Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-25 / 93. szám

r Szombat PESTI NAPLÓ 1931 április 25 15 „Ötvenmillió kretén41 írta: Szász Zoltán Bizonyos rejtett kárörömmel írja le az ember ezt a címet! Hányan hökkennek meg első megpil­lantásakor, v­égre is ötvenmillióban olyan könnyű benne lenni. A kárörömre persze csak az van fel­jogosítva, aki kezdettől fogva kritikus óvatosság­gal állott a világ legdúsabban tenyésző szellemi iparágának, a moziiparnak termékeivel szemben. Nem teljes közönnyel persze, sőt éber művelődés­történeti érdeklődéssel, de a divatos rajongástól menten! Az az ötvenmillió ugyanis, akiket egy­szerűen kreténnek minősítenek, az egy átlagos hollywoodi filmnek szerte a világon szétszórt kö­zönsége, am­iben benne van mindenféle fajú, nem­zetiségű, nemű és ranggú ember. Ez a véleménye legalább is róluk egy Dreyser nevű amerikai író­nak, akinek Amerikai Tragédia című regényéből Hollywoodban olyan flmet gyártottak, mely egy­részt a regény íróját se emlékeztette magára a regényre, másrészt az együgyűségnek és művé­szietlenségnek ijesztő halmazaként jelentkezett a rémült regényíró előtt. De Dreyser nem elégedett meg azzal, hogy felhördült saját szellemi terméké­nek emiatt az állítólagos megcsúfoltatása miatt, hanem az egész hollywoodi filmprodukciót és pro­ducer-hadat általánosságban is a legféktelenebb szidalmakkal illette. Csak úgy röpköd egy nemrég megjelent, róluk szóló nyilatkozatában a kretén, az idióta, a hülye, ami körülbelül egyet jelent ugyan, de így különböző nyelveken ismételve, ha­tározottan hatásosabban hangzik. Azonban nem­csak a híres regényíró fakadt ki a hollywoodi gyártmányok ellen, hanem egy ehez az ipartelep­hez közelebb álló személyiség is, egy Shillings nevű rendező is, aki néhány nagysikerű háborús film alkotója. Ez nagyjában ugyanazt mondja, amit az amerikai író, hogy ugyanis az amerikai filmek milyen művészietlen, együgyű, sablonos gyártmányok, legfeljebb azt jegyzi még meg ki­egészítésül, hogy nemcsak amerikai idióták gyü­lekeztek a kaliforniai filmvárosba, hanem Európa is bőven juttatott a maga kreténterméséből a hollywoodi üzemeknek. Ez a kirohanás, illetve ezek a kirohanások esedékesek voltak. Benn rezegtek a levegőben már régóta. Benn élt az az érzés, melyből kirob­bantak sok millió, ha nem is éppen ötvenmillió emberben s ezek közt is temérdek művészben és íróban, akik fanyarul nézték ezt az új művészeti ágat, mely az ő régi művészetük szomszédságában egy-két évtized alatt kibontakozott. Szórakoztató olvasmánynak, pezedítő újsághírnek nem is fest rosszul két ilyen érdekelt és avatott fél dühön­gése a filmipar ellen. Az ilyen káromkodásszerű megnyilatkozásoknak, egyáltalán a gátlásnélküli írásnak és beszédnek megvan a maguk varázsa, ha ötletes és talpraesett formájúak. De aztán egy ilyen egy-két percig tartó pezsdítő hatáson túl­menő értéket nem lehet Dreyser és társa nyilatko­zatának tulajdonítani. Mint érzés kavaroghat persze sok emberben, főleg fejlettebb értelmiségű és ízlésű­­kultúremberben, a sajnálkozás a filmek alacsony színvonala fölött, de már az a hit, hogy ez az érzés szitkokba öltözködve a nyilvánosság előtt a jogos kritika igényével léphetne fel, ez már súlyos tévedés. Végre is a filmek tömegáruk. Minde­n