Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-25 / 93. szám

14 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 április 26 MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Gyenge Anna az Operaházban Az Aida pénteki előadásán kezdte meg dal­színházunkban Gyenge Anna (Anne Roselle),­ a filadelfiai opera kiváló magyar primadonnája ez­idei vendégszereplését. Gyenge­­ Anna külföldön sok dicsőséget szerez annak a magyar operaének­kultúrának, melynek idehaza egyik oszlopa, egyik legfőbb támasza lehetne. Sajnos, ebben a pilla­natban a magyar operaének-kultúra omladozó épületének nagyobb szüksége van támasztó, tartó oszlopokra, mint külső díszre. Azaz: Gyenge Anna és általában a Gyenge Annák, ma sokkal többet jelenthetnének nekünk itthon, mint külföl­dön. Mert mit ér a legeredményesebb külföldi pro­paganda, ha olyasvalamit hirdet, ami idehaza sor­vadásra van ítélve? Ezért valahányszor idegenbe­szakadt magyar énekes dicsőségéről hallunk, akár­­­csak a mesebeli királynak: egyik szemünk nevet, a másik sír. És valahányszor igazán kiváló ma­gyar énekművész »mint vendég« jelenik meg operaszínpadunkon, mindannyiszor keserűséggel gondolunk arra a parlamentre, hol a kultuszmi­niszternek tekintélye egész súlyával kell védel­meznie az amúgy is hihetetlenül redukált opera­házi bü­dsét. Sajnos, Budapest, nem Bécs és a kép­viselő urak nálunk nem az Operaházba járnak szó­rakozni... Gyenge Anna nem ma énekelte először Buda­pesten Aidát, alakításával már többízben foglal­koztunk. Mégis, kötelességünk újból felhívni kö­zönségünk figyelmét Gyenge Anna művészetének éppen azokra az erényeire, melyekkel ez az éne­kesnő nálunk »kulturális hivatást« tölthetne be. Gyenge Anna ugyanis valóságos iskolapéldája a minden irányban előkelő szellemben kiművelt operaénekesnőnek. Ilyen példára pedig ugyancsak rászorul operaszínpadunk, különösen most, hogy a régibb generáció komplett művészei — Sándor Erzsi, Medek stb. — egyre ritkábban jutnak szó­hoz. A fiatalabb nemzedékben akad szép hang­anyag, akad határozott színészi talentum, vagy feltűnő muzikalitás, vagy természetes ízlés, vagy kultúrává való fogékonyság. Ilyen természetadta talentumok közül egyik vagy másik elég erős ahoz, hogy a mai viszonyok között is utat törjön magának és kibontakozzon. Az operaénekes művészete azonban sokféle tehetséget követel és mai operakultúránk — noha Failoni zenei tekintetben máris nagyot lendített rajta — nem alkalmas arra, hogy a magának ele­mentárisan utat, törő­ talentumhoz hozzáfejlessze, »hozzáhangolja«­ a' töpbl­­ásemfuraot. A szép hang­anyag ezért legtöbbször nélkülözi a magas kép­zettségét, a játékösztön a stiláris simítást, az, elő­adókészség a zenei kiművelést és így tovább. Az egyes képességek természettől fogva lehetnek egyenlőtlen értékűek, kulturáltságukban azon­ban harmonikus együttest kell alkotniuk. Gyenge Anna alakításainak számunkra leg­értékesebb varázsa: éppen ez a harmonikus kom­plett műveltség. Akinek az opera is elsősorban a színház­, az itt ked­vére gyönyörköd­hetik az illú­ziót keltő teátrális gesztusban; a melódiák szerel­mese boldogan adhatja át magát az artózó nemes szárnyalásának; a mozgalmas drámaiság barátja megtalálja az erőteljes, éles hangsúlyok izgalmát, a recsitatívók plasztikus szaggatottságában; a pedáns, akinek az előadáson is kótafejek lebeg­nek szeme előtt, előírt étellel állapítja megt. K­osty ebben az énekben semmi sem mosódik el abból, amit a zeneszerző kótapapírra vetett, a »mester­ségtől« irtózó laikus pedig örömmel tapasztalja, hogy itt a tudás nem hivalkodik a