Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
12 Péntek PESTI NAPLÓ 1932 január 1 1 KÖZGAZDASÁGI NAPLÓ Weiss Fülöp írta: Éber Antal Az 1931. évnek utolsó napján, súlyos bajok és nyomorúság közepette ünnepli Weiss Fülöp, a Kereskedelmi Bank elnöke 72. születésnapját és a banknál eltöltött működésének félszázados jubileumát. Helyesebben: nem ő ünnepli, mert mindenünnepeltetés elől elzárkózott, de ünnepli a magyar közgazdasági élet és elsősorban a magyar bankvilág, amely Weiss Fülöpben nem csak doyenjét, hanem mesterét és vezérét, közös hivatásunk díszét és büszkeségét tiszteli. Ha valaki arra vállalkoznék, hogy egybefoglalja azokat a tulajdonságokat, amelyek egy nagybank vezérét súlyos és felelősségteljes hivatásának sikerekben teljes betöltésére predesztinálják. M akkor nem tehetne egyebet, mint azt, hogy megírja Weiss Fülöpnek jellemrajzát, ő az, amit bankvezér alatt értünk, övéik azok a kvalitások, amelyek valakit bankvezérré avatnak, az ő működése az, amelyet az iskolában kellene tanítani azok számára, akik életüket a pénzintézeti vezetésnek szánják. Galsworthy legújabb regényében, a Maid in traiting-ben, kedves nőalakjának, Fleur-nek a szájába adja azt a szellemes mondást, hogy a kötelesség betegség, csodálatra méltó betegségAmikor ezt olvastam, abban a pillanatban feltűnt előttem a Weiss Fülöp alakja, feltűnt emlékemben annyi közös tavaszreggeli sétánk a szép pesti korzón, amelynek véget vetett .9-kor Weiss Fülöp azzal a meg nem másítható elhatározással, hogy megy a bankba, ahol 5 perccel 9 óra előtt ott kell, lennie. Ez a páratlan pontosság, ez a feltétlen ragaszkodás a kötelességhez, amelyet 50 éve teljesít, ez az önmagát azonosítása azzal az intézménnyel, amelynek vezetésére elhivatott, a saját személyi vágyainak, érdekeinek, érzéseinek ez az alárendelése a bank érdekeivel szemben: ezek azok a nagyszerű tulajdonságok, amelyek pályatársai között primus inter pares-szé avatták. Ehez járul az az ösztön, amely a kötelességtudást a nagy eredményekhez vezeti, az az érzék, amely a bank mobilitását és rentabilitását össze tudja harmonikusan egyeztetni. Ez az, amire nem lehet tanítani. Könnyű volna 'bankot úgy vezetnni' ha csak a mobilitással kellene törődni és, a rentabilitás el volna hanyagolható. Könnyű mesterség volna, ha csak a rentabilitást kellene szem ellőtt tartani és a mobilitás kérdése el volna hanyagolható. De a kettőt egyaránt mérlegelni, a kettőt összhangba hozni, holott semmiféle szabály, semegyszerű szavakban hasznos igazság. Főleg ebben az ijedt, kapkodó világban. Jó volna, ha megszívlelnék és követnék az emberek. Mingyárt jobban éreznék magukat. (M. E.) Behozatali kontingens-tárgyalások Franciaországgal és Törökországgal. Törökország és Franciaország kontingentália behozatalát, ami szükségessé tette a velük szerződéses viszonyban álló országokkal való kereskedelempolitikai tárgyalásokat. Értesülésünk szerint a magyar kormány diplomáciai úton tárgyal Franciaországgal és Törökországgal és e tárgyalásoknak az a céljuk, hogy a francia és a török behozatali kontingensekben megfelelő arányban részesüljenek a magyar árucikkek. Csak a malmoknak adnak olcsóbb zsákokat a jutagyárak? A zsákok árának indokolatlan megdrágítása miatt utóbbi időben az érdekeltek köréből sok jogosult támadás érte a jutagyárakat. Az elégedetlenkedők egyik csoportjának megnyugtatására a jutagyárak — hír szerint — felajánlották a Malomegyesületnek, hogy az egyesületbe tömörült malmok részére hajlandók lennének kedvezőbb árkondíciókat szabni. Nem hisszük, hogy ezzel a gesztussal meg lehetne oldani a zsákkérdést. Mert semmi ok arra, hogy a gazdák, cukorgyárak és az exportőrök a zsákokért magasabb árakat fizessenek, mint a malmok. Le kell menni az árakkal az egész vonalon. A Giro forgalma 1931-ben 40—35 százalékkal csökkent. A Giro elkészítette kimutatását a tőzsde szempontjából is gyászos 1931-es esztendő forgalmáról, mely 1O—10 százalékos visszaesést mutat a megelőző év eredményéhez képest. A csökkenés érthető, hisz a tőzsde hivatalos forgalma július 14 óta szünetel. Ez magyarázza meg, hogy a Giro egész évi összforgalma 330 millió pengő volt, az előző évi 510 millióval szemben. Az 1931-ben tényleges szállításra és átvételre került értékpapírok vételára 87 millió pengőt tett ki, holott 1930-ban ez a tétel 156 millió volt, miféle előírás nincs és nem lehet, amely ennek a harmóniának a törvényszerűségét ismertetné és ezt tudni gyakorolni évtizedeken át, jó és rossz időkben és olyan világválság idején is, mint a mostani: ez az a művészet, amelyet Weiss Fülöp tökélyre vitt és amelyért az ország határain túl is minden bank és bankár tisztelettel említi nevét. És még egyet. Talán vannak emberek, akik azon gondolkodnak, vajjon mi szüksége van Weiss Fülöpnek arra, hogy az ő korában, a mai súlyos viszonyok nehéz gondjai között ott álljon a gáton, védeni és menteni fáradhatatlan, küzdelmes munkával azt, ami védhető és menthető. Hogy ezt teszi, arra nem elég magyarázat korát meghazudtoló testi és lelki rugalmas fiatalsága. Erre magyarázatot csak az nyújt, hogy tevékenységét nem az anyagi javak utáni vágyódás irányítja, — igénytelensége, takarékossága mellett ez teljes értelmetlenség is lenne — hanem az a gondolat, hogy munkája nem a saját, nem a bankja anyagi érdekeinek, hanem annak a nagy közérdeknek szól, amelyet hiteléletünk épsége, szervezete és hírneve jelent. És ha megfigyeljük, hogy a mi hitelszervezetünk minden baj és nehézség között mégis menynyivel több ellenálló erőt tanúsított, mint nálunk sokkal erősebb és gazdagabb országok hitelszervezetei, akkor ebben a csudálatos jelenségben nagy része van a Weiss Fülöp működésének, amely kötelességtudásával, ösztönszerű meglátásával, a magánérdek és közérdek magas nézőpontról való egyeztetésével megbecsülhetetlen példát szolgáltatott mindazoknak, akik hitelszervezetünk vezető állásaiban több-kevesebb sikerrel és eredménnyel, de a nagy példaadás által akaratlanul is irányítva teljesítették kötelességüket. Meg vagyunk győződve arról, hogy amikor Weiss Fülöp ma visszatekint félszázados működésének fényes eredményeire, úgy azok között mint legnagyobbat és legmaradandóbbat azt a hatást fogja értékelni, amelyet egész hiteléletünk irányítására példaadásával gyakorolt. A magyar közélet pedig a mostani árvíz leapadásával fogja csak igazán megbecsülni, tudni, mit köszönhetett ezekben a nagy és nehéz időkben annak a férfiúnak, aki ma szerény elvonultságban, de munkatársai, pályatársai és az egész ország gazdasági közvéleményének nagy örömére töretlen erővel üli meg ritka, kettős jubileumát. A magyar-csehszlovák devizaklírnal, Magyarország és Csehszlovákia közt a kereskedelempolitikai vagy jobban mondva a devizaklíring-tárgyalások előreláthatólag január 10-én kezdődnek meg, amikor dr. Friedmann vezetésével Budapestre érkezik a csehszlovák delegáció. A devizaklíringnek ugyanaz volna a koncepciója, mint osztrák és svájci relációkban, de mindenesetre azzal a különbséggel, hogy Csehszlovákiával szemben erősen passzív a külkereskedelmi, mérlegünk és ez természetesen megnehezíti a megállapodást. A szerződés vámtételei körül azonban nincsenek már említésreméltó ellentétek a tárgyaló felek közt és remélhető, hogy a devizaklíringgel kapcsolatos nehézségeket is sikerül majd áthidalni. A paprika áresését a devizák terén mutatkozó nehézséggel magyarázzák. Ezen a héten újabb 10 százalékkal esett az ár, s ennek hatása alatt 200 tagú küldöttséggel járultak a szegedi paprikakereskedők és kikészítők Aigner Károly főispán elé. A küldöttség, nevében Hirschfeld Lipót ismertette a paprikakivitel teljes elakadását Ausztria és Csehszlovákia felé, ahova a múlt évi decemberig 05 vágon paprika ment ki, az idén azonban alig valami. A mai rendszer mellett az exportőrök nem tudnak követeléseikhez hozzájutni. Kérte a küldöttség, hogy a főispán interveniáljon a Nemzeti Banknál, s egyben panaszt tettek a csehek ellen, akik állítólag retorzióképpen lefoglalják a magyar követeléseket, mert ők sem rendelkezhetnek pengőköveteléseik felett. A főispán megígérte, hogy ebben az ügyben közbenjár illetékes helyen. Leromlott a sorsjegyüzlet is. Az osztály sorsjegyek árusítása egész a legutóbbi hónapokig igen jó üzletnek bizonyult, azonban a leromlott kereseti viszonyok már ebben az üzletágban is éreztetik káros hatásukat. Hír szerint a legutóbb lezajlott sorsjáték alatt az eladásra szánt sorsjegyek 55 százalékát nem lehetett elhelyezni. Szakemberek szerint ebben igen nagy része van a devizaforgalmi korlátozásoknak, melyek miatt az utódállamok állandó sorsjegy vásárlói kimaradtak a vevők sorából. Márpedig ez igen jelentős tétel: 10—15 ezer sorsjegyet jelent. Berlinben már megállapították a részvények mérlgárfolyamait. Legutóbb beszámoltunk arról, hogy a tőzsde, a P. K. és a TÉBE delegátusaiból bizottság alakul, hogy tervezetet készítsen az értékpapírok hivatalos árfolyamainak megállapításáról a mérlegkészítés c céljaira. Berlinben már megoldották e kérdést és publikálták is a mérlegkészítésnél felhasználandó kurzusokat. A két utolsó hivatalos tőzsdei forgalomban érvényben volt kurzusok átlagában értékelték a berlini tőzsdén kolírozott papírokat. Ezek a kurzusok sok esetben lényegesen magasabbak, mint a mostani magánforgalomban kialakult árfolyamok. Például a Phönix kurzusát 33,75-ben állapították meg, holott a mai kurzusa 18 körül mozog. Csendes ultimó a pénzpiacon. Az év vége nem tette mozgalmassá a régóta üzlettelen pénzpiacot. Az igénylők száma erősen megcsappant, mert újabb vállalkozás nincs és az érdekeltek jól tudják, hogy a bankoktól újabb hiteleket nem igen kapni, sőt ahol lehet, a meglévő hiteleket is szűkebbre vonják. A bankok pénzügyi tevékenysége ma általában váltóprolongálásban merül ki. Hiteleket legfeljebb a kis magánbankházak folyósítanak, borsos feltételek mellett, melyeket ha vállalnak is a megszorult pénzigénylők, az ilyen hitelügyletek legnagyobb része perrel végződik. Magyar fürdők és üdülőhelyek új kezekben. Nem is az újabb, hanem még a korábbi eredetű gazdasági bajok következtében több magyar fürdő és üdülőhely súlyos anyagi gondokkal küzd. A régebben csődbe került Sósfürdőt március 19-én árverezik. Lillafüred béretére versenytárgyalást tűztek ki, amelynek határideje január 14-én jár le. A parádi forrást és üveggyárat, hír szerint, most adja bérbe a földművelésügyi minisztérium. Lejárnak az osztrák koronára és lengyel márkára szóló valutaspekulációs életbiztosítások. A háború után előállott valutakáoszban, amikor időnként a magyar papírkoronáért 25—30 osztrák koronát és néhány száz lengyel márkát is adtak, nagyon sokan kötöttek e pénznemekben biztosításokat és pedig olyanformán hogy az esedékes díjösszeget az egész tartamra egyszeriben lefizették. Ezek a biztosítások elsősorban spekulatív jellegűek voltak és éppen ezért a lejárat viszonylag rövid időre, általában 10 esztendőre szólott. Már 1930-ban is nagyon sok ilyen biztosítás vált esedékessé, de még több lejárat esett a folyó évre. A spekulációs biztosítási kötvényekből nincs sok öröm, mert például aki 1920—21-ben 100.000 osztrák koronáról szóló életbiztosítást kötött és arra egyszerre befizetett 65—70.000 osztrák koronát, — ami annak idején 2500—3000 magyar koronának felelt meg — most lejáratkor 100.000 osztrák koronával egyenértékű 10 sillinget, azaz 8 pengőt kap. A valutaspekuláció itt sem vált be. Változások a nemzetközi telefonforgalomban. Január 1-től kezdve úgy a belföldi, mint a nemzetközi távbeszélő torgalomban a következő változások lépnek életbe: Bérelt beszélgetések az erősforgalmú órákban kétszeres vagy háromsisoros rtíj mellett. Amennyiben az erős forgalmú órákban az egyszeres (líj melletti bérletkötést lehetővé tevő várakozási időnél nagyobb várakozási idő forogna fenn, úgy a bérlet kétszeres vagy háromszoros díj alapulvétele mellett köthető meg. Egyszeres, kétszeres vagy háromsoros díjért kötött letérhetné. a bérleti szerződés a fél kívánságára ezentúl az ünnep- és vasárnapok kihagyásával havi 15 napos tartalommal is megköthető. Meghatározott időre kért beszélgetések bejelentése és törlése: A meghatározott időre kért beszélgetéseket a kivitt időpont előtt legalább félórával előbb kel bejelenteni. . Pályi Menyhért előadása az aranystandardról. A Magyar Közgazdasági Társaság január 4-én, hétfőn d. u. 6 . órakor, a Budajesti, Kereskedelmi Akadémia dísztermében ülést tart, amelynek tárgya Pályi Menyhért, a berlini Handelshochschule ny. r. tanárának, a Deutscha Bank közgazdasági tanácsadójának előadása. Az aranyt standard problémája. A részvényjogi reform tervezetének módosítása. A részvényjogi reform, ha nem is az eredeti tervezet szerint, napirenden marad és mint a miniszterelnök mai nyilatkozatából megállapíthatjuk, talán már januárban a parlament elé kerül. A hitelélet biztonságát veszélyeztető túlzásait addig bizonyára lenyesegetik a gazdasági minisztériumokban és gondoskodni fognak róla, hogy a tőkeszegény Magyarország törvénytárába be ne csúszhasson a tőke