Pesti Napló, 1932. június (83. évfolyam, 119–143. szám)

1932-06-24 / 139. szám

Péntek SZÍNHÁZI HÍREK (•) A kollektív szerződés. Sokáig tartó harc után végre békés mederbe terelődött a tárgyalás, amely az új kollektív szerződés megkötésére vonatkozik. Igazga­tók és színészek ismét összeültek s kölcsönösen annyira közeledtek egymáshoz, hogy a beavatottak szerint bi­zonyosra vehető, hogy az új kollektív szerződés ponto­zatait még ezen a héten véglegesen megformulázzák. (*) A jövő szezonban ismét lesznek ifjúsági előadá­sok a Nemzeti Színházban. Karafiáth Jenő kultuszmi­niszter elrendelte, hogy a jövő tanévtől kezdve ismét rendszeresítse a Nemzeti Színhá­z az ifjúsági előadáso­kat. A miniszter különösen fontosnak tartja a magyar történelmi színművek és a régi klasszikus színdarabok előadását. (•) A Magyar Színház átalakítása. Csütörtökön reg­gel megkezdődtek az átalakítási munkálatok a Magyar Színházban. A munkát Málnay Béla építőművész ter­vei szerint végzik. Augusztus közepére elkészülnek vele. A Belvárosi Színház július végén kezdi meg köl­tözködését a Magyar Színházba. (*) Az első budapesti színpadi kiadó halála. Senki­nem tudott arról eddig Budapesten, hogy május havá­ban meghalt Bécsben Valentin Lajos, aki az első szín­padi kiadó volt Budapesten. Előtte színpadi kiadói munkát nálunk senki sem végzett s húsz esztendőn ke­resztül ő volt egyetlen színpadi kiadója Budapestnek. Valentin Lajos nevelőapja volt Kopácsy Juliskának, a valamikor nagyon népszerű magyar énekes színésznő­nek. Tizennégy év előtt költözött Valentin Lajos Bécs­be, ahol békés nyugalomban eltöltött öregkor után 80 éves korában elhúnyt. (•) Bűnügyi színdarabok. Fodor Lá­szlónak *Csók a tükör előtt című darabja bűnügyi darab, amelynek főhőse egy férj, aki megölte a feleségét. Bűnügyi dara­bot írt Paul Claudel és Ol'Neill is. (*) Az új Művész Színház programja és neve. Bródy István a következőket mondja: — Ma egy hete, hogy a Művész Színház bérletére vonatkozó szerződést egy ér­dekcsoport megbízásából aláírtam. Napok óta folyik a leltározás és így még részletes programot nem tudok adni. A színház predesztinálva van arra, hogy azokat a vaudevilleket, amelyeket eddig a Magyar Színház és Vígszínház évenként egyszer-egyszer sikerrel ját­szott, ezentúl itt játsszuk. Az Yvaineket,­­Sub­okat stb., szóval a francia kis operetteket, amelyeket az én ren­dezésemben adtak a prózai színházak és amelyeket eddig a pesti operettszínházak nem játszottak, s a Víg­és a Magyar Színház nem játszik a közel­jövőben sem. Ezeken kívül a kis színház fogja játszani mindazokat a magyar énekes vígjátékokat és bohózatokat, amelyek — most, hogy színházunk lesz — remélem, rövidesen világra fognak jönni. Fiatal tehetségeket keresek, hogy felfrissítsem a ma rendelkezésre álló sztárok vagy a magunkat sztároknak képzelők sorát. Nem akarok a prózai színházakkal konkurrálni, csak zenés darabot fogok színrehozni, de nagy operetteket sem akarok, mert azokra vannak nagyobb operettszínházak Pesten. Egyelőre nem tudom, mi legyen a színház neve. (•) Akar ön Marlene Dietrich-hel ebédelni? A holly­woodi Paramount-filmgyár hozott nyilvánosságra ezen a címen egy meghívót, amely minden nemzetségnek az