mögötte rejlő »tanultsággal«, hanem­ könnyedén elfeledteti azt, "hogy a művész itt nem azt hangsúlyozza, ami őt, a »szakmabelit«,­­elválasztja a laikustól, hanem azt, ami embert és embert egymással összeköt. És végül az a hallgató, aki úgy tekint a színpadra, mint a költészet feltáruló birodalmába, olyan alakot lát ott mozogni. ..kiben testet tud ölteni egy zenepoéta álma, mert Gyenge Anna művelt­sége mögött igazi művészegyéniség él és alkot. Ilyen komplett művészet semmiféle hallgató­ságra sem téveszti el hatását: mindenben vonzó, tehát mindenkit vonz. Operaház, melynek színpa­dán ilyen, sokoldalúan kiművelt művészek szere­pelnek, a legkülönfélébb ízlésű, műveltségű, haj­lamú hallgatókat is le tudja kötni magának. Aki sokfélét ad, sokaknak ad. És aki a sokfélét egy­séges, harmonikusan kiegyensúlyozott kultúra jegyében adja, az sokakat egyesít. (Tót­.) A Divatszalonoknak.szabónaSfi­elf Az Est könyvkereskedése ügyelmébe ajánlja ! • . . __ -ti r-n Jt • Állandóan raktáron tartja a következő divatlapokat: JAP DIN DES MODES, VOGUE LES Glt AN DES MODES DES PARIS LES MODELLES CHIC DE PARÍS, DIE DAME CHIFFON, TRES CHIC. REVUE PARISIEN ELITE. STAR. JUNO, SMAR'l, FEMINA TRES PA RISIEN, ENGLISH STYLES TAILOR MODE Ezenkívül az összes közismert divatlapok. Kívánságára a rendelt divatlapokat megjelenésüi után házhoz küldjük A falusi kislány Pesten Hevesi Sándor zenés vígjátéka a Király-színházban­ ­.­­ Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház nagytehet­ségű igazgatója, néh­ány szép sikerű színidarab szerzője, a kitűnő rendező, jeles játékmester, aka­démiai tanár és esztétikus, teljes joggal rándulhat ki az operettszínpad lenge deszkáira is, hp. éppen úgy tartja a kedve. A kérdés csupán az, hogy az operettszínpadnak ez az illusztris vendége, felsza­badult jókedvében elkövetheti-e olyan hibáknak sorozatát, amelyek róla és munkájáról előre fel sem tételezhetőek? Egyszerű volna erre a kér­désre a válasz, ha­­ nem láttuk és nem hallottuk volna A falusi kislány Pesten előadását a Király­színházban. De láttuk és hallottuk. Hallottuk és szerettük volna, ha nem­ hallottuk volna. Mert hiba csúszott Hevesi Sándornak ebbe az opuszába, hiba, sok hiba, amelyek külön-külön és főként, együtt nagyon is alkalmasak arra, h­ogy elvegyék a nézők és a hallgatók jókedvét És mégis, alaposan meg­latolgatva azt, hogy Hevesi Sándor mit produkált a múltban és milyen töretlen erővel, milyen min­dent elsöprő ambícióval működik irodalmi és szín­házi téren a jelenben, most, amikor itt ülünk a fehér papiros mellett, nem tudunk másra gondolni és nem tudunk elhinni sem mást, csak azt, hogy. Hevesi Sándor A falusi kislány Pesten megírása­kor­­ súlyosan tévedett. Tévedett, amikor az ope­rettszínpadon sokkal naivabb a kelleténél és téve­dett, amikor sokkal triviálisabb, mint amilyennek kellene és szabadna lennie. Téved, amikor shake­­speari mélységek után kutat egészen egyszerű és hosszú idők óta sablonos, szinte már ga­rten­laube-i gyermekdedségek mesevilágában, és téved, amikor azt hiszi, hogy a darab második felében önmagát és az önmaga által választott műfajt is ki kell figuráznia, holott az már amúgy is meg­történt akkor, amikor ezt a témát választotta és úgy, olyan különös módon dolgozta fel, mint, aho­gyan azt a színészek a színpadról, páholyokból, zenekarból, súgólyukból és a nézőtérről elénk tálalják. Téved Hevesi Sándor, amikor azt hiszi, hogy a »játék a játékban« akkor válik igazán tökéle­tessé és ellenállhatatlanul humorossá, ha nemcsak a játékból űz pajzán játékot, hanem ha addig ját­szik a játékba