Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)

1932-04-24 / 90. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1932 április 24 35 A PACIFIC PRO BLÉMÁI Szovjet-Kína Irta: dr. KOVRIG JÁNOS Dr. Kovrig János Bodjong Poerballinga (Jáva), április. Találó volt Japán genfi delegátusának meg­jegyzése, hogy Kína nem rendezett állam, tehát szabályszerűen nem is lehetne tagja a Népszö­vetségnek. Kína ma egy földreszt jelent, melyen a főhatalmat a szuveré­nitás kisebb-nagyobb mértékében de facto töb ben gyakorolják. Észa kon Nanking, délen Kan ton »kormányoz«, Mand­súria különállása japán megszállás alatt mosl még élesebbé válik, Kö sép-Kína felett pedig vö­rös csillag ragyog. A polgárháborúk csetepatéi között, majd a japán-kí­nai konfliktus csata zajában szinte elfelej­tette a világ, hogy Nanking és Kanton kö­zött jelentős területek immár ötödik éve van­nak vörös uralom alatt és az ismeretlen Szovjet-Kína negyvenötmillió la­kosával fenyegetően nö vekvő hatalom a Meny nyei Birodalom szívében. Ne vezessen senkit félre az uj ságtáviratok stílű ea, mely következetes ha­nyagsággal vörös bandi­tizmussá kicsinyíti a kí­nai tanácsköztársaságok tervszerű expanzióját. A szovjetizált területek ál­lami berendezkedése rendszeresség tekintetében nem marad el az egyéb kínai államalakulatok mögött, diszciplína dolgában pedig messze felülmúlja őket, mert «krupulus nélkül alkalmazza az Ázsiában legha­tásosabb politikai eszközt: a terrort. Nanking és Kanton fiatal ideállsták szónoklataitól bódultak, ideáiknak keltető masinái az egyetemek és főisko­lák, egyszerre 6okat markolnak és legszívesebben a tetőnél kezdenék építeni a házat, melynek tara­jos kínaiorma a nyugati kultúra talmi-aranyá­val csillogna. Szovjet-Kína nem az intellektüélek gyökértelen rétegére, hanem a nagy emberi töme­gekre, az állati sorban sínylődő kínai földmű­vesre támaszkodik. Ezért tudott a sárga kínai­tenger viharai között négy éven át fönmaradni a vörös sziget. Az 1927 január 1-én Hankauba költözött kantoni kormány, mint köztudomású, ott annyira Borodin és társainak befolyása alá került, hogy a mérsé­keltebbek végül is kiváltak és ugyanazon év ápri­lis 18-án Tjáng Kái-szek vezetése alatt megalakí­tották a nankingi nemzeti kormányt. A kantoriak később hazatértek a hankaui kalandból, a vörös angyal is kénytelen volt bambinóival visszaszállni az orosz paradicsomba. De az evangélium, amit Borodin hirdetett, nem vetődött kősziklára: csak­hamar fölburjánzott Honanban a vörös mag és a muszka gaz fölverte a Jangce partjait. Kína sajátságos viszonyai nagyban elősegítet­ték ezt a nem kívánatos vegetációt. A kínai gaz­dasági életet erősen jellemzi a kollektivizmus egy formája: a tágabb értelemben vett család, mint gazdasági egység. Egy családfő vezetése alatt a vérrokonok egész tömegei egyesülnek, egyénisé­fük háttérbeszorításával, közös munka és közös ereset elvén igyekeznek a vajmi sivár lehetősége­ket nyújtó élettel megbirkózni- Ez a rendszer és az abból eredő mentalitás sokkal kevésbé áll idege­nül a bolsevista ideológiával szemben, mint a nyu­gateurópai ember túlzott individualizmusa. Van aztán még három körülmény, mely a kollektivista világnézet humuszában csirázó vörös magot növe­kedésében segítette. Az egyik Közép-Kína egész­ségtelen birtokviszonyai; a kis- és törpebirtokpaiv cellákra osztott művelhető területnek csak 40 szá­zaléka van a parasztok tulajdonában, a többi ha­szonbérlet A bérbeadók, mandarinok és azokutó­dai, végietekig kihasználják a kínai földműves­tömegek földéhségét: a haszonbér nem egy eset­ben eléri, sőt meghaladja a betakarított termények 70 százalékát! Ezek a vidékek — részben a bérlet­rendszer miatt — úgyszólván fátlanok és a tulaj­donosoktól kiszipolyozott parasztnak sokszor vá­lasztania kell, hogy mi jobb: az éhhalál-e, vagy a megfagyást Mert a tűzifa drágább, mint az étel, mely fölötte az üstben fő, bérösszeg levonása, az adók és egyéb terhek kifizetése után megmaradó termés pedig a legszükségesebb élelemre sem ele^ gendő. Tehát erős szociális ellentét van az igavonó állat nélkül dolgozó, földbérlő paraszt és a körmét­növesztő. feudális földesúr között. Egy másik körülmény a pénztőkéssel hozza ellentétbe a kisbirtokost az abnormálisan drága jelzálogkölcsönök miatt; 20—30% »teljesen legális kamat Kínában, de helyi uzsorások ennél is sok­kal tovább mennek és az eladósodott, szabad pa­raszt sincs többnyire jobb helyzetben, mint föl­detbérlő társa. A harmadik ok politikai térre ve­zet. A modernizáló törekvések és i'őleg az áliandó háborúk rengeteg pénzbe kerülnek, fölemésztik a kikötők vámjövedelmeit és nyomasztó adóterhe­ket követelnek. E terhek elosztása nagyon igaz­ságtalan, főleg a kisembert sújtják. Fentiek meg­gondolása után tehát világos, hogy a Közép-Kína lakosságának zömét kitevő földművesnek nem volt veszteni valója egy antikapitalista rendszer­ben, mely az ő kollektivista felfogásához hasonló tanokat hirdet, sőt csak nyerhetett vele. A termé­szetben beszolgáltatandó új adó az azelőtti ha­szorJbérek, vagy kölcsönkamatok felét, harmadát teszi csak ki, viszont az iparcikkek, fa ára a maximálások miatt alig emelkedett. Talán ez a jobb^ helyzet magyarázza meg, hogy a középkínai síkságon annyi önkéntes jelentkezőt talál a vörös hadsereg, melynek katonai erényeit — lehet, hogy csupán némi maliciából — Tszáj-Ting-káj, a 1D. hadtest parancsnoka, a Sansrhaiban operáló japá­noké fölé helyezte; Szovjet-Kína fennmaradását és fejlődését végül lehetővé tette az a körülmény is, hogy a polgári elemek, a »fehérek«, belső egyenetlenségek miatt nem tudtak egységesen Nyolc középkínai provincia 636 kerületéből 251 van a kommunisták kezén, akik a közbeeső »fehér« ter.ületek meghódításával a vörös uralom alatt álló részek egyesítésére törekednek. Szovjet-Kína ugyanis nem egységes ország, hanem három, egy­mással alig érintkező földteriilet. Az első keleten eléri, 6Őt meghaladja a peiping—hankaui vasút­vonalat, ettől több mint 1C0 mérföldre húzódik nyu­gatnak a Tszingling-hegységig és magában fog­lalja Hónán kormányzóság nagy részét. Losán. Kvángsán és az ánhveji Jungsán, Hupeh provin­cia északkeleti sarka (Hankautól északra) és egy kaskeny csatlakozó szalag Anhvej alsó, nyugati széléből tartozik hozzá- A második vörös zóna ki­terjed a Sáng-cseng-kerületre Honánban Liuánig és Hoszánra Ánhvej kormányzóságban, továbbá idetar.tozik Hónán és Ánhvej csatlakozó szélének egy sectora Jungsántól északra; délen Hunán és Kiángszi egy része esik ebbe a zónába és a vörös előőrsök már Káncsáut fenyegetik Kanton irányá­ban. A harmadik zóna az első kettőtől vagy 150 mérföldre nyugatra terjed, Hupeh és Szecsuen egy részét foglalja el és a Jángce völgyében Fucsáuig ér. Tehát a szovjet hatalma alatt áll a termékeny Hónán, a rizstermeléséről és »zöld« teájáról híres Ánhvej nyugati része veszedelmesen körülölelve Hankaut, továbbá Kiangszi, Hunán, Hupeh és a bőtermő Szecsuen egy része. A 3200 mérföld hosz­szú Jangce, Közép-Kína ütőere, mindinkább a vörös szférába kerül; a Hán-folyó torkolatánál, a Jángce északi partján épült Hankau, »Ázsia Csi­kágója«, az állatkereskedelem főhelye, nevezetes ipari gócpont, Kína legszebb fekvésű, legegészsé­gesebb vámsa, mind nehezebben tud ellentállni a vörös nyomásnak; nyugaton ipedig hasonló vesze­delemben forog Csöngking, Közép-Kína legjelen­tősebb kereskedelmi városa, a Tibet felé irányuló forgalom gócpontja. Ha a térképre nézünk, nagyon feltűnik a három vörös zóna tagoltsága, de egyút­tal világossá válik a Veszedelem nagysága is, mely a polgári Kínát fenyegeti, ha a nyugatra és délre kinyúló vörös ollónak sikerül összezárulnia. A védekezés és terjeszkedés szükségessége miatt a szovjetterületek mintegy katonai állammá fejlődtek. Hadseregeik 18 hadosztályt tesznek ki és ázsiai viszonyokhoz mérten kitűnően vannak felszerelve. Míg a polgári Kína hadvezérei úgy­szólván kivétel nélkül egyéni politikát követnek, egy hadjárat előttük főleg üzleti vállalkozás, ad­dig a központi vezetés alatt álló vörös hadseregek egy cél érdekében, egyféle módszerrel operálnak és területi szétszórtságukban is olyan egységet képviselnek, melyhez hasonló a mai meghasonlott Kínában nem található. Szovjet-Kína a körülmények kedvezése és hadseregének fedezete mellett lassan orosz min­tára berendezkedik. A progresszív adók elseny­vedésre kárhoztatják a kereskedelmet, erősödik a szövetkezeti mozgalom- A földet egyenlő haszná­lati elv alapján újra felosztották. Á tipikus sajtó­propaganda itt is megindult: »Lenin Heti Lapja« terjeszti a »tudományos« bolsevizmust, a »Párt­élet« és a »Szovjet-Nagyhatalom« a tömegekre akar támaszkodni, a »Vörös Harcos« és »Egy Vö­rös Katona Élete« a hadsereg épülését szorgal­mazza, a Lenin-iskolák százai pedig arról gondos­kodnak, hogy a vörös sajtó olvasóközönséget kap­jon. Erre aztán nagyon is szükség van. mert Kö­zép-Kína lakosságának 80%-a analfabéta. Létesí­tettek egy úgynevezett »katonai-politikai főisko­lát«, mely sztratégákat és »diplomatákat« képez Távol-Kelet boldogítására. A szovjet-virtcsaftnak természetesen itt is megvannak mindazon árnyoldalai, melyeket az ember már Oroszországból ismer. Mégis a kímé­letlen pártdiktatúra itt nem válthat ki olyan fé­lelmet, az egyéniség háttérbeszorítása olyan el­lenszenvet, mint az európai proletariátus maga­sabb anyagi, szellemi és erkölcsi nívón álló töme­geiben. Kínában ma ötvenmillió ember küzd az éhhalállal és kétszázmillió él alig valamivel az éhezők nívója felett! Ez a körülmény nagyban elősegíti a »világmegváltó« kommunizmus terje­dését, mely könnyen megszédíti azokat, akiknek nincsen semmi veszítenivalójuk. Kína elbolsevizálódása nem maradna követ­kezmények nélkül a Pacific jövőjére. Viszont az is nyilt kérdés marad, nem termel-e ki magából majd valami spontán variációt a muszka vetés­ben a különös, kínai lösz-talaj? Ezek mind olyan gondolatok, melyekhez nem könnyű mingyárt he­lyes reflexiókat fűzni. Egyelőre elég, ha hozzá­szokunk ahoz a tényhez, hogy Szovjet-Kína pgy kifejlőben levő államalakulat, meíynek máris jio­ziciója van a kínai kontinensen és ne csodálkoz­zon senki, ha egy szép napon Litvinov elvtárs kézenfogja kínai öcsikéjét és Drummond bácsihoz viszi beiratkozni a népek genfi illemtudomáiiyi iskolájába. Mrs. Meurig Morris, Anglia egyik leghíresebb médiuma, aki több lapot beperelt, mert azt írták róla, hogy csaló. A törvényszéki tárgyaláson tanúvallomást tett S.r Oliver Lodge, o híres fizikus is DÉGI MESÉK — IX ÚJ TANULSÁGAI Jl padisah és a hűtlen sáfár Egy régi keleti mese szól a kővetkezőképpen: Volt egyszer egy hatalmas padisah, életnek és halál­nak föltétlen ura, aki rájött, hogy birtokainak főinté­zője lop. Éktelen haragra gerjedt és példás büntetést szabott a hűtlen sáfárra. Kivitette az erdőbe, meztelenre vetkőztette és tes­tét bekenette mézzel: így köttette oda egy fához, hogy mozdulni se tudjon. A forró égöv alatt a darazsak és mérges dongók milliói lepték el a mézzel bekent, magával tehetetlen embert s szívták a vérét. A szerencsétlen ember ordított a fájdalomtól. Egy gyanútlan vándor, véletlenül keresztül menve az erdőn, meghallotta a megkínzott ember jajkiáltását és a hang irányában haladva, megborzadt a rémes lát­ványtól, amely szeme elé tárult. Gyorsan letört egy faágat 8 azzal kezdte levakarni a bogarakat a szerencsétlen ember testéről. Erre ez megszólalt és könyörögve szólt: — Ne nyúlj hozzám, jó ember. Mert ha levakarod rólam ezeket a vérszívókat, amelyek most borítják a tes­temet, a helyükbe jönnek friss erővel az éhesebbek és elülről kezdődik a még nagyobb gyötrelem. Ezek a bo­garak, amelyek most élősködnek rajtam, már jóllaktak s csípésüket már kevésbé érzem. De ha jönnek az éhesek, ezek ismét vad mohósággal fogják szívni a véremet. Menj utadra, jó ember s hagyj engem nyomorultul el­pusztulni. Segíteni úgysem tudsz rajtam... Ez az eset valahogy a fülébe jutott a hatalmas padisahnak, aki erre gondolt egyet: feloldotta a halálra­ítélt főintéző kötelékeit, visszafogadta őt és vissza­helyezte állásába. * Eddig a régi keleti mese. Az új tanulság pedig belőle az, amit a néimet köz­mondás olykép juttat kifejezésre, hogy: Sellen kommt was Besseres nach. OZZA EL ANYAGÁT Készítek tökéletes szabású méret szeHnii inget, blúzt, pizsamát. Állandó nagy raktár saját anyagjaimból. „ICA" FEHÉRNEMŰ, VII., KLAUZÁL UCCA 35. SZAM [

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék