Pesti Napló, 1931. december (82. évfolyam, 273–296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Ára 16 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 273. szám Kedd, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egy hóra 4.5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fllér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap . .... 32 fillér SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben I I., Kohlmwarkt 7. Vadászok és kaszások írta: dr. Szabó László Ha minden olyan jó kézben volna Magyaror­szágon, m­int a politikai rendőrség, akkor nemcsak az éjszakáink, hanem a nappalaink is nyugodtak és gondtalanok lennének. A most lezajlott puccs­história semm­i megdöbbenést nem keltett, mert hiszen a közönség úgyis tudta, hogy a politikai rendőrség nagyszerűen érti és nagyszerűen végzi feladatát. Azonban nem elég, hogy a rendőrség azonnal lefülel minden éretlen mozgolódást, ezenkívül még az is kívánatos, hogy ezek a fészkelődések végre menjenek már ki a divatból. Attól a perctől fogva, amikor­­ az előbbi kor­mány elnöke kiejtette ezeket a szavakat: »Vannak még szervezeteim!« — állandóan veszélyeztetett-nek láttam az ország közrendjét. Nemcsak Magyarországnak, de minden állam­nak csak nyílt szervezetekre lehet és szabad tá­maszkodnia, sohasem titkosakra. Az a meggondo­latlan kijelentés,az szerencsére sohasem igazolódott be,­­ sohasem tapasztaltuk, hogy a kormány más erőkre támaszkodott volna, mint amelyeket törvé­nyeink alkottak és szerveztek. Apró-cseprő tüne­tek azonban, különösen a rendőri ügyekben és tör­vényszéki tárgyalásokon nyilvánosságra került részletek azt mutatták, hogy tényleg léteztek ho­mályos célú és törvénytelen eredetű, magukat a törvények fölé helyezni kívánó titkos szervezetek. Anélkül, hogy ezek közül bármelyiknek is komoly jelentőséget tulajdonítanék, igen óhajtandónak vélném, hogy e szervezetek mindegyikét haladék­talanul és őszintén oszlassák fel. Aj­t a­ munkát, amelyet tíz esztendővel ezelőtt a Britannia-külö­nítmény feloszlatásával kezdettek meg, folytatni kell mindaddig, míg a törvényeink által meg nem engedett »alakulatok« mind meg nem szűnnek. Egészen mindegy, hogy nagyhangú urak jelen­nek-e meg a törvényes alapszabály nélkül működő »szervezetben«, vagy egyszerű »alföldi kaszások«,— mindnek a léte jogellenes és mind csak addig ve­szélytelen,­ míg a politikai rendészet jó kezekben van. És bármily nemes sport is a vadászat, árt az országnak minden vadásztársaság, mely nem nyúlra és fácánra, hanem egy bizonyos szerencsés­­pillanatra vadászik. Mindenki belátja, hogy a kormánynak jelen­leg e kérdésnél sokkal nagyobb feladatai is van­nak. Azonban e nagyobb feladatokat állandóan veszélyezteti a törvénytelen alakulatok fészkelő­désének lehetősége. Természetes, hogy a hazafiság, a magyar nem­zetiség, a kereszténység jelszavait hangoztatják még azok is, akik névjegyzéket állítanak össze a még kifosztható budapesti polgárokról; ebben egyedül csak az meglepő, hogy ezeknek a számát túlságosan magasra, ezerötszázra becsülték... Úgy a nemzeti, mint a keresztény jelszavakat nem diszkreditálták-e már eléggé? A valódi nemzetiség és a valódi kereszténység nem érdemli-e meg a védelmet azokkal szemben, akik homályos, vagy éppen sötét célokra használják fel e nagy és szent dolgoknak jelszavait? A tisztogatást tovább kell folytatni, minden törvénytelen alakulatot meg kell szüntetni és nem szabad tűrni semmi oly szervezkedést, mely a nyil­vánosság napfényét el akarja kerülni. Penész és gomba, de különösen bolondgomba csak olyan he­lyen tenyészik, ahova nem jutnak el a napfény­nek sugarai Minden gyanús, ami »titkos«, és min­denki gyanús, akinek akár a hatóságok, akár a­­nyilvánosság előtt rejtegetnivalója van. Szabad kezet kell tehát adni a rendőrségnek arra, hogy ne csak a »megmozdulás« tervének konkretizálásakor csapjon le a törvénytelen ala­kulatokra, hanem azonnal, mihelyt ezeknek a lé­tezéséről tudomást szerez. A legkisebb titkos szer­vezetnek már a puszta léte is szálka a nemzet tes­tében, melynek eltávolításával késlekedni bűnös könnyelműség lenne. Ezer gondunk és bajunk mellett bárminő politikai »vadászok« és bárminő politikai »kaszások« szervezetének létezését meg­tűrni annyit jelentene, mint a polgárokat a ha­sonló szervezkedésre felbátorítani. Bizonyos, hogy ezt nem akarják,­­ tessék tehát a megf­elelő in­tézkedéseket haladéktalanul megtenni. A leleplezett puccskísértet története Kik vettek részt a megmozdulásban? — Vannay, a forradalom atyja" — A puccs végrehajtásának terve — Hessen az irányadó minta Vannayék manifesztuma s tervezett első intézkedéseik bankzárlatá­ról, közös étkezésről és munkakényszerről — A desperációk kor­mánylistája • Ötven emberrel akarták „elfoglalni" az országot Statárium elé kerülnek a bűncselekmény részesei (Saját tudósítónktól.) A most leleplezett, kü­lönben komolytalan puccskísérletről a legellenizé­tesebb hírek kerültek eddig forgalomba. Ennek részben az az oka, hogy a hatóságok a nyomozás érdekében nem adhattak felvilágosítást és a tájé­kozatlanság valótlan és fantasztikus híreket szült Különösen külföldön elterjedt hírek tulajdonítot­tak túlzott fontosságot ennek a megmozdulásnak, sőt továbbmenő következtetéseket is fűztek hozzá, mintha a királykérdéshez is köze­ lenne az ügynek. A hajdani elmebeteg mint vezér és 50 ember Ezekkel az elterjedt alaptalan híresztelésekkel szemben a Pesti Naplónak módjában van közölni a leleplezett puccskísérlet hiteles történetét. A mozgalom középpontjában Vannay László gazdászati hadnagy állott. Vannay a Kerepesi úti Ferenc József laktanyában teljesített szolgá­latot. Egyelőre tisztázatlan még az a kérdés, hogy ez az ember hogyan került a nemzeti hadseregbe és a nyomozás azt is igyekszik megállapítani, hogy ki segítette elő Vannay Lászlónak ezt a most már annyira nyilvánvalóan érdemtelen­­kar­rierjét­. Vannay évikkel előtt — mint ismere­tes — Gyulai Molnár 5­erv.* nevű társával együtt néhai Vázsonyi Vilmos ellen merényletet köve­tett el. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy elmebeteg és beszámíthatatlan, tehát tettéért nem vonható felelősségre. Ez az álláspont érvényesült is, Vannayt elmebetegnek találták s nem vonták büntetőjogilag felelősségre. Ez a bíróság előtt elmebetegnek nyilvánított ember gazdászati tiszt lett és rendes funkciót végzett, sőt hivatásánál fogva kissé komplikált elszámolásokat is vezetett. Vannay elhelyezkedése után is fentartotta ös­­szeköttetését régi barátaival, így elsősorban Gyu­lai Molnár Ferenccel, aki a merénylet utáni idők­ben forgalmiadóellenőr lett, legutóbb pedig a gö­­döllői járásban útbiztos. Gyakran volt úton, sűrűn fordult meg a fővárosban és általában Vannay László társaságában látták. Ez a két ember természetesen nem a legna­gyobb szimpátiával fogadta, hogy az ő idejük el­múlt, a jogrend helyreállt és az utóbbi időkben a legélesebb ellentétű szemszögből nézték az esemé­nyeket. Amikor a gazdasági nehézségek ráfeküd­tek az egész közéletre és a Károlyi-kormány meg­alakult, elérkezettnek látták az időt arra, hogy újból akcióba lépjenek. Tudták jól, hogy a ma­gyar, politikai viszonyok mellett törvényes úton ez el nem érhető, a közvéleményben talajuk nincs, számottevő politikai alakulat, vagy életrevaló egyesület nem áll mögöttük, nincs más hátra, minthogy erőszakkal érjék el céljukat. Úgy számítottak, hogy ötven emberrel meg­dönthetik az uralmat és hatalmukba keríthetik az országot. Elgondolásuk az volt, hogy a hasonló gondolkodású és megbízható embereket megszer­vezik és amint félszázan lesznek, alkalmas pillan­ natban végrehajtják a puccsot. Ez pedig a követ­kezőkép történt volna: • Hogyan folyt volna le a puccs? A körülbelül ötven főnyi összeesküvő társaság bemegy a Ferenc József-laktanyába, ahol Vannay lakott és ott Vannay, a »forradalom atyja«, a gaz­dászati tiszt, a kezelésére bízott raktárból kiad katonaruhákat és fegyvereket. Az így felöltözött civiltársaság élére Vannay áll mint