olimpiászra érkező tagjait meghívja Hollywood leg­előkelőbb szállodájába, ahol részt vehetnek egy ebéden, amelyen az asztalfőn ülnek: Marlene Dietrich, Maurice Chevalier, Jeanette MacDonald, George Bancroft és Gary Cooper. Akik az ebéden résztvesznek, elmehetnek a Paramount atelierjébe is, ahol végignézhetik, hogyan történnek a felvételek. PÉNTEKI SZÍNHÁZI MŰSOR Budai Színkör: Amikor a kislányból nagylány lesz (MS). — Budapesti Színház: Mi volna, ha .. .1 (8). — Royal Orfeum: Ezerjő (Mit). — Clarus Kerti Kabaré: Kabaréműsor (K0). — Magyar Müstlakör: Csókprofesszor (délután 5 órakor). MOZI MŰSOR: Alkotás mozgó (Alkotás ucca 11. Telefon: 553—74). Strogoff Mihály (Ivan Moejoukine, Nathalin Kovanko). Párizs angyala (Lupe Velez, William Boyd) (%5, w, %8, 1410). — Belvárosi mozgó (Irányi ucca 21. Automata 833—39). Coetail kisasszony (Georg Alexander, Betty Bird). A sikkasztók (Max Pallenberg, Dolly Haas). Híradó (5, H). ) Capitol filmpalota (Baross tér. Keleti pályaudvar mellett. József 843—37). Névtelen ember (Harry Piel,­ Annie Makart). Film és az arab nők (5, YiS, WO). — .Corsó mozgó (Váci ucca 9. Aut. 874—02). Az ezred büszke­sége (Heinz Rühmann, Trude Berliner). Egy sír a világ vé­gén (Plusov kapitány útja a TOZ.földön) (6, 8, 10). — Corvin flmszínház (József körút és Üllői út sarok, József 395—84). Vége a dalnak (Liane Haid, Willy Forst) (Min.­­8,­­10). — Déesi mozgó (Teréz körút 28. Aut. 213—43). Magasabb diplo­mácia (Olga Csehova, J. Riemann). Csak erélyesen (Szőke Szakáll). Híradó (4, 6, 8, 10). — Elit hangos mozgó (Lipót kör­út 10. Ant. 161—51). Borneói ínaharádja (Rose Hobart, Char­les Bickford). Hathengeres szerelem (Paul Remy, Dina • Gratia­ (1. 7, 10. Folytatólagosan W6. 1/49). — Fórum film­•szính­áz (Kossuth Lajos ucca 18. Aut. 897—07): Egy dal, egy csók, egy leány... (Gustav Fröhlich, Eggert Márta, Gretl Thelmer, Halmay Tibor). Híradó (4, 6, 8, 10). — Kamara mozgó (Dohány ucca és Nyár ucca sarok. J. 440—57): A név­telen ember (Harry Piel). Hangos magyar film (­4, 6, 8, 10). — Kert mozgó (Aréna út és Vilma királynő út sarok. Tel.: 130—17). Az első férfi (Dorothy Mackaill, John Halliday). Lzáll az ima az ég felé. Híradó (8, 10). — Falace mozgó (Er­zssébet körút 8. J. 365—23). Ketten egy autón (Magda Schnei­der, Karl Ludwig Die). Híradó (4, 6, 8, 10). — Rádius-Metro filmpalota (Nagymező neca 22—24. Ant. 220—98). Rumba­rapszódia (Dolly Haas, Cart Bole). Benares, a hindu menny­ország. Híradó (2—2-ig folyt., azután 6, 8, 101. — Royal Apolló (Erzsébet körút 45. J. 419—02). Édes titok (Salamon Béla, Hansi Nieee) (4, 6, 8, 10). — Tivoli mozgó (Nagymező ucca 8. Ant. 230—49). Az Al Capone (El Brendel). Hercegnők hadnagya (Lawrance Tibbett, Grace Moore). Híradók (4, 18, VilO). — Túrán mozgó (Nagymező ucca és Mozsár ucca sarok. Ant. 264—19). Asszony és az ördög (Greta Garbo,­­Tohn Gilbert). Nótás fiúk (Trade Berlined (V64, •/«*. — Ufa filmszínház (Teréz körút 60. Ant. 197—67). Hippolyt, a lakáj (Kalf*, Catortoe, Gózon). Csodavilág a víz alatt (Ufa kultúrfitai). Hír­adó (6, 8. 