Pesti Napló, 1930. december (81. évfolyam, 274–296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 decembere most már kezet foghatnak. Most már együtt »élvezhetik« a konszolidációs szabadságjogokat. Most már közös örömben élhetnek alkotmányos jogaikkal. A budapesti bürokrácia védelmébe vette a csúfos bukás előtt álló kormánypártot. Bolett akézbesítési védelembe. A véd- és dacszövetséget keményen állja. A bürokrácia kitart amellett, akinek fellegvárait köszönheti. Holtomiglan-holtodiglan. A vidéken az iszonyú csendben pereg az árverés dobja. A magyar szántóvető utolsó támasza abaletta lett. Budapesten egy példátlan szavazóigazolvány-heccel élesztik az elégületlenség tűzoszlopait. Tótágast áll itt már a józan ész. Pólójáték folyik Budapesten a szavazóbalettákkal, amikor a falun már csak a dob pergése az egyedüli zene. Ivico majd zengedezhet egykor a mi mandarinjaink kiválóságáról. Akik még életükben gondoskodtak államköltségen halhatatlanságukról és szobrokban meg freskókban közköltségen megörökítették porhüvelyeiket. Pereg a dob a falvakban. Segítség kellene a mezőgazdának. Mostanáig ő táplálta az államot. Odaadta mindenét a szanálásra. Viselte a közterheket. Elérkezett teljesítőképességének végső határához. Mindig azt mondták neki, hogy először az államot kell szanálni, ha az meglesz, akkor majd az ő hóna alá fognak nyúlni. Ezt az ígéretet kellene most a rendszernek beváltania. Itt az utolsó óra, mert pereg a dob. De a hatalomnak nincsen pénze, nincsen ideje. A pénz, az elfogyott. Az idő meg a budapesti baletta-csata sztratégiájának a kifundálására kell. Budapesten düledeznek a Potemkin-kulisszák, a kormány most nem ér rá Kis-Bürgözddel törődni. Ez évben már alig kerülhet rá a sor, mert a karácsonyi ünnepekig a fővárosi bástyafalakat kell védelmezni és tatarozni. Azután még egy kis téli vakáció is szükséges, mert a pihenés jól esik a nagyi munka után. Majd tavasszal, ha zöldülnek a mezők. Majd tavasszal. Nem olyan kritikus a helyzet, ahogy az£ az ellenzék állítja. Szól a dob! Hát tessék tudomásul venni, hogy másutt is szól. Ez világ, jelenség! Kibabrálnak az ellenzéki szavazókkal Budapesten? Másutt is úgy csinálnak. Az is világjelenség. Tessék tudomásul ülne a miniszterelnök hátna mást. Punktum! tovább szolgálni! venni, helyén. Tessék hogyha már az se csinálhallgatni és A relativitás negyedszázada Írta: Beke Manó Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg az egyik tudományos folyóiratban a svájci szabadalmi hivatal nagyon kis alkalmazottjának egy, mindössze néhány lapra terjedő cikke ezen a nem sokat mondó címen: Mozgó testek elektrodinamikája. A cikkecske szerzője a fiatal Einstein volt, a cikk maga pedig forradalmasította a természettudományt, mélyen belenyúlt egész megszokott világfelfogásunkba. A természettudományok történetében igen gyakori eset, hogy a csendes, fokozatos, zökkenés nélküli fejlődés, a természetes evolúció helyett hirtelen fordulattal a tudományos felfogást gyökerében támadó, forradalminak nevezhető átalakulással találkozunk. Evolúció helyett revolució. Ilyen volt Kopernikus világfelfogása, mely megállította a Napot és körülötte keringésre késztette a bolygókat. Ilyen volt a Galilei-féle új fizika, mely szakított a középkori skolasztikusok évezredes hitével, ilyen a newtoni gravitációs elmélet, ilyen volt a kémia híres flogiszton elméletének megdöntése és még ennél is nagyobb horderejű, midőn a melegség fluidumát száműzték, midőn a fényrezgést kitalálták, mikor az energia megmaradását mondták ki, mikor az elektromos hullámokat létesítették, midőn a fénynek elektromágneses hullámzását hozták napvilágra, mikor a röntgenfényt, a rádiumot felfedezték, midőn az új atomelméletet megteremtették, mikor az elektromosságot, sőt magát az energiát is atomizálták. Sok, igen sok ilyen forradalmi újítás rázta meg a régi tudomány alappilléreit. Csak a fizikai tudományok köréből választottam illusztráló példákat, de a természettudományok minden ágából lehetne egész világfelfogásunkat gyökeresen átalakító újítások seregét felsorolni. Ha mindezeken végigtekintünk, szemünkbe ötlik, hogy talán a kopernikusi világfelfogás okozta, a kor vallásos felfogásából származó örökké