Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
Vasárnap / PESTI NAPLÓ • in Ii • I 1981 február 1 •az idegenbe viszik a pénzüket, kányra eljöntek nyaralni a budai fürdővárosba és az ehez csatlakozó budai hegyvidékre. Ilyen módon szabad Budapestre vonni a vidék népét, de nem úgy, hogy a szegénységet az elővárosokba csődítjük, az intelligenciát budapesti vásárlásokra akarjuk édesgetni, amely terén annak idején a zónatarifa a vidéki kereskedellem és kisipar pusztulásához vezetett és nem úgy, hogy adórendszerünkkel és közlekedési politikánkkal az anyagi erőt kiszivattyúzzuk a vidékből, passzívvé tesszük vidéki városaink és megyéink kereskedelmi és fizetési mérlegét és ráadásul még csodálkozunk is rajta, hogy miért vannak gazdasági bajok a vidéken, miért jajgatnak az emberek államsegélyért és, miért mutatkozik ott egy bizonyos zsugorodás, aminek okvetlenül gátat kell vetni. Mert azt ne felejtsük el, hogy Budapest közgazdasági és kulturális lámpái nem elég erősek ahoz, hogy Magyarország egész területét gazdasági ás művelődési sugarakkal megvilágítsák és vidéki gócpontok, vidéki erős fényforrások kifejlesztése nélkül különösen a perifériákon nagy lesz a közgazdasági és kulturális éjszaka. A Névtelen Cézár Ez egy furcsa harc most a parlamentben, a karteljavaslat, a törvényhozás küzdelme a névtelen nagytőkével. Mi a karteljavaslat? A legtöbben nálunk azt se tudják, hogy mi a kartel, noha érzik annak hatalmát, súlyát, napi életükben tapasztalják minden konzekvenciáját. A kartel a termelő nagytőkének egy olyan csoportosulása, amely — állam az államban, impérium az impériumban — felosztja magaközött nemcsak a termelést, hanem a fogyasztást is és mint a háborúban tette az állami omnipotencia, fagonírozza a termelőket és a fogyasztókat, a nyersanyagokat és a készgyártmányokat, ár- és nyereségdiktatúrákat létesít. A kartel — és ez egyetlen mentsége — nem kitalálás, hanem természetes alakulás. Mint egy végső konzekvenciához kellett hogy idevezessen egyrészt a nagyüzemi gazdálkodás, másrészt a technikai fejlődés. A kartel a tizenkilencedik századnak az a meghökkentő technikai, pénzügyi, termelési és egyben — nem tagadjuk — kulturális eredménye is, amellyel a technikai haladásnak az a nagyszázada átlépett a huszadik századba, talányokkal és problémákkal teli huszadik századba. A kartel őshazája Amerika volt, az az Amerika, ahol — ez nem paradoxon — az európai termelés érte el csúcspontját. Amerikában volt legnagyobb a termelés. Amerikaiban kellett, először ezt a termelést rendszeresíteni és módszeresíteni, de ugyanakkor Amerika is volt az első, ahol ennek a termelésnek és túltermelésnek első természetes bűnei jelentkeztek. Amerikában mélyen a háború előtti időkbe nyúlik vissza nemcsak a kartelek alakulása, hanem a kartelek ellen való védekezés is. Nem egy amerikai elnökválasztást a kartel elleni küzdelem irányított és befolyásolt, így főként Rooseveltét. És itt a lényeges különbség az amerikai és európai közönség között. Mert az amerikai közönség ráébredt a kartelek veszedelmére, összefogott és lehetőleg védekezett ellene, míg az európai és különösen a mi közönségünk szinte értetlenül áll vele szemben és nem tudja, hogy ha egy ruhát csináltat vagy cipőt rendel, ha házat építtet vagy mezőgazdasági gépet szerez, ha eszik vagy iszik, ha él és lakik, tulajdonképpen a kartelnek áldoz és adóz, ennek a láthatatlan és újszerű nagyhatalmasságnak. Ennek a névtelen nagyhatalomnak. És ez is az új idők pszichológiájához tartozik, ez a névtelenség. Az emberiség a világháború alatt mintha, átlépett volna az anonymitás egy most kezdődő újabb korszakába. Maga a háború megszámlálhatatlan áldozataival és milliónyi szenvedéseivel is egy óriási tömegmozgalom volt, a háború mint egy névtelen gép, szedte áldozatait és ugyanakkor nivellálta az egyéni teljesítményeket, az embert elbújtatta a gép mögé, lesüllyesztette