101. — Uránia filmszínház (Rákóczi út 21. ,T. 460-45). A kétarcú Kelet (expedíciós­ film). Ufa kabaré (Otto Wallburg, Trude Bernier). Híradó (­46. H­. %10). — Vesta mozgó (Er­zsébet körút 39. ,T. 32—6—39). Mikor leszel az enyém­! (Fggert Márta). Adolár, te csalsz (Trude Berliner) (1 4-től folyt.). URALKODÓK ÉS KOMÉDIÁSOK Irta: BÁRDOS ARTÚR . A konzul szívből kacagott. Majd elkomolyodva, nagyon melegen: — Szegény kislányom! Nehéz a szegénység, ugy-e! Én tudom! Majd hirtelen: — No lám! De most gazdagnak látszik! Kitől kapta ezt a szép Cad­eraire-kendőt! — Lapieha hercegtől. És elmondta az esetét. A herceg szerepét az életében. Kellően hangsúlyozva a barátság mére­teit és határait... Nagyon őszintén hangzott, amit mondott. Ez az epizód sem rontotta el a hangulatot. Még órákig csak beszélgettek, kedves, bizalmas hangulatban. Mikor a konzul meg akarta csókolni, Georgina szelíden elhúzódott. A konzul nem bánta. Tetszett neki ez a szelíd ellenállás. Talán a szo­katlanság bájával hatott rá. — Hát akkor holnap? Jó! Georgina... — De holnap játszom... — Hát előadás után! Ott leszek! Jó! Georgina kedvesen, csaknem szerelmesen bólin­tott rá. Virradt már, mikor felszedte fátyolát és fel­készült. A konzul megcsókolta Georgina homlokát. — Lám, most megcsókolta Lapieha herceg fá­tyolát! — szólalt meg pajkosan a kislány. Talán nem is ő szólalt meg, hanem valami növendék­démon, valami szunnyadó kis bestia a lelkében. A konzul — megjátszotta csak a szenvedélyt! — letépte róla a fátyolt, a cadhemire-t, az ujjáról lehúzta szerény kis gyűrűjét, mind a földre dobta és rátaposott: — Ezután semmit sem szabad elfogadnia, csak tőlem! Maga őszinte kislánynak látszik, remélem ezután sem fog hazudni nekem. Csengetett. Valahonnan egy szép angol fá­tyolt hozatott be Houstonnal és bebugyolálta Georginát. — A domain, Georgina! Constant már vitte is az Orangerie-n keresztül. — Diadal! Diadal! — zúgtak a szimfóniák a hajnali szélben és Georgina lelkében. — Nem tör­tént semmi! Itt volt, órákat töltött a titokzatos emberrel! És az történt, megtörténhetett, hogy nem történt semmi sem... Ez szép volt! Mára elég volt! Halálos fáradtan, boldogan dőlt az ágyába és mély, gyermeki álomba merült. De másnap annál nj^gt^&naMuI; ébredt Mi lesz ebből? Hát jó, ő szerelmes. Ez még nem sze­rencsétlenség. De ebben az esetben... Lehet-e ő több, valaha is, annak a szörnyetegnek, több, mint kaland, epizód, talán csak hetekig tartó! És ha végre lesz, akkor majd itt áll ő elhagyottan, meg­szégyenülten az ő nagy szerelmével... Minden nő közös problémája ez, talán több ezer év óta. Ebben az utolsó száz évben, melyre vissza­emlékszem, bizonyosan. Beszélnie kell valakivel! Beszélni, beszélni, sokat beszélni, mert különben szétrobban a kese­rűségtől és­­ a boldogságtól! Talma, igen, az ő nagy barátja, Talma! Vele fog beszélni. Mert Talma nem csak neki a barátja, hanem Neki is! Nem is tudta talán, de nem is Talmával akart ő beszélni, Ilanem magával a titokzatos emberrel. Ahoz akart ő tulajdonképpen Talmán keresztül közelebb férkőzni, megkopog­tatni: mi lakik benne? Milyen veszedelem, milyen jövő? Az ő jövője... Rohant a színházba. A próbákat Párizsban már akkor is délután tartották. Talma éppen most lépett ki a kapun. Vitte, vissza, föl az öltözőjébe. Talma hálás volt a bizalomért. Ő is a konzul­hoz jutott közelebb ezzel a titokkal, nemcsak Georgeshez