na­gyobb film egymillió dollár körüli összegbe ke­rül, s így ahoz, hogy megtérítse a termelési költ­ségeket s még ezenfelül vállalkozói nyereséget is hozzon, sok millió ember, legalább is a jelzett ötvenmillió értelmiségéhez és ízléséhez szabott­nak kell lennie. De természetes törekvés az is, hogy esetleg száz vagy kétszáznak is tessék. Hogy ez a film gyártása közben egy esztétikai lefelé­licitáláshoz vezet, az kétségtelen. Chaplin legújabb filmjéről írván, arra hivatkozik, hogy nincs olyan jelenet benne, melyet bármely gyermek meg ne értene. Sőt abban látja a jó film, igaz, csak a néma­film próbáját, hogy ilyen legyen. Már­pedig a gyermek elragadó lény, az élet mosolya, de magas értelmiséggel és fejlett ízléssel már természeténél fogva nincs megverve. S az az ötven- és százmil­lió is oly mértékben jó mozinéző, amennyiben el­méje gyermeki színvonalakon tud mozogni. Ami annak a tömérdek négernek, kínainak, paraszt­nak, proletárnak, kispolgárnak, sőt igen sok ban­kárnak, grófnak és luxusdámának, akik a mozi­közönség zömét alkotják, nem is esik mindig ne­hezére. De nemcsak arra kell vigyáznia egy ilyen filmgyárnak, hogy termékei alacsony színvonalon mozogjanak, hanem arra is, hogy semmiféle érzé­kenységeket, előítéleteket, hiteket ne sértsenek. A társadalmi kritika attikai javát­ nem szabad főztjeikbe belekeverniök. Vallási érzéseket súrolni — ördögi csábítás! Nemzetek nagyzási hóbortját arúnyolni szigorúan tilos, holott ez igen elterjedt jelenség, mert hiszen minden nemzet oly mérték­ben szenved nagyzási hóbortban, amily mérték­ben ez indokolatlan. Ecry világhírű film állítólag azért bukott meg Angliában, mert egyik jelene­tnek humora éppen az angol himnusz rovására i­vényesül. Tehát még az angolok is ilyen érzé­k­enyek. A legtöbb filmnek természetesen úsznia kell az erotikában, mint ecry mártásban, de azért itt is nagyon vigyázni kell. Egy filmcsók ugyan minth­at harminc másod­percig, a szerelmes ölelke­zések igen szenvedélyesek lehetnek, de azért bizo­nyos realizmusok itt is tilosak, mivel a film ref­lektál a prűd emberek az erkölcsbírák, az ifjúság erkölcseit féltő pedagógusok helyeslésére és láto­gatására is. Egy tojástánc eredménye tehát min­den mozidarab s így érthető, ha nem lehet a fan­tázia merész magasröptű csapongásának terméke , csak igen szűk körben nyújthat újat és érdeke­ Bet. Hogy azonban amit nyújt, az hülyeség volna s a lelkes nézők tömegei idióták gyülekezetei, ezt m­ég se lehet komolyan állítani. Egyszerű embe­rek, átlag­lények, olyanok, amilyenek az emberek általában, ez a moziközönség. Persze érthető a fájdalom afölött, hogy ez a rengeteg pénz, amit az ilyen, banalitások végtelen, kifogyhatatlan so­rozata évről évre felemészt, nem bocsát ki ma­gából egy kis pénz-patakocskát legalább, ami olykor olyan filmeket is termelne, amelyek nem­csak a relidézés bravúrjával s a szereplők szépsé­gével, de szellemi tartalmával is hatna­k a fejlett­izlésű emberek, az emberiség elitjének elragadta­tását is kivívná. Az irodalom is azért irodalom s a művészet is azért művészet, mert keletkeznek művek, melyek nem is számíthanak másra, mint egy vékony felső réteg megértésére. Az egész úgynevezett klasszikus irodalom közönsége is csak ez, holott ezt az