Pesti Napló, 1930. október (81. évfolyam, 222–248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

t * Rokonok Regény Irta: MÓRICZ ZSIGMOND 20 — Nézze Sándor, maguk nagy hebehurgyán megcsinálnak valamit, amin aztán nem lehet segíteni. De tudja maga mi az, egy asszony­nak, aki felépítette már az életét, egy csa­pásra kifordulni magából. Amit maga csinál, azt jelenti, hogy mindaz, amit én eddig tet­tem, semmiség volt. Jelentéktelen semmiség. Én ahoz szoktam, hogy van egy uram, aki mérsékelt jövedelemmel rendelkezik, de azt ideadja nekem az utolsó fillérig. Én igen nagy munkát végeztem, hogy ebből a cse­kély jövedelemből egy úri háztartást tartsak fenn. A férjemet jól ellássam, három gyere­ket rendesen neveljek, magamat is úgy kel­lett tartani, hogy maga szégyent ne valljon, ha velem valahol megjelenik. Ez nem volt kis dolog, Sándor... Most magát valami ért­hetetlen szerencse, vagy szerencsétlenség érte. A véletlen kilódította a biztos pozíció­jából; az az egy bizonyos, hogy az a kör, amelybe most került, egészen más, mint az, amelyben eddig élt. Mások ott a szokások, az erkölcsök, más a tónus, más minden. Ott nagy pénzzel kell dolgozni, hogy az ember versenyképes legyen. Nekem tizenhat év óta nincs időm egy könyvet elolvasni, lapot sem olvasok én, nem kísérem figyelemmel sem a divatot, sem azokat a témákat, amivel sem­mittevő asszonyok az idejüket eltöltik. Ott voltam ezen a vacsorán, én egész este vigyázz állásban voltam s csak arr­a kellett ügyel­nem, hogy értelmesen hallgassak, hogy meg ne lássák rajtam, hogy nem vagyok idevaló. Mért kényszerít maga engem arra, hogy én egy egészen új világba kerüljek. Mért nem jó magának a természetes fejlődés. Hát maga nem tudja a kötelességét teljesíteni a város­nál, ha marad egyelőre minden a régiben s ha lassan lesz valami eredménye a dolognak, ha félre tudunk tenni egy kis pénzt, akkor veszünk egy olyan hajlékot, amely nekünk, a mi igényeinknek megfelel. Nézze meg az ismerőseinket, a barátnőinket. Kikkel érint­keztünk mi eddig. Gimnáziumi tanárok, orvo­sok, mérnökök. Most ezeket el kell dobni ? Mi egyszerre proccok leszünk és befurakodunk a magasabb körökbe"? Vagy hogy gondoljam? Maga okos ember, végiggondolta azt, hogy mi lesz ebből ? Hát lehet az, hogy egyszer csak kihúzzák az embert a régi bőréből s új bőrt adnak rá? De még ha a bőrt lehetne is, lehet-e a lelkét átgyúrni valakinek­? Menjek be egy hatszobás villába? Azt hiszi, nem tu­dom, kik azok a Boronkayék? Mindenütt ott voltak, a legelső helyen. Az alispán sógora, a főispán páholyában ült Boronkayné leg­utóbb is, ketten voltak a főispánnéval, maga azt képzeli, most engem fog meghívni a fő­ispánné? S ha meghív, mit­ kezdek én evvel a fanyalgó nagyúri asszonnyal, aki soha éle­tében nem tudta mi a munka és mi a pénz. Neki mindig annyija volt, amit két kézzel sem tudott elkölteni. Én nem tudok költeni. Hol tanultam volna meg. Most én menjek és vergődjek a Boronkay-villában. Én a két kezemmel gyomláljak­? Vagy tud maga ne­kem kertészt tartani? Kertészt, aki portás is és szakácsnét, aki a nagy vacsorákat meg­főzze? S szobalányt hozzá? Esetleg m­ost libériában. Van magának fogalma­­ arról, hogy mi a Boronkay-villa? Autót akar tar­tani? Az autóhoz sofőr kell. A sofőrnek