Pesti Napló, 1932. május (83. évfolyam, 96–118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Vasárnapi szám — Ára 32 fillér Budapest, 1932 83. évfolyam 96. szám Vasárnap, május 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap , . 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI | Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. al. TELEFON ! József 455—50-től 56-ig. József 464-18, J. 464—10. SzerkesztS MAg Broshmi L. Kohlmarkt 7. A francia pénzügyek a választási hadjárat tükrében Írta: gróf KLEBELSBERG KUNO Ma a francia választókon a sor, kik járulnak az urnákhoz. Magát a szavazási aktust aránylag rö­vid kampány előzte meg, amelynek színvonala igen magas, eszmei tartalma rendkívül gazdag. Személyeskedésnek a vezérek között nyoma sincs. Persze sok szó esett világnézeti és külpolitikai kérdésekről is, de a vita súlypontja még Francia­országban is a pénzügyi problémákra tolódott át A germán etatizmussal szemben — melyet Fran­ciaországban a szociáldemokraták képviselnek — a­zall individualizmus áll A sovinizmustól táplált s egészen be nem vallott imperializmussal szem­ben Briand konciliánsabb külpolitikájának balol­dali képviselői foglalnak állást. A pénzügyi kérdések a két fővezér, Tardien és Herriot beszédeiben is jelentékeny részt foglal­nak le. Flandin pénzügyminiszter és Caillaux pe­dig, mint pénzügyi szakemberek, már mélyebben bocsátkoznak a részletekbe is. Ez a pénzügyi vita olyan tények körül forog, amelyek fölkeltették az egész világ érdeklődését, részben pedig olyan je­lenségek körül, melyek nálunk is előfordulnak s így e részben a külföld kritikája a magunk oku­lására is szolgálhat Itt van mindjárt egy óriási világgazdasági lány: az aranynak egyoldalú fölhalmozódása Fran­ciaországban. Tardieu ezt egyenesen az élére állí­totta annak a listának, melyet a kormánypártok és az azokra támaszkodott kormányok érdemeiről összeállított Erősön hangsúlyozta, hogy a lejárt négyéves ciklus alatt 47 milliárd arany jött be Franciaországba. Ezt a beözönlést szakszempont­ból különböző okokkal lehet magyarázni: francia követeléseknek visszavonásával a külföldről, az ország gazdagodásával, az egész világnak a fran­cia frankba helyezett bizalmával. De annyi bizo­nyos, — folytatta humorosan Tardieu — hogy abban az időben, mikor a beözönlés történt a tőké­sek Franciaország pénzügyi helyzetét és pénzügyi politikáját nem ítélték el olyan szigorúan, nem tartották olyan szinte kétségbeejtőnek, mint aminőnek azt az ellenzék feltünteti. Herriot válaszában Abel Gardey szenátor tekintélyét vonultatta fel, aki a nemes érc nagy­arányú, szokatlan beözönlésének okait behatóan tanulmányozta. Gardey szerint nem szabad gaz­dagsággal és prosperitással összetéveszteni azt ami csak múló jelenéig, sőt több szempontból egye­nesen aggályos. Mert a tőkék vándorlása nem jelent többé észszerű és tartós elhelyezkedést hanem jórészt üzérkedési vágy az indoka. Ezen­felül e kóbor tőkék — amelyek már annyi katasztrófát okoztak — Franciaországba jöttek, m­ert előbb kivándorolván, csatangolásaik során most éppen visszatértek és mert a német- és spanyolországi, meg az angol és amerikai esemé­nyek onnan elriasztották azokat Az az arany, amely a francia jegybank pincéiben fölhalmozódik, nem gazdagodásnak vagy nemzeti gazdagságnak a jele: ez nem Franciaországé, hanem a bankjegy­tulajdonosé és azoké, akiknek Franciaországban követeléseik vannak. Ezek sorában pedig folyton növekedik az idegenek száma, akik az első francia­országi vaklármára vagy saját országukban a jobbulás első felére követeléseiket olyan pénz­nemekre fogják visszaváltani, amelyektől egy időre szabadulni akartak. És amennyiben a francia bankhoz befolyó összegek nem francia követelések behajtásából, visszatéréséből erednek; ellenükben bankjegyet kell kibocsátani, aminek következtében a bankjegyforgalom állandóan növekszik s immár elérte a 83 milliárdot. Mikor ezeket a szellemes, szép érveléseket ol­­l­vastam, gondoltam magamban, boldog franciák, hogy erről vitatkozhatnak. Ránk magyarokra különösen tanulságos a nagy vitának az a része, amely az államadósságok alakulására és az állami kamatgaranciára vonat­kozik. Tardieu a kormánypártok javára mint szá­mottevő tételt könyvelte el, hogy 1926 óta a bel­földi államadósság 20 milliárddal csökkent, hogy a közép- és rövidlejáratú hitelek 25%-a, az oly ve­szedelmes flottáns adósságnak pedig 50%-a tör­lesztve van s hogy az 1, V» és V« éves pénztári je­gyeket bevonták. Ez illúzió, vág vissza Herriot Míg az állam látszólag törlesztett, addig közvetve, külön hivata­lok, meg a vasutak útján, állami kamatgarancia mellett lebonyolított hitelműveletek alakjában, voltaképpen újabb kölcsönöket vett fel. A részle­teknél Herriot ismét tekintélyre, Albert Bedoucera hivatkozik, aki a kamara utolsó ülésén, nagy fel­tűnést keltett beszédében, azt igyekezett bizonyí­tani, hogy a francia államadósságok a­helyett, hogy csökkentek volna, éppen ellenkezőleg majd­nem 3 milliárddal emelkedtek. Flandin pénzügy­miniszter cauderani beszédében hat pontban ugyanannyi tévedést mutatott ki Bedouce össze­állításában, mégis ennek az a része, amely az állami kamatgaranciákra vonatkozik, amit Herriot éppen kiemelt — úgy látszik — nagyjában megáll. E részben Bedonce az 1926 óta felvett következő számottevő összegeket sorolja fel: államvasúti köt­vények 2 milliárd értékben; továbbá a posta-, táv­író- és távbeszélő-üzem kölcsöne 5 milliár­d 200 millió. Ezenfelül a francia banknak a valuta- és deviza-készletében volt sterlingeken szenvedett ár­folyamveszteségének kompenzálására, átadtak 2 milliárd 500 értékű bont. A valutak hiányának fe­dezésére 6 milliárd 200 millió van kilátásba véve, mire nézve Flandin konstatálta, hogy ezideig még csak 1 milliárd és 250 milliót vettek tényleg igénybe. Végül a közelmúltban megalkotott beru­házási törvény alapján az első kiadásokra 3 mil­liárd 500 millió kötvényt adnak majd ki. Mind­erre való tekintettel Herriot az állam eladósodá­sának csökkenése tekintetében sem látja olyan ró­zsásnak a helyzetet, mint Tardieu és Flandin. Midőn a múlt év júliusának eseményei után a magyar állam összes direkt és indirekt kötele­zettségeiről teljes összeállítás készült, az állami kamatgarancia tekintetében nálunk is hasonló né­zetek nyertek kifejezést — jeléül annak, hogy a gazdasági világválság során egyik országban előbb, a másikban utóbb beállott állampénzügyi nehézségek kisebb-nagyobb mértékben a mindenütt azonos tüneteket és jelenségeket eredményeztek.­Látni lehet ezt azokon a szemrehányásokon is, amelyeket most a kormánypártoknak s az azokból kikerült kormányoknak azért tesznek, mert a Poincaré által példátlan sikerrel végrehaj­tott nagy szanálás után felgyülemlett közel 20 milliárd fölösleget, pénztári készletet kézzelfog­ható, tartós haszon nélkül állítólag eltékozolták. 