Pesti Napló, 1931. október (82. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 októ­ber 1 azonban ekkor Bánóczi felé ütött. Bánóczit nem érte az ütés, csak később vette észre, botry mellén a nyakkendő félrecsúszott. Amikor Reisz látta, hogy Bánóczi veszedelemben van, odaugrott Csik László elé. A Wolff-párti fiatalok, élükön Nagy Ferenccel, a nagyverejű Reisz ellen fordultak. Nagy Ferenc Reisz nyakába ugrott, a többiek két oldalt lefog­tak, közben kormánypárti politikusok is odaértek, Dinich Vidtor is lefogta Reiszt, aki így mozdulni se tudott. Csík ebben a pillanatban odaugrott foozzá és öklével arcbavágta. Reisz orra, szája rög­tön megdagadt. Csik visszahúzódott, közben őt is lefogták. Reis­zen négyen-öten csüngtek, úgy hurcolta, őket magával Csik felé. Csiket azonban barátai eltávo­lították. Törik az üveg, röpül a szék Peyer Károly is előrenyomult és Csik Lászlóra, kiáltott: — Maga tetves piszok! Gyáva fráter! Kraké­ler! Majd elbánunk magával! A megriadt tisztviselők kirohantak a folyo­sóra, keresték a rendőröket, hamarosan meg is jelent egy rendőrtisztviselő tíz rendőrrel, de akkorra már nem volt rájuk szükség. Reisz lerázta magáról azokat, akik lefogták és ráütött arra "­az üveglapra, amely alatt az elő­adói asztalon a napirendet szokták tartani. A vastag üveglap szétmállott, az üvegszilánkok szerterepültek. Reisz kezéből dőlt a vér. Az emberek eddig nem is figyeltek az el­nöki emelvényre. Ekkor látták, hogy Ripka már felállt és riadtan álltak mellette a város vezető tisztviselői. Reisz véres kezét rázta és elég­tételért kiabált. Peyer Károly felkapott egy széket és az elnöki emelvény felé dobta. Mindenki megriadt. A bizottsági tagok a fel­dühödött embereket igyekeztek lecsillapítani, jött a gondnok, összesöpörtette az üvegszilánkokat, kivitette a széttört székdarabokat, sőt Huszár Ká­roly is odament és a leszakadt asztal darabjait vitte ki. A detektívek két embert előállítottak Ripka főpolgármester közben lejött az emel­­vényről és a szocialista bizottsági tagok közé ment. Nem tudott velük beszélni, mert minden oldalról feléje kiabáltak. A tömegen keresztül­fúrta magát egy detektív és hivatalos jelentést tett. Erre egy pillanatra csönd állt be, a detektív elmondotta, hogy két embert előállított, az egyik szociáldemokrata, a másik keresztellysző­ Cialleta volt. Az egyik Csik Lászlót, a másik Peyer Ká­rolyt szidta. Azt mondották, hogy revolver van a két előállítottnál, megmotozták őket, de egyiknél sem találtak semmit sem­. Mindkettő­­ellen megindult az eljárás. Közben Huszár Károly is odament a szocialis­tákhoz és megpróbálta őket kibékíteni. Huszár be­széde csak olaj volt a tűzre. Valamennyien Huszár ellen fordultak­, revolverkérdés még egy­szer szóbakerült. Vol­tak olyanok, akik azt állították, hogy Csíknél is van revolver. Ripka intézkedésére megállapítot­ták, hogy Csiknél nem volt fegyver. Wolff Károlyt sürgősen hivatják Wolff Károly nem akart megjelenni a közgyű­lésen, amikor azonban megtörtént az inzultus, ér­tesítették és a keresztény párt vezére gyorsan az új városházára sietett. Wolff Károlyt nagyon megrendítette a csúnya esemény, párthívei előtt kijelentette, hogy az eseményt nagyon elítéli. Wolff kijelentése eljutott az ellenzékhez is és ez kétségtelenül enyhítette a hangulatot, ámbár azt magyarázták, hogy Wolff pártja felelős a történ­tekért. Csilléry forszírozta a túltemperamentumos Csik bizottsági tagságát, akit azután a Csilléry elnöklete alatt álló Orvosszövetség küldött be a főváros törvényhatóságába. Csiket nem lehet párt­jától elválasztani. Csik szerepléséért a párt fele­lős. Ripka több mint két órán át tárgyalt a szembenálló felekkel Ripka főpolgármester azonnal hozzálátott az ellentétek elsimításához. Először a jobboldali pártvezérekkel tárgyalt, nemcsak a szűkebb ve­zérkar volt jelen, hanem ott ült Bezegh-Huszágh, Andréka Károly főkapitányhelyettes is. Wolffék érezték a felelősségüket a Csik-ügyben és ezért azt kívánták Ripkától, hogy az ügy fölött térjen napirendre, hiszen, amikor az inzultus megtör­tént, akkor már fel volt függesztve az ülés. Ripka megmondotta, hogy az események olyan gyorsan peregtek le, hogy maga sem tudja, melyik pilla­natban történt az ülés felfüggesztése. A főpolgármester átment a baloldali mpázóba és egy sarokban leült a szocialista mírtvezérek- kel tárgyalni. Peyer Károly, Bánóczi László, Reisz Mór tanácskoztak és Ripka mellett ült Sze­methy főügyész is. Amikor a szocialisták meghal­lották, hogy a jobboldal mit kíván, Peyer felug­rott és otthagyta a főpolgármestert. _ Velünk ne játszanak, ne futamodjanak meg gyáván a felelősség elől, igenis, nyílt ülésen tör­tént a botrány, mondjanak az öregasszonyoknak ilyen kifogásokat, nem nekünk! Büchler nem is volt hajlandó tárgyalni, szólt Bánóczinak, hogy ő is azonnal vonuljon vissza. Reisz Mór tovább tárgyalt, közben meggérkezett Liber és Borvendég alpolgármester. Valameny­nyien azt magyarázták, ho­gy a szocialisták m­ég­ az ülés tartam­a alatt mentek át a jobboldalra, de amikor a tettlegesség történt, akkor már fel volt függesztve az­ ülés. — Nem igaz! Hazugság! — kiáltottak a szo­cialista bizottsági tagok. Éber Antal döntötte el a vitát Az egyik szocialista megkérdezte Éber Antalt, hogyan történt a csúnya botrány. Éber a leghatá­rozottabban kijelentette, hogy nyílt ülésen történt a szocialista bizottsági tag inzultálása. Erre a szo­cialisták vitték Éber Antalt a főpolgármesterhez. Éber a következőkkel fordult a főpolgármesterhez: — Én úgy em­lékszem, hogy az ülés még nem volt felfüggesztve, amikor az inzultus történt. Itt csak pillanatokról van szó, lényegében nem is fon­tos, hogy valóban egy fél perccel előbb vagy utána történt-e az ülés felfüggesztése. Ha vita merül fel ilyen csúnya támadásnál, úgy az illető terhére a súlyosabb esetet kell venni, tehát azt, hogy nyílt ülésen történt az inzultálás. Ripka ezek után visszament a jobboldali párt­vezérekhez és újra megkezdődött a tanácskozás, később behívták a polgári ellenzéki pártvezéreket is. Rassay Károly Éber álláspontját fogadta el és szintén elégtételt, követelt. Ripka ezek után kijelen­tette, hogy nyílt ülésen fog elégtételt szolgáltatni és széksértési indítványtételre fogja felszólítani a főügyészt. Közben lejátszódott a szomorú ülésnek egyet­len vidám pillanata. Friedrich István az üléste­remben elunta a várakozást, felment az elnöki emelvényre, megnyomta az összes csengőket és a pipázóból, büféből betódultak a bizottsági tagok. Kezébe kapta az elnöki csengőt, teljes erejével rázni kezdte. — Mit tanácskoznak annyit? "Kezdjük meg az ülést és kész! A „SIESTA októberi árai. (Kitsvábhegyi klimatikus gyógyhely« 8700 • öles csodás fekvésű ős­parkkal.) Egyászy»» killenszobákban »—11 P. Napi ötasok­ elsőr­rendű­ szanatóriális ellátással és ápolással, fürdőkkel és az intézeti orvosok honoráriumával együtt 13.SO P. erkélyes déli szobáiban 18.— p, nagykomfortos loggiás déli szobáiban 19.