Pesti Napló, 1932. június (83. évfolyam, 119–143. szám)
1932-06-24 / 139. szám
Péntek SZÍNHÁZI HÍREK (•) A kollektív szerződés. Sokáig tartó harc után végre békés mederbe terelődött a tárgyalás, amely az új kollektív szerződés megkötésére vonatkozik. Igazgatók és színészek ismét összeültek s kölcsönösen annyira közeledtek egymáshoz, hogy a beavatottak szerint bizonyosra vehető, hogy az új kollektív szerződés pontozatait még ezen a héten véglegesen megformulázzák. (*) A jövő szezonban ismét lesznek ifjúsági előadások a Nemzeti Színházban. Karafiáth Jenő kultuszminiszter elrendelte, hogy a jövő tanévtől kezdve ismét rendszeresítse a Nemzeti Színház az ifjúsági előadásokat. A miniszter különösen fontosnak tartja a magyar történelmi színművek és a régi klasszikus színdarabok előadását. (•) A Magyar Színház átalakítása. Csütörtökön reggel megkezdődtek az átalakítási munkálatok a Magyar Színházban. A munkát Málnay Béla építőművész tervei szerint végzik. Augusztus közepére elkészülnek vele. A Belvárosi Színház július végén kezdi meg költözködését a Magyar Színházba. (*) Az első budapesti színpadi kiadó halála. Senkinem tudott arról eddig Budapesten, hogy május havában meghalt Bécsben Valentin Lajos, aki az első színpadi kiadó volt Budapesten. Előtte színpadi kiadói munkát nálunk senki sem végzett s húsz esztendőn keresztül ő volt egyetlen színpadi kiadója Budapestnek. Valentin Lajos nevelőapja volt Kopácsy Juliskának, a valamikor nagyon népszerű magyar énekes színésznőnek. Tizennégy év előtt költözött Valentin Lajos Bécsbe, ahol békés nyugalomban eltöltött öregkor után 80 éves korában elhúnyt. (•) Bűnügyi színdarabok. Fodor Lászlónak *Csók a tükör előtt című darabja bűnügyi darab, amelynek főhőse egy férj, aki megölte a feleségét. Bűnügyi darabot írt Paul Claudel és Ol'Neill is. (*) Az új Művész Színház programja és neve. Bródy István a következőket mondja: — Ma egy hete, hogy a Művész Színház bérletére vonatkozó szerződést egy érdekcsoport megbízásából aláírtam. Napok óta folyik a leltározás és így még részletes programot nem tudok adni. A színház predesztinálva van arra, hogy azokat a vaudevilleket, amelyeket eddig a Magyar Színház és Vígszínház évenként egyszer-egyszer sikerrel játszott, ezentúl itt játsszuk. Az Yvaineket,Subokat stb., szóval a francia kis operetteket, amelyeket az én rendezésemben adtak a prózai színházak és amelyeket eddig a pesti operettszínházak nem játszottak, s a Vígés a Magyar Színház nem játszik a közeljövőben sem. Ezeken kívül a kis színház fogja játszani mindazokat a magyar énekes vígjátékokat és bohózatokat, amelyek — most, hogy színházunk lesz — remélem, rövidesen világra fognak jönni. Fiatal tehetségeket keresek, hogy felfrissítsem a ma rendelkezésre álló sztárok vagy a magunkat sztároknak képzelők sorát. Nem akarok a prózai színházakkal konkurrálni, csak zenés darabot fogok színrehozni, de nagy operetteket sem akarok, mert azokra vannak nagyobb operettszínházak Pesten. Egyelőre nem tudom, mi legyen a színház neve. (•) Akar ön Marlene Dietrich-hel ebédelni? A hollywoodi Paramount-filmgyár hozott nyilvánosságra ezen a címen egy meghívót, amely minden nemzetségnek az olimpiászra