lakás kell, egyenruha kell. Egy autó maga többe kerül, még ha kipanamáz is egy kocsit, mint amennyibe eddig a mi egész életünk került. Én nem vállalhatom ezt, Sándor. Tőlem ezt nem kívánhatja. Már egyszer hozott nekem egy szobalányt, két napig volt nálam, hogy viseljem én azt el, hogy egy lány, aki grófi háztartáshoz volt szokva, fumigálja az én egyszerű bútoraimat, amiket én­ úgy meg­becsültem, mintha gyermekem lett volna minden darab. Maga tudja, hogy én nem tu­dok kidobni egy régi darabot sem, én azt megbecsülöm, én a maga régi diákkori ferenc­jóskáját úgy tiszteltem, mintha a maga éle­t­ét tiszteltem volna benne, azt a valóban tiszteletre méltó életet, amit végzett. Én tu­dom, hogy maga azt a ruhát igen nehezen vásárolta annak idején, hiszen elmondta s én minden szavára emlékszem, hogy részletek­ben fizette valami nyolc vagy kilenc hónapon keresztül, nekem az a ruha a maga becsüle­tességének a bizonysága volt, valóságos ne­meslevél, a lelki nemességnek az emléke. Hogy maga ilyen könnyen le tud siklani a régi útról... s Sándor rémülten hallgatta feleségének halk és okos szavait. Sokszor meglepte őt, hogy a felesége veszélyes pillanatokban na­gyon józanul s okosan tudja kifejteni a gon­dolatait, sokkal okosabban, mint ő, de most meg volt lepve. Valóban a lelke mélyén min­denben igazat kellett adnia a feleségének s valósággal görcsösen szorította össze a szí­vét, hogy ráismert az asszony szavain keresz­tül arra a mély erkölcsi szakadékra, amelyen neki az utolsó napokban át kellett mennie. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott. — Lássa ez is, a maga dohányzása. Az­előtt maga tiszta ember volt; a lakásunk olyan volt mint a pohár, tiszta és illatos. Az egyszerű becsületes emberek tisztasága volt itt. Maga sok éven át nem is gyújtott ide­haza cigarettára, vagy pláne szivarra s én büszke voltam magamban erre, mert azt mondtam, az én férjem megérti az én élete­met. N­em csinál kaszinót a lakásából, azok jöttek ide, akik hozzánk valók voltak. Most ugye azok az urak nem adták vissza a vizit­jét, akikhez maga most hozzá van kötve. Azok nem hajlandók leereszkedni mihozzánk, a mi életünkhöz. Igen, azok el fognak jönni, mihelyt be fog maga vonulni az új reziden­ciájába, a Boronkayaktól elhabzsolt kas­télyba.. Ott aztán lehet tobzódni. Ott olyan uzsonnáknak és olyan vacsoráknak kell lenni, amihez ők hozzá vannak szokva. Hát mondja Sándor, telik ez abból a fizetésből, ami ma­gának meg van állapítva. Nem telik, de val­­amiből telni kell. Hát miből fog telni? (Folytatása következik.) 2 Szerda PESTI NAPLÓ 1980 ok­tóber 1 kell távolítani a tömegeket és a városokon kívül kell folytatni a lakásépítést, villaszerű kertgazda­ság formájában. Az ingatlanadó csökkentését ille­tően azt mondja a kormánynyilatkozat, hogy a lakásépítésnek a hátbéradó felhasználásáról tör­ténő finanszírozása négyszázmillió márkát szaba­dít fel, amely összeget az ingatlanadó csökkenté­sére fordítják. A kormányprogram ezután az agrártörvény-kezés kifejlesztéséről beszél. A mezőgazdasági termékeket standardizálni fogják és erre vonat­kozóan törvényes rendelkezéseket adnak ki. Tör­vényes úton akarják megkönnyíteni a belföldi termékek elhelyezését is. A birodalom, a tartományok és a községek­­pénzügyi