Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1931 április 1­4 Polnock és Szigliget * Mily szerencse hogy csaknem minden rossz dolog­nak van jó oldala is! Íme, itt ez a ronda téli idő, ápri­lis elején, Husvét küszöbén, mily kellemetlen mindnyá­junknak! De­­legalább megkönnyíti számunkra annak a kérdésnek az eldöntését, hogy hova menjünk az ünne­pekre.» Hát sehova sem megyünk, itthon maradunk, jól befüttetjük a lakást s a jó meleg szobából nevetve néz­zük, mint kergeti a felhőket az égbolton az torkán. Gondolataink azonban útra kelnek. — könnyű nekik, mert nem fáznak és szabadjeggyel repülnek a Fantázia szárnyain .... Tulajdonképpen ki kellene használni ezt a kis szabad időt, gondoljuk magunkban, ha nem is a testnek, dee legalább a léleknek pihenésére, amire leírt­abb eszköz, ha csak pár napra is, a helyváltoztatás. Például ha most Londonban laknám, felülnék (persze, ilyen szent ünnepeken a törvényes feleségemmel) a vo-Tiati­a és meg sem állnék, míg Som­ersetshirebe nem ér­nék, egyenesen Porlookba, és ennek a falunak kellős kö­zepén a Hajóhoz címzett Vendégfogadóba. Bizony ez na­gyon szerény falucska, de olyan tiszta, hogy akár Hol­landiába is beillenék. Maga a Ship Inn sem valami fé­nyes palota; egyemeletes, igen öreg épület, fala be van vakolva (ami Angliában ritkaság) és kívül is ragyogóan fehérre van meszelve. A fedele egyszerű szalmatető, vagy helyesebben mondva: művészi szalmatető. Mert enn­ek a fogad­ónak a gazdája annyit költ a ház őserede­űi jellegének a konzerválására, hogy abból pompás modern épületet is emelhetett volna. Ha azonban a Ship hun modern szálló volna, akkor a kutya se menne feléje, így azonban sohasem kell aggódnia, hogy elfogynak a vendégei, mert­ a falvak Angliában gyorsan moderni­zálódnak, újjáépülnek, s ahol még megmaradt valami a régi Angliából, oda egy kis történelmi hangulatért, szí­vesen ellátogatnak az emberek. Mert hangulat, az még van ezekben a vidéki angol ,fogadókban. Hiába keresném a villamoscsengő gomb­ját, itt még harangozni kell, ha a »hetest« elő aka­rom, teremteni; a konyhában még nem gázzal, hanem fával tüzelnek, s a hat méter széles tűzhely állandóan, üzemben van, éjjel-nappal A konyhaszerszámok ugyan­olyanok, mint­ VIII. Henrik idejében, sőt némelyik rén­,kondó­- és tepsi talán még abból a korból való. Itt m­ég három lábra­ teszik a fazekat, nyársra húzzák a psirkét s ollószerű vasfogóval csípteti össze a sertés­karajt a pincér, mikor a parázs fölé tartja, hogy hir­telen megsüsse^­ .Itt~­a foigadó, mintten -alkalmazottja! • egyformán ért a sütéshez-főzéshez, sohasem sóznak el semmit és sohasem ., égetne^. pl . semmit. Teknősbéka leves? Feltétlenül van. Irish aHileves. Egy óra múlva kapható. Angol ..parasstlevese? Annak két óra kell, m­ert a kockára vágott füstölthús és az árpakása las­san föl benne. De azt, hogy ^elfogyott., vagy r,nincsen«, — a vendég sohasem hallhatja. Pedig kicsi az egész fogadó, csak nyolc szoba van benne. Természetesen a szobák is hallatlanul tiszták, — sohasem hidegek, soha­sem melegek, nem recseg a padló, noha többszázéves, és nem nyikorog az ágy, noha »genuine Queen Anna«, az­az körülbelül kétszázhúsz év óta van használatban, és a számla sem zökkenti ki az embert a történelmi hangulatból, — itt valószínűleg semmi sem drágább ma, mint volt két vagy három emberöltővel ezelőtt. Miből él tehát a fogadós, miből él a saokalány és miből élnek a Ship Inn pincérei? Kétségtelenül egye­dül a forgalomból, a vendégekből. Nincsenek berendez­kedve nagy forgalomra, de a kicsiny forgalom sohasem marad el és miután falun minden olcsóbb, mint a vá­rosban, valahogy úgy tudják intézni a számításaikat, hogy a tisztessége® és gondtalan élet biztosítva van számukra. Nem kapzsi emberek. Ha a fogadót ábrá­zoló levelezőlapot egy pennyért adnák, mindennap be­vennének egypár sillinget, de abból, amit reklámra kell felhasználni, nem akarnak jövedelmet csinálni, mert ennek végül is kárát látná vagy a jövedelem, vagy a reklán­. Csak hadd vigyék a vendégek a színes levelezőlapokat ingyen,­­ hiszen ők hoznak áldoza­tot, mert a reklámanyagot ők címezik meg és ők lát­ják el