Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)
1932-04-24 / 90. szám
Vasárnap Pénz írta: Lakatos László Van természetesen többféle szegénység. Így van szellemi szegénység. Van vérszegénység. Van (a legtöbb színdarabban) cselekményszegénység. Vannak vidékek, ahol szegénység van nőkben. Mások, ahol szegénység van férfiakban. Van, ahol szegénység van vízben. Van, ahol szegénység van gazdag emberekben. Sokféle szegénység van. Többek közt szegénység pénzben is. Utóbbi a főszegénység. Az alapszegénység. Pénzszegénység ez az igazi, ez a szegényszegénység. Viszont a szegények közt is van különbség. Vannak született szegények és vannak, akik csak tévedésből szegények. Félreértésből. Van, aki azért szegény, mert nem dolgozik. Van, aki azért szegény, mert nem tud pénzt keresni. Aki azért szegény, mert nagyon jól tud pénzt kiadni. De valamennyi szegény embert egy meglepő körülmény jellemez. Az, hogy nincs pénze. Ha egy nő nemcsak a pénzt szereti, hanem a férfit is, akitől a pénzt kapja, az a nő már javíthatatlan idealista. Megjegyzem, nem mindenki számára szégyen a szegénység. Például. Ha egy fiatal költő szegény, az majdnem rendben van. Fiatal költőnél a szegénység (pláne ha tehetséges) szinte kötelező. Fiatal költőnél a szegénység, mit mondjak, egyenesen szalonképes. Nem szégyen. De ha mondjuk egy nagy tröszt tulajdonosának, egy hatalmas bank vezérigazgatójának, egy Morgannak vagy egy Rothschildnak nincs pénze, akkor az már... Szóval, ha egy milliomosnak nincs, egy fillérje sem, akkor az határozottan szégyen. Azonban a szegénységen is túlteheti magát az ember. A más szegénységén roppant könnyen. * A gazdagságot tulajdonképpen viselni kell tudni. Mert nem minden gazdagság egyforma. Vannak például gazdagságok, amelyek testhezállók. Vannak viszont gazdagságok, amelyek úgy lötyögnek a tulajdonoson, mint az idegen ruha. Ahoz, hogy valaki ízlésesen legyen gazdag, jónak kell lenni, szerénynek, résztvevőnek, egy kicsit szemérmesnek, nem fukarnak, nem is túlságosan költekezőnek, nagyon kedvesnek és azután valamivel enyhíteni kell a dolgot... Például egy csúnya feleséggel vagy egy enyhe cukorbajjal, esetleg csöpp melanchóliával, egy kellemes, de nem közveszélyes mániával. Például szeresse az illető a virágokat vagy ne tudjon aludni hálókocsiban, rajongjon Napóleonért, gyűlölje a modern táncokat. Legyen dilettáns pszichoanalitikus, vagy ne tudja megtanulni az angol helyesírást. Szóval valamit produkáljon. Mert a gazdagságot viselni nehéz. Csak elviselni könnyű. Gazdagság-szegénység az egyetlen tétel, ahol csődöt mond a matematika. Mert úgye, ha egy nagy szám végére hozzátrsz egy nullát, akkor az már a tízszeresét fogja jelenteni. De írj a Rothschild végére hozzá egy koldust, mi fog kijönni ebből? Hogy ki találta fel a pénzt? Nos, ki írta a mitológiát, ki a népdalokat? Hogy ki találta fel a pénzt nem is olyan fontos. Ám nyugodj, és dicsőüljön meg egy névtelen halhatatlanságban. De, az aki kitalálta a pénztelenséget, ha az egyszer a kezem közé kerül- Egyébként nem vagyok brutális ember, de ha egyszer kezem közé kerül az az ember, aki kitalálta a pénztelenséget, akkor... Pénz, hogy végre nyelvtanról is beszéljünk, olyan főnév, amelynek csak többesszámban van értelme. — Nézze, — szokták vigasztalni az embert — hiszen nem is olyan fontos. Például tehetséget nem lehet pénzen venni. Belenyugszunk. De az, hogy tehetséget nem lehet pénzért eladni! Mért menekül mostanában a pénz? Csak nem azért, mert annyian hajszolják? Nincs szaga, — mondják rá. — Elhiszem. De micsoda illata van. Micsoda parfümje! Ne is te szeresd a pénzt. A pénz szeressen téged és mingjárt rendbe jössz. Nőket lehet venni pénzért, de nőt? Várjunk csak... Igen. Nőt is lehet venni pénzért. Hogy a nő kit szeret jobban, téged vagy a pénzt? Na és neked mi fáj jobban? Hogy megcsínt vagy a pénz, amit rá költöttél. PESTI NAPLÓ 18:32 április 24 A forrongó Zöld Sziget írországi titkok, írországi emberek — Ágyúk és dalok Katolikusok és kollektivisták — Minden családban egy halott Dublin, április. (A Pesti Napló kiküldött tudósítójától.) Néhány esztendővel ezelőtt a londoni Földrajzi Társaság Kínába küldte egyik angol barátomat, aki hosszú évek óta foglalkozott a Mennyei Birodalom lakóinak pszichológiájával. Visszatérése után némi keserűséggel jegyezte meg: »Ha az ember két évig foglalkozik a kínaiakkal, azt hiszi, hogy egyszer majd csak megérti őket.. Húszévi tanulmányozás után jövünk rá arra, hogy lehetetlen lelkük titkaiba férkőznünk. Háromszor voltam Kínában, éveket töltöttem a sárgák között, hét könyvem jelent meg a kínai pszichológiáról. És ma? Ma csak azt tudom, hogy Kínában tífuszt kaptam... Ez az egyetlen bizonyosság, a többi csak feltevés... Az ellentmondások országa ... Ez a néhány mondat jutott eszembe, mikor múlt vasárnap szemben találtam magam a dublini Nelson-oszlop felé hömpölygő tömeggel. Kína vagy a trópusok bármely különös országa nem lehet érthetetlenebb és megközelíthetetlenebb az európai számára, mint ez, a romantika és a miszticizmus ködfelhői között el-eltünedező Zöld Sziget, kétméteres férfiaival, bronzvörös nőivel, örökzöld futotta romjaival és az excentricitás meredélyein járó mentalitásával, amelynek zsarátnoka e percben a gigantikus Brit Birodalom pilléreit kezdi perzselni. A relatív nyugalom és az általános higgadtság dacára úgy éreztem, mintha a forradalom kitörése percek kérdése lenne és egy csöppet sem lepett volna meg, ha az O' Connell street fehér házainak ereszei alól megszólaltak volna a gépfegyverek. Írországban ugyanis, a forradalomnak nincsen »előszele...« A férfiak és a nők két játszma bridge, két pohár whisky és két stoppolnivaló harisnya között szoktak a barrikádokra menni. Dublinban az ember régi gael és kelta dalok duruzsoló dallamaival fekszik és dobpergésre, puskatűzre ébred. Viszont az ellenkező sincsen kizárva. Megtörténik, hogy a forradalmárok elfoglalják a középületeket, a Dublin Castle kőhídja elé felállítják az ágyúkat és azután meggondolva a dolgot, mindenki csendesen hazamegy. Mi történt 1916-ban? A forradalmi szervezetek kiadták a parancsot, hogy nagyszombaton meg kell támadni az angol helyőrséget. Természetes, hogy szombaton az egész országban a legnagyobb csend és rend uralkodott. Vasárnap megérkezett a forradalmárok főhadiszállására Sir Roger Casement jelentése, amely hírül adta, hogy a németek nem szállíthatnak partra csapatokat Írországban. A forradalom ügye el volt veszve! A vezetők lóhalálba futtatták szét küldönceiket, kérve a forradalmi szervezeteket, hogy az Istenért most már ne mozduljanak Magától értetődik, hogy hétfőn reggel fegyverben állott az egész ország, megindult az offenzíva és egy véres, kegyetlen forradalom vihar? száguldott végig a Zöld Szigeten. És ez a forradalom azóta tart. »Mi hétszáz esztendeje élünk hadiállapotban ...« — mondják az írek és vidáman mosolyognak. Harcos idealisták Az írek nem latinok és nem angolszászok, de örökölték az előbbiek viharos temperamentumát és az utóbbiak elszánt konokságát. Radikális szabadgondolkozók és bigott katolikusok, individualisták és egyben rajonganak a kollektivizmusért A könyvkereskedések kirakataiban az egyik sarokban a Biblia és a Breviárium, a másikban Marx és Lenin munkái. Mindenki tüzet okád az »angol rabszolgatartók” ellen. És két hónapja — mióta De Valerával a szélső nacionalista irányzat uralomra került — mozikban és színházakban a zenekar előadás után eljátssza a »God save the King«-et. Levett kalappal, komoly ünnepélyességgel hallgatják, azután elmennek az angol kormányzóság épülete elé tüntetni! Mit is akarnak voltaképpen? A teljes, maradéktalan függetlenséget és az Ulster-rel való úniót. Tudják jól, hogy a Brit Birodalomból való kiválásuk gazdasági szempontból halálos csapást jelentene az országra, de ezzel a »részletkérdéssel« senki sem törődik. Az ideáljaikért élnek és halnak meg és doktriner fanatizmusuknak tüze ma már teljesen elhamvasztotta ama kötelékeket, amelyek a nagy közösségeket az élet és a gazdasági törvények könyörtelen realitásaihoz fűzik. Írország ma teljesen olyan, mint a garibaldista, carbonari Olaszország lehetett A romantikus idealizmus párája szállja meg a »Saarstat Eireann«-t, feltűrt gallérú konspirátorok suttognak az uccasarkokon, az Óriások Útjának zergejárta sziklái között hihetetlen arányokban folyik a fegyver- és a lőszercsempészés, titokzatos tüzek gyúlnak éjszakánként a vidéki udvarházak ablakaiban, mindenki vár és mindenki akar valamit, de hogy mit, azt senki sem tudja egészen pontosan. Kü!$n«$s emberek Egy társaságban találkoztam néhány úrral. Házigazdám sorra mutatta be őket. »Mr. X.. apját kivégezték«, t»Mr. Y. bátyját felakasztották*, »Mr. Z. életfogytiglani börtönre volt ítélve«... és ez így ment végesvégig. Írországban mindenkinek van legalább egy halottja és legalább néhány éve — vasban. Az ír történelem legutolsó két évtizede: börtön, golyó, kötél, éhségsztrájk, bomba, írek harca angolok ellen, angolok küzdelme írek ellen, de főleg írek harca írek ellen. Íme, ezek az emberek állottak az utóbbi években az ország és a politikai mozgalmak élén: Clarke (kivégezték), Pearse (agyonlőtték), Edmond Kent (agyonlőtték), Erskine Childers (kivégezték), Sir Roger Casement (felakasztották), Michael Collits (elesett a barrikádokon), Cosgrave (életfogytiglani börtönre ítélve), Mac Bride (agyonlőtték), De Valera (halálra, később életfogytiglani börtönre ítélve), Liams Mellow (kivégezték), D' Higgins (merénylet áldozata). Csak azokat említem, akik vezérek, irányítók, miniszterek, tábornokok voltak. És azután jönnek az ismeretlen százak és ezrek, golyóval fejükben, kötéllel nyakukon, glédába állítva, azután fektetve, sok mésszel és mély gödrökben, az Arbour Hill-i lankások felé, ahová tavasszal egyegy csókra járnak szerelmes párok... Az ír politikusok életrajzai a detektívregények izgalmasságával és fantáziájával vetekedhetnek. Clarke, az »első köztársaság atyja«, aki vonatokat akar robbantani Angliában. Childers, a milliomos, az angol lord-kancellár unokaöccse, aki saját jachtján csempészi a lőszert Írországba. Mac Bride, aki fiatal korában önként jelentkezik a búr hadseregbe, végigverekszi az antant oldalán a háborút és fütyül, mikor a kivégzésre kirendelt katonaság felsorakozik. Casement, aki a németekkel konspirál és tengeralattjárón közlekedik az Atlanti óceánon; mennyi romantika, mennyi kaland, mekkora hősiesség és becsület, idealizmus és tisztaság lengi körül ezeket az árnyakat! Ezek az emberek mindent megpróbáltak, mindent kockáztattak, mindent odaadtak és csak egy valamiről feledkeztek meg, hogy amit Írország az utolsó évtizedek alatt elért és kiverekedett magának, azt elérhették és kiverekedhették volna a sok könny, füst, vér, bomba, golyó és kötél nélkül is. Dublinban a helyzet változatlan ... Hogy némiképpen megmagyarázhassuk az ország jelenlegi helyzetét, rövid visszapillantást kell vetnünk a legutóbbi eseményekre. A világháború előtt Írország és Home Rulet követelte és az úgynevezett Sinn-i-Fein szervezkedés keretein belül küzdött jogaiért A Sin-Fein párton belül alakult meg később az úgynevezett Iriah republican Brotherhood, amely az alkotmányosnak ítélt politikai eszközök mellőzésével, fegyveres úton akart az angol fenhatóságtól megszabadulni. Ez a szervezet, az IRB robbantotta ki az úgynevezett húsvéti forradalmat Az angolok vaskézzel fojtották el a mozgalmat és brit katonaság tartotta megszállva az országot 1921-ig. Ebben az évben kötötték meg az angol-ír egyezményt melynek értelmében a Szabad Állam a brit birodalom keretein belül a Dominiumokéhoz hasonló jogokat élvez. Az egyezmény megbontotta a Sinn-Fein pártot, amely három részre szakadt. Egy frakció százszázalékosan elfogadta az egyezményt (Cosgrove), a másik ideiglenesen és feltételekkel (De Valera), végül a harmadik, amely ma is Sinn-Fein párt néven szerepel mereven visszautasította az angolokkal való együttműködést. Évekig tartó véres polgárháború tört ki a Zöld-szigeten és ebben az időben szerveződött meg a világ legnagyobb és leghatalmasabb titkos szervezete, az Irish Republican Army, amelyről még szó lesz későbben. A polgárháború befejezése után a mérsékelt Cosgrave-párt került uralomra, amely késhegyig menő küzdelmet folytatott az IRA-val és De Valera új pártjával, amelyet Fianna Fail-nak kereszteltek el. Az IRA terrorisztikus eszközökkel dolgozott és Cosgraveék sem takarékoskodtak a golyóval és kötéllel. Ez év márciusáig statárium volt Írországban, ez azonban távolról sem gátolta az IRA és a Fianna Fail propagandisztikus munkáját, melynek eredményeképpen De Valera pártja többséget kapott a legutóbbi választásokon. Ezúttal Cosgrave párthíveire jár rá a rúd. A Fianna Fail-t titokban hathatósan támogatja az IRA, amely mindenekelőtt két dolgot követel: a hűségeskünek az alkotmányból való törlését és az Angliával kötött pénzügyi egyezménynek megváltoztatását melyeknek értelmében Írország hárommillió fontot fizetett évente a londoni kincstárnak. Eme két kérdés körül kristályosodik ki az új ír nemzeti mozgalom, amelynek jelentőségét nagyban növeli az a tény, hogy júliusban ül össze Ottawáiban az angol birodalmi konferencia, amelynek kimenetele erősen függ az írországi eseményektől. Ez a konferencia lenne hivatva rekonstruálni a brit birodalom politikai és gazdasági szervezetét és hogy ez sikerül-e vagy sem, az a világ egyetlen országára sem lehet közömbös. Demeter Ödön L GyÜmölcskertészeti könyvek Bernátsky L. A gyilmflleikörtészet elemei . Ar» A— P Csapért B. A magyar (yttmSle* tömegtemetése. Ar» 8.— P Erdély L.» GyBmBlesfák kerti »etemények és virágok műtrágyázás» Ar» A— P Kmoskó L.: A gytlmBleafák termésfokon«» «• termésvédelem ... . ... Ar» A— P Lehner ö : Ai fulb»r»ejttementé«i kátéji . Ara A— P L'Eplat'onler J. A gyOmS'eiSt helyes Ultetéséről és kezeléséről ... Ar» I.— p Mahács M • A gyilm Metermesztését értékelte. Ara 13.— P Ai Itt felsorolt könyveken kívül minden gazdasági könyv kapható A| Ell kínyi kereskedésében, VII. Erzsébet karút 18—30. isii alatt