Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)

1931-07-26 / 168. szám

60 Vasárnap PESTI­ NAPLÓ 1931 .júlIuS 2. Jh­anyosvölgye írta: Bethlen Mária grófné Egy rég feltárt vasbányaterület üzembehelye­zteéről volt szó a nyáron. Miként mindenütt, úgy lez sem történhetett az meg szakértői bejárás nél­kül. Én is felmentem a havasba a kom­isszióvntil, mert még nem ismertem a területet és ki tudja, Jieui tűnt-e az el hegyekkel, tárókkal, minden hozzátartozókával együtt. Mindig jó, ha óvatos az ember és körültekintő. Korán reggel indultunk. olyan sűrű ködben, hogy lépésben is alig lehetett haladni. Mint nagy­mosás után a lepedők, úgy csüngtek körülöttünk e ködfoszlányok és beborították az Aranyosvöl­gyét úgy, hogy semmit sem láttunk. Pedig kár volt, mert útitársam egyike még nem járt ezen a vidéken és­ szerettem volna megmutatni neki Szülővármegyém minden szépségét. Nem látszott Mészkő, amelynek népe valamikor a tatárok elől futva, elhagyta a víz partján elterülő lakhelyét és új falut épített magának az Aranyostól jobbra. Magas szikla meredek oldalára tapasztotta kis házait, mint fecskefészkeket, hogy az ellenség ne tudjon hozzáférni. Nem is keresi őket senki. De ők is nehezen szállnak le a völgybe. Pedig le kell szállniok. Még a vízért is a folyóra járnak, mert nincs a hegyoldalban vizük. Csak sejtettük balra a sínfalvi katolikus templomot, amely béke­világban híres volt kisasszony napi búcsújáról. Ott áll hirtelen az út mentén kiemelkedő domb tetején, melyet harminc évvel ezelőtt fenyővel ül­tetett be a hatosig. Olyan kedvesek voltak akkor az apró kis fenyők, mint a puha kis mohák egy já­tékdobozban. Úgy látszik, nem szerették a helyet vagy a nagy meleget, mely nyáron a szűk völgybe beszo­rul, mert harminc év alatt nem nőttek annyit, amennyi becsületes kötelességük lett volna. Nem láthattuk Várfalvát sem, honnan régi franciás modorú kertből csinos-­kastély tekint le a völgyre. Tetejéről tiszta időben Tordáig lehet látni. Itt la­kott negyvennyolcban Miske báró, aki leányával gyalog menekült a tordai Hasadékba, mikor meg­indult a havas népe. Nem volt akkor olyan ké­nyelmes a Hasadékban a járás, mint ma, úgy­hogy a szépséges Miske Angela ugyancsak örül­hetett, mikor elcsendesült a vihar és elhagyhatta barlanglakását. Borév felé, ahogy szűkül a völgy, lassanként oszladozott a köd és látni engedte a víz mellett balra a meredek sziklafalat. Közvetlen a folyó par­tján vezet a keskeny út, mely oly ta­karékosan van méretezve, hogy legtöbb helyen meg kell állni a­ szemben jövő szekér előtt, mert kitérni igen nehéz volna. Az út mellett a keskeny­vágányú kis vasút pályája nagyrészt a sziklából van robbantva. Egyes szakadékokból a nyári zi­vatarok annyi kőtörmelékkel borítják el a síne­ket, hogy napokon át megakad a forgalom. Most is több helyen targoncával takarítják el a követ. Nem sietnek, mert a hegyi nép nem tudja, mire­való a sietés és a kis játékvasút is ráér. Az ő dolga sem sürgős. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt időnk egy kis kitérőre. Szívesen mentem volna fel a Jáva­vizén, hol az Andrássy-havasokat ma is Andrássy­havasoknak hívják. Nemcsak a nevük maradt a régi. Régi itt a sötétszürkésbe játszó fenyők zú­gása a szélben. Régi a vad hegyi ipatok rohanása. Régi a szelíd égbolt, mely ráborul a természet e minden gyönyörűségére. Csak az élet, az nem a régi. •­ Borévtől nyugatra egyenesen halad az út. Mire elértük Aranyosbányát, nyoma sem volt már a ködnek. Ragyogó napsütésben indultunk azon­nal a­ kérdéses terület bejárására és mindent meg­találtunk, amit kerestünk. Mivelhogy kétségbe­vonhatatlanul nem hiányzott semmi, másnap ma­gukra hagytam a hivatalos urakat és míg ők a járatlan hegyoldalakon kínlódtak mérőszemám­jaikkal, én korán reggel elindultam az erdőbe, egyedül. Csodálatos tiszta, könnyű volt a levegő. Nem fárasztott a járás. Olyan csend volt, mintha nem is e világon lettem volna. Alig hallatszott egy-egy tehén kolompja. Madárcsicsergésnek híre sem volt. Néha-néha egy tisztásra vetődtem, hol a szénaboglya karóra volt fűzve, nehogy levigye a hegyről a hirtelen szakadó eső és gondosan kö­rül volt kerítve tüskés ágakkal, hogy az őzek el ne lakmározzák. Nagy becsben tartják itt a takar­mányt. Embert alig láttam. Az a néhány, aki utamba vetődött, olyan közömbösen nézett szelíd szemével, mintha mit sem tudna a világ változá­sáról. Nem is érdekli a történelem a havas népet. Az ő problémája nem az, hogy melyik szolgabíró, melyik csendőr dirigál, h­anem­ az, hogy állnak a fűrészek, nem dolgoznak a bányák és mégis hajt­ják be az adót, nem kutatva, h­ogy van-e, aki fizesse. Nem akartam a nemzetgazdászok és pénzkapa­citások területére kalandozni. Csak azon gondol­koztam e nyárvégi hajnal teljesen mozdulatlan, mondhatnám, túlvilági csendjében, hogy volta­képpen miért is van nálunk olyan pangás és olyan kimondhatatlan szegénység és munkátlanság, amit szaknyelven depressziónak neveznek. Természetes jelenség ez a pangás minden olyan országban, mely a világháborúnak neve­zett kataklizmából vesztesként került ki. Nem le­het gazdasági fellendülést várni Németországtól, mert ott senki, nem dolgozik saját magának. Az egyén, az állam mind-mind a győztes követel­ményei kielégítéséért robotol. A győztes Amerika nem tudja, mit kezdjen gazdagságával, melyre senki nem reflektál. A büszke Anglia kinek exportáljon? Ki tudja ma az ő drága áruját be­szerezni? Mit várjunk Magyarországtól, mely ha győz is, semmit sem nyert volna a háború által, mert nem az ő érdekei forogtak kockán. Így pe­dig mindent elveszített, mert hűséges, megbíz­ható és kitartó volt olyan ügyben is, melyből hasznot nem várt. Megcsonkítva, megbénítva megnyomorítva, mindenéből kifosztva, nem ma­radt meg neki csak a végtelen síkság és rajta a délibáb, mit hiába kerget. Ezt tudják az idege­nek. De én máskép tudom. Megmaradt az erkölcsi igazság és a tiszta pajzs, ez a mindennél drá­gább, fénylő kincs és ennek épségben tartása minden áldozatot megérdemel. Nincs az a szen­vedés, amely igen sok volna érette. De miért nyomorkodik Erdély? önállóan is bőségében volt mindennek. De mostani alakula­tában oly gazdag, hogy sem behozatal, sem kivi­tel szempontjából nem­ szorul szomszédaira. Nem hiába kezdődik az erdélyi szász himnusz így: »Siebenbürgen, Land des Legens«, Isten valóban minden áldását összehalmozta