Pesti Napló, 1930. december (81. évfolyam, 274–296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 december­e most már kezet foghatnak. Most már együtt »élvezhetik« a konszolidációs szabadságjogo­kat. Most már közös örömben élhetnek alkot­mányos jogaikkal. A budapesti bürokrácia védelmébe vette a csúfos bukás előtt álló kormánypártot. Bo­lett akézbesítési védelembe. A véd- és dacszö­vetséget keményen állja. A bürokrácia kitart amellett, akinek fellegvárait köszönheti. Hol­tomiglan-holtodiglan. A vidéken az iszonyú csendben pereg az árverés dobja. A magyar szántóvető utolsó támasza a­­baletta lett. Budapesten egy pél­dátlan szavazóigazolvány-heccel élesztik az elégületlenség tűzoszlopait. Tótágast áll itt már a józan ész. Pólójáték folyik Budapesten a szavazó­balettákkal, amikor a falun már csak a dob pergése az egyedüli zene. Ivico majd zenge­dezhet egykor a mi mandarinjaink kiválósá­gáról. Akik­ még életükben gondoskodtak ál­lamköltségen halhatatlanságukról és szobrok­ban meg freskókban közköltségen megörökí­tették porhüvelyeiket. Pereg a dob a falvakban. Segítség kellene a mezőgazdának. Mostanáig ő táplálta az álla­mot. Odaadta mindenét a szanálásra. Viselte a közterheket. Elérkezett teljesítőképességé­nek végső határához. Mindig azt mondták neki, hogy először az államot kell szanálni, ha az meglesz, akkor majd az ő hóna alá fognak nyúlni. Ezt az ígéretet kellene most a rend­szernek beváltania. Itt az utolsó óra, mert pe­reg a dob. De a hatalomnak nincsen pénze, nincsen ideje. A pénz, az elfogyott. Az idő meg a bu­dapesti baletta-csata sztratégiájának a kifun­dálására kell. Budapesten düledeznek a Potem­kin-kulisszák, a kormány most nem ér rá Kis-Bürgözddel törődni. Ez évben már alig kerül­het rá a sor, mert a karácsonyi ünnepekig a fővárosi bástyafalakat kell védelmezni és ta­tarozni. Azután még egy kis téli vakáció is szükséges, mert a pihenés jól esik a nagyi munka után. Majd tavasszal, ha zöldülnek a mezők. Majd tavasszal. Nem olyan kritikus a helyzet, ahogy az£ az ellenzék állítja. Szól a dob! Hát tessék tu­­­domásul venni, hogy másutt is szól. Ez világ­, jelenség! Kibabrálnak az ellenzéki szavazók­kal Budapesten? Másutt is úgy csinálnak. Az is világjelenség. Tessék tudomásul ülne a miniszterelnök hátna mást. Punktum! tovább szolgálni! venni, helyén. Tessék hogyha már az se csinál­hallgatni és A relativitás negyedszázada Írta: Beke Manó Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg az egyik tu­dományos folyóiratban a svájci szabadalmi hiva­tal nagyon kis alkalmazottjának egy, mindössze néhány lapra terjedő cikke ezen a nem sokat mondó címen: Mozgó testek elektrodinamikája. A cikkecske szerzője a fiatal Einstein volt, a cikk maga pedig forradalmasította a természettudo­mányt, mélyen belenyúlt eg­ész megszokott világ­felfogásunkba. A természettudományok történetében igen gyakori eset, hogy a csendes, fokozatos, zökkenés nélküli fejlődés, a természetes evolúció helyett hirtelen fordulattal a tudományos felfogást gyö­kerében támadó, forradalminak nevezhető átala­kulással találkozunk. Evolúció helyett revolució. Ilyen volt Kopernikus világfelfogása, mely meg­állította a Napot és körülötte keringésre késztette a bolygókat. Ilyen volt a Galilei-féle új fizika, mely szakított a középkori skolasztikusok évezre­des hitével, ilyen a newtoni gravitációs elmélet, ilyen volt a kémia híres flogiszton elméletének megdöntése és még ennél is nagyobb horderejű, midőn a melegség fluidumát száműzték, midőn a fényrezgést kitalálták, mikor az energia megma­radását mondták ki, mikor az elektromos hullá­mokat létesítették, midőn a fénynek elektromág­neses hullámzását hozták napvilágra, mikor a röntgenfényt, a rádiumot felfedezték, midőn az új atomelméletet megteremtették, mikor az elektro­mosságot, sőt magát az energiát is atomizálták. Sok, igen sok ilyen forradalmi újítás rázta meg a régi tudomány alappilléreit. Csak a fizikai tudományok köréből választottam illusztráló pél­dákat, de a természettudományok minden ágából lehetne egész világfelfogásunkat gyökeresen át­alakító újítások seregét felsorolni. Ha mindezeken végigtekintünk, szemünkbe ötlik, hogy talán a kopernikusi világfelfogás okozta, a kor vallásos felfogásából származó örökké