Pesti Napló, 1931. május (82. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

­­2 Péntek PESTI NAPLÓ 1931 május 1 port a német-osztrák vámterület említett cikkek­ben való szükségleteinek körülbelül egy­harmadát már fedezni tudja. Még jobban illusztrálják Jugoszlávia gazda­sági életének Németországhoz való kötöttségét a következő számok: Jugoszlávia az 1930. év folyamán 76 millió 877,000 dollár értékű különböző cikket, exportált Ausztria—Németországba s e szám Jugoszlávia külkereskedelmének 32 százalékát teszi ki. Tegyük még ehez hozzá, hogy a jugoszláv-német külkeres­kedelmi kapcsolatok mérlege mindenkor Jugo­szlávia hátrányára mutatkozó deficittel zárultak. Ilyen körülmények között érthető Jugoszlávia habozása s a német-osztrák vámunió terve iránt mutatott szimpátiája, annyival is inkább, mert már tavaly szeptemberben Genfben, s azóta is több ízben lépések történtek német részről, ame­lyek célja Jugoszláviának a tervezett vámunióhoz való csatlakozása volt. A legutóbbi hetekben mutatkozó francia nyug­talanságok — amelyeket állítólag Marinkovics jugoszláv, külügyminiszter habozó magatartása csak növelt — indokoltak voltak tehát, ezért a kormány Párizsba hívta jelentéstételre Dard bel­grádi francia követet, akivel Brignd többízben és hosszasan tanácskozott. A tanácskozások után Dard visszautazott Bel­grádba s állítólag a francia álláspontnak meg tudta nyerni Marinkovics jugoszláv külügy­minisztert. A francia követ, forrásunk szerint, el­ismerte azt a tényt, hogy Jugoszlávia számára élet-halál kérdés a németországi exportlehetőség,­ de viszont azzal érvelt, hogy a francia kormány szerint úgysem valósulhat meg a tervezett vám­unió, nincs ok tehát jugoszláv nyugtalanságokra, minden rendeződni fog egy olyan formula alap­ján, amelynek keretében Jugoszlávia is megtalálja számítását, ami ez esetben nem más, mint a Né­metország felé vivő zavartalan exportlehetőségek biztosítása... Jugoszlávia tehát várakozó álláspontra helyez­kedik egyelőre, legalább is a genfi tárgyalásokig s­ az új briandi terv nyilvánosságra kerüléséig, amely azonban egyelőre nagyon nehezen tudja végleges formáját megtalálni... (g. a.) N­­ITEL-LANSERSEE, LAN S-­ C LS (Innsbruck mellett) 870. ra. 1. sz. f­­öldkelő családi szálloda, 120 ágy, közvetlen a tó partján, tökéletesen csendes és pormentes fekvés, strand­fürdő, tenisz, tacolás. Penziók­ elaidfityben P 7.20-tól, főidényben P 9.60-tól feljebb. Kiváló bécsi konyha. Telefon: Innsbruck 21—25. Elköltözés miatt fölöslegessé vált antik bútorok, csilldgók, Hapdmuth­kályhat kandallók eladók Megtekinthetők hétköznaponként 11-­6l l-ig és 3-5-ig­­. kerület, Mányoki út 5. l. emelet Jó ember írta: Szomory Dezső Megpillantván Horeb tanár urat a Váci-utcában, rögtön hozzácsatlakoztam. — Kérem tanár úr, — mondottam, — nem tudom miképpen méltóztatik vélekedni ebben a kérdésben, de a magam részéről be kell vallanom, hogy a spanyolországi ese­mények módfelett elkeserítenek. _ Mindenek­előtt a rend embere vagyok. Nem is szól­ván arról, hogy a spanyolok elűzték koro­nás királyukat, főképpen az nyugtalanít, hogy nem lehet tudni, hova fejlődik ez a dolog. Hát nem igaz —- tettem hozzá a kérdésnek azzal a