslakás szép mellék­helyiségekkel, garderobbal augusztus 1-re kiadó. Megtekinthető 12-1 és 4-5 között VIII., József körút 10 A szénfogyasztás csökkenése Gyömörey Sándor kérte, hogy adják meg a postának a lehetőséget az autóbuszjáratok gyor­sabb ütemű szaporítására. Kócsán Károly a szénfogyasztás csökkenését­ panaszolta. Egy telepen több mint tízezer vágón szén vár eladásra. A kormány bírja rá az összes közüzemeket, hogy magyar szenet használjanak. A beton- és cementmunkákat kössék képesítéshez. Elhanyagolják a víziutat. Budapest legközvetle­­enebb környékére nem lehet hajóval eljutni.­­A­ propellerek ugyanakkor üresen sétálnak a partols között. Tessék ezeket a hajókat személy- és teheree­szállításra felhasználni a környékbeli falvak felé, thraeffi Jenő sérelmesnek találja a vasúti és vicinális menetrendek összeállítását. A békebeli menetrend ideális volt. Nem fog jóra vezetni, ha minden járás kívánságait honorálják. Azt még megértettem, — mondotta — hogy Nagy-Magyar­országon kellettek a gyorsvonatok, de minek a gyorsvonat ennek a kicsi országnak,a hová sietünk úgy, amikor a gyorsvonat üzeme olyan drága. Az útépítés kérdésével foglalkozott, s kérte, hogy­ a jövőben az utakat építsék szélesebbre.

Next