a lövészárok anonymitásába vagy felhizlalta őket óriási számegységekk. A hős helyébe lépett a tömeg és a névtelenség. A háborúnak csak egyéni mártírjai voltak és egyéni áldozatai, de a hős maga a sokaság volt, a mindenki. A vezéri dicsőség helyébe lépett a számok nagysága. És ez a névtelenség vonult be a mai közgazdasági életbe is. A Napoleonok helyét elfoglalták a Napóleon érték, a géniusz helyét elfoglalta a részvény és a legenda és a mítosz nyomába lépett a többségi szindikátus. De ne higyyék, hogy csak a közgazdaságban van így. A politikában nemkülönben. A mai kor történetírói állandóan foglalkoznak a diktátor aktuális problémájával és közben nem látják meg, hogy minden országot, alkotmányos és nem alkotmányos, parlamentárisés nem parlamentáris államot egyformán egy közös diktátor kormányoz: a bürokrácia. Amely névtelen és személytelen, egy óriási altönyvi apparátus szinte ellenőrizhetetlen és szinte felelősség nélkül való, híján minden egyéni szellemnek, egy apparátus, amely szinte technikailag maga termelte ki a törvényeit és gondolkozását és mechanikus életet él, mint egy óriási autonómia, nemcsak az államban, hanem az állam fölött. Ez a hanyatló világ megy a névtelenség és a felelőtlenség, a mindent felölelő és mindenkit lenyűgöző szürkeség felé. A hős helyébe lépett az apparátus, az egyéniséget pótolja a számjegy és az íróasztal. Kalkulációk és akták döntik el a világ sorsát. Ebbe a korszakba tökéletes stílusossággal illik bele a kartel, amelyet nem tudunk száz százalékig hibáztatni, már csak azért sem, mert keletkezése és fejlődése természetes és fájdalom, elkerülhetetlen volt. De ha a történelemfilozófa így igazolni is fogja a kartelek keletkezését, sőt talán létét is, ez még nem jelenti azt, hogy egy élni akaró ország, élni akaró közönsége — és Magyarország és a magyar közönség élni akar — ne védekezzék a kartelek, kinövései ellen. És amikor a kartelek ellenküzdünk, nemcsak a fogyasztót akarjuk felszabadítani egy árdiktatúra alól, nemcsak a ter-melést akarjuk egy a mainál morálisabb nívóra emelni, hanem ugyanakkor fel akarjuk szabadítani az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, az egyéni vállalkozást, magát a magángazdaság egész komplexumát. Mert aki a kartelek ellen küzd, az tulajdonképpen a termelők szabadságát akarja visszaadni. Aki a kartelek ellen küzd, az fel akarja szabadítani a kereskedőt,a. .kartelekbe tömörült termelés önkényuralma alól. Az lehetővé akarja tenni, hogy a kereskedő nagybani bevásárlásainál olcsóbban fizethessen, kényelmesebb és emberibb hitelekhez jusson, hogy szabadon választhasson és válogathasson, hogy ott vásárolhasson, ahol ő akar és nem ott, ahová őt a névtelen kartel beutalja. A kartelek ellen, való küzdelem a kereskedelem függetlenségi harca, az egyén küzdelme a sablon és az általánosság önkénye ellen. De ugyanakkor az ipar szabadságáért is megy ez a küzdelem. Meg akarjuk menteni azt az ipart, amely ma még a kartelen kívül áll, lehetővé akarjuk tenni, hogy ő is beszerezhessen nyersanyagokat, mégpedig nemcsak kartelírozott árakon. Lehetővé akarjuk tenni, hogy a független iparos is találjon vevőt és eljuthasson ahoz a közönséghez, amelyet a kartelek — ha senki út-ját, nem állja —,ezentúl egyszerűen úgy fognak regisztrálni, mint állami hivatal az adóalanyokat. És aki a kartelek ellen dolgozik, az nem utolsó sorban a mezőgazdaságért dolgozik, a föld és a földművelés felszabadításáért. Hiszen valósággal lehetetlenség, ami ma van és különösen olyan jelesül agrikultúr országban mint Magyarország, hogy a mezőgazdaság teljesen ki legyen szolgáltatva egyes az ipari, karteleknek. A gazda a világraszóló dekonjunktúra nyomása alatt kénytelen a búzát valóságos gúnyáron eladni, de ugyanakkor a kartelek olyan árakon kényszerítik rá az ipari cikkeiket, mintha a világ most úszna a hét bő esztendei áldásaiban. Ez az ellentmondás teljesen