Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-15 / 37. szám

.Vasárnap . • - PESTI NAPLÓ 1931 február 15 Ameddig a takaró ér A szerkesztőségi fogadóórát! egy régi, gyerek­kora jóbarattnt keresett fel. Miattól tizennégy­éves ktorunkig sokat hancúroztunk, bújócskáz­tunk vagy az­t, vagy a mi öreg, oszlopos kúriánk boltívei alatt, a boldog hancúrozásnak azonban hirtelen véget vetett a fiú eltűnése. Hatodikban megbukott négyből, s mert ismerte, az apja kér­lelhetetlen konzervativizmusát, meg a saját, tanu­lási iszonyát, minden érzékenység és búcsú nélkül kihajózott­ Amerikába. Azóta húsz év telt el, mégis az első pillanat­ban ráismertem. S mert sokat akartam tudni, meg mert a várószobában még jónéhányan várakoz­tak, a viszontlátás első örömének csillapultával egy vaskos kötetre való történetet zúdított elém. A szökés után Fiuméba ment. Fél év alatt megtanult olaszul, megtanult szenetlapátot,i s beszegődött egy hamburgi hajóra fűtőnek. Egy esztendőt töltött Hamburgban a német és angol nyelv megtanulása végett, azután ismét mint fűtő Amerikába­ ment. A partraszállás után építőmun­kás lett. S mert hamarosan rájött arra, hogy a tanult ember, ha munkás is, sokkal jobban megél, beiratkozott egy esti tanfolyamra­ és építészi diplomát szerzett. S közben verte a fogához a ga­rast, és hetenként vitte a takarékba a dollárokat. S az a nú, aki itthon 14 szobás kastélyban lakott, s akinek libériás­ hajdú vitte ágyához a reggelit, most vasárnapi szórakozásképpen megstoppolta a harisnyáit és kitisztította a nadrágjait, hogy meg­takarítsa a munkadíjat. Közben, természetesen, írt a szüleinek s igyekezett kibékíteni az apját, aki halálosan el volt keseredve, mert a fia üttyet hányt a tradíciónak, s ahelyett, hog­y itthon mint szolgabíró vagy katonatiszt évről évre megterhelte volna a családi birtokot, lefékezésre és asszony­simogatásra teremtett kezeivel­— téglát adoga­tott. . . A diploma megszerzése után — mert addigra dollárt is szerzett néhány ezret, meg m­ert látta, hogy a szerencse csak azok elől fut, akik kergetik — önállósította magát... Ez tíz év előtt volt. Ma, tíz év után, virágzó vállalat tulajdonosa, s a­ va­gyona amerikai értelemben is számottevő. Néhány hon fi­ai­a itthon van, s mert a szeme józan és éle­sen ! Hó, olyan sokat látott ezalatt a néhány hónap alatt, amennyit mi csak évek alatt láthatunk. # — Az első, ami megütött, —mondja —az, hogy hajdani oszt­alytusaim közül Harum öng^,mn.oS leu. uiu^u junam a uologuah s mtgiuulani, nogy mind a naioui — anyagi ok­on miau. ij ezt... neni tuuuiu iutgynieni... m­oszor azért, mert ita sok is a ifcuer, jin adó, 'na öícso is a bor es a gavona, az egynenek Bieg is,máig vett néhány ezaz hold löiüje, amely na a régi, könnyű, uri életre nem is, de arra eleg, — felteve, ha a gazda is komolyan neuilat — nogy énen ne natjon az ember, s a má­sik kettőnek is megvolt a szepen belem­ezett, Ot­s­zovas, un lakása, s a nem fenyesen, de türhetően menő ügyvédi irodája. — Mi másik," amiért nem értem őket, az a gyá­vaság, az a férfiatlanság, amellyel itt hagyták­ a felesegn­­cét, gyermekeiket, azonban a gondokban, és azok előtt a küszködések előtt, amelyek elöl ők — megfutottak, pedig mindhárman boldog csa­ládi életet éltek s mindháromnak szép, okos gyer­mekei voltak. Az egyik, ahogy értesültem, azt írta többek között búcsúleveleden: kimegyek, mert imádlak benneteket s mert nem bírom nézni a lemondástokat. — Mi odaát nem érzelgünk így és nem hasz­nálunk bombasztikus, szavatcat, de tisztában va­gyunk az erőnkkel, a kötelességünkkel és nem futunk meg soha, semmiféle megpróbáltatás elöl. Mi 16—18 órát, sőt többet is dolgozunk, ha, kell, s a sikertelenségekért, amelyek különben is na­gy­on jók arra, hogy még nagyobb erővel folytas­suk a munkát, sohasem a viszonyokat okoljuk, hanem a saját gyengeségünket... S az asszo­nyaink is — pedig odaát hallatlan a fényűzés, a pompa — nem kívánják meg a milliárdos asz­szonyok ékszereit, prémjeit, palotáit•­, hanem jó­kedvűen végzik díj szobás lakásuk (középosztály­nál ez a legkisebb) összes tennivalód. A cseled nagyon drága s a legtöbb asszony a cselédbérből spórolja meg a nyári pihenő költségeit. Ezzel szemben azonban a férj is hasonlóan viseli magát. A munkából, ha hazatér (akár szellemi munka az, akár zsákbordás), nem szolgáltatja ki magát, nem csinál erél­yt ab­ból, hogy ő a kenyérkereső s így neki minden kijár, hanem, ha a feleségének egyéb elfoglaltsága van, nyugodtan megsüti a bü­stökjét s megteríti az asztalt­, ahol elköltheti. Sőt, ha az asszony is keres, nem egyszer kész ebéddel várja munkából való hazatérése után. Mi nem mondjuk azt, hogy ez vagy az asszonyi munka s azt valljuk, amit minden boldogulni akaró, okos embernek vallania kell: »magad, uram, ha szolgád nincs.« — S mert ezt valljuk, ha kell, redukáljuk az igé­nyeinket a minimum alá s el sem tudjuk képzelni azt a szituációt, amely anyagi okok miatt öngyil­kosságba kerget. A hírnek az oka azonban nem a jelenben, hanem­­így itt, mint ott, a múltban, a nevelésben kere­sendő. Itt arra nevelik a gyermekeket, hogy igé­nyeik legyenek, ott arra, hogy ne legyenek. Emlé­kezem egy esetre, amely ma, húsz év után is az arcomba­­ kergeti a vért. Otthon megütöttem a szobalányunkat, mert nem kefélte elég fényesre a cipőimet. Ez az eset minden nap c­szentbe jut, mikor a cipőimet tisztítom, s ennek vezeklésekép­pen fogom tisztítani, amíg csak élek... — Igaz, hogy itthon lényegesen nehezebbek a viszonyok, mint odakünn, a véleményem azonban mégis az, hogy a baj kútforrása nem a pénztelen­ségben, nem a viszonyokban, hanem az emberek­nek a viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó nem akaró természetében, munkalenézésében, lát­szatraadásában, nagyzás, flancolási mániájában keresendő. Az első szóra így, kicsit szigorúnak látszik ez a­ vélemény, ha azonban gondolkozunk rajta s leg­főképpen ha jól körülnézünk az emberek között, rájövünk, hogy tökéletesen­­igaz. Igaz, hogy a gyermekek túl igényesek, hogy a kis­lányok há­roméves korukban már selyemruhában járnak (ne mondják, kérem, hogy ez sem dágább, mint a batiszt, mert itt egyelőre nem pénzről, hanem elvről és igényről van szó), hogy a fiúk tizenkét­éves korukban már férfiak, akik követelőzhetnek, hogy az asszonyok életéhez a barátnők lefőzése mellett, a háromszobás lakáson túl feltétlenül hozzátartozik a szakácsnő és a szobalány, s hogy a férfiak — ne adj Isten, inkább a világ dőljön össze — egy pohár vízzel kiszolgálják magukat. S mert ez így van az otthon falai között,­így van társadalmi vonatkozásban is. Csak az a munka előkelő és úri, amelyet az intellektuel vé­gez — vagy nem végez — s minden lenézendő, amihez az észen, tehetségen kívül, testierő, testi­munka is szükséges t kivéve a sport). Szomorúan látom ezt főképpen abból a sok esetből, amelyben ••hajdan jobb napokat látott úrinek.. fordulnak hozzám tanácsért s amelyben valami olyan mun­kalehetőséget emlegetnek, .­amit társadalmi presz­tízsük megóvása mellett végezhetnének.. Én nem tudom, hogyan van más ezzel a kér­déssel, de nekem mindig az volt a véleményens, hogy a munka sohasem alázhat le senkit, hogy a kenyérkereső vagy vagyonos nőnek is értenie kell minden házimunkához, hogy a gyermekek igé­­nyeik szempontjából ne felfelé, hanem lefelé néz­,­zeneli s hogy egyetlen férfi sem veszít a méltó­­ságából és értékéből, ha sajátkezűsig keféli ki es télikabátját. Sőt, erősen hiszem, hogyha ez mind így volna, s ha az emberek kevésbé volnának önzők és egy­más kedvéért, meg a viszonyok kényszere foly­­tán leszállítanák az igényeiket és szeretettel, jó­sággal, megértéssel pótolnák a hiányzókat, ke­vesebb volna az anyagi zavarok miatt elkövetett­ öngyilkosság... Hozzay Margit és teljes gyászfelszerelés­ek Horváth és Halász Budapest IV., Váci utca 26. [élefún: 871-09 . IOSunmp&mas. Asszonyok postája Komoly úrileány. Többet én sem tudok. A leveleket továbbítottam s­ az illető személyesen felel majd azok­­nak, akik érdeklik. A. B. C. A flitternek a küldött minta szerinti arany­szállal való keverése annyira divatjamúlt, hogy még­­a mostani nagy flitterdivatban sem használható. Legfele­jebb úgy, ha lefejti s újra feldolgozza. Életcél. A címet továbbítottam s azt hiszem, eddig az illetővel már érintkezésbe is lépett. ..Ha az asszo­­­nyok összefognának.« Igaza van, akkor nagyon sok dolog egészen máskép lenne. Ehez azonban elsősorban, az kellene, hogy az asszonyok ne legyenek asszonyok. Ezt természetesen csak a nagy átlagra értem, mert a kivételesek a ki nem mondott összefogás nélkül is összetartanak... Intelligens, komoly, kenyérkereső, irodalmat szerető leány, hasonló leánypajtást keres. Ismerkedés először levélben. Csipke, fátyol, legyező... Készülődés a tavaszi divatkarneválra — Egy régi vevő az Uraivól... Párizs, február. Azok is, akik csupán távolról figyelik a divat ala­kulását, könnyen megállapíthatják, hogy a modern női öltözködés veszedelmesen hasonlít a háború előtti divat­hoz... S néhány francia, aki nem bízik vakon Briand­bain és Iráneurópában (s fájdalom, Franciaországban ép ez a néhány van döntő többségben), máris felvetette az alattomos kérdést: véletlenül, nem háború előtti di­vat ez ? A divat mindig korszerűséget jelent... S az a csöpp fátyol, amely sok-sok esztendő után, látszólag, teljesen indokolatlanul, ismét divatossá vált, esetleg többet árul el a figyelmes szemlélőnek Európa politikai helyzeté­ről, mint egy nagy, hosszú, komoly tanulmány az acél­tröszt hivatalos bulletinjében. Most azonban borítsunk fátyolt a múltra... és be­széljünk azokról