szőtt játékkal, amíg összekuszál minden cselekményt, feje tetejére állít mindent és mindenkit, páholyokba és a földszintre ülteti szí­nészeit, színpadra viszi a színészt, aki a darabban nem a színész szerepét játssza, beszélteti a zene­kar karmesterét, kiugratja a súgólyukból a súgót és hogy a mulatság teljes legyen, még a színpad függönyére is, gukkerező dámát és gukkerező frak­kjós urat festet. A görlök táncmestere itt-ott majd­nem bántó módon szidja a görlöket, — ebben a daraírt ránk;a huszonegyéves grófi fiút egyszerűen »rózsalánynak« nevezi Hevesi — a férfibarátnak a grófi anya megbízásából úgy kell kitanítania a szerelem módozataira huszonegyéves férfitanít­ványát, mint ahogyan »érintetlen lányát tanítja­ ki ezekre a »titkokra« az aggódó anya«, — a grófnő, a gőgös, a szent, egy Plankenhorst Clarisse grófnő, akiről kiderül, hogy a színházi súgó sze­retője volt, a vidéki úrilány, a bárókisasszon­y, aki a szülésről csacsog, mert ő modern és mind­ehez a — rendezés, uramisten, a rendezés!... Az inas egy elaggott lord, a nevelőnő a hatvanas évek idegsokkos vénkisasszonya, a báró a monok­liját a­­ hátán hordja, a páholyokból lekiabálnak a színészek a földszintre és a földszintről fel­kiabálnak a páholyokba. Amikor a páholyokból beszélnek felfelé, felágaskodnak a nézők a karza­ton és amikor a földszintről kiabálnak felfelé, fel­áll a karzat és feláll az egész földszint, hogy lát­hassák, ki beszél, ki, honnan és hová beszél, ki, honnan és hová felel! Vannak percek, végeérhetet­lennek látszó percek, amikor nem lehet tudni, hogy ki micsoda és hogy csakugyan leány-e a fiú, vagy fiú-e a leány? — Végeredményben nem so­kat használ, hogy kétségtelenül vannak olyan részletek is a darabban, amelyek méltóak Hevesi Sándor írói tollához és amelyek finomak, színe­sek, hangulatosak és tökéletesen színpadszerűek is. A darab a maga egészében mégsem más, mint egy kitűnő írónak ebben a műfajban való járat­lanságával együttjáró, könnyen magyarázható tévedése. 2. A darab meséje. Plankenhorst Clarisse grot­s'-ének van egy »rózsalánya«, a fia, a 21 éves Rudi. A grófnő esküszik arra, hogy a fia csakugyan rózsalány. Nos, ezt a rózsalányt meg kell fosztani lánysága rózsáitól és meg kell nősíteni. Az anya »szerelmi igazgatót« állít a fia mellé, akiről hama­rosan kiderül, hogy se nem rózsa, se nem lány, de legkevésbé rózsalány, hanem sokkal inkább szabályos férfi, aki szabad idejében nem a bábui­val, hanem a k­ibabáival játszadozik. A grófnő elküldi fiát a szerelmi igazgatóval együtt vidékre, báró Koltai Kázmér, a végzett földesúr« házába, hogy megkérje Koltai Bözsinek, a földesúr lányai­nak kezét. Igen ám, de Rudi Pesten beleszereti Résey Éva primadonnába, aki a színésznőktől ir­tózó grófnő kegyeibe úgy lopja be magát, hogy el­játssza előtte — Koltai Bözsi,' szerepét. Amikor a­ grófnő megtudja, hogy csak játszottak vele és hogy az a nő­,akit ő Koltai Bözsinek hitt, prima­donna, minden erejével a házasulni akarók ellen­­fordul. Végül is azonban egy fölösleges és sok oda nem tartozó ,.zeneszámmal, spékelt közjáték után a­ szerelmesek egymáséi lesznek. 