elriasztására alkalmas antikapitalista szellem. Szombaton a tőzsde igazgatósága is foglalkozik e kérdéssel, mivel a kereskedelmi minisztérium sürgeti a tőzsde véleményét. A jövő évi cttkorrupaár megállapítása. A Magyar Cukorrépatermelők Országos Szövetsége felterjesztésében arra kérte a kormányzatot, hogy hívja fel a cukoripari érdekeltség figyelmét a jövő évi cukorrépák és termelésre vonatkozó tárgyalások haladéktalan megkezdésére és záros határidőn belül való befejezésére. A Szövetség felhívást intéztett a Cukorgyárosok Országos Szövetségéhez is, sürgetve az érdemleges tárgyalások megkezdését. Egy milánói zugbank botrányos összeomlása. Milánóból jelentik, hogy az 1924-ben alapított Banca di Milano összeomlása fájdalmas karácsonyi meglepetés egy nagy csomó, jóhiszemű betevőnek. A telek- és házspekulációval foglalkozó banknak 20 millió lira betétje és 30 millió egyéb hitelezője van, de e vagyonból 30 millió lira teljesen elveszettnek tekinthető, a többi pedig nagyon nehezen lesz pénzzé tehető. A bank igazgatóját letartóztatták. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület izgalmas ülésén számos felszólaló éles hangon bírálta a tehetetlen agrárpolitikát. Tarányi Ferenc, akit egyhangúan elnökké választottak, a takarmányhiányt tette szévá. Sürgette, hogy osszanak ezét bükköny, léháva és EMa-burgonya vetőmagot. A február 15-ikén lejáró hizlalási hiteleket meg kell hosszabbítani. Bosnyák Andor vádolta a mai gazdaságpolitikát, amely a mezőgazdaságot mellőzi. Szentnyhrályi Dezső az erőta kanna nyok uzsoraárát tette szóvá. Sürgette, hogy az az új őrlési rendelet, amelynek alapján a búza és rozs kiőrlését 75 helyett 60 sázalékban fogják szabályozni, már tavasszal megjelenjen. Mikolics Ferenc a borból való szeszfőzés szabaddá tételét kívánta. Milyenek lesznek az idei bankmérlegek? A bankvilág egyik vezető embere a pénzintézetek várható mérlegeiről következőket mondotta munkatársunknak: 1926-tól 1930-ig a bankok prosperitása állandóan emelkedett, ami világosan kifejezésre jutott az egyre nagyobbodó osztalékokban. Az 1931-ben publikált mérlegekben már erős nyomot hagytak a megnehezedett idők, míg a néhány nap múlva, búcsúzó évben súlyos megpróbáltatásban volt részük a bankoknak. Csökkentek a betétek, az adósok tömege lett inzolvens, a pénzkihelyezési lehetőségek végtelenül rosszak voltak, a bankok tárcájában levő részvények értéke erősen megcsappant stb. Valószínű, tehát, hogy a kritikus év után és a bizonytalan jövő előtt az intézetek nagy része tartalékolni fogja csökkent nyereségét. Természetesen lesz olyan bank is, amely mérsékelt osztalékot juttathat majd részvényeseinek. A közgyűlések sorát, mint minden évben, most is a Nemzeti Bank, Kereskedelmi Bank és Pesti Hazai Takarék közgyűlései fogják megnyitni. r" .Tótandcs 1932-re. (Levél a szerkesztőhöz.)... Sűrűn gondolok utóbbi hónapokban arra a »bölcs mondásra«, melyet pár évvel ezelőtt egy kis német város vendégfogadójának éttermében falra festve láttam és följegyeztem. Hevenyészett fordításban így hangzik: 1 1 OKOS EMBER NEM VESZI SZÍVÉRE AZ ÉLET FENYEGETŐ BAJAIT — GONDJAIT. — MERT AKI FOLYTON KÖZELEDNI LÁTJA ŐKET, ANNAK SZAMARA MAR ITT IS VANNAK. DE AKI NEM GONDOL RÁJUK, ANNAK SZAMÁRA MAR EL IS MÚLTAK.