—P. Fűtés 16-ikáig 4%, azután 8%. A közös szobákban 7—8,20 és 9—10 P. Mérsékelt havi pausálik! — Autóbuszmegálló a Réth György utcai feljárónál. — Telefon: Automata 501-60. Vádat emelek!.. • Késő este volt már, amikor Ripka Ferenc főpolgármester bevonult. A padok zsúfolva vol­tak, senki sem hagyta el a helyét. Ripka halkan kezdte: — Súlyos, sajnálatraméltó incidens történt. Az incidens kiinduló pontja Horváth Pál egyik közbeszólása volt, aki azt mondotta, Lázár beszéde közben, hogy gazság, amit mondott. Ezért őt rendreutasítottam. Innen indult el a tumultus és mivel minden pillanatok alatt játszódott le, talán nem is lehetett helyesen figyelemmel kísérni és ezért kérem Horváth bizottsági tag urat, magya­rázza meg, mire értette kijelentését. Horváth pár szóban kifejtette, hogy a zsír­drágítást, ítélte el, de hozzáfűzte, hogy ez már tíz év óta így történik, már pártállásánál fogva sem érthette senki félre kijelentését, hiszen ők mindig az árdrágítók ellen küzdöttek. A főpolgármester ezt a kijelentést megnyug­vással vette tudomásul és azután rátért a súlyos inzultusra. Ami történt, — mondotta — mélyen sérti a közgyűlés tekintélyét. Olyan nagy volt a tumultus, hogy nem lehet megállapítani, a­mi­kor történt a felfüggesztés. Akár nyílt ülésen, akár már a felfüggesztés alatt történt, a lényeg az, hogy súlyosan megsértették a közgyűlés ne­mes tradícióit, mert ez a terem az Önkormány­zat felszentelt csarnoka. — Csak volt! — kiáltották a szocialisták. Ripka tovább folytatta: — Súlyos sérelem esett a közgyűlés tekintélyén és ezért felszólí­tom Szemethy Károly tiszti főügyészt a szék­sértési indítvány megtételére. Szemethy szerint súlyos rendzavarás történt és ezért kérte, hogy a közgyűlés ezt mondja ki. A szavazás a legnagyobb formában történt, Wolffék eltávolították vitéz Csik Lászlót, a szélső jobboldaliak ellenben tovább kiáltoztak a szocia­listák felé. A szavazásnál egyedül Wolffék ma­radtak ülve, a kormánypárt és az ellenzék meg­szavazta a súlyos széksértést. Wolffék ezzel azo­nosították magukat Csik Lászlóval. Szemethy most már a büntetés kiszabására tett indítványt, mégpedig azt kérte, hogy két egymásután következő ülésről zárják ki az inzul­táló­t. Állandó fármában elsőnek Rassay Károly szólalt fel, aki konstatálta, hogy a közgyűlés több­sége a súlyos széksértést megállapította és most már csak a büntetés kiszabásáról van szó. Először 500 pengő büntetést javasolt, később azonban az indítványt visszavonta. Újra fellángol a vihar Peyer Károly kijelentette, hogy ilyen könnyen nem lehet elintézni az esetet, amikor a törvényt tárgyalták, hivatkoztak arra, hogy lehetnek olyan esetek, amikor valaki annyira megsérti a közgyű­lés tekintélyét, hogy meg kell fosztani mandátu­mától. Ilyen esettel állunk most szemben. Egy orvos, akinek az volna a hivatása, hogy a bete­geket gyógyítsa, nem tudott annyi önuralommal viselkedni, amennyit ez a hely méltósága megkö­vetel. Olyan rendnek a tagja, amely megköveteli, azt, hogyha támad, nyíltan támadjon és ne szök­jék meg gyáván a következmények elől. Wolffék újra zajongani kezdtek, Lázár hangja hallatszott ki a lármából: — Ezt nem tűrjük! Vonják meg tőle a szót! Itt nem lesz mégegyszer kommunizmus! Legyen vége a szocialista terrornak! — és más hasonló kiáltások hallatszottak. A főpolgármester folyton rázta a csengőt, de a lárma nem akart elülni. A szocialisták közben összetűztek egy leventeoktatóval, aki állítólag gyerekeket vert volna. Gonda magából kikelve kiáltotta feléje . Az én pénzemen ment utazni Párizsba! Kipka figyelmeztette