postabélyeggel. Az egész Angliában számtalan falu van, melyben az Oroszlán, a Sárkány, a Sas, a Szerecsen, az öreg Puska stb. nevű öreg fogadó a maga öreg bútoraival, régi edé­nyeivel, régivágású személyzetével az egész éven át a látogatók nagy tömegét vonzza a fővárosból és a nagy gyárvárosokból,­­ mert az angol nemcsak a tüde­jét akarja időnként kiszellőztetni, hanem a lelkét is. Egész­­»találomra« el lehet indulni bármerre, mindenütt talál az ember vendégszerető hajlékot, ahol aránylag kevés pénzért igen érdekes történelmi légkörbe jut; s ha az ember véletlenül ínyenc, a falusi konyha és a pince ezt a szenvedélyét a legteljesebb mértékben ki­elégíti! Azonban mit csináljon az ember, ha nem Londonban lakik, hanem Budapesten. Hova menjen! Hirtelen eszembe jut, egy kirándulásom, amikor látni akartam a szigligeti várromot közelről. Gyönyörű vidék! Gyalog kellett bejárnom (szintén törvényes feleségem­mel), de ez volt a legkisebb baj. Mikor megnéztünk min­dent, amit érdemes volt látni, elhatároztuk, hogy iszunk egy pohár bort. Kocsmát találtunk, de bor nem volt kapható. A Badacsony és a Szent György-hegy tőszom­szédságában a kocsmában nem mértek bort, csak palack­sör volt kapható, de már ecetes állapotban. Étlen-szom­jan indultunk Tapolca felé, toronyirányban. Lenn a völgy fenekén találtunk egy falut, melynek, miután igen mélyen fekszik, ez a neve: Hegymagas. Itt is megtalál­tuk a kocsmát, melynek ivószobájába a konyhán át lehet bejutni. Négy vagy öt csirkét bontottak fel éppen. — Lesz-e jó paprikáscsirke? — kérdeztem. — Lesz bizony! — válaszolt a konyha tündére. — Két csirkét nekünk készítsenek, — rendelkeztem — mert nagyon éhes vagyok. — Ebből ugyan nem eszik az úr, — mondotta a kocs­márosné — mert mi csak magunknak főzünk. — Hát a vendég mit eszik? — kérdeztem. — Azt, amit hozott magával, — világosított fel a m­enyecske. Nem is kaptunk egy falat ennivalót sem. Este lett, mire betértünk Tapolcára, ahol azután Eibeschitzné mindenért kárpótolt bennünket, s a vacsorához olyan bort adott, hogy olyat nem iszik Angliában a király sem. »­­ • % -Az azonban kétségtelen, hogy a porlocki Ship Inn meg a szigligeti kocsma két különböző intézmény. Por­­lockban nincs más látnivaló, mint a szintén többszáz­éves kovácsműhely, Szigligetről pedig a vidék legszebb panorámáját látja az ember. Jókai azt mondta erről a vidékről, hogy ez a »magyar Tempe-völgy«. Miután a görögországi Tempe-völgyet sem ő nem látta soha, sem, én, nem tudom, hogy Jókai hasonlata mennyire jogo­sul. Azt azonban mondhatom, hogy Szigliget környéke nekem szebb, mint Nápoly vagy Sorrento, szebb, mint Taormina és szebb, mint a plymouth­i öböl. Hogy van az mégis, hogy Porlockban a Ship Inn fogadósa meg­keres évenként ötvenezer pengőt, Szigligeten pedig a kocsmáros nem keres meg ebből az üzletéből háromszáz pengőt sem? És hogy van az, hogy egyik-másik vidéki városunk­ban, melyek közül némelyiknek igen szép a fekvése, nem akadt még fogadós, aki ambicionálta volna, hogy a pesti jobbpénzű urak az ő házát, az ő konyháját és pincéjét időnként megkívánják és amerre csak­ járnak, mindenütt magasztalják! De panaszkodni, azt tudnak! Lengyel János adóhivatali számellenőr, aki tegnap meghalt a Rókus-kórházban-Lengyel március 21-én szub­limáttal öngyilkos lett a la­kásán és 9 napos haláltusa után halt meg. Lengyel sú­lyos beteg volt, amely aka­dályozta a munkájában, ez rendkívül elkeserítette, ezért vált meg az élettől A 84 éves Festetics Vilmos gróf elkeseredett perháborúja Festetics Kristóf gróf ellen (Saját tudósítónktól.) A toponári öves­ grófi kastély parkjában incs: ma is mindennap feltűnik egy őszhajú, hajlotthátú magyar arisztokrata: -iF.xmm Vi­lmos szikár hitofd­a. Gróf 'Feste'-­­ tics, aki most 84­ éves, először házasságra miatt, azután különböző pereskedésekből kifolyóan szakított családjának tagjaival. A családi háborúság it kezdődött amikor meghalt a gyöngyöspusztai hitbizomány ura.