és be kell vallani, ez többet jelentett neki. De a kislányt is nagyon szívlelte. Megható volt az őszinteségében, amint itt kínlódott, okosko­dott előtte. Azon igyekezett, hogy megnyugtassa. Lelki­ismeretének kétségei alól felmentette az, hogy a lány, ligyis, menni fog! Menne akkor is, ha meg­győzné róla, hogy nem szabad elmennie. Vagy akkor talán még inkább. Beszélt neki Bonapartéról, egykori barátjá­ról, most kegyelmes uralkodójáról,­­ mert ekko­riban az első konzul már teljesen szuverén mód­jára viselkedett, beszélt az emberről, akit ő őszin­tén nagyra tartott. Erre az emberre rábízhatja magát akárki. Ezt a dolgot nem lehet veszteséggel lezárni. Ez a barátságosak élményt, csak értéket jelenthet és pozíciót és ki tudja, még mi mindent... — És ha vége lesz, ha majd kidob az életéből? — Menj férjhez! Nyárspolgárnő! Mondj le talán mingyárt a színpadról is... A mi pályánkon semmi sincs kockázat nélkül! — Hiszen, ha nem szeretném! Akkor talán kétségeim sem volnának... De nagyon szeretem, kedves Talmám! Csak ez a baj, csak ez... Talma megnyugtatta. Most aztán végképpen nyugtalan lett. Szerencse, hogy már nemsokára kezdődik az előadás. Eh, mit! Lássunk a mesterséghez! És kezdte­m alapozni­ az arcát. Ez a technika sem fejlődött már vagy háromszáz év óta. A kendőzés módjai, a színésznő lelki problémái, még mindig ugyanazok. Belépett a színpadra. A konzul nem volt a páholyában. Ó, hát nem jött el! Jól van ez így, nagyon jól! Most már el sem kell mennie hozzá! Hiszen ő volt az, aki a szavát megszegte! A nagyúr... Biztosan el is felejtette már ezt az egész kis kalandot... Szeszély volt... Tudta ő ezt, érezte az első perc­től kezdve... Még jó, hogy már most kiderült... Ó, ezek a nagy emberek... Boldog volt! És na­gyon szenvedett. Ki tudja, milyen meglepő, új akcentusokkal játszotta ezen az estén Phaedrát? Várjon a tra­gédia nagy szakértői, ott a nézőtéren, mit szóltak hozzá! Az első jelenet után zúgó taps hangzott fel a nézőtéren. De nem őt tapsolták. A konzul lépett be a páholyába. Fejét megbiccentve köszönte meg az üdvözlést. — Kezdjék újra! Halljuk! — kiabálták a néző­téren. Szokássá vált, hogy ha a konzul késve érke­zett, újra kezdjék az előadást. Ez a Bourbonoknak nem járt ki. Ez a különös gyöngédség csak az itáliai győzőnek, az új úrnak szólt, akivel nászát élte ekkor a szerelmes, a hódító és meghódított Franciaország... Aztán meg, mindenki tudta, hogy a konzul igazán szereti a tragédiát és egy szót sem akar elmulasztani belőle. Hát eljött, mégis eljött!... ujjongott fe­l Phaedra lenn a színpadon. Most rájött, hogy így is jól van, sőt így még sokkal jobban van!_ Ó, hogy játszott ma este!... Lázban, fölégve... Talma mosolyogva figyelte. * Mikor Constant kíséretében belépett a szobába, a konzul már ott várta az ajtó előtt. Szerelmes volt, kedves és figyelmes. Elragadó tudott lenni. Ezt is tudta, legalább úgy, mint félelmet gerjesz­teni maga körül. — Szép voltál ma este, Georgina! És nagyon jó is. Igazán jó. Szakértő volt. Semmi sem tudta elhomályosí­tani a tekintetét. És ha a tragédiáról volt szó, nem ismert megalkuvást. Georginának annál jobban esett az elismerés. De most mindenekelőtt a becsületbeli ügyet akarta elintézni: — Jól