sajnálatos bonyo­dalmakon, és talán a darwini forradalmasító vi­lágfelfogáson kívül egyetlenegy sincs, amely olyan érdeklődést váltott volna ki a tudósok és a laikusok körében egyaránt, mint az Einstein­féle relativitás. Ha csak a fizikai tudomány alapjait támadta volna ré meg, bizonnyal nem keltett volna olyan érdeklődést. Hiszen Röntgen, vagy a Curiék felfedezése, avagy Planck kvantumelmélete, mely szerint az energia is apró porcikákból áll, nem ke­vésbé fontosak a természettudomán­yok életében, mint a relativitás elmélete. Annak, hogy tú­bor máról bol­sora szárnyaira kapta a kis értekezés­ben foglaltakat és a dicsőség legmagasabb régióiba emelte ;z­ új elmélet megalkotóját, más­okának kell lennie. A tudomány történetének jövő kuta­­atója, vagy talán a tömegpszichózis tanulmányo­­zója fel tudja deríteni ezt a különös jelenséget. Tény, hogy a fizikai tudományt egészen átalakítja az Einstein-féle relativitás. Az ig­­ény, hogy a »relativitás« szóban rejlő bűvös erő megragadta az emberek fantáziáját. A régi idők Protagorasá­tól, a relativitás első apostolától kezdve nap­jainkig, a bölcselkedők mindig vissza-visszatértek a relativitás gondolatához. A jelenkor ingatag társadalmi és politikai viszonyai között is hiába keresnek a gondolkozó emberek egy megnyugtató, abszolút értékű támasztékot és a relatív jóban, a relatív helyesben, szóval a relativitás mezején vélik megtalálni a kínos problémák megoldásait. Talán a relativitás szó hatalma és korszerű­sége emelte az új elméletet arra a magaslatra, amelyen 25 esztendő óta páratlan tekintéllyel uralkodik. Einstein maga bizonnyal sohasem gondolt ilyen világsikerre és ma is szívesebben veszi, ha nyugton hagyják dolgozószobájában, mint ha kiragadják az élet színpadjának lámpá­sai elé. A relativitás izgatja az embereket. Pedig, ha alaposan szemügyre vesszük az Einstein-féle el­méletet, azt kell mondanunk, hogy bizonyos tekin­tetben nem is relativitás­, hanem, hogy egy rossz szóval mondjam: abszolutivitási elmélet. Sok analógiát találok ezen elmélet és az ener­gia megmaradásának tudományos kifejlődése kö­zött. Mindkettő már régóta ismert, de szűk körre szorítkozó igazságot terjeszt ki a tudomány egész területére. A tizennyolcadik században készen volt, Bernoulli Dániel határozottan ki is mondotta az energia megmaradását a mechanikai jelensé­gekben. Hogy csak egy példát említsek, nézzük az ingát! Mikor elérte a kilengésének legszélsőbb helyét, ott egy pillanatra megáll, sebessége nin­csen, de van neki a helyzeténél fogva bizonyos energiája, mert hiszen újra esni kezd lefelé. Esés közben mindinkább növekedik a sebessége, vagyis nő a mozgási energiája és fogy a helyzeti ener­giája. A matematikus könnyen kiszámítja, hogy az egész lengés folyamán az­ inga helyzeti és moz­gási energiája együttvéve változatlan marad, vagyis az összenergiája megmarad. Amit az in­gáról mondtunk, az minden mechanikai jelen­ségre vonatkozik, ahol más fizikai, vagy kémiai átalakulás nem szerepel. De aztán jött a zseniá­lis hellbronni orvos, Mayer Róbert és Helm,Kolts és a töb­biek kimondták, hogy az, amit Bernoulli Dániel a mechanikára megállapított, az összes ter­mészeti jelenségekre igaz: minden természeti je­­lenségnél megmarad az energia nagysága, csak jól kell mérni a különféle energiákat, így vált az energia megmaradása egész természetfelfogá­sunk alappillérévé. Hoary az analógiiá­t feltüntessem, vissza kell mennem Galileihez így. a hatalmas ríme már tudta, sőt határozottan kimondotta, hogy minden mechanikai jelenség éppen úgy folyik le egy egye­nes irányban, egyenletesen mozgó rendszerben, mint akár egy nyugvó rendszerben. Hogy csak­ egy példát említsek megint, a szépen, nyugodtan* egyenletesen mozgó hajón a billiárdozás, a kuglió­zás, a korcsolyázás olyan, mint a nyugvó hajón. Szóval, a mechanikai törvényszerűségek nem­­vál­toznak, ha a rendszer, amelyben a mechanikai je­­lenség végbemegy, egyenletesen mozog. Ez más szóval azt jelenti, hogy ha valaki pl. egy ilyen mozgásban levő hajón (anélkül, hogy a hajó bel­sejéből kitekintene, vagy külső behatásokat venne figyelembe) mechanikai kísérletekkel akarna meg­győződést szerezni arról, hogy a hajó mozog-e, vagy nem, illetőleg arról, hogy milyen sebességgel mo­­zog a