egyensúlyának biztosításával egyide­jűleg meg fogják állapítani, hogy mekkora lehet a közkiadások maximuma. Külön törvény útján fogják biztosítani, hogy a gazdasági válság nyo­mása alatt minimumra csökkentett kiadások há­rom éven belül sem a birodalmi, sem a tarto­mányi és községi háztartásokban ne emelkedhes­senek. Amennyiben a bevételek esetleg emel­kedni fognak, úgy az előálló fölösleget az adó­terhek csökkentésére fordítják. A birodalom ré­szére külön takarékossági törvény készül, amely további államháztartási megtakarításokat irá­nyoz elő. A birodalmi kormány új programja a német nép valamennyi rétegétől áldozatokat követel, — mondja végül a kormánynyilatkozat. — Német­országnak azonban még a huszonnegyedik óra előtt alkalmazkodnia kell a világgazdaságban be­állott nagy fordulathoz, amelynek fő jellemvonása az áruivó csökkentése. Amit a birodalom a fize­tések csökkentésével megtett a német közgazda­ság érdekében, ugyanannak természetesen a ma­gángazdaságban is meg kell történnie. Úgy, a vál­lalkozóknak, mint az alkalmazottak és a munkások minden rétegének hozzá kell illeszkednie az ala­csonyabb fizetéshez és az alacsonyabb életstan­dardhoz. A német árucikkeknek olyan árt kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy Németor­szág sikerrel vehesse fel a versenyt a külföldi árucikkekkel. A termelés csak így fog újból meg­élénkülni és csak így lehet megszabadítani a német népet az egyre növekvő munkanélküliség lidérc­nyomásától. A birodalmi kormány tudatában van annak, hogy milyen súlyos felelősség­ terheli vál­lait és tudja, hogy a történelem ítélőszéke nem fogja felmenteni, ha most hibát követ el. A biro­dalmi kormány éppen ezért mindent meg fog te­nni, hogy elérje a célt. B 9­ MA a*& siflcsazlelében Sl/M m­iva­negiposto ucca 10. igényeit legjobban kielégítik. Bethlen miniszterelnök a kormányzással Az ankarai út — Ernszt Sándor kedden vette át a népjóléti minisz­térium vezetését — A népjóléti államtitkárság betöltése — Pénteken nyilatkozik a kormány az agrárblokk határozati javaslatáról (Saját tudósítónktól.) Gróf Bethlen István a hétfő délelőtti tanácskozás után Gödöllőre ment, ahol a kormányzó vendége volt. A miniszter­elnök referált a kormányzónak különböző folya­matban levő kormán­yzati kérdésekről és különö­sen azokról a tárgyalásokról, amelyeket külpoli­tikai téren folytatott. Szóba került a miniszter­elnök tervezett törökországi útja is, amelyet október végére tervez. Már hosszabb idő óta ha­lasztást szenved a miniszterelnök ankarai láto­gatása, amely tavasszal elsősorban a londoni útja miatt, később pedig­ a genfi népszövetségi ülések miatt maradt el. Most azonban Bethlen annál is inkább meg akarja valósítani török­országi látogatását, mert ugyanarra az időre várják Ankarába Venizeloszt. Bethlen külpolitikai kérdéseken kívül belpo­litikai kérdéseket is tárgyalt a kormányzóval, tekintettel arra, hogy október 15-én megnyitják a parlamentet és megkezdődik az országos poli­tika. A miniszterelnök még kedd délelőtt is kint tartózkodott a kormányzónál Gödöllőn, ahonnan csak a délutáni órákban tért vissza Budapestre. Politikai körökben a miniszterelnök gödöllői látogatását az utóbbi idők egyik legfontosabb po­litikai eseményének tekintik. Szerdán