Pesti Napló, 1930. december (81. évfolyam, 274–296. szám)

1930-12-13 / 283. szám

4 Szombat FESTI NAPLÓ 1630 december 13 niu­.ni.K ii i .mii»­ii^i ii A béke rokkantjai Nem szeretet kórházakat, Jizlgatni, — enélkül is elhiszem, h­ogy falaik között nagyon sok a szenvedő ember. És nem vállalkozom arra sem, h­ogy végig­olvas­sam dr. Zentay Dezső most megjelent nagy könyvét a szellemi munkások munkanélküliségének alakulásáról. Csak éppen lapozgatok ebben a hatalmas kötetben, s irtózattal látok benne olyan adatokat, melyek lehe­tetlenné teszik, hogy az egész művet végigolvassam. Én még nem­ tudok blazirian mosolyogni azon, hogy Budapest ucc­se­prői között van két jogvégzett amber, hat volt katonatiszt és hat okleveles mérnök, míg a felsőipariskolát végzett, uconseprők száma tizenkettő, az érettségizetteké pedig kilenc. Vájjon mint véleke­dik a köztisztasági hivatal vezetője, kik sepernek job­ban: a doktor urak-e vagy a mérnök urak? De ezenkívül m­ég azt is szeretném valamely szak­embertől megtudni, hogy a Szovjetet, kivéve, hol van a világon még egy ország, ahol jogi doktorok és ok­leveles mérnökök söprik az utcát a Kultúránk ily hatalmas emelkedésére, hogy íme, még az utcaseprőink is­ diplomás emberek,­­ nem tudok bü­szke lenni. Azt­ ír­ja dr. Zentay Dezső, hogy 1928-ban, az akkori statisztika­ szerint, a munkanélküli szellemi munkások száma Budapesten 7-1ST volt. No, ha 1938-ban ennyi­­volt, akkor ma bizonyosan van legalább tízezer. Nem­ lehet tehát azt mondani, hogy az emberek­nek csak egy kisebb csoportjáról van szó, és nem lehet­ komolyan hivatkozni arra, hogy az egész világ munkanélkülijeinek száma már körülbelül tízmillió;­­mert­ ha százmillióra rúgna is a világ munkanélküli­jeinek száma, énre­m akkor is rendkívül nyomasztóan hatna az a tudat, hogy Budapesten tízezer olyan tanult ember van, akinek nem lehet megkeresnie a betevő falatot. Minden hónapban szóvá teszem, már régóta, hogy miért nincsen valaki az országban, aki ezzel a rette­netes problémával törődnék! És minden ilyen cikkem után kapok egy csomó levelet — rendesen állásnélkü­liektől, — hogy ők igenis törődnek ezzel a problémá­val. Drága emberek, én nem önökre gondoltam, és nem arra voltam kíváncsi, h­ogy tud-e valaki még egy új panaszt előadni, vagy még­ egy nagy hibát fel­fedezni, hanem arra, hogy akad-e végre valaki, aki "fiz­ -Önök ügyét" -felkarolva azt­­ mondaná:" «Megpróbá­lom, nem tud­ok-e. .ebben a kérdésben rendet, terem­teni? ••" •­­Hát ilyen ember nem fog akadni, mert ez nem lehet egy magánembernek a feladata; a köznek kisebb és nagyobbrangú polgárai pedig meglevő kötelezettsé­geiknek körét meghaladó, új feladatokra nemm áhítoz­nak. • Azonban ettől függetlenül is tény, hogy az a ret­tentő pazarlás, ami nálunk tapasztalható, felelősséggel jár; nem jogi és nem politikai, hanem pusztán csak erkölcsi felelősséggel, de engedjék remélnem, hogy még az erkölcs is számít valamit." Az­­ állam számon tartja, mennyi erdő van Ma­gyarországon; számon tartják a­ szenet, a vízierőket, stb. energiaforrá­sok­at. Kétségtelen, hogy az emberi munkaerő is­­érték; a fizikai és szellemi munkaerő nagy érték, — de hogy