Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)

1930-08-17 / 186. szám

f­j Vaa dinap TUDOMÁNY TECHNIKA AZ ORVOSI KUTATÁS MŰHELYÉBŐL­ ­MIT LEHET VÁRNI A GYOMORSÜLY­­­LYEDÉS OPERÁLÁSÁTÓL? A hasi sebészet hatalmas fellendülése idején a gyomorsüllyedés műtéte úgyszólván mindenna­pos beavatkozás volt. Lassanként kiderült, hogy a műtéti eredmények meglehetősen csekélyek, úgy­hogy a legtöbb sebész abban is hagyta a kevés ki­látást nyújtó operálást. Úgy a sebészek, mint a belgyógyászok körében lassanként az a felfogás alakult ki, hogy a gyomorsüllyedést a legtöbb esetben nem is lehet betegségnek tekinteni. A rendszerint gyenge testalkatú, lesüllyedt gyomrú beteget bőséges, de könnyű diétával meg kell hiz­lalni, mire a gyomortünetek el szoktak múlni, sőt elmúlnak igen gyakran akkor is, ha a beteg meg­hízlalása nem sikerül. Ezekben az esetekben — úgy látszik — szuggesztív­­hatás érvényesül, ami az idegrendszer útján a lesüllyedt gyomor jobb működésképességére vezet. Legújabban Olten­stein német sebész 27 nagyfokú gyomorsüllyedés­ben szenvedő beteget operált meg, akiknél bel­gyógyászati kezelés útján érdemleges javulást nem lehetett elérni. Oltenstein állítása szerint a 27 beteg közül 22 teljesen meggyógyult, 4 megja­vult és csak egy nő állapota maradt változatlan. A gyógyult, illetőleg javult betegek állapota 3-5 évvel a műtét után is kifogástalan volt, gyomruk kitűnően funkcionált és valamennyien munkaké­pesek voltak. Ezen feltűnő jó statisztika alapján jöllenstein gyomorsüllyedés esetén a leghatáro­zottabban a műtétet ajánlja. ÍMI OKOZNÁ A NŐK LÁB-, ILLETŐLEG B­OKAD­UZZ­A­N­ATAT­ A rövid szoknya és a félcipők divatja napvi­lágra hozta azoknak a gyenge testalkatú nőknek dagadt bokáját, akik ebben a homályos eredetű és nem kis mértékben lúzító anomáliában szen­­vednek. A bokaduzzanat rendszerint halvány, gyenge, ideges, főfájásban és székrekedésben szen­vedő nőknél fordul elő. Ez az egész, amit erről a különös elváltozásról tudtunk. Számtalan meg­figyelés igazolta, hogy komoly bajról szó sincs, mert hiszen a nemes szervek rendszerint kifogás­talanul funkcionálnak, legfeljebb csak a vérvizs­gálat derít ki kisebbfokú vérszegénységet. Most dr. Osman Anglia egyik legelőkelőbb orvosi lap­jában bejelenti, hogy vizsgálatai szerint ez az állapot a vér rejtett savanyúságával, és a szerve­zet nagyobbfokú víztartalmával függ­ össze. Dr. Osman erre a vizsgálati eredményre építette fel gyógymódját, aminek lényege az, hogy nagy­mennyiségű alkaliával (soda bicarbona?) lecsök­kenti a szervezet savanyúságát, másrészt a feles­leges víz kihajtása útján csökkenti a szervezet víztartalmát. Az ily módon elért gyógyeredmények állítólag kitűnőek, úgyhogy Osman dr. szerint a boka-, illetőleg lábduzzanat problémája meg van oldva. ­­ T AZ ALKOHOL KIS MENNYISÉGBEN: ^ GYÓGYSZER? Ismeretes, hogy az antialkoholista oncok túlzó része az alkohol gyógyító hatását a leghatá­rozottabban tagadja. Az orvosi kutatás nem tö­rődve elméleti és elvi álmpontokkal h­ajlandóan és ismételten vizsgálódás tárgyává tette azt a kérdést, hogy a kis mennyiségű alkoholna van-e szervezetünkre gyógyító vagy, káros hatásai Leg­jobban Kionka egyetemi tanár a Therapie der Gegenwart című orvosi szaklapban számol be ér­dekes megfigyeléseiről, amelyekből kiderül, hogy J?alk$$S többirányú kedvező hatása van emberi szervezetre. Ezek szerint kevés alkohol a gyomor