sajnálatos bonyodalmakon, és talán a darwini forradalmasító világfelfogáson kívül egyetlenegy sincs, amely olyan érdeklődést váltott volna ki a tudósok és a laikusok körében egyaránt, mint az Einsteinféle relativitás. Ha csak a fizikai tudomány alapjait támadta volna ré meg, bizonnyal nem keltett volna olyan érdeklődést. Hiszen Röntgen, vagy a Curiék felfedezése, avagy Planck kvantumelmélete, mely szerint az energia is apró porcikákból áll, nem kevésbé fontosak a természettudományok életében, mint a relativitás elmélete. Annak, hogy túbor máról bolsora szárnyaira kapta a kis értekezésben foglaltakat és a dicsőség legmagasabb régióiba emelte ;z új elmélet megalkotóját, másokának kell lennie. A tudomány történetének jövő kutaatója, vagy talán a tömegpszichózis tanulmányozója fel tudja deríteni ezt a különös jelenséget. Tény, hogy a fizikai tudományt egészen átalakítja az Einstein-féle relativitás. Az igény, hogy a »relativitás« szóban rejlő bűvös erő megragadta az emberek fantáziáját. A régi idők Protagorasától, a relativitás első apostolától kezdve napjainkig, a bölcselkedők mindig vissza-visszatértek a relativitás gondolatához. A jelenkor ingatag társadalmi és politikai viszonyai között is hiába keresnek a gondolkozó emberek egy megnyugtató, abszolút értékű támasztékot és a relatív jóban, a relatív helyesben, szóval a relativitás mezején vélik megtalálni a kínos problémák megoldásait. Talán a relativitás szó hatalma és korszerűsége emelte az új elméletet arra a magaslatra, amelyen 25 esztendő óta páratlan tekintéllyel uralkodik. Einstein maga bizonnyal sohasem gondolt ilyen világsikerre és ma is szívesebben veszi, ha nyugton hagyják dolgozószobájában, mint ha kiragadják az élet színpadjának lámpásai elé. A relativitás izgatja az embereket. Pedig, ha alaposan szemügyre vesszük az Einstein-féle elméletet, azt kell mondanunk, hogy bizonyos tekintetben nem is relativitás, hanem, hogy egy rossz szóval mondjam: abszolutivitási elmélet. Sok analógiát találok ezen elmélet és az energia megmaradásának tudományos kifejlődése között. Mindkettő már régóta ismert, de szűk körre szorítkozó igazságot terjeszt ki a tudomány egész területére. A tizennyolcadik században készen volt, Bernoulli Dániel határozottan ki is mondotta az energia megmaradását a mechanikai jelenségekben. Hogy csak egy példát említsek, nézzük az ingát! Mikor elérte a kilengésének legszélsőbb helyét, ott egy pillanatra megáll, sebessége nincsen, de van neki a helyzeténél fogva bizonyos energiája, mert hiszen újra esni kezd lefelé. Esés közben mindinkább növekedik a sebessége, vagyis nő a mozgási energiája és fogy a helyzeti energiája. A matematikus könnyen kiszámítja, hogy az egész lengés folyamán az inga helyzeti és mozgási energiája együttvéve változatlan marad, vagyis az összenergiája megmarad. Amit az ingáról mondtunk, az minden mechanikai jelenségre vonatkozik, ahol más fizikai, vagy kémiai átalakulás nem szerepel. De aztán jött a zseniális hellbronni orvos, Mayer Róbert és Helm,Kolts és a többiek kimondták, hogy az, amit Bernoulli Dániel a mechanikára megállapított, az összes természeti jelenségekre igaz: minden természeti jelenségnél megmarad az energia nagysága, csak jól kell mérni a különféle energiákat, így vált az energia megmaradása egész természetfelfogásunk alappillérévé. Hoary az analógiiát feltüntessem, vissza kell mennem Galileihez így. a hatalmas ríme már tudta, sőt határozottan kimondotta, hogy minden mechanikai jelenség éppen úgy folyik le egy egyenes irányban, egyenletesen mozgó rendszerben, mint akár egy nyugvó rendszerben. Hogy csak egy példát említsek megint, a szépen, nyugodtan* egyenletesen mozgó hajón a billiárdozás, a kugliózás, a korcsolyázás olyan, mint a nyugvó hajón. Szóval, a mechanikai törvényszerűségek nemváltoznak, ha a rendszer, amelyben a mechanikai jelenség végbemegy, egyenletesen mozog. Ez más szóval azt jelenti, hogy ha valaki pl. egy ilyen mozgásban levő hajón (anélkül, hogy a hajó belsejéből kitekintene, vagy külső behatásokat venne figyelembe) mechanikai kísérletekkel akarna meggyőződést szerezni arról, hogy a hajó mozog-e, vagy nem, illetőleg arról, hogy milyen sebességgel mozog a