Pesti Napló, 1931. december (82. évfolyam, 273–296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Ára 16 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 273. szám Kedd, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egy hóra 4.5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fllér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap . .... 32 fillér SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben I I., Kohlmwarkt 7. Vadászok és kaszások írta: dr. Szabó László Ha minden olyan jó kézben volna Magyarországon, mint a politikai rendőrség, akkor nemcsak az éjszakáink, hanem a nappalaink is nyugodtak és gondtalanok lennének. A most lezajlott puccshistória semmi megdöbbenést nem keltett, mert hiszen a közönség úgyis tudta, hogy a politikai rendőrség nagyszerűen érti és nagyszerűen végzi feladatát. Azonban nem elég, hogy a rendőrség azonnal lefülel minden éretlen mozgolódást, ezenkívül még az is kívánatos, hogy ezek a fészkelődések végre menjenek már ki a divatból. Attól a perctől fogva, amikor az előbbi kormány elnöke kiejtette ezeket a szavakat: »Vannak még szervezeteim!« — állandóan veszélyeztetett-nek láttam az ország közrendjét. Nemcsak Magyarországnak, de minden államnak csak nyílt szervezetekre lehet és szabad támaszkodnia, sohasem titkosakra. Az a meggondolatlan kijelentés,az szerencsére sohasem igazolódott be, sohasem tapasztaltuk, hogy a kormány más erőkre támaszkodott volna, mint amelyeket törvényeink alkottak és szerveztek. Apró-cseprő tünetek azonban, különösen a rendőri ügyekben és törvényszéki tárgyalásokon nyilvánosságra került részletek azt mutatták, hogy tényleg léteztek homályos célú és törvénytelen eredetű, magukat a törvények fölé helyezni kívánó titkos szervezetek. Anélkül, hogy ezek közül bármelyiknek is komoly jelentőséget tulajdonítanék, igen óhajtandónak vélném, hogy e szervezetek mindegyikét haladéktalanul és őszintén oszlassák fel. Ajt a munkát, amelyet tíz esztendővel ezelőtt a Britannia-különítmény feloszlatásával kezdettek meg, folytatni kell mindaddig, míg a törvényeink által meg nem engedett »alakulatok« mind meg nem szűnnek. Egészen mindegy, hogy nagyhangú urak jelennek-e meg a törvényes alapszabály nélkül működő »szervezetben«, vagy egyszerű »alföldi kaszások«,— mindnek a léte jogellenes és mind csak addig veszélytelen, míg a politikai rendészet jó kezekben van. És bármily nemes sport is a vadászat, árt az országnak minden vadásztársaság, mely nem nyúlra és fácánra, hanem egy bizonyos szerencséspillanatra vadászik. Mindenki belátja, hogy a kormánynak jelenleg e kérdésnél sokkal nagyobb feladatai is vannak. Azonban e nagyobb feladatokat állandóan veszélyezteti a törvénytelen alakulatok fészkelődésének lehetősége. Természetes, hogy a hazafiság, a magyar nemzetiség, a kereszténység jelszavait hangoztatják még azok is, akik névjegyzéket állítanak össze a még kifosztható budapesti polgárokról; ebben egyedül csak az meglepő, hogy ezeknek a számát túlságosan magasra, ezerötszázra becsülték... Úgy a nemzeti, mint a keresztény jelszavakat nem diszkreditálták-e már eléggé? A valódi nemzetiség és a valódi kereszténység nem érdemli-e meg a védelmet azokkal szemben, akik homályos, vagy éppen sötét célokra használják fel e nagy és szent dolgoknak jelszavait? A tisztogatást tovább kell folytatni, minden törvénytelen alakulatot meg kell szüntetni és nem szabad tűrni semmi oly szervezkedést, mely a nyilvánosság napfényét el akarja kerülni. Penész és gomba, de különösen bolondgomba csak olyan helyen tenyészik, ahova nem jutnak el a napfénynek sugarai Minden gyanús, ami »titkos«, és mindenki gyanús, akinek akár a hatóságok, akár anyilvánosság előtt rejtegetnivalója van. Szabad kezet kell tehát adni a rendőrségnek arra, hogy ne csak a »megmozdulás« tervének konkretizálásakor csapjon le a törvénytelen alakulatokra, hanem azonnal, mihelyt ezeknek a létezéséről tudomást szerez. A legkisebb titkos