kiürülését gyorsítja, úgyhogy egy poharka bor vagy konyak élvezete étkezés közben vagy után nemcsak megengedhető, de bizonyos mérték­ben ajánlatos is. Nagyobb mennyiségű alkohol meglassítja a gyomor kiürülését, s, ily módon gyomorrontáshoz vezethet. Ezt az ősrégi megfigye­lést viszont az alkohol leghívebb barátai is el fog­ják ismerni. Nagyon kis mennyiségű alkohol az­­idegrendszerre élénkítő hatást gyakorol és az izomzat teljesítőképességét fokozni képes. Ez pont nagyon sokáig heves vita tárgyát képezte, mert a bajor hadseregben szerzett tapasztalatok az alkohol kedvező hatása ellen szolottak. A bajor katonai orvosi kar megállapítása szerit ugyanis az alkohol nem fokozza a katonák teljesítőképes­ségét s ezt az álláspontot az orvosi tudomány annak idején tudomásul is vette. Ez a kérdés úgy a fizikai munkások, mint a katonaság szempont­jából eléggé nagyjelentőségű lévén, Kionka tanár Újból vizsgálat alá vette és a vizsgálatok eredmé­nye — mint láttuk — a bajorok tapasztalatával szöges ellentétben áll. Kalóriatartalma következtében cukorbetegek­nél és septikus megbetegedéseknél is kitűnő szál­ gálatot tesz, úgyhogy az orvosi gyakorlat ezen a ponton sem mondhat le az alkohol igénybevéte­léről. Nagyon természetes, hogy az alkohol aján­lásánál igen nagy óvatosságra van szükség, mert egy megbetegedés kapcsán a betegből semmikép sem sza­bad alkoholistát nevelnünk. Dr. B. Gy. a A technika háza A technika ro­hamlépésben halad. Ami tegnap a világot meglepte, az talán már holnap elavul. Új meg új találmányok születnek, új meg új tudo­mányos és technikai módszerek keletkeznek. A technikai tudományok haladása iránt ér­deklődőkben már régebben felmerült az a gondo­lat, hogy a technikusok képzésénél lépést kel­lene tartani a technikai tudományok rohamos fejlődésével és másrészt a folytonos fejlődést biztosító technikai képzésről kellene gondoskodni. E tekintetben talán senki sem látta a dolgot oly világosan, mint a világhírű göttingeni matema­tikus, Klein Felix, aki már évtizedekkel ezelőtt hangoztatta a matematikai és a természettudo­mányok technikai irányú művelésének a szüksé­gességét, aki merészen szembehelyezkedett a szo­kásos technikai képzéssel és azt kívánta, hogy ne csak technikus hadsereget, hanem technikus ve­zérkart is kell nevelni! Vezérkart, mely a mate­matikából és természettudományokból sokkal többet tudjon, mint a műegyetemeken a rendes tanmenettel kiképzett technikusok olyan vezér­kart, amely magasabb elméleti képzettségével a technikai tudományokat intenzívebben művelheti és fejlesztheti. Klein eszméi sok helyen vissz­hangra találtak és az elméleti és gyakorlati kép­zés szervesebb összekapcsolására vezettek. Az érem másik oldala pedig, hogy a működő tech­nikusoknak is alkalom adassék a haladásra, a kor igényeinek megfelelő technikai művelődésre. Most értesülünk arról, hogy Essenben a Rathenau utcában április elején megnyílt a technika háza, mely éppen azt a kettős célt szol­gálja, amelyekről előbb szóltunk. Valóságos to­vábbképző intézet ez a ház, melyben délutánon­ként és esténként Németország legkiválóbb tech­nikusai tartanak előadásokat a technika minden ágából az építészettől a közlekedési technikáig, a bányászatról, a kohászatról, az elektrotechniká­ról, a kémia és fizika technikai alkalmazásairól, a földmérésről, a gépészet minden ágáról, az energiagazdálkodásról, a magasabb technológiá­ról