ezek fez értékek óriási tömegek­ben h használatlanul n­e heverjenek és el ne vesszenek, ez már nem tartozik a hatáskörébe senkinek. Tízezer szellemi munkanélküli • Budapesten: szá­mítsuk a szellemi munkás energiakészletét naponként 0B8E Öt pengéjé­vel­ (ami valóban a lehető­ legkisebb díjazás lenne), h­áromszáz munkanapot véve alapul, ez évi tizenötmillió pengő veszteséget jelent. Csak­­ egy városban és a munkanélkülieknek csak egyetlenegy kategóriájában. • Ha­ azonban a munkanélküli szellemi munkások utolsó keresetét vesszük alapul, akkor nyu­godtan becsülhetjük harmincmillió pengőre azt az öteszeget,a­mely kifejezi a­ munkanélküliek­­ egy évi munkaerejének értékét csupán ebben az­­ egy kereseti ágban. A szocialista szakszervezetek a munkások kö­zött húszezer, munkanélkülit mutatnak ki, a keresz­tényszocialista szakszervezetek pedig ezerszázat. A munpkások tátién munkaerejét is felbecsülhetjük évi hetvenm­illió per­gő­re. Tehát csupán Budapesten évi százmilliót ér az az emberi munkaerő, mely teljesen kihasználatlan.­­Mennyi lehet­­az elfecsérelt emberi energiaforrás az egész országban! Az ember munkaereje nem egyszerű »magántulaj­don«, hanem a nemzeti vagyonnak egy része; azoknak tehát, akikre rá van bízva a nemzeti vagyon, az em­beri munkaerővel is kell törődniök. Még ha nem­ tet­szenék is, akkor is be kellene osztani ezeket a kérdé­seket­ valamelyik, minisztérium resszortjára, — sőt az itt felmerülő kérdések különleges jellegére való tekin­tettel ennek a problémának a lehető legjobb megoldása céljából külön minisztériumot kellene szervezni. Volt idő, amikor külön­­minisztériumot szerveztek a választó­jog előkészítésére; volt, már «átmeneti gazdasági minisz­tériumunk»; sőt volt­ már egy egészen különleges euko­rópátkai minisztériumunk is. Nos, a munkanélküliség nagy problémája is van olyan fontos, hogy egy minisz­teri hatáskörrel rendelkező külön hivatal foglalkozzék vele'. ' • ' '­­• Nem áltathatjuk a népet, azzal, hogy cel csak moHó jelenség­, mert a nép gyermekei, a munkások nagyon jól tudják, hogy a munkanélküliség csak akkor lesz múló je­lenség, ha valaki el f­ogja mulasztani, de soha­sem lesz múló jelenség, ha senki sem foglalkozik azzal, hogy a munkanélküliség folyton kisebb és kisebb legyen. Egyáltalán nem korrekt dolog a szabadelvűséget amiatt támadni, hogy tilzi a­ szabad versenyt s nem támogatja a gazdasági harcban a­­gyengébbet. Ez elő­ször is nem igaz, másodszor pedig, ha igaz volna, ak­kor a szabadelvüség támadóinak a legnagyobb erővel hozzá kellene látniok, hogy a munkanélküliek munká­hoz jussanak. De ráfogni a liberalizmusra egy olyan hibát, mely­ nem az övé, s ugyanakkor ugyanazt a bűnt nyugodtan és huzamosan­­elkövetni — nem kor­­rekt dolog. Ha van oly kérdés, melyhez semmi köze sincs a pártpolitikának, akkor ez az. A munkanélküliek kö­zött mindenféle felekezetű és mindenféle pártállású emberek vannak, s az ő munkaerejüknek érvényesítése minden pártnak csak használna, mert az egész ország­nak is javára válnék. Azoknak a tanároknak, mérnököknek, orvosoknak és jogi doktoroknak a száma, akik nem bírnak el­helyezkedni, évenként­ legalább hatszázzal szaporodik. Ha ezekkel semmi, sem történik, akkor nem igaz, hogy megtettünk mindent a mai helyzetünkből való kibontakozás érdekében.