délelőtt Bethlen folytatni fogja tárgyalásait. A délelőtti órákban jelenik meg nála az egységes párt elnöke, Pesthy Pál nyugalmazott igazságügyminiszter, aki ózdi birtokáról kedd este érkezik B­udapestre. Ugyancsak szerdán délelőtt fogadja a miniszter­elnök Ernszt Sándor népjóléti minisztert, akivel az államtitkárság kérdését beszéli meg, amikor természetesen szóba kerül a kereszténypárt politi­kai állásfoglalása is. Ernszt Sándor egyébként kedden foglalta el hivatalát a népjóléti mi­niszté­riumban. Ebből az alkalomból a tisztviselői kar testületileg jelent meg nála és Schölts Kornél orvos-államtitkár üdvözölte az új népjóléti mi­nisztert. Ernszt Sándor az üdvözlést megköszönve, mindenekelőtt­ elhúnyt nagy elődjének érdemeiről emlékezett meg és kijelentette, hogy azokat a nagy kezdeményező munkákat, amelyeket Vass József élete céljául tűzött maga elé, a maga ré­széről is fejleszteni kívánja. Mindenben követni kívánja elődjét és azt óhajt­ja, hogy a népjóléti minisztérium tényleg munkaügyi minisztérium is legyen. Kérte a tisztviselői kar támogatását. Ez­után a népjóléti miniszternél a Társadalombizto­sító Intézet vezetősége jelent meg üdvözlésre. Ernszt miniszter hosszasan tárgyalt velük az intézet adminisztrációjáról, pénzügyi helyzetéről s azokról a lehetőségekről, amelyekkel az intézet prosperitását meg akarja valósítani. Ernszt Sándor egyébként, úgy látszik, egészen új szokásokat óhajt meghonosítani minisztériumá­ban és amennyire csak ide­ja engedi, nemcsak a referensekkel akar érintkezni, hanem meg akarja könnyíteni a nála jelentkezőknek, hogy kérelmei­ket vagy panaszaikat személyesen adhassák át neki. Am­iikor Ernszt Sándort a­ referensek kgyel­mes úrnak szólították, kijelentette, hogy nem érti, miért kell őt kegyelmesezni, nem lehetne-e meg­honosítani azt, ami Ausztriában és Németország­ban már bevett dolog, hogy egyszerűen csak miniszter urazzék a minisztereket. Ernszt Sándor az államtitkári szék betöltésé­vel kapcsolatban kijelentette, hogy egyelőre nem aktuális. Tény azonban az, hogy Dréhl Imre államtitkár lemondott s a lemondást Ernszt tudomásul vette. Ernsztnek a miniszterelnökkel való tanácskozá­sán, amely szerda délelőtt fog megtörténni, az államtitkárság kérdése feltétlenül szóba kerül, mert beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy Dréhl Imre feletlenül megmarad elha­táro­zása mellett. Az agrárblokk értekezlete Nagy érdeklődéssel várják az egységespárti agrárblokk képviselői az október 3-iki értekezle­tet, mert ezen az ülésen kell nyilatkoznia a kor­mánynak az agrárblokk nevében Bottlik József által előterjesztett határozati javaslatra vonatko­zóan. Úgy tudják, hogy az értekezleten a gazdasági minisztereken kívül a miniszterelnök is fel fog szólalni, amit abból következtetnek, hogy Bethlen Bottlik József határozati javaslatával kapcsolat­ban megbeszéléseket folytat a gazdasági minisz­­terekkel. ­ A londoni ügyvédek nesztora lett a lordmayor. Londonból jelenti tudósítónk: ötvenhat év után most történt meg először, hogy London város lord­mayorja ismét ügyvéd lett. Hétfőn választották me­g 1931-re a lordmayort. A magas tisztséget Phene Neal ismert londoni ügyvéd, a londoni ügy­,­védi kar nesz­tora kapta. Phene Neal 71 éves.

Next