parancsnok és azután megkezdődik a »forradalom«. A laktanyában alig néhány ember van, azok is többnyire lóápolók. Itt tehát ellenállásra nem kellett számítani. A laktanyából előre megállapított tervek sze­rint a csapat több járőrre oszlik és a járőrök egy­szerre keresik fel azokat a minisztereket, akiknek elfogatására megbízást kaptak Az ügy sima lebonyolítása érdekében abban állapodtak meg, hogy egyes minisztereket elfoga­tásuk után felszólítanak arra, hogy csatlakozza­nak hozzájuk. Ezek azok a miniszterek voltak, akik iránt Vannayék valami kis bizalomjelet érez­hettek. Elgondolásukra és felfogásukra minden­esetre érdekes, hogy Gömbös Gyulával szemben erélyes lépésre határozták el magukat és egyönte­tűen állapodtak meg abban, hogy vele »szóba se állnak«, hanem minden további nélkül elfogják. Tervük az volt, hogy a minisztereket lakásaikon lepik meg. Számításba vették a családtagok aggó­dását is és azt a kényszerhelyzetet, amely a hozzá­tartozók jelenlétében az ellenállás esélyeit a meg­támadottak szempontjából csökkenti. A minisztereket elfogatásuk után »bizton­ságba« helyezték volna, ma­jd a rádióállomás el­foglalására készültek. Előzetesen ír­tak egy mani­fesztumot és az volt a szándékuk, hogy ezt rádión közvetítik és az országot ezután értesítik arról, hogy a nehéz és bizonytalan politikai helyzetből kivezetik az országot ők a megváltók, akik bizto­sítják a megélhetést, a jobb helyzetet, ezzel szem­ben természetesen feltétlen engedelmességet köve­telnek. A halálbüntetés­t már csak a megfélem­lítés miatt is kilátásba helyeztetik az ellenszegü­lő­d­el szem­ben, de másokkal szemben is, így pél­dául azokkal, akik az új alakulat gazdasági ter­mészetű rendelkezéseit nem tartják be. A boxheimi okmány magyar átültetésben A puccsistáknak ugyanis kidolgozott gazda­sági programjuk is volt, ez pedig szinte pontos másolata a boxheimi okmánynak. _ Mint ismeretes, Németországban a hesseni nemzeti szocialista párt puccsot tervezett és novem­ber 25-ikén szerdán délután leplezték le a német hatóságok a mozgalmat. A résztvevők lakásán házkutatást tartottak és dr. Wagner nemzeti szo­cialista képviselő boxheimi házában lefoglaltak egy okmányt, amely a nemzeti szocialista dikta­túra állama, a »harmadik birodalom« előkészítését és megszervezését szedte pontokba. Ez a boxheimi okmány rendelkezéseiben hasonló Vannayék proklamációjához, amely most szintén előkerült. Vannayék, mint a német nem­zeti szocialisták, halálbüntetés terhe mellett ren­del­ik el­­ a következő gazdasági rendszabályokat: Minden bank bezárat­a. Kamatfizetés nincs többé. Kölcsönt nem kell fizetni. Aki visszafizet köl­csönt, vagy akl elfogad kölcsönvisszafizetést, halál­lal büntettetik. Közös étkezés. Munkakötelezettség. Ez nem értendő a zsi­dókra, akik viszont a­ közös étkezésben sem vehet­nek részt és élelmiszerekről maguknak kell gon­doskodniok. Minden tisztviselő a helyén köteles maradni. Aki szolgálati helyén a forradalom első napján nem jelentkezik, ellenszegülőnek tekintetik és hal­lal büntettetik. Ilyen és ehez hasonló intézkedések voltak térbe véve. A többi között minden valuta és arany beszolgáltatását is tervbe vették. A bankokba, nemkülönben a Nemzeti Pán­ikba természetesen sa­ját emberüket ültették volna azzal a­z indokolással, hog­y a forradalomhoz, mint a háborúhoz, pénz kell és a forradalom vívmányai veszendőbe men­nek, ha gazdaságilag alá nem támasztják az­­­új államalakulatot". Az új akormány" elismertetése itthon és külföldön Már most, mint mondottuk, az volt a szándé­kuk, hogy a miniszterek elfogatása után rádió­szózatot intéznek Magyarország népéhez. Ez még rendben lett volna, nagyobb Büdzsé? mutatkozott azonban atekintetben, hogy a külföldet hogyan informálják a helyzetről. A társaságnak volt egy vivőmester-tagja, is­meretlen, szürke kis­ember, ő vállalkozott arra, h­ogy külföldi összeköttetései révén közvetlen a forradalom kitörése után Genfbe utazik és a Nép­szövetségnél kivívja a s,forradalmi kormányt­­.

Next