felbillenti a termelés egyensúlyát, lehetetlenné teszi azt és kialakítja a foglalkozási ágaknak egy immorális és a mai időkben tűrhetetlen ellentétességét. Ebben a válságos szenvedésben, ebben a krízises küzdelemben egymást kell hogy segísék a különböző foglalkozási ágak, egymást a különböző társadalmi osztályok és itt nem tűrhető meg semmiféle gazdasági vagy ipari polgárháború. Egyes nagyipari kartelek pedig ráfeküsznek a mezőgazdasági szabad termelésre de ugyanakkor a szabad kereskedelemre és szabad forgalomra is. Az állami kötött gazdálkodás, a háború egyik legkárosabb velejárója helyébe lépett, most a kartelek kötött gazdálkodása és meg kell mondani, hogy e mögött gazdálkodás és e mögött a rendszer mögött nem kisebb hatalom áll, mint amilyent a háború idején az állam képviselt. A névtelen tőke, amely személyeiben ellenőrizhetetlen , megfoghatatlan, már csak világrelációi révén is van olyan hatalmasság, mint akármelyik állami impérium. És ez a karteltőke nemcsak a termelés számára szerkesztett új vastörvényeket, hanem napról napra megrendszabályozza a fogyasztást és ezenkívül számtalan ember kereseti lehetőségét is. Hiszen a kartelek, amelyek konjunktúrákat és dekonjunktúrákat diktálnak, amelyek munkaalkalmakat kreálnak' ' vagy eltüntetnek és a kezeik között levő bankok útján hiteleket nyújtanak vagy vonnak meg, ezek a kartelek fizetési nívókat diktálhatnak, munkabéreket maximálhatnak, egyének és családok sorsai fölött dönthetnek. Mint mondottuk, itt egy nagy új impérium alakult ki, amely hogyne volna még az állami impériumnál is hatalmasabb. Hiszen egy kormánynak van parlamenti ellenzéke, egy kormány akármilyen túldimenzionált hatalommal rendelkezzék is, bizonyos fokig mégis csak kénytelen kritikával, ellenőrzéssel, sőt felelősségi bevonással számolni. Mindez alól azonban kényelmesen menekül a névtelen kartel névtelen vezérkara, ahol a részvénydepó helyettesíti az embert, a szám és a névérték az egyéniséget. Ha egy ország igazgatása rossz, annak az országnak a lakossága legalább tudja, hogy kit okoljon érte, hogy ki ellen sorakozzék fel az ellenzék háta mögött, de a közönség, amely szemben áll a kartellel, nem is látja azt, nem tud róla. névtelen vezére súlyát nyugi egy olyan küzdelemben, amely számára teljesen reménytelen. Az Ismeretlen Katona után a.: ismeretlen Kartelvezér címe a történelem legújabb fejlődése. Disszonáns és tragikus szintézise a világtörténelem legutolsó másfél évtizedének, amelyben az Ismeretlen Katona feláldozta életét, az Ismeretlen Kartelvezér pedig még a bankletétjét sem. Minden háborúban megszenvedett országban — és melyik hadviselő ország nem szenvedett? — művészi szimbólum hirdeti az Ismeretlen Katona emlékét. Az Ismeretlen Kartelvezér nem vágyik erre a halálutáni tragikus megtiszteltetésre. Ő mint praktikus lélek, már ezen e földön likvidálja a maga mennyországát. És ha az Ismeretlen Katona sírja előtt letérdelnek "a tömegek, az Ismeretlen Kartelvezér még tulajdon életében kényszeríti térdre ugyanezeket a tömegeket Az ő lelki üdvösségéért ne imádkozzon senki. Ö az ő lelki üdvösségét megszerzi magának ezen a földön is, amely az övé, övé a föld városaival és falvaival, bankjaival és vasúti hídjaival. Övé a tenger és a tavasz,a kábelek és a repülőgépek, a költő ihlete, a tudós gondolata, minden ember minden iparkodása. Íme a Névtelen Cézár, akit Antonius csak dicsérni, de a törvény "sem megdönteni," sem "temetni nem tud. íme az új gazdasági feudum füstölgő ipari fellegváraival. Hogyan eleti a szivbai ősember? Szívbai. Érelmeszesedés férmiomás Irta : Dr. Bodon H. egyet tanár, m. kir. főtanácsos. Ara 260 pengő fontos orvosi szakácsköniss A diétás kongna technikája Irta: Dr. Sós Aladár egyet. tanár, igazg.főorvos. Ara 68® pengő Kapható: Novák R.* Társ«, Budapest, VIII . Baross ucca 21. AJ!EST k5n7^*fceresSzedésében, Budapist, VII. Erzsébet tórát 18.