­ gróf Festetics Kálmán... Gróf Festetics Kristóf kölcsönös feljelentések­kel teli pereskedést folytat rokonával, a 84 éves gróf Festetics Vilmossal, az 5000 holdas gyöngyös­pusztai hitbizomány­ urával. A hitbizományt 1870-ben alapította s gróf Festetics Dénes. A birtok legutóbbi ura, gróf Festetics Kálmán, 1928 október 13-án halt m­eg A hitbizomány ekkor g gróf Feste­tics Vilmos kezébe került, aki mellé magas korára való tekintettel unokaöccsét, gróf Festetics Kris­tófot, nevezték ki hitbozmányt, gondnokul. Gróf Festetics Kálmán halála után Vilmos gróf magához kérette 34 éves unokaöccsét és ma­gánegyességet kötött vele. Ez a magánegyesség a toponár-hajmási 4500 holdas szabad birtokra vo­natkozott. Vilmos gróf ezt a birtokot megvételre ajánlotta Kristóf grófnak. Az üzletet meg is kö­tötték olyképpen, hogy gróf Festetics Kristóf körülbelül 60 000 pengőt fizetett nagybátyjának, ezzel a topopári hajmási birtok tulajdonosa lett, azonban ennek a birtoknak haszonélvezetét élet­fogytiglan a régi birtokos kezében hagyta. Ebből a megállapodásból származtak a feljelentések és származott a nagy családi háborúság. Gróf Festetics Kristóf pár hónappal ezelőtt meglátogatta a toponári hajmási birtokot és a hajmási erdőségben folytatott szemlén úgy látta, hogy az erdőben több kitermelés történt s­őt, hite szerint, több száz öt fával megkárosították. Kristóf gróf erre azonnal pert indított 80 éves nagybátyja ellen és ugyanekkor elbocsátotta ál­lásából főerdészét Somogyi Istvánt. Az elbocsátott főerdészt most­ gróf Festetics Vilmos fogadta szol­gálatába s Gyöngyös pusztán helyezte el, ugyan­csak főerdészi minőségben. A több kitervelési per megindult. Megtartot­ták a helyszíni szemlét. Pár nap múlva az ügyész­séghez névtelen följelentés érkezett, amely a föl­jelentés alapján nyomozást indított közokirat* hamisítás, sikkasztás és csalás címén — ismeret­­­len tettesek ellen. A nyomozás elrendelésének alapja az az állítás volt, hogy a helyszíni szem­lére vonatkozó iratokba ismeretlen'-rtettés ..hami­sítása révén "helytelen adatok kerültek. Amikor a lefolytatol nyomozás úgyszólván teljes befejezést nyert, gróf Festetics­­Kristóf konkrét, följelentést tett Somogyi István főerdélyi ellen. Az, ügyészség erre vádat, emelt intellektuá­lis közokirathamisítás büntette címén Vilmos gróf legbizalmasabb embere, Somogyi István el­len. De ezzel a két érdekes följelentéssel nem fe­jeződött be­ korántsem a két grófi család békéjét feldúló perlavina és most már Vilmos gróf lépett akcióba; unokaöccse, Kristóf gróf ellen. Gróf Festetics Vilmos bizonyos fontos hitbizo­mányi iratok kiadását kérte unokaöccsétől. Az iratok kiadását Kristóf gróf azzal hárította el, hogy ezekről az iratokról neki semmi tudomása nincsen, azokat senkinek rendelkezésére nem bo­csáthatja. Vilmos srróf erre 12 pontból álló bead­vánnyal fordult a hitbizományi bírósághoz unoka­öccse ellen. Beadványában kérte, hogy a bíróság mozdítsa el Festetics Kristófot a gyöngyöspusztai hitbizományi gondnokság tisztétől. Vilmos gróf hangoztatta beadványában, hogy unoköccse 50.000 pengőre tehető kárt okozott a­ hitbizománynak és ennek a kárnak részletezésében felsorolta, hogy hitbizományi erdőgazdasági üzemtervek, térképek, sörétes és golyós fegyverek hiányoznak és hogy hiányzik gróf Festetics Vilmos édesatyjának dísz­magyarja és díszkardja is. A hitbizományi bíróság megvizsgálta az ügyet, megállapította, hogy a gondnok eljárá­­sa minden tekintetben korrekt volt és semmi okot nem talált arra, hogy Festetics Kristófot gondnoki tisztje alól felmentse, még kevésbé arra, hogy elmozdítsa. . Vilmos gróf nem nyugodott meg ebben a dön­tésben, hanem polgári bíróságnál, indított pert ingó vagyon kiadása iránt gróf Festetics Kristóf ellen. Ez a per természetesen még folyik. Ezekhez a perekhez csatlakozik az a beadvány, amelyet Somogyi István fperdész. Kristóf gróf vádjaira válaszolva, a bírósághoz benyújtott. " a közönségnek a vártnál is nagyobb érdeklődése és a készletek rohamos fogl­ása miatt kitűzött határidőnél hamarabb, azaz április 10-én ér véget. miaum i­i «m­i !• nw iiimi mi iimi— hu i mih iiwii—"^i iiiiim-nrr-r- h i .7* 7,,^»« Április 11-én a régi árak állnak helyre. — Részletes jegyzékkel szolgál minden könyv­kereskedés és a Genius Könyvkiadó Rt., Budapest, VIII., Stáhly ucca 13.

Next