a csöpp fátyolokról, amelyeket kor­társnőink oly édes, öntu­datlan gőggel viselnek. Ezt a fátyolt rendszerint úgy viselik, hogy a szépen el­rendezett, kiondolált haj­fürtöket lekötik vele és csak azután veszik fel a kis kalapot vagy sapkát, amely szabadon hagyja nemcsak a homlokot, hanem féloldalt a fej egyik részét is. Hogy az egyéniség itt is érvényesülhessen, a sima csöpp fátyolt vagy a szem­öldökig, vagy a szem alat­tig viselik. Ha fiatalosabban akarjuk hordani, akkor csak a homlokot fátyolozzuk el, de ha érdekesebbé s talán kissé misztikusabbá akarjuk tenni arcunkat, akkor eltakarjuk a szemet is, amely a sötét fátyolon titokzatos fénnyel­ csillog át... De a lejtőn nincs megál­lás... A rue de la Paix-n már megjelentek a kis ka­lapok — nagy fátyollal is.« A kalap színéhez és díszí­téséhez alkalmazkodó finom és nemes anyagú tüllfátyol a kalap pereméről lágyan, kiönnyű függönyként hull az arc elé. . . A jólöltözött hölgy garde­robejából tavasszal nem hiányozhat az ech­arpe sem, amelyet könnyű, mintás, vi­lágos selyemből vagy geor-kis kalap fátyollal getteből készítenek és ez szalmakalap díszítésével. gyakran harmonizál a szele. A sok hosszú köpeny és kabát helyett a tavasz az angol kosztümök jegyében­fog lezajlani. A kosztüm­mel ismét divatba kerültek a kis fehér mosóblúzok, amelyek batisztból, chan­tungból és főleg linonból készülnek, finom kézi azsúr­ral, szegélyekkel, pici fehér hímzéssel, vagy pedig egész angolosan, amelyhez kia színes masni tartozik. A 60káig elhanyagolt csipke is renesszánszát éli. Miután a szoknyák szintű percről-percre bővülnek alul, ennek természetes kö­­vetkezménye, hogy vissza­é­r pana­ma-sza­lma­­tért újjászületve a régi J(J kalap, diszítés es echarpe ...., , , , .. _ , piros foulardeből fehér f­ok alsószoknyája. De hogy pettyekkel a mai divat követelményei-­ nek megfeleljen, térdtől lel­felé finom vékony csipkéből készül, amely sejtetni en­gedi a kedves női vonalakat. A fátyolhoz és a csipké­hez csatlakozik a legyező és a hosszú kesztyű, ez utóbbi a legkülönbözőbb díszítésekkel, hímzéssel, kézifestéssel, sőt láttunk egy nagyon érdekes modelt, fekete antilopból, ezüst fémintarziával. Nagyon emeli a szép es­télyi ruhát a stílusos le­gyező, amely rendszerint erős színkontrasztban áll a ruha sötét anyagával. Miután divatról beszé­lünk ... még el kell mon­danom ezt a kis történetet egy szürke, hervatag kis asszonyról, akivel az egyik legnagyobb párizsi divat­ház, Jean Patou bemutatóján találkoztam. A szürke kis asszony a gyöngyszínű terem legrejtettebb sarká­ban ült, de a directb­ce intett szemével a gőszös maun­c­quineknek s azok minden, ruhával, mi­nden új solymai-és csipkekölteménnyel elvonultak a szürke kis nő elatti, a szomorú, hervatag nő eltitt, aki azután kissé meg­csuklott fejjel távozott. — Valamikor egyike volt legnagyobb vevőinknek, — súgta nekem a directrice — dúsgazdag orosz grófnő, platinabányái voltak az Uralban... Jivet koldussze­gény ... De mi, a régi nagy vevőnek, szezonról sze­zonra elküldjük bemutatóinkra a meghívót..­. Dúsgardag... Ural... Platinabánya ..­. Koldussze­gény ... A divat változik. Bauer L­il­lonblúz Kis falap nagy fátyollal

Next