Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)
1931-02-15 / 37. szám
.Vasárnap . • - PESTI NAPLÓ 1931 február 15 Ameddig a takaró ér A szerkesztőségi fogadóórát! egy régi, gyerekkora jóbarattnt keresett fel. Miattól tizennégyéves ktorunkig sokat hancúroztunk, bújócskáztunk vagy azt, vagy a mi öreg, oszlopos kúriánk boltívei alatt, a boldog hancúrozásnak azonban hirtelen véget vetett a fiú eltűnése. Hatodikban megbukott négyből, s mert ismerte, az apja kérlelhetetlen konzervativizmusát, meg a saját, tanulási iszonyát, minden érzékenység és búcsú nélkül kihajózott Amerikába. Azóta húsz év telt el, mégis az első pillanatban ráismertem. S mert sokat akartam tudni, meg mert a várószobában még jónéhányan várakoztak, a viszontlátás első örömének csillapultával egy vaskos kötetre való történetet zúdított elém. A szökés után Fiuméba ment. Fél év alatt megtanult olaszul, megtanult szenetlapátot,i s beszegődött egy hamburgi hajóra fűtőnek. Egy esztendőt töltött Hamburgban a német és angol nyelv megtanulása végett, azután ismét mint fűtő Amerikába ment. A partraszállás után építőmunkás lett. S mert hamarosan rájött arra, hogy a tanult ember, ha munkás is, sokkal jobban megél, beiratkozott egy esti tanfolyamra és építészi diplomát szerzett. S közben verte a fogához a garast, és hetenként vitte a takarékba a dollárokat. S az a nú, aki itthon 14 szobás kastélyban lakott, s akinek libériás hajdú vitte ágyához a reggelit, most vasárnapi szórakozásképpen megstoppolta a harisnyáit és kitisztította a nadrágjait, hogy megtakarítsa a munkadíjat. Közben, természetesen, írt a szüleinek s igyekezett kibékíteni az apját, aki halálosan el volt keseredve, mert a fia üttyet hányt a tradíciónak, s ahelyett, hogy itthon mint szolgabíró vagy katonatiszt évről évre megterhelte volna a családi birtokot, lefékezésre és asszonysimogatásra teremtett kezeivel— téglát adogatott. . . A diploma megszerzése után — mert addigra dollárt is szerzett néhány ezret, meg mert látta, hogy a szerencse csak azok elől fut, akik kergetik — önállósította magát... Ez tíz év előtt volt. Ma, tíz év után, virágzó vállalat tulajdonosa, s a vagyona amerikai értelemben is számottevő. Néhány hon fiaia itthon van, s mert a szeme józan és élesen ! Hó, olyan sokat látott ezalatt a néhány hónap alatt, amennyit mi csak évek alatt láthatunk. # — Az első, ami megütött, —mondja —az, hogy hajdani osztalytusaim közül Harum öng^,mn.oS leu. uiu^u junam a uologuah s mtgiuulani, nogy mind a naioui — anyagi okon miau. ij ezt... neni tuuuiu iutgynieni... moszor azért, mert ita sok is a ifcuer, jin adó, 'na öícso is a bor es a gavona, az egynenek Bieg is,máig vett néhány ezaz hold löiüje, amely na a régi, könnyű, uri életre nem is, de arra eleg, — felteve, ha a gazda is komolyan neuilat — nogy énen ne natjon az ember, s a másik kettőnek is megvolt a szepen belemezett, Otszovas, un lakása, s a nem fenyesen, de türhetően menő ügyvédi irodája. — Mi másik," amiért nem értem őket, az a gyávaság, az a férfiatlanság, amellyel itt hagyták a felesegncét, gyermekeiket, azonban a gondokban, és azok előtt a küszködések előtt, amelyek elöl ők — megfutottak, pedig mindhárman boldog családi életet éltek s mindháromnak szép, okos gyermekei voltak. Az egyik, ahogy értesültem, azt írta többek között búcsúleveleden: kimegyek, mert imádlak benneteket s mert nem bírom nézni a lemondástokat. — Mi odaát nem érzelgünk így és nem használunk bombasztikus, szavatcat, de tisztában vagyunk az erőnkkel, a kötelességünkkel és nem futunk meg soha, semmiféle megpróbáltatás elöl. Mi 16—18 órát, sőt többet is dolgozunk, ha, kell, s a sikertelenségekért, amelyek különben is nagyon jók arra, hogy még nagyobb erővel folytassuk a munkát, sohasem a viszonyokat okoljuk, hanem a saját gyengeségünket... S az asszonyaink is — pedig odaát hallatlan a fényűzés, a pompa — nem kívánják meg a milliárdos aszszonyok ékszereit, prémjeit, palotáit•, hanem jókedvűen végzik díj szobás lakásuk (középosztálynál ez a legkisebb) összes tennivalód. A cseled nagyon drága s a legtöbb asszony a cselédbérből spórolja meg a nyári pihenő költségeit. Ezzel szemben azonban a férj is hasonlóan viseli magát. A munkából, ha hazatér (akár szellemi munka az, akár zsákbordás), nem szolgáltatja ki magát, nem csinál erélyt abból, hogy ő a kenyérkereső s így neki minden kijár, hanem, ha a feleségének egyéb elfoglaltsága van, nyugodtan megsüti a büstökjét s megteríti az asztalt, ahol elköltheti. Sőt, ha az asszony is keres, nem egyszer kész ebéddel várja munkából való hazatérése után. Mi nem mondjuk azt, hogy ez vagy az asszonyi munka s azt valljuk, amit minden boldogulni akaró, okos embernek vallania kell: »magad, uram, ha szolgád nincs.