3 A zene. Nádor Mihálynak három finom és kitűnően hangszerelt száma. A sok sikert látott komponista ezúttal ismét elsőrangú munkát vég­zett. R. A. King, amerikai muzsikus zeneszáma­ hangulatos. Fejér István zeneszámai gyengék. Ügyetlen a hangszerelésük is 4. A szereplők: Honthy Hanna a legkitűnőbb­ név az operettszínpadon. Most is finom, végtelenül kedves és nagyon szépen énekel. Vaály Ilona nem neki­ való szerepében, eltekintve egy-két sikerült prózai résztől, erőtlen és színtelen, Berki Lili elő­kelő­­és művészi. Kertész Dezső igen jó. Latabár Árpád játéka hatásos. Tolnay Andor a szerelmi igazgató szerepében kifogástalan. Gonda László elég ügyesen táncol, de még sokat kell tanulnia, hogy a jó kezdők sorába léphessen. Dicsérettel kell megemlítenünk Dinnyési Juliska, Raskó Géza, Fenyvessy Éva, Vágó Artúr és Nyáray Antalné nevét.. A színház a darabot szépen állította ki, a zenekart Nagypál Béla vezényli. Fazekas Imre Hevesi Sándor zenés vígjátékát pénteken este mu­tatta be a Király-színház. Erre az estére megtelt a színház nézőtere közönséggel, amely sokat tapsolt a fel­vonások végén a szerzőnek és az együttes tagjainak. (*) Az Aranyóra ötvenedik előadása. Pénteken este került színre ötvenedszer a Belvárosi Szín­házban Szép Ernő nagysikerű színműve, a­z­ Arany­óra, amely nem egészen két hónap alatt érkezett el a második jubiláris előadás szép ünnepéhez. Az Aranyóra ama magyar darabok közé tartozik, amelyek a pesti bemutató nagy sikere u­tán azon­nal eljutottak a nagy külföldi metropolisok szín­házaiba, mert előadási jogát megszerezte Newyork, Párizs és Berlin és igen sok más külföldi színház­zal most folynak a darab lekötésére vonatkozó tárgyalások. Az Aranyórának ez a nagy és osztat­­lan sikere minden tekintetben jogos. Ezt bizo­­rnyítja, az ötvenedik­ előadás forró hangulata. A­­közönség­­szűnni, nem akaró tapsokkal ünnepelte a kiváló­­szerzőt és az­­együttes valamennyi tag­ját, közöttük­­ is legkivált Dolyka Margitot, Gőzén Gyulát, Gyergya­yt és Hajnal Györgyöt. (4) Egyházzenei pályázat. A magyar egyházzenei élet terén újabban örvendetes fellendülés mutatkozik. A­ legszélesebb rétegeknek ebbe a fontos népnevelő hatású mozgalomba való bekapcsolását azonban egyelőre meg­nehezíti megfelelő könnyű művek hiánya. Ezért a Ma­gyar Kórus egyházzenei hangjegyei folyóirat pályázatot hirdet kétszólamú mise írására. A pályázat feltételei a következők: Megkomponálandó a mise állandó tételeinek teljes latin szövege kétszólamú egynemű karra, orgonakísérettel. A mű a fennálló egyházzenei rendeleteknek,­ nevezetesen: X. Pius pápa Motu proprio-jának szellemében készüljön és egész könnyű legyen. A­­szólamok alsó határa a, felső határa /'', mely szélső hangok azonban minél ritkábban forduljanak elő. A kíséret harmóniumon is játszható le­gyen. A pályadíj 300 pengő, ami csak művészi értékű műnek adható ki és meg is osztható. Benyújtási határ­idő 1931 Szent István király ünnepe. A műveket jeligés levéllel a Magyar Kórus szerkesztőségébe, Budapest, I., Ferry Oszkár u. 55. kell küldeni. A pályázat bírálóbizott­sága az Orsz. M. Kir. Zeneművészeti Főiskola, egyház­zenei tanszakának tanári karából,és a Magyar­ Kórus szerkesztőségéből áll. A díjnyertes mű a Magyar Kórus­­tulajdonába megy át, amely lap a mű kinyomtatásáról is gondoskodik. További felvilágosítások a Magyar Kórus szerkesztőségénél kaphatók. A pályázat kiírását az egy­házi zene két lelkes barátja, Fleischhacker M. és Deák-Bárdos Gy. székesfővárosi tanárok, az Országos Magyar Cecilia­ Egyesület tagjai is elősegítették adományukkal. Az állami színházak és marfon­színházak előadásaira jegyek napi áron válthatók a festi t­apló kiadóhivatalában minden hétköznap d. e. 9 órától d­. u. 6-ig BUMPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA C. KIALZTÁS: Április 19—26-ig délelőtt 9-től délután 5-ig, valamint főúri és más magánbirtokból származ festmények, mtítárgyak, szírnyegek és bútoroit­. AUKCIÓ: Április 27-től naponként délután VI4-től.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék