Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

12 Péntek PESTI NAPLÓ 1932 január 1 1 KÖZGAZDASÁGI NAPLÓ Weiss Fülöp írta: Éber Antal Az 1931. évnek utolsó napján, súlyos bajok és nyomorúság közepette ünnepli Weiss Fülöp, a Kereskedelmi Bank elnöke 72. születésnapját és a banknál eltöltött működésének félszázados jubi­leumát. Helyesebben: nem ő ünnepli, mert minden­­ünnepeltetés elől elzárkózott, de ünnepli a magyar közgazdasági élet és elsősorban a magyar bank­világ, amely Weiss Fülöpben nem csak doyenjét, h­anem mesterét és vezérét, közös hivatásunk díszét és büszkeségét tiszteli. Ha valaki arra vállalkoznék, hogy egybefog­lalja azokat a tulajdonságokat, amelyek egy nagy­bank vezérét súlyos és felelősségteljes hivatásá­nak sikerekben teljes betöltésére predesztinálják. M akkor nem tehetne egyebet, mint azt, hogy meg­írja Weiss Fülöpnek jellemrajzát, ő az, amit bank­vezér alatt értünk, övéik azok a kvalitások, ame­lyek valakit bankvezérré avatnak, az ő működése az, amelyet az iskolában kellene tanítani azok számára, akik életüket a pénzintézeti vezetésnek szánják. Galsworthy legújabb regényében, a Maid in traiting-ben, kedves nőalakjának, Fleur-nek a szá­jába adja azt a szellem­es mondást, hogy a köte­lesség betegség, csodálatra méltó betegségAmi­kor ezt olvastam, abban a pillanatban feltűnt előt­tem a Weiss Fülöp alakja, feltűnt emlékemben annyi közös tavaszreggeli sétánk a szép pesti kor­zón, amelynek véget vetett .9-kor Weiss Fülöp azzal a meg nem másítható elhatározással, hogy megy­ a bankba, ahol 5 perccel 9 óra előtt ott kell, lennie. Ez a páratlan pontosság, ez a feltétlen ra­gaszkodás a kötelességhez, amelyet 50 éve teljesít, ez az önmagát azonosítása azzal az intézménnyel, amelynek vezetésére elhivatott, a saját személyi vágyainak, érdekeinek, érzéseinek ez az alárende­lése a bank érdekeivel szemben: ezek azok a nagy­szerű tulajdonságok, amelyek pályatársai között primus inter pares-szé avatták. Ehez járul az az ösztön, amely a kötelességtu­dást a nagy eredményekhez vezeti, az az érzék, amely a bank mobilitását és rentabilitását össze tudja harmonikusan egyeztetni. Ez az, amire nem lehet tanítani. Könnyű volna 'bankot úgy vezetnn­i' ha csak a mobilitással kellene törődni és, a rentabi­litás el volna hanyagolható. Könnyű­ mesterség volna, ha csak a rentabilitást kellene sze­m ellőtt tar­tani és a mobilitás kérdése el volna hanyagol­ható. De a kettőt egyaránt mérlegelni, a kettőt összhangba hozni, holott semmiféle szabály, sem­egyszerű szavakban hasznos igazság. Főleg ebben az ijedt, kapkodó világban. Jó volna, ha megszívlelnék és követnék az emberek. Mingyárt jobban éreznék magukat. (M. E.) Behozatali kontingens-tárgyalások Franciaországgal és Törökországgal. Törökország és Franciaország kon­tingentália behozatalát, ami szükségessé tette a velük szerződéses viszonyban álló országokkal való kereske­delempolitikai tárgyalásokat. Értesülésünk szerint a magyar kormány diplomáciai úton tárgyal Franciaor­szággal és Törökországgal és e tárgyalásoknak az a céljuk, hogy a francia és a török behozatali kontingen­sekben megfelelő arányban részesüljenek a magyar áru­cikkek. Csak a malmoknak adnak olcsóbb zsákokat a jutagyárak? A zsákok árának indokolatlan meg­drágítása miatt utóbbi időben az érdekeltek köré­ből sok jogosult támadás érte a jutagyárakat. Az elégedetlenkedők egyik csoportjának megnyugta­tására a jutagyárak — hír szerint — felajánlották a Malomegyesületnek, hogy az egyesületbe tömö­rült malmok részére hajlandók lennének kedve­zőbb árkondíciókat szabni. Nem hisszük, hogy ez­zel a gesztussal meg lehetne oldani a zsákkérdést. Mert sem­m­i ok arra, hogy a gazdák, cukorgyárak és az exportőrök a zsákokért magasabb árakat fizessenek, mint a malmok. Le kell menni az árakkal az egész vonalon. A Giro forgalma 1931-ben 40—35 százalékkal csök­kent. A Giro elkészítette kimutatását a tőzsde szem­pontjából is gyászos 1931-es esztendő forgalmáról, mely 1O—10 százalékos visszaesést mutat a megelőző év ered­ményéhez képest. A csökkenés érthető, hisz a tőzsde hivatalos forgalma július 14 óta szünetel. Ez magya­rázza meg, hogy a Giro egész évi összforgalma 330 mil­lió pengő volt, az előző évi 510 millióval szemben. Az 1931-ben tényleges szállításra és átvételre került érték­papírok vételára 87 millió pengőt tett ki, holott 1930-ban ez a tétel 156 millió volt, miféle előírás nincs és nem lehet, amely ennek a harmóniának a törvényszerűségét ismertetné és ezt tudni gyakorolni évtizedeken át, jó és rossz időkben és olyan világválság idején is, mint a mostani: ez az a művészet, amelyet Weiss Fülöp tökélyre vitt és amelyért az ország határain túl is minden bank és bankár tisztelettel említi nevét. És még egyet. Talán vannak emberek, akik azon gondolkodnak, vajjon mi szüksége van Weiss Fülöpnek arra, hogy az ő korában, a mai súlyos viszonyok nehéz gondjai között ott álljon a­ gáton, védeni és menteni fáradhatatlan, küz­delmes munkával azt, ami védhető és menthető. Hogy ezt teszi, arra nem elég magyarázat korát meghazudtoló testi és lelki rugalmas fiatalsága. Erre magyarázatot csak az nyújt, hogy tevékeny­ségét nem az anyagi javak utáni vágyódás irá­nyítja, — igénytelensége, takarékossága mellett ez teljes értelmetlenség is lenne — hanem az a gondolat, hogy munkája nem a saját, nem a bankja anyagi érdekeinek, hanem annak a nagy közérdeknek szól, amelyet hiteléletünk épsége, szervezete és hírneve jelent. És ha megfigyeljük, hogy a mi hitelszerveze­tünk minden baj és nehézség között mégis meny­nyivel több ellenálló erőt tanúsított, mint nálunk sokkal erősebb és gazdagabb országok hitelszer­vezetei,­­ akkor ebben a csudálatos jelenségben nagy része van a Weiss Fülöp működésének, amely kötelességtudásával, ösztönszerű meglátá­sával, a magánérdek és közérdek magas néző­pontról való egyeztetésével megbecsülhetetlen példát szolgáltatott mindazoknak, akik hitelszer­vezetünk vezető állásaiban több-kevesebb siker­rel és eredménnyel, de a nagy példaadás által akaratlanul is irányítva teljesítették kötelessé­güket. Meg vagyunk győződve arról, hogy amikor Weiss Fülöp ma visszatekint félszázados működé­sének fényes eredményeire, úgy azok között mint legnagyobbat és legmaradandóbbat azt a hatást fog­ja értékelni, amelyet egész hiteléletünk irányí­tására példaadásával gyakorolt. A magyar közélet pedig a mostani árvíz leapadásával fogja csak igazán megbecsülni, tudni, mit köszönhetett ezek­ben a nagy és nehéz időkben annak a férfiúnak, aki ma szerény elvonultságban,­ de munkatársai, pályatársai és az egész ország gazdasági közvé­leményének nagy örömére töretlen erővel üli meg ritka, kettős jubileumát. A magyar-csehszlovák devizaklír­nal, Magyar­ország és Csehszlovákia közt a kereskedelempoli­tikai vagy jobban mondva a devizaklíring-tárgya­lások előreláthatólag január 10-én kezdődnek meg, amikor dr. Friedmann vezetésével Budapestre ér­kezik a csehszlovák delegáció. A devizaklíringnek ugyanaz volna a koncepciója, mint osztrák és svájci relációkban, de mindenesetre azzal a kü­lönbséggel, hogy Csehszlovákiával szemben erősen passzív a külkereskedelmi, mérlegünk és ez ter­mészetesen megnehezíti a megállapodást. A szer­ződés vámtételei körül azonban nincsenek már említésreméltó ellentétek a tárgyaló felek közt és remélhető, hogy a devizaklíringgel kapcsolatos nehézségeket is sikerül majd áthidalni. A paprika áresését a devizák terén mutatkozó ne­hézséggel magyarázzák. Ezen a héten újabb 10 száza­lékkal esett az ár, s ennek hatása alatt 200 tagú kül­döttséggel járultak a szegedi paprikakereskedők és ki­készítők Aigner Károly főispán elé. A küldöt­tség, nevé­ben Hirschfeld Lipót ismertette a paprikakivitel teljes elakadását Ausztria és Csehszlovákia felé, ahova a m­últ évi decemberig 05 vágon paprika ment ki,­­ az idén azonban alig valami. A mai rendszer mellett az exportőrök nem tudnak követeléseikhez hozzájutni. Kérte a küldöttség, hogy a főispán interveniáljon a Nemzeti Banknál, s egyben panaszt tettek a csehek ellen, akik állítólag retorziók­éppen lefoglalják a magyar követeléseket, mert ők sem rendelkezhetnek pengőköve­teléseik felett. A főispán megígérte, hogy ebben az ügyben közbenjár illetékes helyen. Leromlott a sorsjegyüzlet is. Az osztály sors­jegy­ek árusítása egész a legutóbbi hónapokig igen jó üzletnek bizonyult, azonban a leromlott kereseti viszonyok már ebben az üzletágban is éreztetik káros hatásukat. Hír szerint a legutóbb lezajlott sorsjáték alatt az eladásra szánt sorsjegyek 55 százalékát nem lehetett elhelyezni. Szakemberek szerint ebben igen nagy része van a devizaforgalmi korlátozásoknak, melyek miatt az utódállamok állandó sors­jegy vásárlói kimaradtak a vevők so­rából. Már­pedig ez igen jelentős tétel: 10—15 ezer sorsjegyet jelent. Berlinben már megállapították a részvények mér­lgárfolyam­ait. Legutóbb beszámoltunk arról, hogy a tőzsde, a P. K. és a­ TÉBE delegátusaiból bizottság ala­kul, hogy tervezetet készítsen az értékpapírok hivata­los árfolyamainak megállapításáról a mérlegkészítés c céljaira. Berlinben már megoldották e kérdést és pub­likálták is a mérlegkészítésnél felhasználandó kurzuso­kat. A két utolsó hivatalos tőzsdei forgalomban érvény­ben volt kurzusok átlagában értékelték a berlini tőzs­dén kolírozott papírokat. Ezek a kurzusok sok esetben lényegesen magasabbak, mint a mostani magánforga­lomban kialakult árfolyamok. Például a Phönix kurzu­sát 33,75-ben állapították meg, holott a mai kurzusa 18 körül mozog. Csendes ultimó a pénzpiacon. Az év vége nem tette mozgalmassá a régóta üzlettelen pénzpiacot. Az igénylők száma erősen megcsappant, mert újabb vállalkozás nincs és az érdekeltek jól tud­ják, hogy a bankoktól újabb hiteleket nem igen kapni, sőt ahol lehet, a meglévő hiteleket is szű­kebbre vonják. A bankok pénzügyi tevékenysége ma általában váltóprolongálásban merül ki. Hite­leket legfeljebb a kis magánbankházak folyósíta­nak, borsos feltételek mellett, melyeket ha vállal­nak is a megszorult pénzigénylők, az ilyen hitel­ügyletek legnagyobb része perrel végződik. Magyar fürdők és üdülőhelyek új kezekben. Nem is az újabb, hanem még a korábbi eredetű gazdasági bajok következtében több magyar fürdő és üdülőhely súlyos anyagi gondokkal küzd. A régebben csőd­be ke­rült Sósfürdőt március 19-én árverezik. Lillafüred bér­­­etére versenytárgyalást tűztek ki, amelynek határideje január 14-én jár le. A parádi forrást és üveg­gyárat, hír szerint, most adja bérbe a földművelésügyi minisz­térium. Lejárnak az osztrák koronára és lengyel már­kára szóló valutaspekulációs életbiztosítások. A háború után előállott valutakáoszban, amikor időnként a magyar papírkoronáért 25—30 osztrák koronát és néhány száz lengyel márkát is adtak, nagyon sokan kötöttek e pénznemekben biztosítá­sokat és pedig olyanformán hogy az esedékes díj­összeget az egész tartamra egyszeriben lefizették. Ezek a biztosítások elsősorban spekulatív jelle­gűek voltak és éppen ezért a lejárat viszonylag rövid időre, általában 10 esztendőre szólott. Már 1930-ban is nagyon sok ilyen biztosítás vált ese­dékessé, de még több lejárat esett a folyó évre. A spekulációs biztosítási kötvényekből nincs sok öröm, mert például aki 1920—21-ben 100.000 osztrák koronáról szóló életbiztosítást kötött és arra egy­szerre befizetett 65—70.000 osztrák koronát, — ami annak idején 2500—3000 magyar koronának felelt meg — most lejáratkor 100.000 osztrák koronával egyenértékű 10 sillinget, azaz 8 pengőt kap. A valutaspekuláció itt sem vált be. Változások a nemzetközi telefonforgalomban. Január 1-től kezdve úgy a belföldi, mint a nemzetközi távbeszélő torgalom­ban a következő változások lépnek életbe: Bérelt beszélgetések az erősforgalmú órákban kétszeres vagy háromsisoros rtíj mellett. Amennyiben az erős forgalmú órákban az egyszeres (líj melletti bérletkötést lehetővé tevő várakozási időnél nagyobb várakozási idő forogna fenn, úgy a bérlet kétszeres vagy háromszoros díj alapulvétele mellett köthető meg. Egysz­eres, kétszeres vagy há­romsoros díjért kötött letérhetné.­ a bérleti szerződés a fél kíván­ságára ezentúl az ünnep- és vasárnapok kihagyásával havi 15 napos tartalommal is megköthető. Meghatározott időre kért be­szélgetések bejelentése és törlése: A meghatározott időre kért beszélgetéseket a kivitt időpont előtt legalább félórával előbb kel bejelenteni. . Pályi Menyhért előadása az aranystandardról. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság január 4-én, hétfőn d. u. 6 . órakor, a Budaj­esti, Kereskedelmi Akadémia dísztermé­ben ülést tart, amelynek tárgya Pályi Menyhért, a ber­lini Handelshochschule ny. r. tanárának, a Deutscha Bank közgazdasági tanácsadójának előadása. Az aranyt standard problémája. A részvényjogi reform tervezetének módosí­tása. A részvényjogi reform, ha nem is az eredeti tervezet szerint, napirenden marad és mint a mi­niszterelnök mai nyilatkozatából megállapíthat­juk, talán már januárban a parlament elé kerül. A hitelélet biztonságát veszélyeztető túlzásait ad­dig bizonyára lenyesegetik a gazdasági minisz­tériumokban és gondoskodni fognak róla, hogy a tőkeszegény Magyarország törvénytárába be ne csúszhasson a tőke elriasztására alkalmas antika­pitalista szellem. Szombaton a tőzsde igazgatósága is foglalkozik e kérdéssel, mivel a kereskedelmi minisztérium sürgeti a tőzsde véleményét. A jövő évi cttkorrupaár megállapítása. A Magyar Cukor­répatermelők Országos Szövetsége felterjesztésében a­rra kérte a kormányzatot, hogy hívja fel a cukoripari érdekeltség figyel­mét a jövő évi cukorrépák­ és termelésre vonatkozó tárgyalások haladéktalan megkezdésére és záros határidőn belü­l való befeje­zésére. A Szövetség felhívást intéztett a Cukorgyárosok Orszá­­gos Szövetségéhez is, sürgetve az érdemleges tárgyalások meg­kezdését. Egy milánói zugbank botrányos összeomlása. Milánó­­ból jelentik, hogy az 1924-ben alapított Banca di Milano összeomlása fájdalmas karácsonyi meglepetés egy nagy csomó, jóhiszemű betevőnek. A telek- és házspekulációval foglalkozó banknak 20 millió lira betétje és 30 millió egyéb hitelezője van, de e vagyonból 30 millió lira telje­­sen elveszettnek tekinthető, a többi pedig nagyon nehe­zen lesz pénzzé tehető. A bank igazgatóját letartóztatták. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület izgalmas ülésén számos felszólaló éles hangon bírálta a tehetetlen agrárpolitikát. Tarányi­ Ferenc, akit egyhangúan elnökké választottak, a takarmány­hiányt tette szévá. Sürgette, hogy osszanak ezét bükköny, léháva és EMa-burgonya vetőmagot. A február 15-ikén lejáró hizlalási hiteleket meg kell hosszabbítani. Bosnyák Andor vádolta a mai gazdaságpolitikát, amely a mezőgazd­aságot mellőzi. Szentnyhrá­lyi Dezső az erőta kanna nyok­ uzsoraárát tette szóvá. Sürgette, hogy az az új őrlési rendelet, amelynek alapján a búza és rozs kiőrlését 75 helyett 60 sázalékban fogják szabályozni, már ta­vasszal megjelenjen. Mikolics Ferenc a borból való szeszfőzés szabaddá tételét kívánta. Milyenek lesznek az idei bankmérlegek? A bankvilág egyik vezető embere a pénzintézetek várható mérlegeiről következőket mondotta mun­katársunknak: 1926-tól 1930-ig a bankok prospe­ritása állandóan emelkedett, ami világosan kife­jezésre jutott az egyre nagyobbodó osztalékok­ban. Az 1931-ben publikált mérlegekben már erős nyomot hagytak a megnehezedett idők, míg a néhány nap múlva, búcsúzó évben súlyos meg­próbáltatásban volt részük a bankoknak. Csök­kentek a betétek, az adósok tömege lett inzolvens, a pénzkihelyezési lehetőségek végtelenül rosszak voltak, a bankok tárcájában levő részvények ér­téke erősen megcsappant stb. Valószínű, tehát, hogy a kritikus év után és a bizonytalan jövő előtt az intézetek nagy része tartalékolni fogja csökkent nyereségét. Természetesen lesz olyan bank is, amely mérsékelt osztalékot juttathat majd részvényeseinek. A közgyűlések sorát, mint minden évben, most is a Nemzeti Bank, Keres­kedelmi Bank és Pesti Hazai Takarék közgyű­lései fogják megnyitni. r" .Tótandcs 1932-re. (Levél a szerkesztőhöz.)... Sűrűn gondolok utóbbi hónapokban arra a »bölcs mondásra«, melyet pár évvel ezelőtt egy kis német város vendégfogadójának éttermében falra festve láttam és följegyeztem. Hevenyészett fordításban így hangzik: 1­ 1 OKOS EMBER NEM VESZI SZÍVÉRE AZ ÉLET FENYEGETŐ BAJAIT — GOND­JAIT. — MERT AKI FOLYTON KÖZE­LEDNI LÁTJA ŐKET, ANNAK SZAMARA MAR ITT IS VANNAK.­­ DE AKI NEM GONDOL RÁJUK, ANNAK SZAMÁRA MAR EL IS MÚLTAK.

Next