szervezetnek már a puszta léte is szálka a nemzet testében, melynek eltávolításával késlekedni bűnös könnyelműség lenne. Ezer gondunk és bajunk mellett bárminő politikai »vadászok« és bárminő politikai »kaszások« szervezetének létezését megtűrni annyit jelentene, mint a polgárokat a hasonló szervezkedésre felbátorítani. Bizonyos, hogy ezt nem akarják, tessék tehát a megfelelő intézkedéseket haladéktalanul megtenni. A leleplezett puccskísértet története Kik vettek részt a megmozdulásban? — Vannay, a forradalom atyja" — A puccs végrehajtásának terve — Hessen az irányadó minta Vannayék manifesztuma s tervezett első intézkedéseik bankzárlatáról, közös étkezésről és munkakényszerről — A desperációk kormánylistája • Ötven emberrel akarták „elfoglalni" az országot Statárium elé kerülnek a bűncselekmény részesei (Saját tudósítónktól.) A most leleplezett, különben komolytalan puccskísérletről a legellenizétesebb hírek kerültek eddig forgalomba. Ennek részben az az oka, hogy a hatóságok a nyomozás érdekében nem adhattak felvilágosítást és a tájékozatlanság valótlan és fantasztikus híreket szült Különösen külföldön elterjedt hírek tulajdonítottak túlzott fontosságot ennek a megmozdulásnak, sőt továbbmenő következtetéseket is fűztek hozzá, mintha a királykérdéshez is köze lenne az ügynek. A hajdani elmebeteg mint vezér és 50 ember Ezekkel az elterjedt alaptalan híresztelésekkel szemben a Pesti Naplónak módjában van közölni a leleplezett puccskísérlet hiteles történetét. A mozgalom középpontjában Vannay László gazdászati hadnagy állott. Vannay a Kerepesi úti Ferenc József laktanyában teljesített szolgálatot. Egyelőre tisztázatlan még az a kérdés, hogy ez az ember hogyan került a nemzeti hadseregbe és a nyomozás azt is igyekszik megállapítani, hogy ki segítette elő Vannay Lászlónak ezt a most már annyira nyilvánvalóan érdemtelenkarrierjét. Vannay évikkel előtt — mint ismeretes — Gyulai Molnár 5erv.* nevű társával együtt néhai Vázsonyi Vilmos ellen merényletet követett el. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy elmebeteg és beszámíthatatlan, tehát tettéért nem vonható felelősségre. Ez az álláspont érvényesült is, Vannayt elmebetegnek találták s nem vonták büntetőjogilag felelősségre. Ez a bíróság előtt elmebetegnek nyilvánított ember gazdászati tiszt lett és rendes funkciót végzett, sőt hivatásánál fogva kissé komplikált elszámolásokat is vezetett. Vannay elhelyezkedése után is fentartotta összeköttetését régi barátaival, így elsősorban Gyulai Molnár Ferenccel, aki a merénylet utáni időkben forgalmiadóellenőr lett, legutóbb pedig a gödöllői járásban útbiztos. Gyakran volt úton, sűrűn fordult meg a fővárosban és általában Vannay László társaságában látták. Ez a két ember természetesen nem a legnagyobb szimpátiával fogadta, hogy az ő idejük elmúlt, a jogrend helyreállt és az utóbbi időkben a legélesebb ellentétű szemszögből nézték az eseményeket. Amikor a gazdasági nehézségek ráfeküdtek az egész közéletre és a Károlyi-kormány megalakult, elérkezettnek látták az időt arra, hogy újból akcióba lépjenek. Tudták jól, hogy a magyar, politikai viszonyok mellett törvényes úton ez el nem érhető, a közvéleményben talajuk nincs, számottevő politikai alakulat, vagy életrevaló egyesület nem áll mögöttük, nincs más hátra, minthogy erőszakkal érjék el céljukat. Úgy számítottak, hogy ötven emberrel megdönthetik az uralmat és hatalmukba keríthetik az országot. Elgondolásuk az volt, hogy a hasonló gondolkodású és megbízható embereket megszervezik és amint félszázan lesznek, alkalmas pillan natban végrehajtják a puccsot. Ez pedig a következőkép történt volna: • Hogyan folyt volna le a puccs? A körülbelül ötven főnyi összeesküvő társaság bemegy a Ferenc József-laktanyába, ahol Vannay lakott és ott Vannay, a »forradalom atyja«, a gazdászati tiszt, a kezelésére bízott raktárból kiad katonaruhákat és fegyvereket. Az így felöltözött civiltársaság élére Vannay áll mint parancsnok és azután megkezdődik a »forradalom«. A laktanyában alig néhány ember van, azok is többnyire lóápolók. Itt tehát ellenállásra nem kellett számítani. A laktanyából előre megállapított tervek szerint a csapat több járőrre oszlik és a járőrök egyszerre keresik fel azokat a minisztereket, akiknek elfogatására megbízást kaptak Az ügy sima lebonyolítása érdekében abban állapodtak meg, hogy egyes minisztereket elfogatásuk után felszólítanak arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ezek azok a miniszterek voltak, akik iránt Vannayék valami kis bizalomjelet érezhettek. Elgondolásukra és felfogásukra mindenesetre érdekes, hogy Gömbös Gyulával szemben erélyes lépésre határozták el magukat és egyöntetűen állapodtak meg abban, hogy vele »szóba se állnak«, hanem minden további nélkül elfogják. Tervük az volt, hogy a minisztereket lakásaikon lepik meg. Számításba vették a családtagok aggódását is és azt a kényszerhelyzetet, amely a hozzátartozók jelenlétében az ellenállás esélyeit a megtámadottak szempontjából csökkenti. A minisztereket elfogatásuk után »biztonságba« helyezték volna, majd a rádióállomás elfoglalására készültek. Előzetesen írtak egy manifesztumot és az volt a szándékuk, hogy ezt rádión közvetítik és az országot ezután értesítik arról, hogy a nehéz és bizonytalan politikai helyzetből kivezetik az országot ők a megváltók, akik biztosítják a megélhetést, a jobb helyzetet, ezzel szemben természetesen feltétlen engedelmességet követelnek. A halálbüntetést már csak a megfélemlítés miatt is kilátásba helyeztetik az ellenszegülődel szemben, de másokkal szemben is, így például azokkal, akik az új alakulat gazdasági természetű rendelkezéseit nem tartják be. A boxheimi okmány magyar átültetésben A puccsistáknak ugyanis kidolgozott gazdasági programjuk is volt, ez pedig szinte pontos másolata a boxheimi okmánynak. _ Mint ismeretes, Németországban a hesseni nemzeti szocialista párt puccsot tervezett és november 25-ikén szerdán délután leplezték le a német hatóságok a mozgalmat. A résztvevők lakásán házkutatást tartottak és dr. Wagner nemzeti szocialista képviselő boxheimi házában lefoglaltak egy okmányt, amely a nemzeti szocialista diktatúra állama, a »harmadik birodalom« előkészítését és megszervezését szedte pontokba. Ez a boxheimi okmány rendelkezéseiben hasonló Vannayék proklamációjához, amely most szintén előkerült. Vannayék, mint a német nemzeti szocialisták, halálbüntetés terhe mellett rendelik el a következő gazdasági rendszabályokat: Minden bank bezárata. Kamatfizetés nincs többé. Kölcsönt nem kell fizetni. Aki visszafizet kölcsönt, vagy akl elfogad kölcsönvisszafizetést, halállal büntettetik. Közös étkezés. Munkakötelezettség. Ez nem értendő a zsidókra, akik viszont a közös étkezésben sem vehetnek részt és élelmiszerekről maguknak kell gondoskodniok. Minden tisztviselő a helyén köteles maradni. Aki szolgálati helyén a forradalom első napján nem jelentkezik, ellenszegülőnek tekintetik és hallal büntettetik. Ilyen és ehez hasonló intézkedések voltak térbe véve. A többi között minden valuta és arany beszolgáltatását is tervbe vették. A bankokba, nemkülönben a Nemzeti Pánikba természetesen saját emberüket ültették volna azzal az indokolással, hogy a forradalomhoz, mint a háborúhoz, pénz kell és a forradalom vívmányai veszendőbe mennek, ha gazdaságilag alá nem támasztják azúj államalakulatot". Az új akormány" elismertetése itthon és külföldön Már most, mint mondottuk, az volt a szándékuk, hogy a miniszterek elfogatása után rádiószózatot intéznek Magyarország népéhez. Ez még rendben lett volna, nagyobb Büdzsé? mutatkozott azonban atekintetben, hogy a külföldet hogyan informálják a helyzetről. A társaságnak volt egy vivőmester-tagja, ismeretlen, szürke kisember, ő vállalkozott arra, hogy külföldi összeköttetései révén közvetlen a forradalom kitörése után Genfbe utazik és a Népszövetségnél kivívja a s,forradalmi kormányt.