érkező tagjait meghívja Hollywood legelőkelőbb szállodájába, ahol részt vehetnek egy ebéden, amelyen az asztalfőn ülnek: Marlene Dietrich, Maurice Chevalier, Jeanette MacDonald, George Bancroft és Gary Cooper. Akik az ebéden résztvesznek, elmehetnek a Paramount atelierjébe is, ahol végignézhetik, hogyan történnek a felvételek. PÉNTEKI SZÍNHÁZI MŰSOR Budai Színkör: Amikor a kislányból nagylány lesz (MS). — Budapesti Színház: Mi volna, ha .. .1 (8). — Royal Orfeum: Ezerjő (Mit). — Clarus Kerti Kabaré: Kabaréműsor (K0). — Magyar Müstlakör: Csókprofesszor (délután 5 órakor). MOZI MŰSOR: Alkotás mozgó (Alkotás ucca 11. Telefon: 553—74). Strogoff Mihály (Ivan Moejoukine, Nathalin Kovanko). Párizs angyala (Lupe Velez, William Boyd) (%5, w, %8, 1410). — Belvárosi mozgó (Irányi ucca 21. Automata 833—39). Coetail kisasszony (Georg Alexander, Betty Bird). A sikkasztók (Max Pallenberg, Dolly Haas). Híradó (5, H). ) Capitol filmpalota (Baross tér. Keleti pályaudvar mellett. József 843—37). Névtelen ember (Harry Piel, Annie Makart). Film és az arab nők (5, YiS, WO). — .Corsó mozgó (Váci ucca 9. Aut. 874—02). Az ezred büszkesége (Heinz Rühmann, Trude Berliner). Egy sír a világ végén (Plusov kapitány útja a TOZ.földön) (6, 8, 10). — Corvin flmszínház (József körút és Üllői út sarok, József 395—84). Vége a dalnak (Liane Haid, Willy Forst) (Min.8,10). — Déesi mozgó (Teréz körút 28. Aut. 213—43). Magasabb diplomácia (Olga Csehova, J. Riemann). Csak erélyesen (Szőke Szakáll). Híradó (4, 6, 8, 10). — Elit hangos mozgó (Lipót körút 10. Ant. 161—51). Borneói ínaharádja (Rose Hobart, Charles Bickford). Hathengeres szerelem (Paul Remy, Dina • Gratia (1. 7, 10. Folytatólagosan W6. 1/49). — Fórum film•színház (Kossuth Lajos ucca 18. Aut. 897—07): Egy dal, egy csók, egy leány... (Gustav Fröhlich, Eggert Márta, Gretl Thelmer, Halmay Tibor). Híradó (4, 6, 8, 10). — Kamara mozgó (Dohány ucca és Nyár ucca sarok. J. 440—57): A névtelen ember (Harry Piel). Hangos magyar film (4, 6, 8, 10). — Kert mozgó (Aréna út és Vilma királynő út sarok. Tel.: 130—17). Az első férfi (Dorothy Mackaill, John Halliday). Lzáll az ima az ég felé. Híradó (8, 10). — Falace mozgó (Erzssébet körút 8. J. 365—23). Ketten egy autón (Magda Schneider, Karl Ludwig Die). Híradó (4, 6, 8, 10). — Rádius-Metro filmpalota (Nagymező neca 22—24. Ant. 220—98). Rumbarapszódia (Dolly Haas, Cart Bole). Benares, a hindu mennyország. Híradó (2—2-ig folyt., azután 6, 8, 101. — Royal Apolló (Erzsébet körút 45. J. 419—02). Édes titok (Salamon Béla, Hansi Nieee) (4, 6, 8, 10). — Tivoli mozgó (Nagymező ucca 8. Ant. 230—49). Az Al Capone (El Brendel). Hercegnők hadnagya (Lawrance Tibbett, Grace Moore). Híradók (4, 18, VilO). — Túrán mozgó (Nagymező ucca és Mozsár ucca sarok. Ant. 264—19). Asszony és az ördög (Greta Garbo,Tohn Gilbert). Nótás fiúk (Trade Berlined (V64, •/«*. — Ufa filmszínház (Teréz körút 60. Ant. 197—67). Hippolyt, a lakáj (Kalf*, Catortoe, Gózon). Csodavilág a víz alatt (Ufa kultúrfitai). Híradó (6, 8. 101. — Uránia filmszínház (Rákóczi út 21. ,T. 460-45). A kétarcú Kelet (expedíciós film). Ufa kabaré (Otto Wallburg, Trude Bernier). Híradó (46. H. %10). — Vesta mozgó (Erzsébet körút 39. ,T. 32—6—39). Mikor leszel az enyém! (Fggert Márta). Adolár, te csalsz (Trude Berliner) (1 4-től folyt.). URALKODÓK ÉS KOMÉDIÁSOK Irta: BÁRDOS ARTÚR . A konzul szívből kacagott. Majd elkomolyodva, nagyon melegen: — Szegény kislányom! Nehéz a szegénység, ugy-e! Én tudom! Majd hirtelen: — No lám! De most gazdagnak látszik! Kitől kapta ezt a szép Caderaire-kendőt! — Lapieha hercegtől. És elmondta az esetét. A herceg szerepét az életében. Kellően hangsúlyozva a barátság méreteit és határait... Nagyon őszintén hangzott, amit mondott. Ez az epizód sem rontotta el a hangulatot. Még órákig csak beszélgettek, kedves, bizalmas hangulatban. Mikor a konzul meg akarta csókolni, Georgina szelíden elhúzódott. A konzul nem bánta. Tetszett neki ez a szelíd ellenállás. Talán a szokatlanság bájával hatott rá. — Hát akkor holnap? Jó! Georgina... — De holnap játszom... — Hát előadás után! Ott leszek! Jó! Georgina kedvesen, csaknem szerelmesen bólintott rá. Virradt már, mikor felszedte fátyolát és felkészült. A konzul megcsókolta Georgina homlokát. — Lám, most megcsókolta Lapieha herceg fátyolát! — szólalt meg pajkosan a kislány. Talán nem is ő szólalt meg, hanem valami növendékdémon, valami szunnyadó kis bestia a lelkében. A konzul — megjátszotta csak a szenvedélyt! — letépte róla a fátyolt, a cadhemire-t, az ujjáról lehúzta szerény kis gyűrűjét, mind a földre dobta és rátaposott: — Ezután semmit sem szabad elfogadnia, csak tőlem! Maga őszinte kislánynak látszik, remélem ezután sem fog hazudni nekem. Csengetett. Valahonnan egy szép angol fátyolt hozatott be Houstonnal és bebugyolálta Georginát. — A domain, Georgina! Constant már vitte is az Orangerie-n keresztül. — Diadal! Diadal! — zúgtak a szimfóniák a hajnali szélben és Georgina lelkében. — Nem történt semmi! Itt volt, órákat töltött a titokzatos emberrel! És az történt, megtörténhetett, hogy nem történt semmi sem... Ez szép volt! Mára elég volt! Halálos fáradtan, boldogan dőlt az ágyába és mély, gyermeki álomba merült. De másnap annál nj^gt^&naMuI; ébredt Mi lesz ebből? Hát jó, ő szerelmes. Ez még nem szerencsétlenség. De ebben az esetben... Lehet-e ő több, valaha is, annak a szörnyetegnek, több, mint kaland, epizód, talán csak hetekig tartó! És ha végre lesz, akkor majd itt áll ő elhagyottan, megszégyenülten az ő nagy szerelmével... Minden nő közös problémája ez, talán több ezer év óta. Ebben az utolsó száz évben, melyre visszaemlékszem, bizonyosan. Beszélnie kell valakivel! Beszélni, beszélni, sokat beszélni, mert különben szétrobban a keserűségtől és a boldogságtól! Talma, igen, az ő nagy barátja, Talma! Vele fog beszélni. Mert Talma nem csak neki a barátja, hanem Neki is! Nem is tudta talán, de nem is Talmával akart ő beszélni, Ilanem magával a titokzatos emberrel. Ahoz akart ő tulajdonképpen Talmán keresztül közelebb férkőzni, megkopogtatni: mi lakik benne? Milyen veszedelem, milyen jövő? Az ő jövője... Rohant a színházba. A próbákat Párizsban már akkor is délután tartották. Talma éppen most lépett ki a kapun. Vitte, vissza, föl az öltözőjébe. Talma hálás volt a bizalomért. Ő is a konzulhoz jutott közelebb ezzel a titokkal, nemcsak