Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

Gratulálok írta: Friedrich István Megint győztek egységespárti uraim. Be­bizonyult, hogy a hatóságok teljes gőzzel önö­ket támogatják. Az apparátus kitűnően mű­ködött. A zárórák kitűzése nagyszerűen si­került. Nagyon jó volt, amikor itt is, ott is kitil­tották az ellenzék bizalmi embereit. No de a nemhivatalos jelölteket sem hagyták ficán­kolni. Bölcs előrelátásról tesz az is tanúságot,­ hogy egyes nem kívánatos jelölt urak ideje­korán »őrizetbe vétettek«. Az újságíróknak sem ártott, hogy nem dughatták mindenhova az orrukat. Hej, mokány kis választás volt ez! Olyan igazi karakternemesítő, amilyennek egy nyil­vános választójogú, alkotmányos küzdelem­nek csak lennie kell. Lélekemelő volt. A ki­sebbségben maradottak lelkivilágára nagyon kedvező hatással volt. Az egész kampánynak azonban mégis csak az a 60 egyhangú válasz­tás a koronája. Ezeknél imponáló volt a rend­szer óriási fölénye. Akkora volt ez a fölény, hogy már a jelölés aktusánál lehengerelt min­den ellenzéki konspirációt. Gratulálok! Hálát kell adnunk a főispán és szolgabíró uraknak, hogy az elhivatotta­kat, a gondviselés adta nélkülözhetetleneket így teljes létszámmal visszaterelték a tör­vényhozás csarnokába. Alig hulltak el néhá­nyan a providenciálisok közül. Majdnem va­lamennyien együtt vannak megint az egység­ben. Hogy egyes helyeken a hatóságok nem voltak résen és néhány nem kívánatos hon­atya mégis át tudta törni a konszolidáció drótsövényeit, az meg se kottyan. Az legfel­jebb egy kis szépséghibája a nagy diadalnak, de nem számít. Gratulálok! A hatóságok igazán objektí­vek voltak. Nem tettek kivételt sem a gróf­fal, sem a pappal, sem a gazdával, sem a mun­kással. Egyformán jégretették valameny­nyiüket, ha nem jelentek meg a harctéren a hivatalos jelölt uniformisában. Fajra, feleke­zetre, származásra, foglalkozásra való tekin­tet nélkül egyformán móresre tanították őket, ha szembe mertek helyezkedni a párt­monopólium akaratával. Lélekemelő küzdelem volt. Kontárnak deklaráltak a hatóságok mindenkit, akinek nem volt az Elnöki Tanácstól igazolványa. Politikai csavargó volt az, akinek az útleve­lét a pártmonopólium le nem stemplizte. Nagy volt, uraim, a rend, a «»rend és a fe­gyelem Kitűnő fogásnak bizonyult a választások rajtaütésszerű elrendelése is. Így legalább nem volt ideje az ellenzéknek a szervezke­désre. Amúgy is veszélyes és aggályos szimp­tóma, hogy egyes kerületekben ezrével akad­tak olyanok, akik nem a kormány jelöltjére szavaztak. Ha ennek a jelenségnek további terjedését tétlenül tűrné a konszolidáció, hova jutnánk? Még kizökkennénk a stabili­tásból. Gratulálok, hogy az urak ilyen , szeren­csésen megúszták ezt az egész­ mandátumpro­longámot. Mert hiába, az ördög sohasem al­szik. Például az a Dombóvár egy egészen kel­lemetlen mementó. Lemegy a frontra a keres­kedelmi államtitkár a legkülönbözőbb ható­sági különítményekkel és a fél belügyminisz­térium karhatalmi alakulatokkal és azok a fránya szavazópolgárok mégis másfelé ka­landoznak el Egyáltalában jobban kellene vigyázni, hogy a hatóságok sehol se lazsáljanak. Mert olyasminek már presztízs szempontjából sem szabadna megtörténnie, hogy az egységes párt alelnöke és a budapesti listát vezető ál­lamtitkár egyszerűen megbukik. Az ilyen hatósági mulasztások azután teret engednek a legkülönbözőbb kombiná­cióknak. És vérszemet kap tőlük az ellen­zék is. Gratulálok, hogy ezzel a diadallal ismét helyreállott a nemzet lelki egyensúlya. Mert nagy volt ám az aggodalom, hogy a közszere­tetnek örvendő kormánynak esetleg nem si­kerül ez az egységespárti társasjáték. Most azután már nyugodtan alhat megint a dol­gozó társadalom. A szerencse forgandósága nem tudta kikezdeni a stabilitás fundamen­tumait. A hatóságok most eloszlatták az ellenzék illúzióit. A szavazópolgár, ennek az egész já­téknak a Fekete Pétere is beláthatja most már, hogy ez a rendszer itt marad ad calen­das graecas. Ez ellen nincsen appelláta és punktum. De póruljártak azok a kisgazdák is, akik állandóan Mayer János körül mocorogtak. Megbűnhődtek. Alig jut be közülük egyné­hány. Felcserélték őket megbízhatóbb mame­lukokkal. A csizma majdnem teljesen kiszorul a parlamentből. Pedig az első és második nemzetgyűlésen még sok volt belőle. Hiába, tempóra mutantuk. Igaza van annak az egységespárti fő­korifeusnak, amikor azt mondja, hogy »ezek­ről a felfújt választási atrocitásokról egy hét múlva már senki se beszél«. Tényleg így lesz. Mert ezek az atrocitások tu­lajdonképpen már nem is különös események vagy jelensé­gek, hanem teljesen megszokott konszolidá­ciós függvények, amelyeken az országban nem csodálkozik senki sem. Úgy hozzátartoz­nak azok a konszolidációhoz, mint például az a kartelvezér, aki mint egységespárti kép­viselő a Házban a kartelek túlkapásai ellen szónokol. Gratulálok, hogy nem változik semmi sem és minden marad a régiben. Hogy zavar-­ talanul folytathatjuk az utat az egységespárti diadalszekéren a feltámadás felé. Hogy az újjáépítés nagyszerű munkája ott folytat­ható, ahol néhány hét előtt abbahagytuk. Ez nagy szerencse. De azért is gratulálok, hogy nem kell a mostanáig olyan kitűnően bevált gazdaság­politikán változtatni. Hogy minden úgy fog tovább menni, mint a karikacsapás. Túl va­gyunk a választásokon és így már nincsen semmi sem, ami akadályozná, hogy a magas kormány kipakoljon gazdasági terveivel. A verebek a háztetőkön máris nagyon érdekes tervekről csiripelnek. Csak ki velük. Nagy öröm támad majd nyomukban. Gratulálok ahoz a nagyszerű gondolathoz is, hogy a vízipuskát is be méltóztatták állí­tani a hatósági eszközök közé. Ez nagyon ha­tályosnak bizonyulhat még adandó alkalom­mal. Mindenesetre sokkal békésebb instru­mentum, mint a csendőrség fegyvere. A tűz­oltóságnak tehát, mint ilyennek a bekapcso­lását örömmel üdvözlöm. Egy Niagara-fecs­kendő döntő pillanatokban sokat nyomhat a latban. Nem is hiszik el, uraim, hogy nekem mi­lyen furcsák az önök választási győzelmei. Nekem, aki tizenkét évvel ezelőtt életbe lép­tettem hazánkban a titkos választójogot azért, hogy ezentúl a dolgozó társadalom aka­rata legyen az országban az irányadó té­nyező. Bizony, nem gondoltam, akkor nagy-k­atádi Szabó István és Bethlen István minisz­tertársaim társaságában arra, hogy tizenkét év múlva ilyen választásokhoz én fogok önök­nek egy cikk keretében gratulálni. No de ez is bekövetkezett. És ki tudja, mi minden fog még bekövetkezni ezen a konszolidációs úton,­ amelyen önök most a feltámadás felé vezet-­ nek? Én gratulálok önöknek, habár a jövőt il­letőleg rossz sejtelmeim vannak. Ezek a vá­­­lasztási sikerek nem szolgálják a nemzet­ egyetemes érdekeit, uraim, hanem csak a pártmonopóliumot. Azért gratulálok önök­nek, a pártmonopólium boldog élvezőinek és­ kondoleálok szegény hazámnak ennek a leg­újabb­ diadalnak az alkalmával. Ára 16 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 146. szám Szerda, július 1 SZERKESZTŐSÉG­­ Rákóczi út 54. szám. KIADÓH­IVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra . . 4.— pengi Negyedévre 10.60 pengő Félévre . 31.60 pengő Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér EÜSS Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Bécsben aláírták az új magyar– osztrák kereskedelmi szerződést, amely július 15-én lép életbe Bud János kereskedelmi miniszter nyilatkozata a nagyfontosságú szerződésről Magyar Távirati Iroda jelenti: Az új ma­gyar-osztrák kereskedelmi szerződést a két kor­mány képviselői kedd délután Bécsben aláírták. A szerződés mindenekelőtt az Ausztria részéről 1931 július 1-ére a maga egészében felmondott szer­ződés több fontos részét újból hatályba lépteti, nevezetesen az 1922. február 8-iki alapszerződés ál­talános részét, továbbá a vámkartelre vonatkozó megállapodást, valamint az állategészségügyi egyezményt. E megállapodásokhoz csatlakozik e vámokra vonatkozó megegyezéseket tartalmazó pótegyezmény és zárójegyzőkönyv. A tarifális megállapodások azon az alapeleven jöttek létre, hogy az osztrák mezőgazdasági ter­melésnek megfelelő védelem nyújtassék anélkül, hogy a magyar kiviteli érdekek veszélyeztessenek. A tarifális szerződést a kivitelre vonatkozó álta­lános megállapodás követi, amely közös állandó tarifatanács felállítását veszi tervbe. En­nek a ta­nácsnak feladata lesz azo­k­nak az intézkedések­nek útját egyengetni, amelyeknek célja az áruk szállítását az egyik állam területéről a másik ál­lam területére vagy azon keresztül megkönnyí­teni. Ez a megállapodás egyidejűleg alapul szolgál külön­ megállapodások kötésére a két ország erre­hivatott testületei között abból a célból, hogy mindkét ország exportőrjei különösen kedvező feltételek mellett kapjanak hitelt. Ennek alapján megállapodtak egyrészről az österreichises Kre­ditinstitut für Öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, továbbá az Osztrák Szövetkezetek Giro-Központja, másrészről a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet, valamint a Maagyar Külkereske­delmi Intézet Rt. A megállapodás értelmében a cél érdekében közös szervezetet állítanak fel, Oszt­rák-Magyar Kölcsönös Áruforgalmi Iroda cím alatt. Ez a magyar és osztrák részről két-két tag­ból álló választmány igazgatása alatt álló szerv közvetíti a két állam exportőrjei között az állami

Next