hajó, teljes kudarcot valana. Nincs olyan mechanikai jelenség, melynek lefolyási módját a hajó egyenletes mozgása megváltoztatná. Hiába kísérletezne a fizikus barátunk, mindig csak azt tapasztalná, hogy azok a törvényszerűségek, amelyeket jól ismer, a mozgó hajón is érvényesek. A földünket is a világűrben száguldó hajónak tekinthetjük, mely pályájának egy-egy kisebb szakaszán egyenesen, egyenletesen halad. De erről a haladásáról semmiféle mechanikai kísérlettel sem tudunk meggyőződést szerezni. Ezt már Galilei is tudta. Nem így áll a dolog a földünk forgásával. A múlt század közepén Foucault a párizsi pantheonban felfüggesztett híres ingájával megmutatta, hogy a föld a tengelye körül forog. Ez a világhírű kísérlet indíthatta Maxwellt arra, hogy a föld haladását is ki lehet mutatni, ha nem mechanikai kísérleteket végeznénk. Maxwell szerint a fény sebességét kellene meghatározni, ha az a föld haladása irányában, vagy azzal ellenkező irányban halad. Maxwell gondolatát akarta megvalósítani a világ egyik legprecízebb kísérletezője, a csikágói Michelson. Michelson kísérleteiből azonban a tudósok csodálatára kitűnt, hogy a fény terjedéssebessége nem függ a föld mozgásától, nem függ a rendszer sebességétől, ha az egyenes, egyenletes mozgásban van. Ezt a különös jelenséget akarták a tudósok megmagyarázni. Miként Mayer Róbert és Helmholtz a Bernoulli-féle felfogást kiterjesztették az összes fizikai jelenségekre, azonképpen Einstein — és ebben van az ő felfedezésnek nagy jelentősége — a Galilei-féle gondolatot, terjesztette ki az összes fizikai jelenségekre. Kimondta, hogy nemcsak mechanikai kísérletekkel, hanem elektrodinamikai, vagy más fizikai kísérletekkel sem lehet eldönteni egy egyenletesen mozgó rendszer belsejében, hogy az a rendszer minő mozgásban van. Kimondta tehát, hogy minden fizikai jelenség így megy végbe,ugyanolyan törvényszerűségesés folyik le a rendszerben, akár nyugalomban vart, akár egyenes, egyenletes mozgásban van. Ezért joggal mondhatnók Einstein elméletét a legteljesebb abszolutivitás elméletének: a természeti törvényszerűségek abszolút érvényességűek, függetlenek a rendszer mozgásától. De hogy a Galilei-féle gondolatot így lehessen, általánosítani és a fény terjedésére, meg minden más elektrodinamikai jelenségre kiterjeszteni, Einsteinnak egy szokatlan, még ma is sokakban ellenkezést keltő gondolatot kellett kifejtenie az Litvinov azért utazott Milánóba, hogy Magyarország ismerje el a szovjetet? A Paris Midi fantasztikus álhíre az olasz balkáni politikáról Párizs, december 1. A Paris Midi című lati vezércikke szerint Litvinov milánói útjának célja az volt, hogy Magyarország ismerje el ,de jurel a szovjetet. Ez az elismerés rendkívül megerősítené Moszkva helyzetét a Balkánon. Idáig közvetlen tárgyalásokra nem kerülhetett sor. Itália a közvetítő szerepét játszotta. Magyarország elvben elfogadta a szovjet elismerését. Litvinov az elismerés módo- TÁVIRAT. KORÁNYI — ROYAL BAR Bp. Hotel Royal Ma este indulunk bulge Emy Schiaarza világhírű jazz zongoristát szerdán este játszanak először a Royal Barban. Asztalrendelés: Telefon :1. 454-oo zatainak rendezése céljából ment Milánóba. Romániát a Balkánon ezek után a bekerítés veszélye fenyegeti. A török külügyminiszter pedig a lap szerint a görög-olasz-török hármas szerződés megkötése céljából járt Rómában. Ennek a szerződésnek, amely kizárja az Égei-tengeren minden más állam politikai érdekét, tulajdonképpeni rendeltetése az, hogy Románia után Jugoszláviát is bekerítsék. Róma arra törekszik, hogy a közel Keleten elnyomja azokat az államokat, amelyek Franciaország szövetségesei. Később majd Németország is társulhat a most készülő csoportosuláshoz. Ebben az esetben hatalmas revíziós blokk alakul ki, amely Lengyelországot és Csehországot is gyűrűbe zárja. Szomorú, — úgymond a lap — hogy ennek a gyászos következményekkel fenyegető politikának a franciák volt szövetségese, Itália a kezdeményezője. Illetékes helyen újból határozottan hangsúlyozzák, hogy a magyar kormány minden híresztelés ellenére sem változtatta meg a szovjetekkel szemben a miniszterelnök által pontosan körülírt, álláspontját. Csodás hatású ©A^YRIV^10 créme finomít, fehérít.