Georgeshez és be kell vallani, ez többet jelentett neki. De a kislányt is nagyon szívlelte. Megható volt az őszinteségében, amint itt kínlódott, okoskodott előtte. Azon igyekezett, hogy megnyugtassa. Lelkiismeretének kétségei alól felmentette az, hogy a lány, ligyis, menni fog! Menne akkor is, ha meggyőzné róla, hogy nem szabad elmennie. Vagy akkor talán még inkább. Beszélt neki Bonapartéról, egykori barátjáról, most kegyelmes uralkodójáról, mert ekkoriban az első konzul már teljesen szuverén módjára viselkedett, beszélt az emberről, akit ő őszintén nagyra tartott. Erre az emberre rábízhatja magát akárki. Ezt a dolgot nem lehet veszteséggel lezárni. Ez a barátságosak élményt, csak értéket jelenthet és pozíciót és ki tudja, még mi mindent... — És ha vége lesz, ha majd kidob az életéből? — Menj férjhez! Nyárspolgárnő! Mondj le talán mingyárt a színpadról is... A mi pályánkon semmi sincs kockázat nélkül! — Hiszen, ha nem szeretném! Akkor talán kétségeim sem volnának... De nagyon szeretem, kedves Talmám! Csak ez a baj, csak ez... Talma megnyugtatta. Most aztán végképpen nyugtalan lett. Szerencse, hogy már nemsokára kezdődik az előadás. Eh, mit! Lássunk a mesterséghez! És kezdtem alapozni az arcát. Ez a technika sem fejlődött már vagy háromszáz év óta. A kendőzés módjai, a színésznő lelki problémái, még mindig ugyanazok. Belépett a színpadra. A konzul nem volt a páholyában. Ó, hát nem jött el! Jól van ez így, nagyon jól! Most már el sem kell mennie hozzá! Hiszen ő volt az, aki a szavát megszegte! A nagyúr... Biztosan el is felejtette már ezt az egész kis kalandot... Szeszély volt... Tudta ő ezt, érezte az első perctől kezdve... Még jó, hogy már most kiderült... Ó, ezek a nagy emberek... Boldog volt! És nagyon szenvedett. Ki tudja, milyen meglepő, új akcentusokkal játszotta ezen az estén Phaedrát? Várjon a tragédia nagy szakértői, ott a nézőtéren, mit szóltak hozzá! Az első jelenet után zúgó taps hangzott fel a nézőtéren. De nem őt tapsolták. A konzul lépett be a páholyába. Fejét megbiccentve köszönte meg az üdvözlést. — Kezdjék újra! Halljuk! — kiabálták a nézőtéren. Szokássá vált, hogy ha a konzul késve érkezett, újra kezdjék az előadást. Ez a Bourbonoknak nem járt ki. Ez a különös gyöngédség csak az itáliai győzőnek, az új úrnak szólt, akivel nászát élte ekkor a szerelmes, a hódító és meghódított Franciaország... Aztán meg, mindenki tudta, hogy a konzul igazán szereti a tragédiát és egy szót sem akar elmulasztani belőle. Hát eljött, mégis eljött!... ujjongott fel Phaedra lenn a színpadon. Most rájött, hogy így is jól van, sőt így még sokkal jobban van!_ Ó, hogy játszott ma este!... Lázban, fölégve... Talma mosolyogva figyelte. * Mikor Constant kíséretében belépett a szobába, a konzul már ott várta az ajtó előtt. Szerelmes volt, kedves és figyelmes. Elragadó tudott lenni. Ezt is tudta, legalább úgy, mint félelmet gerjeszteni maga körül. — Szép voltál ma este, Georgina! És nagyon jó is. Igazán jó. Szakértő volt. Semmi sem tudta elhomályosítani a tekintetét. És ha a tragédiáról volt szó, nem ismert megalkuvást. Georginának annál jobban esett az elismerés. De most mindenekelőtt a becsületbeli ügyet akarta elintézni: — Jól van, Georgina. Nem hazudtál. A Sapiehaügyről mindent tudok. És azt is tudom, hogy azt a kis gyűrűt, amelyet tegnap eltiportam, Me Raucourt-tól kaptad. Megvoltak már az információi! Mindig mindent tudni akart. — Megmondtad a hercegnek, hogy szüntesse be a látogatásait! — Nem... őszintén szólva, még nem gondoltam rá... — Rendben van. Ne foglalkozz vele. Nem fog látni többet. Szegény herceg, már el is volt intézve. Georginában egy pillanatra felbizsergett valami lelkiismeretfurdalásféle, a hálátlanság önvádja a szegény, önzetlen herceggel szemben. De hát ő nem tehetett róla, őt egy erősebb akarat vitte, ragadta. Most már mindegy! Megy behunyt szemmel, tovább. Olyan vakon engedelmeskedni... Messze elhajítani a problémákat, mikor már úgy sincs visszatérés... Ez az érzés az, pontosan az, amire a nőknek szükségük van a végső elhatározásokhoz. Még egy kicsit, gyenge reflex-mozdulatokkal, nem valami nagy meggyőződéssel, védekezett. — Nézd, Georgina! Én azt akarom, hogy szabad akaratodból légy az enyém. Ugye magadtól jöttél! Senki sem kényszerített! Georgina már el is hitte. Ez a Bonaparte nagyon szuggesztív ember volt! — A szerelem — magyarázta a konzul — vagy megszületik az első pillanatban, vagy soha többé. Ha nem érzed ezt a villamos áramot, akkor én úgyis hiába beszélek neked. Még ezt is megkívánta! Szerelmet, az első pillanatra. Még ezt is! — De érzem — felelte Georgina, szemét lesütve, amint illik. — És éppen ez a baj... Mi vagyok én az ilyen nagy embernek! Kis játékszer, eljátszogat vele, aztán eldobja... — Még ha csak a kedves játékszerem volnál is, még akkor sem lesz majd soha okod megbánni. Nem ígér! Nem vállal más engagement-t, mint barátit. És legföljebb még annyit, ami nem számít. Nem ad előnyt semmiféle alkuban. Itt különben már könnyű dolga van. * Néhány nap múlva »Cinna«-t játszották a Commédie Francaise-ban. Georges a színpadon, Bonaparte a páholyban. Az ötödik felvonásban Emilie személyesítője, Georges, gyanútlanul kezd bele tirádájába: »Si j'ai séduit Cinna, j'en séduirai bien d'autres«... (Ha Cinnát meghódítottam, mást is meghódítok ...) (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ 1932 június 24 13 RADIO MŰSOR Június 24. 1.15: Az Országos Postászenekar hangversenye. Karnagy ifj. Ronbál Vámosi 1111S: Hangverseny. Közreműködik Neogrády Keleti Magda (zongora) és Lányi Margit (ének). Zongorán kísér Karacony Tibor. 1.15: Népiskolai testnevelő tanfolyam a Testnevelési Főiskoláról. Kmetykó János válaszol a beérkezett szakkérdésekre. 4.00: Divatcsevegés. Dr. Cselényi Pálné előadása. S-M: szolnoki Farkas Jancsins cigányzenekarénk zenéje. I.N: Az olimpiászra induló magyar úszó- és vízipólócsapat búcsúztatása. Dr. Beleznay László előadása. 1.15: Társadalmi élet Pest-Budán a mult század 30-as éveiben. Szigethy János előadása. 1.45: A Virány szalonzenekar hangversenye. 7.35: Tolvajok az Irodalomban. Dr. Hevesi Sándor előadása. 8.10: M. Hír Sári (zongora) és dr. Molnár Imre (ének) hangversenye. Zongorán kísér Kósa György. 9.00: Időjelzés, hírek, ügetőversenyeredmények. 9.15: Tánczene. Gramofon hangverseny. Közben 10.10: Időjárásjelentét. 11.15: Kiss Béla és cigányzenekarinak zenéje.