Pesti Napló, 1930. szeptember (81. évfolyam, 198–221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
•I Ara 16 littér Kedd, szeptember 2 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. o. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben) VÉRES ZAVARGÁSOK BUDAPEST UCCÁIN A munkásság felvonulása közben több helyen összetűzés történt a karhatalommal — Sorozatos lovasattakokkal oszlatták fel a tömeget, a rendőrség kardját és revolverét használta — Fosztogatás és rombolás a Csikágóban és a Szondy uccában Két halottról és többszáz sebesültről tudnak hivatalosan Délután három órára helyreállt a rend Este tizenegy órakor megszűnt a rendkívüli készültség (Saját tudósítónktól) Hétfőn már kora reggel szokatlan arcot öltöttek Budapest utcái. Reggel nyolc órától kezdve indult meg a munkások menetelése a különböző munkahelyekről, hogy kettesével, hármasával, kis csoportokba verődve elérjék a ligetet, amely a tüntető séta végcélja volt. A főváros minden részéből érkeztek lassan a munkások. A Váci út felől Újpest munkásai, gyalog és villamoson, a villamosokról a Nyugatinál leszálltak és elindultak sétájukra a Nagykörútra. Sűrű rajokban jöttek Csepel és Kispest felől, Pesterzsébetről és Kőbányáról és reggel kilenc óra óta szakadatlanul tartott a budai gyárvidékekről a munkások özönlése. Még alig kezdődött is íjg felvonulás, amikor az a hír érkezett, hogy a Boráros téren kommunista röpiratokat osztogatnak. Erre a hírre a tér rendőri készültségét megerősítették. Egyébként a főváros összes gócpontjain nagy rendőri készültség állott. Hatvanöt rendőrcsapatot helyeztek el hatvanöt helyen és a csapatok fölötti parancsnokságot egy-egy idősebb rendőrtisztviselőre bízták. Bezegh-Huszágh főkapitány sorrajárta autóján a készültségek őrhelyeit és mindenütt Bezegh-Huszágh személyesen érdeklődik a dolgok állásáról. A Szakszervezeti Tanács rendezői is szintén sorra járják a város gócpontjait. A Baross térre Esztergályos Jánost és Steinherz Simont jelölte ki a Szakszervezeti Tanács, az Üllői út és József körút sarkára Bettler Pétert, a Baross ucca és Körút sarkára Garai Ármint és Gyürei Rudolfot, s a Nemzeti Színház elé Farkas Istvánt, Sávolt Jánnost és Buchinger Manót, a Király ucca és Körút sarkain Pajor Rudolfot, a Nyugati pályaudvarhoz Kábák Lajost és Kiss Jenőt, a Margit híd budai hídfőjéhez Bánóczi Lászlót, az Orczy térre Farkas Zoltánt, Az Andrássy úti köröndre Müller Alfrédot, a Millenniumi emlékműhöz Malasits Gézát, Bárdos Ferencet, Vancsák Jánost és Deutsch Jenőt. Felvonulás, teljes rendben A munkások négyes-ötös csoportokban meneteltek. A körutakon, ahol a kereskedők lehúzták az üzletek redőnyeit, a munkások már sűrű rajokban vonultak a gyalogjárón. Egy-egy útkereszteződésnél megrekedt a tömeg. Az úttesten biciklis-, lovas- és gyalogosrendőrök álltak vagy cirkáltak. Hárommegyed tizenegy. Az Oktogonnál százak és százak kelnek át a járdaszigetek között. Az Andrássy út mind a négy gyalogjárója romra emberekkel. Férfiak, többnyire fiatalemberek, sok nő, némán, csendben. Ha valahol nagyon nagy a tumultus, rendőrök lépnek oda és békés szóval továbbmenésre szólítják fel a tömeget. Féltizenegykor a főkapitányságra az a jelentés fut be, hogy sehol, a városnak egyetlen pontján sem került beavatkozásra sor. Féltizenegy után történik az első incidens. A Rákóczi téren a hatósági munkaközvetítőnél egy rendőr állítólag arcul ütött egy munkást. Nagy izgalom támadt, de a szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő közbelépett és megnyugtatta a tömeget A Körút tele emberekkel. Két irányból jönnek, a Nyugati és a Boráros tér felől. De jönnek a Vilmos császár út felől is néhányan, az Andrássy A séta vége !A séta végén egy halott fekszik s a mentsők szirénája mint egy vészjel nyargalt ideoda a sétatér végéről, ahonnan a sebesültek százait vitték kórházba, szanatóriumba. A krónikás majd elmondja a többit, a Pesti Napló többi hasábjain, a felfordított autóbuszokat és villamosokat, a lángban álló autót, amelynek fénye szinte valami szimbolikus éjjeli világításként hatott a déli órákban, a kőzáport és bevert boltablakokat és mindazt... az egész utat, egész úgynevezett pszichológiájával, minden magyarázatával és értelmetlenségével, titkával és képtelenségével, az egész utat , amelyen a szervezett munkásságnak fegyelmezett felvonulása valami vad és artikulálatlan, szörnyű küzdelemmé fejlődött, amit aztán mondhatni heccnek, dulakodásnak, uccai v .harcnak, de semmiesetre sem mondhatni munkáért és munkanélküliség elleni tüntetésnek. Ami az első félidőben komoly és néma tüntetés volt, s a munkanélküliség ellen való demonstráció, arra a második félidőben rá sem lehetett ismerni a nagy káoszban, amely mint valami lázroham