és ennek a különféle ipari foglalkozásokban alkalmazásáról és a gyári és ipari munkásság gazdasági vonatkozásairól. Ezek mellett a szorosan vett technikai tárgyú tanulmányok mellett nagy gondot fordítanak arra is, hogy akik a matematikában és a termé­szettudományokban akarják magukat tovább ké­pezni különösen a technikai problémák tudo­mányos tárgyalása céljából, ezekben a tudomá­nyokban is tökéletesíthessék magukat. Az új háznak kellő számú előadóterme, mű­helye, kísérleti helyisége, könyvtára, olvasó, tanulószobái és rajztermei vannak. Főként a Ruhr-vidék technikusainak készült az új ház, de bizonnyal távolabbi vidékekről is felkeresik a mérnökök, hogy egyrészt lépést tart­hassanak a technika gyors haladásával, más­részt pedig, hogy bejuthassanak abba a vezér­karba, amely a technikát folyton-folyvást előbbre viszi. Ha az ember e nagyszerű német alkotásra PESTI NAPLÓ 1830 augusztus 17 43 Őskori bronzöntők Dél-Afrikában Transvaalban egyes telepeken régi bronzöntő ke­mencéket találtak ,melyekben még a bronz maradványait is fellelték. A környezetben talált régiségekből megál­lapították, hogy ezek az öntödék még a fehér ember le­telepedése előtti korból valók. A bronzot kémiai elem­zésnek vetették alá, amiből kitűnt, hogy a rézen és ónon kívül körülbelül 3 százalék nikkelt is tartalmaz, te­hát Dél-Afrika őslakói nikkelbronzot állítottak elő. Ér­dekes, hogy Egyiptomban és Mezopotámiában is ugyan­ilyen összetételű bronzot készítettek az őskorban. Nagyon valószínűnek látszik, hogy ezek az őskori népek egymástól tanulták el a bronzkészítést. Mezopo­támia és Egyiptom őslakóinak érintkezése egészen biz­tosra vehető. Annál csodálatosabb azonban a délafrikai és az északafrikai bronzkészítés megegyezése. Ez más­ként alig magyarázható, mint hogy az afrikai partvidé­ken helyről helyre haladt ez a kultúra, amíg ilyen mó­don évszázadok hosszú során elérkezett a mai Transwaal helyére. Ennek a felfogásnak bizonysága lenne, ha Egyip­tomból Transwaalig terjedő területekben a régi bronz­öntő telepek egész sorát találnák és mindenütt hasonló összetételű fém nyomára bukkannának. Így lehetne a természettudomány fáklyájával bevilágítani az emberi őskultúra sötét világába! gondol, felmerül az az eszme, hogyha nem is ilyen nagyszabású módon, de legalább olyan mértékben, mint ahogyan a magyar orvosok továbbképzéséről gondoskodnak, a technikusaink továbbképzésével is lehetne foglalkozni! A különféle színek különbözően hatnak az állatokra Magunkon tapasztaljuk, hogy a különféle színek­nek különféle hatásuk van ránk. Egyikünk a pirosat, másikunk a kéket kedveli, van olyan is, aki egyes szí­nek iránt valóságos idioszinkráziával viseltetik. Az a régi hit, hogy a bikát a vörös színnel fel lehet dühösí­teni, nem állja ugyan meg a természettudományi exakt módszerekkel végzett kísérletek próbáját, akármennyire kultiválják is a bikaviadalon ezt a módszert, de a mé­heken és egyéb állatokon végzett kísérletekből meg­állapítható, hogy egyes állatok különféleképpen reagál­nak a különböző színekre, sőt talán az ibolyántúli su­garakra is. Újabban a földi gilisztával kísérleteztek. Ennek ugyan valóságos szeme nincsen, de van egy fényérzé­keny festékanyagot tartalmazó testrésze, amely a sze­met pótolja. Azt tapasztalták, hogy az állat a vörös színre egyáltalában nem reagál, — akár csak a rég szokásos fényképészeti lemezek — de a kék szín olyan