van, Georgina. Nem hazudtál. A Sapieha­ügyről mindent tudok. És azt is tudom, hogy azt a kis gyűrűt, amelyet tegnap eltiportam, M­e Raucourt-tól kaptad. Megvoltak már az információi! Mindig min­dent tudni akart. — Megmondtad a hercegnek, hogy szüntesse be a látogatásait! — Nem... őszintén szólva, még nem gondol­tam rá... — Rendben van. Ne foglalkozz vele. Nem fog látni többet. Szegény herceg, már el is volt intézve. Georginában egy pillanatra felbizsergett va­lami lelkiismeretfurdalásféle, a hálátlanság ön­vádja a szegény, önzetlen herceggel szemben. De hát ő nem tehetett róla, őt egy erősebb akarat vitte, ragadta. Most már mindegy! Megy behunyt szemmel, tovább. Olyan vakon engedelmeskedni... Messze elhajítani a problémákat, mikor már úgy sincs visszatérés... Ez az érzés az, pontosan az, amire a nőknek szükségük van a végső elhatáro­zásokhoz. Még egy kicsit, gyenge reflex-mozdulatokkal, nem valami nagy meggyőződéssel, védekezett. — Nézd, Georgina! Én azt akarom, hogy sza­bad akaratodból légy az enyém. Ugy­e magadtól jöttél! Senki sem kényszerített! Georgina már el is hitte. Ez a Bonaparte na­gyon szuggesztív ember volt! — A szerelem — magyarázta a konzul — vagy megszületik az első pillanatban, vagy soha többé. Ha nem érzed ezt a villamos áramot, akkor én úgyis hiába beszélek neked. Még ezt is megkívánta! Szerelmet, az első pil­lanatra. Még ezt is! — De érzem — felelte Georgina, szemét le­sütve, amint illik. — És éppen ez a baj... Mi va­gyok én az ilyen nagy embernek! Kis játékszer, eljátszogat vele, aztán eldobja... — Még ha csak a kedves játékszerem volnál is, még akkor sem lesz majd soha okod megbánni. Nem ígér! Nem vállal más engagement-t, mint barátit. És legföljebb még annyit, ami nem szá­mít. Nem ad előnyt semmiféle alkuban. Itt különben már könnyű dolga van. * Néhány nap múlva »Cinna«-t játszották a Com­médie Franc­aise-ban. Georges a színpadon, Bona­parte a páholyban. Az ötödik felvonásban Emilie személyesítője, Georges, gyanútlanul kezd bele tirádájába: »Si j'ai séduit Cinna, j'en séduirai bien d'autres«... (Ha Cinnát meghódítottam, mást is meghódí­tok ...) (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ 1932 június 24 13 RADIO MŰSOR Június 24. 1.15: Az Országos Postászenekar hangversenye. Karnagy ifj. Ronbál Vámosi 1111S: Hangverseny. Közremű­ködik Neogrády Keleti Magda (zongora) és Lányi Margit (ének). Zongorán kísér Karacony Tibor. 1.15: Népiskolai testnevelő tanfolyam a Testnevelési Főiskoláról. Kmetykó János válaszol a beérkezett szakkérdé­sekre. 4.00: Divatcsevegés. Dr. Cselényi Pálné előadása. S-M: szolnoki Farkas Jancsi­ns cigányzenekarén­­k zenéje. I.N: Az olimpiászra induló magyar úszó- és vízipólócsapat búcsúzta­tása. Dr. Beleznay László előadása. 1.15: Társadalmi élet Pest-Budán a mult század 30-as éveiben. Szigethy János előadása. 1.45: A Virány szalonzenekar hangversenye. 7.35: Tolvajok az Irodalomban. Dr. Hevesi Sándor előadása. 8.10: M. Hír Sári (zongora) és dr. Molnár Imre (ének) hangversenye. Zon­gorán kísér Kósa György. 9.00: Időjelzés, hírek, ü­getőverse­ny­eredmények. 9.15: Tánczene. Gramofon hangverseny. Közben 10.10: Időjárásjelentét. 11.15: Kiss Béla és cigányzenekarinak zenéje.

Next