« — S mert ezt valljuk, ha kell, redukáljuk az igényeinket a minimum alá s el sem tudjuk képzelni azt a szituációt, amely anyagi okok miatt öngyilkosságba kerget. A hírnek az oka azonban nem a jelenben, hanemígy itt, mint ott, a múltban, a nevelésben keresendő. Itt arra nevelik a gyermekeket, hogy igényeik legyenek, ott arra, hogy ne legyenek. Emlékezem egy esetre, amely ma, húsz év után is az arcomba kergeti a vért. Otthon megütöttem a szobalányunkat, mert nem kefélte elég fényesre a cipőimet. Ez az eset minden nap cszentbe jut, mikor a cipőimet tisztítom, s ennek vezekléseképpen fogom tisztítani, amíg csak élek... — Igaz, hogy itthon lényegesen nehezebbek a viszonyok, mint odakünn, a véleményem azonban mégis az, hogy a baj kútforrása nem a pénztelenségben, nem a viszonyokban, hanem az embereknek a viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó nem akaró természetében, munkalenézésében, látszatraadásában, nagyzás, flancolási mániájában keresendő. Az első szóra így, kicsit szigorúnak látszik ez a vélemény, ha azonban gondolkozunk rajta s legfőképpen ha jól körülnézünk az emberek között, rájövünk, hogy tökéletesenigaz. Igaz, hogy a gyermekek túl igényesek, hogy a kislányok hároméves korukban már selyemruhában járnak (ne mondják, kérem, hogy ez sem dágább, mint a batiszt, mert itt egyelőre nem pénzről, hanem elvről és igényről van szó), hogy a fiúk tizenkétéves korukban már férfiak, akik követelőzhetnek, hogy az asszonyok életéhez a barátnők lefőzése mellett, a háromszobás lakáson túl feltétlenül hozzátartozik a szakácsnő és a szobalány, s hogy a férfiak — ne adj Isten, inkább a világ dőljön össze — egy pohár vízzel kiszolgálják magukat. S mert ez így van az otthon falai között,így van társadalmi vonatkozásban is. Csak az a munka előkelő és úri, amelyet az intellektuel végez — vagy nem végez — s minden lenézendő, amihez az észen, tehetségen kívül, testierő, testimunka is szükséges t kivéve a sport). Szomorúan látom ezt főképpen abból a sok esetből, amelyben ••hajdan jobb napokat látott úrinek.. fordulnak hozzám tanácsért s amelyben valami olyan munkalehetőséget emlegetnek, .amit társadalmi presztízsük megóvása mellett végezhetnének.. Én nem tudom, hogyan van más ezzel a kérdéssel, de nekem mindig az volt a véleményens, hogy a munka sohasem alázhat le senkit, hogy a kenyérkereső vagy vagyonos nőnek is értenie kell minden házimunkához, hogy a gyermekek igényeik szempontjából ne felfelé, hanem lefelé néz,zeneli s hogy egyetlen férfi sem veszít a méltóságából és értékéből, ha sajátkezűsig keféli ki es télikabátját. Sőt, erősen hiszem, hogyha ez mind így volna, s ha az emberek kevésbé volnának önzők és egymás kedvéért, meg a viszonyok kényszere folytán leszállítanák az igényeiket és szeretettel, jósággal, megértéssel pótolnák a hiányzókat, kevesebb volna az anyagi zavarok miatt elkövetett öngyilkosság... Hozzay Margit és teljes gyászfelszerelések Horváth és Halász Budapest IV., Váci utca 26. [élefún: 871-09 . IOSunmp&mas. Asszonyok postája Komoly úrileány. Többet én sem tudok. A leveleket továbbítottam s az illető személyesen felel majd azoknak, akik érdeklik. A. B. C. A flitternek a küldött minta szerinti aranyszállal való keverése annyira divatjamúlt, hogy méga mostani nagy flitterdivatban sem használható. Legfelejebb úgy, ha lefejti s újra feldolgozza. Életcél. A címet továbbítottam s azt hiszem, eddig az illetővel már érintkezésbe is lépett. ..Ha az asszonyok összefognának.