1929 november végén a francia államkincstárnak 19 milliárd és 250 millió pénztári készlete volt, amelyből ez év elején még rendekezésre állott 2 milliárd; a többi 17 és negyedmilliárd felhaszná­lásáról Tardieu részletesen beszámolt. A francia állam 50 milliárd erejéig adósságokat törlesz­tett, 6 és egynegyedmilliárdot pedig kölcsönadott vagy nyilvános szervezeteknek, mint a nemzeti földhitelnek, az olcsó lakások hivatalának, a posta-,­­távíró- és távbeszélőüzemnek, meg a nagy vasúti hálózatok közös alapjának; ugyancsak kollektivitások 1 milliárd 400 millió devizaköl­csönt is kaptak, hogy külföldi adósságaiktól idő­előtt szabadulhassanak. A költségvetés keretein kívül 800 milliót költöttek a határoknak nagysza­bású katonai megerősítésére, ami emlékeztet arra a várévre, amellyel XIV. Lajos idején Vauban marsall vette körül Franciaországot, 500 milliót pedig beruházásokra adtak. Az ellenzék támadá­sai különösen a kiadások két csoportja ellen irá­nyulnak; kifogásolják azt a milliárd 900 milliót amelyeket válságba­­jutott bankok érdekében ad­tak ki s azokat a 650 milliót tevő kölcsönöket melyeket idegen államoknak, és pedig Jugoszlá­viának és Magyarországnak nyújtottak. Segítsé­gére siettek Elzász legrégibb bankjának, amely­nek éppen a Németországtól elhódított tartomá­nyokban, a határszélen 260 fiókja van. És támo­gatták a Nemzeti Hitelbankot amelynek össze­omlása egy héten belül 20—30.000 további csődöt vont­ volna maga után. Itt ismét általános euró­pai jelenséggel van dolgunk. Németországban — mint azt külön cikkben ismertettem — a biro­dalomnak az összes nagybankok érdekében óriási áldozatokat kellett hoznia. Olaszországnak egyik legnagyobb pénzintézetét, a Banca Commercialet szintén újjá kellett szervezni. Korántsem volt te­hát egyedülálló, hogy nálunk is, egyébként sok­kal kisebb arányú áldozatokra volt szükség. Az idegen államok közül Jugoszlávia 300 mil­lió, Magyarország pedig 354 millió kölcsönt kapott. Jugoszláviában régi, hősies szövetségesükön akar­tak segíteni a franciák, amely a Hoover-morató­rium következtében nem kapta meg azt a repará­ciós fizetést, amelyre számított A mi kölcsönünkre vonatkozólag pedig kormánypárti részről erősen hangsúlyozzák, hogy azt Briand külügyminiszter­nek, az európai kiengesztelődés képviselőjének sür­gős kérésére nyújtották annak a Magyarországi­nak, mely csatlakozott a középeurópai békepolitik . Tyler, a Népszövetség képviselője elkészítette Jelentését a magyar gazdasági helyzetről H költségvetési helyzet javulása — Hz állami üzemek még mindig nem tartják el magukat — Hz önkormány­zatok költségvetéseinek csökkentése nem kielégítő — Hz állami vasgyárak magánkézreadása nem sikerült/ a Jelentés bezárásukat indítványozza - az állam pénz­készlete és adósságai — a Nemzeti Bank helyzete, a munkapiac és az árak alakulása A Magyar Távirati Iroda jelenti: Royall Tyler, a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsá­gának magyarországi képviselője, Magyarország pénzügyi helyzetének alakulásáról a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságához negyed­évenként jelentést tesz. A Nemzetek Szövetsége most hozta nyilvánosságra az 1932. év első negye­dére vonatkozó jelentést. E jelentésben Royall Tyler megállapítja, hogy a szóban forgó három hónap alatt a magyar kormány az állami pénz­ügyek egyensúlyának helyreállítása terén további jelentékeny haladást tett a pénzügyi bizottság ok­tóberi budapesti tárgyalásai alkalmával megálla­pított program megvalósítása irányában. A folyó kiadásokat a nyolc hónapra megálla­pított 565 millió pengős kereteken belül tartotta, beszámítva a kiadások közé a március 31-ével vég­ződött hat hónap alatt a költségvetésen kívül be­ruházásokra, állami üzemek hiányára, stb. kiadott 20 millió pengőt is, s a kiadásokat a folyó bevéte­lekből fedezte. Ez jelentékeny eredmény, különö­sen ha figyelembe vesszük a kereskedelem stagná­lását A július elsejével kezdődő költségvetési év kiadásainak színvonalát a jelentés szerint majd csak akkor lehet megállapítani, mír az országgyűlés változatlanul megszavazza az április 15-én előter­jesztett költségvetést Ebben a költségvetésben.

Next