Peyert, ho­­y amikor széksértésben ítélkezik a közgyűlés, senkinek sincs joga sértegetni. Peyer követelte, hogy az igazolóválasztmány foglalkozzék az üggyel, s döntse el, hogy méltó-e Csik arra, hogy az orvo­sokat képviselje a közgyűlésen. Peyer szavait így fejezte be: — Ki kell jelentenem mésteg­yszer, hogy vitéz Csik László gyáván megfutamodott. Mert ha Reisz kezébe kerü­lt volna, akkor a fehérnemű­tisztítónak lett volna vele dob­ra. Peyer ezért az inparlamentáris kifejezésért elnöki rendreu­tasításban részesült. A közgyűlés azután Szemethy főügyész indít­ványát elfogadta, de Csik László ügyét automati­kusan átteszik az igazolóválasztmányhoz is. Mindenki bocsánatot kér Ripka főpolgármester ezután hivatkozott arra, hogy olyan minősíthetetlen durva kijelentések történtek, amelyeket nem akar ismételni. Felszólí­tott mindenkit, hogy akik sértegettek, jelentkez­zenek, hogy rendreutasíthassa őket. A szociál­demokrata párt minden embere felállt és így az egész párt rendreutasításban részesült. Huszár Károly is szót kért, szintén megkövette a közgyű­lést, de kijelentette, hogy személyében ő senkit nem sértett, csupán indulatában letörte a padot. — Halljuk Csilléryt, — kiáltottak minden ol­­dalról. — Csilléry azonban nem jelentkezett. Lázár Ferenc befejezte még a beszédét, közben összetűzött a szocialistákkal és a főpolgármester­rel, de akkor már olyan fáradt volt mindenki, hogy nem is hallgatták rá, mit mond. Ripka záró­beszédében még kijelentette, hogy mindazok ellen, akik anyagi kárt okoztak a fővárosnak, megindul az eljárás és a kárt tartoznak megtéríteni. Való­sággal könyörgött a bizottsági tagoknak, hogy a jövőben, tartózkodjanak ilyen jelenetektől, mert most igazán komoly munkát vár tőlük Budapest és az ország közönsége. Fábián Béla indítványára, nem folytatták tovább a gazdasági kérdések meg­vitatását, hanem a közgyűlést péntekre halasztot­­tak. Megszűnt a háromnapos betétfelmondási idő A M. T. I. jelenti: A m. kir. minisztérium által a bankszünnapok következtében tett át­meneti intézkedések fokozatos megszüntetése tárgyában kiadott 4550/1931. M. E. számú rende­letnek 1. §-a szerint a folyószámlán, csekkszám­lán, vagy takarékbetéti könyvön alapuló követe­lések kifizetésére háromnapos felmondási idő volt kikötve. Az ezen túlmenő korlátozásoktól a felek eltérhettek, kivéve a folyószámlán vagy csekkszámlán alapuló oly követelés tekinteté­ben, amelyet határozott időre lekötöttek. Mint-­­hogy ezeknek a korlátozásoknak fentartására ma már nincsen szükség, a pénzügyminiszter azo­kat az 1800/1931. P. M. számú rendeletével 1931 október 1-ével hatályon kívül helyezte. A vonatkozó rendelet a Budapesti Közlöny mai számában jelenik meg. Drv. Weinreb Mórné szül. Hofbauer Berta úgy a maga, mint gyermekei Ármin, Margit férj. dr. Solt Sándorné, Géza, Jeni és Oszkár fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy szeretett férje, legjobb apa Weinreb Mór e hónap 29-én hosszas szenvedés után, életének 77-ik évében, boldog házasságának 48-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogultat október 1-én d. e. 10 óra­kor helyezzük örök nyugalomra az új rákos­keresztúri orth temető halottasházából. Gyászolják még men­yei: Weinreb Ar­minné szül. Trude Paschka Weinreb Oszkárné szül Blumenstein Vilma, Wein­reb Jenőné szül Szász Klári, veje m­ár Solt Sándor és unokái: Solt Erika és Lilla, Weinreb Gyurka, Péter, Tommy és Yvonne. Emlékét örökké őrizni fogjuk szívünkben ! Koszorúk mellőzését kérjük.

Next