« Igaza van, akkor nagyon sok dolog egészen máskép lenne. Ehez azonban elsősorban, az kellene, hogy az asszonyok ne legyenek asszonyok. Ezt természetesen csak a nagy átlagra értem, mert a kivételesek a ki nem mondott összefogás nélkül is összetartanak... Intelligens, komoly, kenyérkereső, irodalmat szerető leány, hasonló leánypajtást keres. Ismerkedés először levélben. Csipke, fátyol, legyező... Készülődés a tavaszi divatkarneválra — Egy régi vevő az Uraivól... Párizs, február. Azok is, akik csupán távolról figyelik a divat alakulását, könnyen megállapíthatják, hogy a modern női öltözködés veszedelmesen hasonlít a háború előtti divathoz... S néhány francia, aki nem bízik vakon Briandbain és Iráneurópában (s fájdalom, Franciaországban ép ez a néhány van döntő többségben), máris felvetette az alattomos kérdést: véletlenül, nem háború előtti divat ez ? A divat mindig korszerűséget jelent... S az a csöpp fátyol, amely sok-sok esztendő után, látszólag, teljesen indokolatlanul, ismét divatossá vált, esetleg többet árul el a figyelmes szemlélőnek Európa politikai helyzetéről, mint egy nagy, hosszú, komoly tanulmány az acéltröszt hivatalos bulletinjében. Most azonban borítsunk fátyolt a múltra... és beszéljünk azokról a csöpp fátyolokról, amelyeket kortársnőink oly édes, öntudatlan gőggel viselnek. Ezt a fátyolt rendszerint úgy viselik, hogy a szépen elrendezett, kiondolált hajfürtöket lekötik vele és csak azután veszik fel a kis kalapot vagy sapkát, amely szabadon hagyja nemcsak a homlokot, hanem féloldalt a fej egyik részét is. Hogy az egyéniség itt is érvényesülhessen, a sima csöpp fátyolt vagy a szemöldökig, vagy a szem alattig viselik. Ha fiatalosabban akarjuk hordani, akkor csak a homlokot fátyolozzuk el, de ha érdekesebbé s talán kissé misztikusabbá akarjuk tenni arcunkat, akkor eltakarjuk a szemet is, amely a sötét fátyolon titokzatos fénnyel csillog át... De a lejtőn nincs megállás... A rue de la Paix-n már megjelentek a kis kalapok — nagy fátyollal is.« A kalap színéhez és díszítéséhez alkalmazkodó finom és nemes anyagú tüllfátyol a kalap pereméről lágyan, kiönnyű függönyként hull az arc elé. . . A jólöltözött hölgy garderobejából tavasszal nem hiányozhat az echarpe sem, amelyet könnyű, mintás, világos selyemből vagy geor-kis kalap fátyollal getteből készítenek és ez szalmakalap díszítésével. gyakran harmonizál a szele. A sok hosszú köpeny és kabát helyett a tavasz az angol kosztümök jegyébenfog lezajlani. A kosztümmel ismét divatba kerültek a kis fehér mosóblúzok, amelyek batisztból, chantungból és főleg linonból készülnek, finom kézi azsúrral, szegélyekkel, pici fehér hímzéssel, vagy pedig egész angolosan, amelyhez kia színes masni tartozik. A 60káig elhanyagolt csipke is renesszánszát éli. Miután a szoknyák szintű percről-percre bővülnek alul, ennek természetes következménye, hogy visszaér panama-szalmatért újjászületve a régi J(J kalap, diszítés es echarpe ...., , , , .. _ , piros foulardeből fehér fok alsószoknyája. De hogy pettyekkel a mai divat követelményei- nek megfeleljen, térdtől lelfelé finom vékony csipkéből készül, amely sejtetni engedi a kedves női vonalakat. A fátyolhoz és a csipkéhez csatlakozik a legyező és a hosszú kesztyű, ez utóbbi a legkülönbözőbb díszítésekkel, hímzéssel, kézifestéssel, sőt láttunk egy nagyon érdekes modelt, fekete antilopból, ezüst fémintarziával. Nagyon emeli a szép estélyi ruhát a stílusos legyező, amely rendszerint erős színkontrasztban áll a ruha sötét anyagával. Miután divatról beszélünk ... még el kell mondanom ezt a kis történetet egy szürke, hervatag kis asszonyról, akivel az egyik legnagyobb párizsi divatház, Jean Patou bemutatóján találkoztam. A szürke kis asszony a gyöngyszínű terem legrejtettebb sarkában ült, de a directbce intett szemével a gőszös mauncquineknek s azok minden, ruhával, minden új solymai-és csipkekölteménnyel elvonultak a szürke kis nő elatti, a szomorú, hervatag nő eltitt, aki azután kissé megcsuklott fejjel távozott. — Valamikor egyike volt legnagyobb vevőinknek, — súgta nekem a directrice — dúsgazdag orosz grófnő, platinabányái voltak az Uralban... Jivet koldusszegény ... De mi, a régi nagy vevőnek, szezonról szezonra elküldjük bemutatóinkra a meghívót... Dúsgardag... Ural... Platinabánya ... Koldusszegény ... A divat változik. Bauer Lillonblúz Kis falap nagy fátyollal