hajó, teljes kudarcot valana. Nincs olyan mechanikai jelenség, melynek lefolyási módját a hajó egyenletes mozgása megváltoztatná. Hiába kísérletezne a fizikus barátunk, mindig csak azt tapasztalná, hogy azok a törvényszerűségek, ame­lyeket jól ismer, a mozgó hajón is érvényesek. A földünket is a világűrben száguldó hajónak tekinthetjük, mely pályájának egy-egy kisebb szakaszán egyenesen, egyenletesen halad. De erről a haladásáról semmiféle mechanikai kísérlettel sem tudunk meggyőződést szerezni. Ezt már Gali­lei is tudta. Nem így áll a dolog­ a földünk for­gásával. A múlt század közepén Foucault a párizsi pantheonban felfüggesztett híres ingájával meg­mutatta, hogy a föld a tengelye körül forog. Ez a világhírű kísérlet indíthatta Max­wellt arra, hogy a föld haladását is ki lehet­ mutatni, ha nem mechanikai kísérleteket végeznénk. Maxwell szerint a fény sebességét kellene meghatározni, ha az a föld haladása irányában, vagy azzal ellen­kező irányban halad. Maxwell gondolatát akarta megvalósítani a világ egyik legprecízebb kísérle­tezője, a csikágói Michelson. Michelson kísérle­teiből azonban a tudósok csodálatára kitűnt, hogy a fény terjedéssebessége nem függ a föld mozgá­sától, nem függ a rendszer sebességétől, ha az egyenes, egyenletes mozgásban van. Ezt a külö­nös jelenséget akarták a tudósok megmagyarázni. Miként Mayer Róbert és Helmholtz a Bernoulli-féle felfogást kiterjesztették az összes fizika­i jelenségekre, azonképpen Einstein — és ebben van az ő felfedezésnek nagy jelentősége — a Galilei-féle gondolatot, terjesztette ki az összes fizikai jelenségekre. Kimondta, hogy nemcsak mechanikai kísérletekkel, hanem elektrodinami­kai, vagy más fizikai kísérletekkel sem lehet eldönteni egy egyenletesen mozgó rends­zer belse­jében, hogy az a rendszer minő mozgásban van. Kimondta tehát, hogy minden fizikai jelenség így megy végbe,­­ugyanolyan törvényszerűségesés folyik le a rendszerben, akár nyugalomban vart, akár egyenes, egyenletes mozgásban van. Ezért joggal mondhatnók Einstein elméletét a legtelje­sebb abszolutivitás elméletének: a természeti tör­vényszerűségek abszolút érvényességűek, függet­lenek a rendszer mozgásától. De hog­y a Galilei-féle gondolatot így lehessen, általánosítani és a fény terjedésére, meg minden más elektrodinamikai jelenségre kiterjeszteni, Einsteinnak egy szokatlan, még ma is sokakban ellenkezést keltő gondolatot kellett kifejtenie az Litvinov azért utazott Milánóba, hogy Magyarország ismerje el a szovjetet? A Paris Midi fantasztikus álhíre az olasz balkáni politikáról Párizs, december 1. A Paris Midi című lati vezércikke szerint Litvinov milánói útjának célja az volt, hogy Magyarország ismerje el ,de jurel a szovjetet. Ez az elismerés rendkívül megerősítené Moszkva helyzetét a Balkánon. Idáig közvetlen tárgyalá­sokra nem kerülhetett sor. Itália a közvetítő sze­repét játszotta. Magyarország elvben elfogadta a szovjet elismerését. Litvinov az elismerés módo- TÁVIRAT. KORÁNYI — ROYAL BAR Bp. Hotel Royal Ma este indulunk bu­lg­e Emy Schiaarz­a világhírű jazz zongoristát szerdán este játszanak először a Royal Barban. Asztalrendelés: Telefon :1. 454-oo zatainak rendezése céljából ment Milánóba. Romá­niát a Balkánon ezek után a bekerítés veszélye fe­nyegeti. A török külügyminiszter pedig a lap sze­rint a görög-olasz-török hármas szerződés meg­kötése céljából járt Rómában. Ennek a szerződés­nek, amely kizárja az Égei-tengeren minden más állam­ politikai érdekét, tulajdonképpeni rendel­tetése az, hogy Románia után Jugoszláviát is be­kerítsék. Róma arra törekszik, hogy a közel Kele­ten elnyomja azokat az államokat, amelyek Fran­­ciaország szövetségesei. Később majd Németor­szág is társulhat a most készülő csoportosuláshoz. Ebben az esetben hatalmas revíziós blokk ala­kul ki, amely Lengyelországot és Csehországot is gyűrűbe zárja. Szomorú, — úgymond a lap — hogy ennek a gyászos következményekkel fenyegető po­litikának a franciák volt szövetségese, Itália a kezdeményezője. Illetékes helyen újból határozottan hangsú­lyozzák, hogy a magyar kormány minden híresz­telés ellenére sem változtatta meg a szovjetekkel szemben a miniszterelnök által pontosan körülírt, álláspontját. Csodás hatású ©A^YRIV^10 créme finomít, fehérít.

Next