Pesti Napló, 1932. október (83. évfolyam, 220–245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

6 Szombat PESTI NAPLÓ A bíró bátorsága * Előre látható volt, hogy a sánta gyilkost halálra fogják ítélni,­­ de én nem mertem volna elítélni ezt az embert, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy ő a gyilkos. Miután pedig a kivégzés előtt önként be­ismerte a halálraítélt, hogy csakugyan ő követte el a gyilkosságot, nyilvánvaló, hogy ennek az ügynek a megítéléséhez a bíró urak jobban értettek, mint én. Az emberek nem igen szeretik bevallani, hogy az íté­letük hibás volt, pedig ha dicsekszünk erényeinkkel, nem szabad eltagadnunk hibáinkat sem. Azon, hogy a gyilkos az egész tárgyalás alatt meg­lepő nyugalmat tanúsított, nem csodálkoztam. Egyszer láttam, hogy egy református lelkész egymásután négy fogát kihúzatta, érzéstelenítés nélkül, és utána azt mondta: — Semmi az egész! A nagytiszteletű urat ezért még egyáltalán nem tartottam valami nagy hősnek; mindössze azt gondol­tam, hogy az ő idegrendszere távolról sem olyan érzé­keny, mint az enyém. Egy kollégám jelen volt, mikor egy csendőrön koponyalékelést végeztek,­­ altatás, sőt bódítás nélkül; annak az embernek is csekélyebb volt az érzékenysége, mint például az enyém. Minden sebész tanú reá, hogy az emberek érzékenysége különböző. Vannak olyan jó idegzetű emberek, akik egykedvűen, minden izgalom nélkül hallgatják azt, ami egy másik embert lesújtana és összetörne. Sok nagy sikernek nem a tehetség, hanem egyedül a jó idegzet a magyarázata. A csekélyebb műveltségű embernél igen gyakori a nagy lelki nyugalom, melyet semmiféle­­keresztkérdéssel­ nem lehet megzavarni. A sánta gyilkos nagy lelki nyu­galma nem különös, hanem természetes dolog volt. Ami a bizonyítékokat illeti: itt csak közvetett bi­zonyítékok álltak rendelkezésre, összesen két bizonyí­ték volt: 1. az ujjlenyomat; 2. a pisztoly. A gyilkosság helyén egy poháron talált ujjlenyomat a szakértők szerint a vádlottól származott. S az a golyó, mely az áldozatot megölte, olyan volt, mint a vádlott piszto­lyának golyója. Az, hogy a cselédleány felismerte a gyilkost, leg­feljebb félbizonyíték; nem azért, mert »egy tanú nem tanú«, hanem azért, mert a tanú határozott vallomása lényegében csak annyit jelentett, hogy »a gyilkos tel­jesen úgy nézett ki, mint a vádlott«. Tévedni pedig emberi dolog. Az összes többi tanuk, valami harmin­can, csak azt bizonyították be, hogy a gyilkost a tett színhelyétől kisebb-nagyobb távolságra látták. H ha bár­mily határozott volt is a vallomásuk, nekem feltűnt, hogy azok a tanuk, kik akkor látták a váddlottat, ami­kor már értesültek a gyilkosságról, nem vették őt gyanúba. Sok dolog volt bebizonyítva, de az nem, hogy a tettet a vádlott követte el. Legnagyobb súllyal esik a latba az ujjlenyomat. Ezt elismerem. De nem lehetett-e arra gondolni, hogy a vádlott ott volt ugyan a kocsmában és a pohár a kezében volt, de a gyilkos pisztolyt más sütötte el? Nincs kizárva, hogy két embernek egyforma pisztolya van; az tehát, hogy a gyilkos golyó a vádlott piszto­lyából való, nem látszott kétségtelen ténynek. A tárgyalás anyaga alapján a vádlottat rendes bírói úton az esetben, ha rablásról és súlyos testi sértés­ről lett volna szó, el mertem volna marasztalni, de statáriális úton, a fellebbezés kizárásával halálraítélni nem mertem volna. Miután a gyilkos mégis megvallotta bűnét a ki­végzés előtt,­­ ez nem azt jelenti, hogy a bíróság »ráhibázott« az igazságra. Bizonyára nagyon jól tud­ták, hogyan kell az igazságot keresni és megtalálni. Tiszteletet parancsolt mindnyájunknak az a tárgyi­lagosság és higgadtság, mellyel a tárgyalást vezette a bíróság elnöke; jól esett látni, hogy a tárgyalás ve­zetője nem elfogult ellenfele, hanem bírája a vádlott­nak. Emberi, egészen emberi volt a bíróság hangja, — úgy éreztem, hogy néha még az emberi szánalom is kicsendült belőle. Mikor elhangzott a halálos ítélet, megijedtem nem a bíróságtól, hanem magamtól: »Hely­telenül ítéltem!