­­ S a munkanélküliség nagy problémájától nem lehet elválasztani a munkanélkülieknek ugyan nem mondható, de kereset hiányában szintén nyomorgó ügyvédek, orvosok és mérnökök ügyét. Ezek mind együttvéve a munkanélküliekkel, a béke­­rokkantjai. Tisztelet, és illendő segély jár a háború rokkantjainak. De mi­ lesz a béke rokkantjaival? Hogy velük senki se törődjék, az nem lehet, hogy érdekükben semmi se tör­ténjék, az még kevésbé lehet. Ez a kérdés olyan, hogy minél később kezdenek vele foglalkozni, minden meg­oldás annál többe fog kerülni. htzlalb, idegerősítő, vérképző tejital . Kizá­rólag a Központi Tejcsarnok fu­sc. falban „A lefegyverzett Magyarország nagyobb veszély a békére, mert könnyen prédának tekinthetik" „Történelmi események előestéjén állunk talán" — mondotta Gömbös Gyula a­ felsőházban (Saját tudósítónktól) A felsőház pénteken dél­előtt ülést tartott, hogy elintézze a képviselőház által legutóbb elfogadott törvényjavaslatokat és jelentéseket. Báró Wlassics Gyula negyed tizenegy­kor nyitotta meg az ülést és először az Alföld fásítását tárgyalták. A fásítás, a márkázás, a vízszabályozás Gróf Hadik János rámutatott arra, hogy az Alföldön százezer holdak vannak kitéve a­ száraz­ságnak. Bernáth István­­és Szeberényi Antal u­táni Mayer János földművelésügyi miniszter hangsú­lyozta, hogy tizenöt évi program keretében négy és fél millió pengőt szánt fásításra, de egyelőre nincs fedezet. A jelentést ezután elfogadta a felsőház. A márkázási javaslat vitájában Ruffi Vargha Kálmán után Székács Antal beszélt hosszasabban. A kerettörvények megalkotása mindig aggályos. A magyar mezőgazdaságnak fontos érdeke, hogy egységes minőségű jó búza jelenjék meg a piacon, ezt pedig ez a márkázás nem szolgálja. A tojás márkázása, mint a román példa mutatja, ka­tasztrofális lenne. Súlyos hiba, hogy egy állami alakulat kisajátította a gabonakereskedelmet. A javaslatot nem fogadja el. Mayer János földművelésügyi miniszter hang­súlyozta, hogy a javaslat megkönnyíti a becsüle­tes és szolid kereskedő munkáját. " A felsőház a javaslatot általánosságban, rész­leteiben is elfogadta. A vadvizek szabályozásáról szóló javaslatnál Malatinszky Ferenc hangoztatta bizonyos aggá­lyait, majd gróf Hadik­­János kifogásolta, hogy nincs tisztázva az, meddig terjed az állam hozzá­járulása. Itt nincs helye takarékosságnak, a szük­séges­ összeget elő kell teremteni­ és m­eg kell aka­dályozni a­ föld mesterséges devalválását. A telsőház leszavazza a minisztert Mayer János földművelési miniszter válasza után a Ház a javaslatot általánosságban elfo­gadta, s 8 részletes tárgyalásra járt át. A 7. sza­kasznál gróf Hadik János, indítványozta, hogy a törvény azonnal lépjen életbe. Mayer miniszter az eredeti szöveg mellett foglalt állást, de a felsőház 20 szóval IS ellen Hadik indítványát fogadta el. Miután a földművelési miniszter az eredeti javas­lattal kisebbségben maradt, a szöveget vissza kell küldeni a képviselőháznak. . Gömbös honvédelmi miniszter az ezeréves magyar kard élességéről