rugalmasságával, amellyel a magam igazát kívántam lerögzíteni. — Azt sohasem lehet tudni, hova fejlőd­nek a dolgok, — felelte K­orek tanár. — Azt még azok sem tudják akik fejlesztik a dolgo­kat. Mert ha tudnák, igen sok esetben egészen máskép fejlesztenék azokat. Egyáltalán na­gyon kevés az amit tudni lehet. Főképen ab­ból lehet a legkevesebbet tudni, amit legin­kább szeretne megtudni az ember. Nem va­gyunk tisztában legintimusabb természetű dolgainkkal sem. Gondolja meg, hogy Renan szerint, az idők végtelensége talán csak egy perc, két csoda között. — Ez mind lehet, — feleltem tisztelettel. — De ami tény, az tény. Például tény az is, hogy ez a XIII. Alfonz egy nagyon jó és tisz­tességes ember, aki jobb sorsot érdemelt. — Semmi annyira meg nem hamisítja a történelmet, mint mikor az ember valami töké­letes és abszolút típust állítana fel benne,­­­felelte a tanár úr. Jó Fülöp is igen jó ember volt, a XV. században. Jósága, a szó közönsé­gesebb értelmében, főleg nőkkel szemben m­u­tattkozott, s e ponton a leggyöngédebb és leg­gavallérosabb egyéniségnek tekinthető aki valaha ült egy trónon. Nagyon könnyen sírt is például. Azokat a szerencsétlen harcosokat akik elestek a csatában, a szíve mélyéből meg­siratta, de az angolokkal való összetársulása több ember életébe került, mint ahány szeren­csétlen harcos elesett a csatában. Az apja ha­lálakor, nagy fájdalmában, patakonként on­totta könnyeit s hogy ezt a halált megbosz­szulja, patakonként ontotta a vért. Azonfelül tizenhat fattya volt körülbelül huszonhét höl­gyétől. — Huszonhét hölgy! ez sole! — mondtam. —­ Ebből három, törvényes feleség volt, huszonnégy pedig szerető. Egy egész levéltár okmány maradt Jó Fülöp után, kitűnő király! száz és száz levél és írás maradt utána, ami mind a fattyak eltartására s az anyák s daj­kák tartás- és tiszteletdíjára vonatkozik. Mert amilyen jó ember volt, amilyen gyöngéd és érzelmes szívű, mind erre a sok gyermekre, anyára s dajkára, gondja volt, aminthogy soha nem hagyott el senkit életében akit va­laha szeretett egy percig. Képzelheti különben micsoda kiváló egyéniség lehetett, micsoda magasrendű egyéniség, ha az inasa sem volt ki­sebb ember mint az a flandriai Van Eyck, a festő, aki olyan gyönyörű szőke hajakkal áb­rázolja szentjeit. Ezt az inasát később meg­tette tanácsosának, mert az inasok tudvalevő­leg a legkitűnőbb tanácsadók. El is küldte ezt a Van Eyeket néhány más tanácsosával Por­tugáliába Izabella infá­nsnőért, aki aztán a harmadik felesége lett. Ez időtájt semmi más nem érdekelte ezen a világon, csak ez a fiatal Izabella. Boldogan hagyta­ el Párizst, ahol kü­lönben éhség pusztított s rohant Flandriába, fiatal márkája elébe. E perctől fogva egész Flandriában, de különösen Bruges városában( mi­hui—wu« Sronaw»» ahová a gyönyörű hercegnő megérkezett, olyan ünnepségek kezdődtek, hogy amikor hó­napok multán lezajlottak, a fél ország bele-­ pusztult az adókba s a költségekbe. Hetekig folyt a bor, éjjel-nappal, rajnai és burgundi bor a legjavából­ az esőcsatornákban! Fé­ren és ezren feküdtek hason az utcán, a házfalaid mentén és szítták magukba tátott szájjal a ki­tűnő nedűt, ahogy folyt az eresz alól, a csövek­ből s a csatornákból. — Rubens-i kép! — mondtam lelkesedve. — Valóban az! — felelte a tanár úr, kőre­mény kalapja alól, mely mélyen be volt­ nyomva a fejébe, a két füléig kétoldalt, szo­kása szerint. — Ez volt jó Fülöp, — folytatta. — Végül megalapította az esküvője napján* 1430 január 10-ik­én az aranygyapjas rendet, voltaképpen a felesége tiszteletére, ezzel a h­it*­vesi és megnyugtató jeligével: »Antra n'auroy«, amit magyarul úgy lehetne mon­dani: »Sohasem lesz nekem más«! Michelet azt állítja, hogy a fiatal királyné nem nagyon bízott ennek a jeligének az ígéretében. Az Egyház sem nagyon szerette, kissé pogány, zamatja miatt ezt a jásoni aranygyapjút s Gedeon­ ra keresztelte át. Számosak úgy hitték a XV. században, hogy ez a rendjel a flandriai textilesek győzelmét jelenti. Holott ez nem volt más ez az új r­endjel, mint annak a szőke szépségnek az ünneplése és diadala aki Iza­bella volt. Az arany gyapjú, a király gondola­tában, a felesége szőke haja volt. Ezért írta jeligéül: »Sohasem lesz nekem más«.­­— Hát ez mind igen tanulságos dolog, —« jegyeztem meg, — de azért mégis nyugtalan vagyok. — Örüljön, hogy nincs inkvizíció, mint a XV. században, — felelte Horeb tanár úr. — Mert akkor több oka lehetne a nyugtalan­ságra, — tette hozzá s kiemelvén tömör fejét a kalapja­­alól, barátsággal köszönt és ment,­­ Bernes a kisantantkonferencián javaslatot fog tenni a magyar-csehszlovák-román­jugoszláv-lengyel vámunió megteremtésére Bakarest, április 30. Az Adeverul foglalkozik a Bukarestben meg­tartandó kisantantkonferenciával és nagy fon­tosságot tulajdonít neki, tekintettel az utóbbi idők nemzetközi eseményeire és fő lesz az osztrák­német vámunióra, amellyel, a lap szerint, a kon­ferencia valószínűleg foglalkozik. A május 18-iki népszövetségi ü­lésen a kisa­n­tan­t állam­oknak ko­sos platformon kell megjelenniük és ezt a kon­ferenciának kell előkészítenie. A konferencia kü­lönben is érdekesnek mutatkozik, tekintettel arra, hog­yi Benes határozott ellensége az osztrák-német vámuniónak, amint azt pár hét előtt ki is fej­tette. Viszont az osztrák-német vámunió a Duna­medencében levő a agrárállamok termékei számára nagyobb piacot biztosít és ezek az államok kény­szerítve vannak arra, hogy termékeiket ezen a pia­con helyezzék el. Az osztrák-német gazdasági egyesülés hajlandónak mutatkozott megmenteni az agrárállamokat a krízistől azáltal, hogy a mezőgazdasági termékekre a preferenciáiig vám­tarifát alkalmazta. Ha ez csakugyan bekövetke­zik, Csehország helyzete nagyon kényessé válik, mert mint ipari államnak nincs ebben a pont­ban érdekközössége Romániával és Jugoszláviá­val. Érthető érdeklődéssel tekintenek tehát az illetékes körök a konferencia kimenetele elé és hogy Csehország milyen álláspontot foglal el a kisantantállamokat érdeklő gazdasági kérdések­ben. S­ománia és Jugoszlávia, amelyeknek érdekei teljesen azonosak, hajlandók a végső határig el­menni és engedményeket tenni, de viszont ezek az engedmények nem befolyásolhatják az állam mezőgazdasági érdekeit. Igen jó forrásból nyert értesülés szerint a konferencián Benes cseh kű­­­ügyminiszter javaslatot fog tenni a kisantant államai, továbbá Magyarország és Lengyelország között felállítandó vámunióról. A kisantantkon­ferencia vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a bukaresti külügyminisztériumban. Jogerős bírói ítélet nélkül nem lehet erkölcsi és anyagi kártérítést követelni (Saját tudósítónktól.) Bodó Béla, a Pesti Napló munkatársa, a Pesti Napló 1926 márciusi számá­ban a frankper idején cikket írt dr. vitéz Varga Béláról, aki abban az időben a frankügy­ből kifo­lyólag letartóztatásban volt. Varga Béla kiszaba­dulása után sajtópert indított frodó Béla hírlap­író ellen, azonban a sajtópört érdemben nem tár­gyalták le, mert frodó Béla nyilatkozata utáni a sajtópört Varga Béla visszavonta azzal, hogy a nyilatkozattal teljes elégtételt kapott. Később azonban ennek ellenére a polgári bíróságnál va­gyoni és erkölcsi kártérítés címén 12.000 pengőre per­elte be a Pesti Naplót.­­ A budapesti királyi törvényszék fürtó pengő anyagi kártérítést ítélt meg Varga Bélának, erkölcsi kártérítés iránti igényével azonban a bíróság elutasította azzal az indokolással, hogy akit a frankügyben — hacsak pénzütüntetésre is — elítéltek, nem kérhet erköl­csi kártérítést. Fellebbezés folytán az ítélőtábla dr. Gaál László­ tan­ácsa a bizonyítás kiegészítése után meg­változtatta az elnőbíróság marasztaló ítéletét és vitéz dr. Varga Bélát keresetével teljesen elutasí­totta azzal az indokolással, hogy egyrészt a­ bizo­nyítási eljárás eredménye szerint különböző állá­sainak elvesztése és a Pesti­ Naplóban megjelent cikk között nincs okozati összefüggés, sőt az álla­pítható meg, hogy állásait a frankperrel kapcso­latban róla megjelent cikkek miatt kellett elhagy­nia, másrészt megállapította az ítélőtábla, hogy a Pesti Napló cikkében egy nyilvános tárgyalás r­m—mii mii ni im i limn i­i mi i­m­iiniwiii iimhiijmmmilii anyagát híven közölte. Nem ítélhet meg Varga Bélának anyagi kártérítést még akkor sem, ha­ a cikk tartalma kellemetlen, m­ert hiszen az újság­író az adott esetben híven közölte a nyilvános tár­gyalás anyagát, tehát bűncselekményt nem köve­tett el. Erkölcsi kárt — eltérően a törvényszék állás­pontjától — azért nem ítélt meg az Ítélőtábla, mert megállapította, hogy a cikk megjelenése óta dr. Varga Bélát felvették az ügyvédi kamara tag­jai sorába, sőt vitézzé is avatták, minélfogva ni­ncs adat arra, hogy az ő társadalmi megbecsü­lését lerontotta vagy csökkentette volna, a szó­banforgó cikk. A Kúria Bács Lajos­ tanácsa csütörtökön tár­gyalta ezt a pert felperes felülvizsgálati kérelme folytán. Dr.­­Antal­f­fy Mihály kúriai bíró ismer­tette az ügyet, majd a felperes és dr. Salusinszki­ Gyula, a Pesti Napló jogi képviselőjének felszóla­lása után meghozta ítéletét, mellyel a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Indokolásá­ban a Kúria kimondotta, hogy a Pesti Napló, mint kiadó és az Athenaeum, mint nyomda ellen a kereset feltétlenül alaptalan, mert a­lapí­ióay és nyomdai­ állatai felelőssége csak akkor áll­jo­n, ha jogerős büntetőbírói ítélet állapítja atra, hogy,­ a szóbanforgó sajtóközlemény által- bűncselek­ményt követett e­l a szerző. D­e nem lehet szó arról sem, hoggy az újságírót marasztalja a bíró­ság, mert a Kúria e tekintetben teljesen magáévit tette az Ítélőtábla álláspontját.

Next