tombolt a Városligetben és környékén. Nem a mi feladatunk megállapítani, hogy mi történt közben — bár nem olyan nehéz megállapítani, hogy miféle sejt mérge idézte elő az egész tüntetés vérmérgezését. De igenis feladatunk megállapítani, hogy így nem lehet megoldani, vagy akár közelebb vinni a megoldáshoz a munkanélküliség kérdését. A néma tüntetésnek talán lehetett, volna valami szuggesztiója és hatása, egy néma tüntetésnek, amelynek se mellékzöreje, sem melléksikítása, egy néma tüntetésnek, amelyben egy szervezett és politikailag iskolázott tömeg a maga felvonulásának hallgatag erejével akar nyomatékot adni egy szociálpolitikai tüntetésnek; ennek lehetett volna talán hatása, bár mint nap-nap után ismételtük ,és ismételjük: az ucca nem való szociálpolitikai problémák fórumának és mindig kísérletekkel játszik, aki az uccára cipel ki egy gazdasági kérdést, minél súlyosabb erejű az a kérdés és minél közelebbről érinti az egész szituációt, annál inkább. De most hagyjuk ezt. A második félidőben már semmit sem hallottunk munkáról és munkanélküliségről, de klubhírek szárnyaltak végig a városon, mint a vészmadarak a tüntetés tűzfészkeiből, hírek, amelyekből nem egy, fájdalom, nagyon igaz volt. S akkor már csak ilyen híreket hallottunk, a mellékzörej főzörej lett, a hangzavar elnyomta a komoly hangot, a csőcselék ordítozása a komoly munkásság néma tüntetését, szörnyű tumultuózus jelenetek támadtak, amelyben ki tudja miféle moszkvai ujjak, ki tudja miféle alvilági árnyakat akartak felkavarni. Súlyos jelenségek ezek mindenkép a rend és közbiztonság szempontjából s a forgalom biztonsága szempontjából, a város bécje és lakosainak testi épsége szempontjából, ami csupa olyan elementáris érdek, amelyet minden körülmények közt biztosítani kell, amint biztosíttatott is. a rend kérdésében egységfrontot alkot az egész város, sa renddel nem lehet packázni, a rend a munkagépezetnek is legfontosabb része és ténye, s ép annyira munkásérdek, mint maga a munka, amelynek sürgetésében és fokozásában szintén nincs különbség, amelyben szintén egységfront minden párt- és világnézeti különbség nélkül Budapest, s az egész ország. Soha többet, — jól értsék meg — soha többet a főváros lakossága ilyen jeleneteket, ilyen szörnyűségeket látni nem akar és reméljük, nem is fog. Akik ma ezeket a jeleneteket provokálták, és olyan ellenségei a komoly munkásságnak, amelynek rendjét alá akarják ásni, mint ahogy általában ellenségei mindannak, ami rend, béke, társadalmi nyugalom. De ha levonjuk a mai nap tanulságait az egyik oldalon, le kell vonni a tanulságokat — nem a mai napból, hanem az előző napok és évek minden megtett dolgából és mulasztásaiból is. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a munkanélküliség problémája valóban világjelenség, a világháborúnak egyik legszörnyűbb utóbaja, amelyet egyformán nyögnek nagy- és kisországokban s amellyel nekikeseredetten birkóznak mindenütt. De vannak a kérdésnek mégis relációi, amelyekben, hogy úgy mondjuk, teljesen »szabadkeze« van minden közgazdasági politikának, a világgazdasági öszszefüggések hálózatában is. És nem gondoljuk, hogy akár a legrajongóbb egységespárti is igennel felelhetne arra a kérdésre, hogy megtörtént-e minden etekintetben. Hiszen ha a legutóbbi napokban bejelentett beruházási programoknak és közmunkáknak csak a tizedrészét és csak fokozatosan és csak kis részletekben is bejelentették volna és előkészítették volna az utolsó félévben,a kérdés máris sokat vesztett volna feszültségéből — és nem tudjuk, hogy amilyen sebbel-lábbal, nem mondjuk, hogy rögtönözve, de ilyen zsúfoltsággal, ilyen expeditív erővel, ilyen lelkendezve megtörténhetett most az, ha valamivel lassúbb tempóban is, miért ne történhetett volna meg néhány hónap előtt is? Eszünk ágában sincs összefüggést keresni egy problémának akármilyen kezelése — és ezek közt a tumultuózus jelenetek közt, amelyekből kifutott minden probléma, mindég princípium, minden elvi kérdés vagy küzdelem, amely egyszerűen zabolátlanság volt. De igenis meg akarjuk állapítani, hogy ami ezeknek a tüntetéseknek második részében még csak jelszó sem volt már: a munka sürgetése s a munkanélküliség legyűrése, azt az egész polgárság igenis komolyan veszi. Hogy gazdasági téren igenis mulasztások történtek. Hogy a polgárság a komoly munkássággal együtt várja a kormánytól, hogy minden, ami eddig csak félig történt, egészen történjen, hogy a közgazdasági politika most már alakuljon át munkaenergiává, hogy minnél több munka teremtődjék, gyümölcsöződjön, hasson, termeljen, és győzzön ebben az országban, amelynek m munka által kell ismét naggyá lenni. Ltz ép úgy elvárja az ország a kormánytól, mint ahogy elvárja a köz-rendnek abszolút biztosítását. 4