iskolai és közéleti propaganda folyton a legszélesebb körök érdeklődésébe ajánl­gatja. Az se rossz gondolat, hogy a nagystílű tudo­mányos filmekre is kellene a hollywoodi tőké­seknek áldozni. Ilyesminek példája lehetne Shil­lings szerint egy film, amit Haldane, a cambridgi egyetem élettani tanára az élet keletkezéséről írna. Shillings mindenesetre jó irányban mutat. Haldane ugyanis nemcsak nagy tudós, de igen merész fantáziájú ember is. Egy utópista írásá­ban többek közt azt jósolja, hogy néhány évtized múlva a nők már nem is fognak szülni, hanem a belőlük kioperált s megfelelő környezetbe helye­zett petefészket mesterségesen fogják megtermé­kenyíteni s az így megtermékenyült petéket megint természetesen a megfelelő közegben gyer­mekké ifitápolni. A szabályozott és irányított sza­porodás és embertenyésztés csodái fognak ebből megvalósulni . Londonban a választások előtt ilyen plakátok fognak megjelenni: »Több mate­matikusra és zenészre van szükségünk.« Ezek ugyanis a legvalószínűbben öröklődő s így mes­terségesen szaporítható tehetségek. Egy-egy nő­nek, egy általában jó rasszú vagy bizonyos sajá­tosan becses öröklődő tulajdonságokkal bíró nő­nek tucatjával lesznek, ha nem is szülöttjei, de utódai, akik azonban távol tőle, teljesen az ő közreműködése nélkül fognak kialakulni. Mindez persze olyan merész állítás, hogy valóban csak Haldane, aki talán a ma élő legjelesebb biológus, kockáztatja meg őket. Ha ilyesmit kombinálna filmmé, esetleg volna is valami sikere vele. Éppen jósolásának, utópista állításainak merészsége az, ami biztosítana számára némi sikert. Mert ma általában az a baj van az utópista művekkel, főleg azokkal, amelyek technikai újításokat jósol­nak meg, hogy a tudomány mintegy az írók orra elől valósítja meg az álmokat. Az író leül egy utópista regényt írni s mire befejezi, kiderül, hogy történelmi regényt ír. Haldane azonban olyan merészeket és olyan távoli lehetőségeket ígér hogy ez vele nem igen történhetnék meg. Hogy persze ötvenmillió embernek tetszenék ez a film, az már nem valószínű. Az ötvenmilliók szá­mára még hosszú ideig a gépírónők és a repülő­hadnagyok szerelmi karrierje lesz a legvonzóbb filmtéma. Hercegnő és parkettáncos Az Andrássy úti Színház új műsora Az Andrássy úti Színház, amely a Tihamér­műsorral szokatlanul nagy sikert aratott, pénte­ken új műsort mutatott be, amelynek középpont­jában egy négyrészes vígjáték áll. A vígjáték címe: Hercegnő és parkettáncos. Szerzői: Alexan­der Engel és Alfred Grünwald. Ez a darab a bécsi Burgtheater Kamara Színházának, az Akademie Theaternek idei nagy sikere. Magyar színre és az Andrássy úti Színház számára Barabás Lóránd dolgozta át. Az átdolgozás szinte teljesen egy­értékű a szerzők munkájával. Sok olyan változás és szellemes jelenet került a darabba, amely Bara­bás Lóránd tollát dicséri és felesleges jelenetek maradtak el, amelyek egész estét betöltővé kerekí­tették ki a darabot Bécsben. Az Andrássy úti Színház tálalásában a darab előadási ideje egy és negyedóra, tökéletesen elég idő arra, hogy a vidám, kedves és fordulatos cselekmény teljes egészében kifejlődjék. A Hercegnő és parkettáncos kedves szerelmi­ csatája, amely természetesen há­zassággal végződik, sok mulatságot és jókedvet keltett