és tisztaságáról Ezután a katonai javaslat tárgyalására tér­tek át. Endrey Pál, vitéz Endrei Antal és Pinezits István felszólalása után a javaslatot általánosság­ban megszavazták és a részletes tárgyalás során a 12-ik szakasznál Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter nagyobb beszédet­ mondott- Fejtegette, hogy az állammal szerződéses viszonyban lévő vállalatok kötelesek elsősorban alkalmazni a mai katonákat. A mai zsoldos hadsereg közhonvédje a régi hadsereg altisztjeinek felel meg, műveltsé­gében, képzettségében. A trianoni törvény miatt az előléptetések korlátozva vannak. Hálás azok­nak, akik az általános védkötelezettség szüksé­gességét napirenden tartják, mert a nemzet szu­verenitásának jelentékeny faktora a hadsereg. Minden pacifizmu­ssal szemben meg lehet állapí­tani, hogy itt, a történelem viharsarkában kardra van szükség, ha­ defenzív értelemben is. Az ezer­éves kardot a maga­ élességében és tisztaságában meg kell őrizni. Magyarország ott­ áll Európa bé­kéjén. El kell ismerni, hogy a lefegyverzett­­ Ma­gyarország nagyobb veszély a békére, mert köny­nyen­ prédának tekinthetik, a fegyveres Magyar­ország­ viszont őrt­­áll a békén. A vitézségi érem pótdíjának ügyében kijelenti, hogy a katonák ezt­ csak akkor kívánják, ha az­­ államkasszában feles­leg mutatkozik. A rokkantkérdésből nem­­ szabad agitációs kérdést­­csinálni. Ezután emelt hangon így folytatta Gömbös miniszter: — Súlyos állanatokat élünk Történelmi ese­mények előestéjén-­átunk talán. Európában dübö­rög a föld. Egyetlen mentségünk az lehet, hogy önmagunkat erősítve olyan etikai magaslatra emelkedhetünk, amelyen a jelent férfiasan, panasz­kodás nélkül tűrve várjuk meg annak az időnek eljövetelét, amikor a történelem kapui ismét meg­nyílnak Magyarország előtt. Akkor elérhetjük azt, ami mindnyájunknak leghőbb vágya. A többi szakaszokat, hozzászólás nélkül elfo­gadták. Wlassics elnök enund­álta, hogy a felső­ház a törvényjavaslatot végszerkezetbe,V­elfor­adta és kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt a felső­ház tagjainak. Az ülés háromnegyed háromkor ért véget. Kozma Géza és neje tisztelettel tudatják, hogy imá­dott, egyetlen gyermekük veruskájük síremléke e hónap 14-én, \nsirn­ap d.-'e. li"órakor fog iim­jecé­lyesen felavattatni, az új izraelita temetőbe.l. (301.­ szakasz, b-ik sor.) Mindeni ftüiki­ hi-lytn. Oiv. fT. Maros Mórné úgy a maga, mint gyermekei Maros Béla és r­eie Reiter Margit, Marco Dániel és neje Riller Erzsé­bet unokái Tomika és Pityuka.­­estvérei és az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szív,Tel tucjatja, hogy dr. Mir orvos «hónap 11-én, hosszú, kínos szenvedés irtja, royatis életének 69., boldog házat Rigának,66. évében elh­únyt., Drága halottunkat vasárnap,­­ hónap 14-én d. e. 5£12 órakor kísérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri izr. temetőben. Drága Mindenünk, nyugodj békében ! Rénzvitlátogatások melleként kérjük 4 HOTEL FOURNET PARIS (VIII.) 23. Bd BATIGNOLLES 100 szoba, 50 fürdőszoba legnagyobb kényelemmel. — Köz­ponti fekvés. — 10 percnyire a Gare de l'Esttől, 5 percnyira az operától. — Hírneves étterem.

Next