nyugtalanságot keltett bennük, mintha fájdalmat okozna nekik. Ha ezek és a hasonló kísérletek a színek különféle hatásait végérvényesen igazolják, akkor talán­ arra is következtethetünk, hogy az emberek a különb­féle színek iránti viselkedése sem puszta esztétikai ér­zékből ered, hanem a szervezetünk fiziológai adott­ságainak eredménye. » Felhők — 30.000 méter magasságban Az időjárás kutatása szempontjából nagyon fon­tos a felhők magasságának a meghatározása. A tudő­sök azon a véleményen voltak, hogy a földet körül­belül 10 kilométernyi magasságig veszi körül az a levegőréteg, amelyben a felhők képződnek. Ezt a réteget elnevezték troposzférának. Ez volna a mi időjárásunk természeti műhelye, ahol felhővé sűrűsödnek a párák ahol szelekké és viharokká válnak a hőmérsékleti különbségek folytán elő­álló légáramlások. Ebben a rétegben a hőmérsék­let a magassággal csökken. Minél magasabbra emelkedünk, annál hidegesbb. E fölött a troposzféra fölött már egészen más világ van. A levegő összetétele is más. Az oxigén kevesebb, mint a troposzférában, ahol nagyjában még olyan a levegő összetétele, mint itt a földön. A sztratoszférában már nincs olyan hőmérsékleti változás, mint az alsóbb rétegben. A föld egyik helye fölött ugyan más a hőmérséklet, mint a má­sik fölött, a sarkok fölött valamivel hidegebb, mint az egyenlítő fölött, vagyis a vízszintes irányban lehetnek hőmérsékleti különbségek, de a függélyes irányban a sztratoszféra hőmérséklete majdnem állandó. Úgy hitték, hogy eb­ben a rétegben fel nem képződhetik. Ez a tudományos felfogás megingott, mikor 1871-ben és később 1892-ben valami különös fajta felhőket észleltek, amelyek állítólag messze a sztratoszféra fölött, majdnem 30 kilométer magas­ságban voltak Ezek a felhők olyan csillogók, mint a gyöngyház. El is nevezték őket gyöngy­házfelhőknek. De még ekkor nem fejlődött ki a felhők magasságának exakt mérése, tehát nem tartották nagyon megbízhatóknak az észleleteket és így nem tartották szükségesnek a felhőképző­désről való felfogás megváltoztatását. Azóta azon­ban Störmer, a híres oslói meteorológus, aki különö­sen a titokzatos eredetű északi fény kutatása körül szerzett nagy érdemeket, éppen az északi fény magasságának exakt maghatározása céljából olyan eljárást eszelt ki, amellyel a magasságot pontosan meg lehet mérni. Az északi fény 80—100 kilométer magasságban, magasan a sztratoszféra fölött van, ahol már nincs is levegő. Störmer szellemes eljárása abban áll, hogy nagy távolságban (körülbelül 25 kilométeres tá­volságiján) levő két helyről pontosan ugyanabban a pillanatban fotografálják az északi fényt.. Mint­hogy a fényképeken a csillagos ég egy része is rajta van, tehát igen egyszerű geometriai módon, amilyenhez hasonlóan a földmérő műszerekkel dolgozó mérnökeink a távolságokat számítják, meg lehet határozni az északi fény magasságát. Ilyen módon természetesen még nagyobb pontos­sággal lehet az északi fénynél alacsonyabb­ gyöngyházfelhő magasságát megmérni. A gyöngyházfelhő igen ritka jelenség. A Stör­mer-féle módszerrel sikerült 1926-ban és 1927-ben és legutóbb 1929-ben egy gyöngyházfelhő magas­ságát megmérni. Száznál több fotográfiai felvételt készítettek és mindannyiszor igazolódtak az 1871-es és 1892-es régebbi mérések eredményei. Most már nem szenved kétséget, hogy ezek a felhők 22—26 kilométer magasságban, tehát a sztratoszférában vannak.

Next