a nézőtéren. A női főszerepet Titkos Hana játssza, aki kellemes meglepetést keltett kitűnő, leegyszerűsített játékával. Partnere a tehetséges Ráday Imre. Nagy és hálás szerep jutott Góth Sándornak, aki lord Hamson szerepében elsőrendű. Mészáros Giza nagyon finom. Igen jó Peti Sán­dor és kívüle: Abonyi Tivadar, László Miklós, Babocsay Erzsi, a szépen fejlődő Ikos Erzsi és Ditrói Ica. Külön kell megemlékeznünk a szép díszletekről, különösen a harmadik kép díszleté­ről, amely egy valódi repülőgép belsejének kereszt­metszete. Ez a repülőgép együtt játszik a színpadi játékkal, emelkedik, hullámzik és rejtett motorai­nak zúgásával telj­es illúziót kelt. Sikere volt Török Rezső két egy fel­von­á­sosá­nak. A kis rongyosnak és a 72-es őrháznak. Külö­nösen jók voltak ebben a két darabban: Vaszary Piroska, Dajbukát Ilona, Páger Antal, a tehetsé­ges Szász Lili, László Miklós és B­isony István. Török Reziső kétségtelenül egyike legtehetségesebb MAGYAR-AMERIKAI FAIPAR ! A LEGNAGYOBB MAGYAR MŰBÚTORGYÁR GYÁRI LERAKATA A KDRÁSSY ÚT 29. BÚTORAINK VILÁGHÍRŰEK, KIVITELBEN A LEGTÖKÉLETESEBBEK, ABBAN A LEG­OLCSÓBBAK, ELADÁS KEDVEZŐ RÉSZLETFIZETÉSRE IS. kabaréíróinknak, arról azonban most már csak­ugyan le kellene szoknia, hogy állandóan idegen szavak erőszakoltan téves használatával akar ne­vetést kelteni a nézőtéren. Ez a makacs és Török­nél egészen modorossá váló írói technika kezd már bántóvá válni. A műsor egyik nagy erőssége Békeffi László konferansza és Férjhez megy a fele­ségem című bohózata. Komoly sikere volt még Szép Ernő játékának. A revolvernek. Az új műsor méltó folytatása a Tihamér-műsornak. (Cs.) Az Úr keze A Városi Színház új énekes színműve Lukács István új énekes népszínművet írt, amelynek címe Az Úr keze. A népszínmű díjat nyert egy pályázaton. A Városi Színház vállalko­zott rá, hogy ezt a dicséretes törekvéssel és nagy hazaszeretettel megírt népszínművet bemutassa. Az Úr keze az a kéz, amely lesújt a bűnösre és a gonoszra, de magához öleli a megtérő bűnöst és megjutalmazza azt, aki jót cselekszik. Bár elmúlj a, népszínművek divatja, Lukács István megható kísérletezése számot tarthat arra, hogy szívesen fogadja a közönség. Lukács István a régi gárda embere és így csak természetes, hogy darabjában megtalálható minden bevált régi rekvizitum, de ugyanakkor megtaláljuk az új idők emberei kö­zött a kedves cserkészeket is és a magyar irreden­tának néhány patetikusabb szólamát. Lukács Ist­ván maga írta darabjának zenéjét is. A muzsika magyaros, metódikus és jóleső emlékeket ébreszt. A darab női főszerepét Molnár Aranka játssza őszintén átérezve, sok finomsággal és hatással. Szirmai Imréé a férfi főszerep. Ez az örökifjú mű­vész ebben a szerepében is a legjobbat nyújtja. Jók a többi szereplők. Meg kell említeni Varga Imre, Pajor, Vándoryné (-d J)cry (*) Souilay Artúr turnéja. Souilai­ Artúr társulatot­­ szervezett, amellyel turnéra indul. Április 28-ikán játszik először Miskolcon. Műsorukon a Töltőtoll, a Kenyér­kereső és a Haláltánc szerepel, de eljátsszák még Bibescu hercegnőnek Melyik volt? című darabját is. Végre értjük, az amerikai filmet is! CLARA­­ és partnerei­magyarul beszélnek a CIRKUSZSZERELEM című új Paramount-filmmben írta: STELLA ADORJÁN Hétfőtől URÁNIA

Next