Európának erre a területére. Nemes fája nincs sok, de a fenyő és bükk még ezt a gazdálkodást is túlélte. Szén annyi, hogy nem tudják, mit kezdjenek vele. Le­építik a bányamunkásokat, akik városról-városra bolyongva keresik a munkát. A szén pedig ha­lomra ömlesztve, magában kigyúl és ég és pusz­tul. Hozsánnát zengtünk a földgáznak és kor­szakalkotó felvirágzást vártunk tőle. Amerikai tempóban keletkeztek nyomában az iparvállala­tok és most drágább a gáz (mely pedig bőven ömlik a mélységből, ingyen), mint a szén, amel­­lett pedig bizonytalan, mert ez is a politika játékszere lett. Hol az egyik, hol a másik párt magához ragadja és egészen ugyan el nem tün­teti, de oly körülményessé teszi használatát, hogy ép tőlünk költözött el egy nagy üzem az Ókirály­ságba, hol új telepet épített és a mesterséges hajtóerő dacára, olcsóbban produkálhat. Ha mind e kincsek nem lennének, akkor sem kellene hajtó­erőért a szomszédba menni, mert van vizeinknek annyi esése, hogy ez a fehér szén elgyőzni az egész ország minden üzemét. Mit mondjak a petróleumról, melyért a világ minden nagyvállalata verseng és mit a földben heverő minden gazdagságunkról? Hisz az egy ólmot és higanyt kivéve, mindenünk van. És bo­runk, gabonánk, állatunk, mindenünk, úgyhogy senkitől semmit sem kell vennünk, magunk ré­szére is mindent termelhetünk, előállíthatunk, a világpiac kilengéseitől függetlenül olyan bőség­ben élhetnénk, mint senki más. Pénzünkből olyan rendet és kultúrát tarthatnánk fenn országunk­ban, hogy párját ritkítaná és csodájára járná­ci­k az. § 1 utó tulajdonosok» autókirándulók és sölöpöknek elkerülhetetlenül szükségesek ! Magyarország autótérképe a 2.60, 2.80, 3.— Magyarország részletes autótérképe 6 szel­vényben ! P 3.ao Nagy Gusztáv: Közutak kilométermutatója és térképe «... P S.­Dr. Szelnár A.: Magyarország Túrakönyve...... P 5.— Budapest környéke autótérképe P 2.80 Exaften ftlvM raRt&funhon állandóan volrtnak Fi*evtaa-fála és eg­yéb szilíf&Idli M­Cirön nrrfííírfcipcfi. — Keppinifi ÍJi SSnt közvyvhai'eshanésúCtan, Erxsébet stíliúí 73. 2 Mindennek pedig híre-pora sincs. Hogy miért, azt asszonyi logikátlanságom nem tudja meg­érteni. E megfejtést rábízom a nemzetgazdá­szokra, akik az ok és okozat közti szerves össze­függést sokkal jobban tudják, mint én. Én csald annyit tudok, hogy nehéz, szomorú szívvel tér­­tem vissza az erdőből. A pénztári beteg is kezeltetheti magát magánorvossal Az orvos személyének megválasztása bizalmi kérdés, mely a gyógyulásra is befolyással van (Saját tudósítónktól.) A budapesti ítélőtábla egyf­eléja kerülő baleseti per kapcsán rendkívül fontos elvi kijelentéseket tett, amelyek az orvosi kar egyetemit kétségtelenül messzemenően érdekelni fogják. Arról volt ebben a perben szó, hogy a munkát b­iztosító pénztárak tagja jogosutva van-e gyógykezeltetése céljából az inté­zeten kívül álló orvos rendszeres beavatkozását igénybe venni? Az ügy előzménye évekkel ezelőtt a Vilmos császár úton játszódott le, amikor Kozma Lajos bérautó fuvarozó­­kocsija hirtelen felszaladt a járdára és a véletlenül arra­, haladó Mednyánszky János üzleti kisordót elütötte. Jó szegény em­ber baltérdén zúzódást, bal arcfelén pedig h­orzsolást szenvedett, ezenfelül bokája is összezúzódott. Az áldozat testi sérülései 4 hét alatt meggyógyultak, azonban ő nem is annyira fájdalmai miatt panaszkodott, mint inkább azért, mert­ az esetből kifolyólag félénk, ijedős természetű, ideges, és lehangolt lett. Szerencsére, ez az állapot csal­ átmenetinek bizonyult és a sebek be­gyógyulására f­el is tűnt. A kih­ordót magánorvos kezelte s keresetében, ame­­lyet felgyógyulása után az autófuvarozó ellen benyújt­­ott, ezeknek a gyógykezelési költségeknek a megtéríté­sét követelte. A fuvarozó elismerte kártérítési kötelezettségét, arra hivatkozott, hogy ez őt csak bizonyos határig kö­telezi. Az áldozat is tartozik a megfelelő gondossággal eljárni, minden lehetőt köteles elkövetni, hogy a káro­­sodás nagyságát lecsökkentse. Ennek a kötelezettségének a kihordó nem felelt meg. Köztudomású az, hogy va­gyontalan emberek a közkórházakban hasonló esetekben­ ingyenes ápolásban részesülnek, de ettől is eltekintve, az alkalmazásban álló kihordónak joga volt arra, hogy, az OTI orvosainak kezelését vegye igénybe, hiszen o­tt hosszú időn keresztül járulékot űzetett és kétségtelenül igényjogosult volt. Sérülése nem volt olyan természetű, hogy magánorvos beavatkozását kellett volna igénybe-­ vennie, az így előálló költségtöbbletet pedig, mint fölös­­­legeset, a baleset okozójára át nem háríthatja. A budapesti ítélőtábla ezt az álláspontot nem tette­ magáévá és a magánorvos honoráriumát az áldozatnak megítélte. A döntés indokolása szerint az orvos kivá­lasztása elsősorban a bizalom kérdése, nem lehet tehát a sérülttől azt a jogot megtagadni, hogy a kezelőorvost maga válogassa meg. Ettől a jogtól a beteg akkor sem esik el, ha valamely munkásbiztosítási­ intézmény tagja, vagy pedig szegényjogon ingyenes kórházi ápolást ve­hetne igénybe. A gyógyulás fontos tényezője a kezelői orvosba vetett hit és bizalom s ettől a gyógytartam­ nagysága is sokszor függ. Különösen áll ez olyan eset­­ben, amikor a betegnek nemcsak testi sérülései vannak, hanem a balesetet pszichikus jelenségek is kísérik. " magyar agrárrefom­áció írta: Seress László Szakítani a jelszavakkal! hirdeti Seress szakszerűségében is mindvégig lebilin­cselő könyvében, amely önmagában is üdítő és tanul­ságos példa arra, hogy az alaposság, okosság, hozzá­értés és tudás ma már hatás, sőt „olvasmányosság" szempontjából is mennyivel többet ér, mint a jelszavak egész virágkertészete együttvéve. Ez nem az a könyv, amelyet „nem lehet letenni", de az a könyv, amelyet mindig újra és újra elő kell majd venni A 275 oldalas könyv ára pengő Kapható: Az Est könyvkereskedésében Budapest, VII., Erzsébet körút 18—20. és minden könyvkereskedésben ­asonsági meg­jelent ! Több mint útivezető , útitárs! .... P 2.50 P 2.50 I. Olasz útitárs. Utazási tanácsadó és olasz tolmács... P 1.50 II. Velence. Modern útikönyv a lagúnák vársába P 1.50 III. Firenze. Modern útikönyv a virágok városába IV. Róma. Modern útikönyv az örök városba ITALIA Trieszttől Rómáig Teljes kiadás fűzve (320 oldalt egy kötetben P 5.— egész vászonkötésben P 6.— Kapható „AZ ESI" könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút IS—20

Next