« És amikor hallottam, hogy »nincs kegyelem«, megdöbbentem. Két óra múlva kiderül. hogy más volt a gyilkos? Ilyesmire már volt eset... Ez a probléma azonban, hála Istennek, nem nyomja a lelkeket: a vádlott igazolta, hogy a bíróság fel­ismerte a valóságot. Ennek a ténynek pedig óriási ereje van, sőt ez a tény még elrettentőbb hatású, mint maga a kivégzés. Senki sem bízhatik abban, hogy azakacs, mindvégig kitartó nyugalmával és tagadásával menekülni fog a büntetés elől. Oly óriási az igazság kiderülésének való­színűsége, hogy bűntényt elkövetni­­nem érdemet­. Vagy lelkibeteg, vagy borzasztóan ostoba az az ember, aki bűntettet követ el arra számítva, hogy majd nem találják meg a tettest. Sokat ér, ha a vádlott Sa­uralma nagy, de ha a bíró idegzete is rendben van, minden esetben ő marad felül, miként ez a mostani példa is mutatja. SZILÁGYI KLÁRA SZÍNÉSZNŐ megtörten ül a vádlottak vádján a börtönei­ mellett és hallgatja az ügyészi vádbeszédet. A színésznő, aki egy halálos autógázolás miatt került a vádlottak padjára, végig­sírta az egész tárgyalást 1932 október 1 Megtartották a london-konstantinápolyi interkontinentális autóút magyar részének főpróbáját A nyolcmillió tagot számláló Alliance Internationale du Tourisme egész igazgatósága megjelent a budapesti szegedi úton (Saját tudósítónktól.) A Calaistól Európán át Konstantinápolyig vezető nagy nemzetközi autóút magyarországi részének csütörtökön és pénteken tartották meg a főpróbáját. A Magyar Touring Club elvitathatatlan érdeme, hogy sikerült ennek a fontos nemzetközi útvonalnak irányítását Buda­pesten és Szegeden át biztosítani és ezt a részt most mutatták be az Alliance Internationale du Tourisme igazgatóságának, amely a minap tar­totta Bécsben évenként szokásos ülését. A bécsi konferencia összes résztvevői dr. Henneberg genfi egyetemi tanár, az AIT elnökének és Duchaine főtitkárának vezetésével Bécsből automobilokon Budapestre érkeztek, hogy megtekintsék a calais— konstantinápolyi interkontinentális autóút ma­gyarországi szakaszát. A Calaistól Brüsszel—Louvain—Mainz—Frank­furt— Nürnberg—Passau irányon át vezető inter­kontinentális útvonalnak nem Prága lesz a leg­keletibb elosztó állomása, hanem Budapest. A cse­h tervvel szemben a Magyar Touring Club vezető­sége, Vermes Gyula elnök, ifj. Horthy István és Quittner Ervin alelnök és Kirchknopf Ernő főtit­kár a keleti expresszel párhuzamos útvonalat propagálta. A magyar tervet végre elfogadták és a mai nehéz viszonyok ellenére is a budapest­szegedi útvonalnak Budapesttől Lajosmizsén át Kecskemétig terjedő részére már kiadták a mun­kákat és legközelebb megkezdik az útvonal alapo­zási munkálatait. Csütörtökön délután a Magyar Touring Club elnökségének vezetésével az AIT igazgatóságának tagjai 14 autón Budapestről elindultak és először a budapest—ceglédi már kiépített betonutat te­kintették meg. Az AIT igazgatósági tagjai közt, akik az ösz­szes európai Touring Clubokat képviselik, össze­sen körülbelül 8 millió tagot, részt vett a szegedi úton Hinneberg elnökön és Duchaine főtitkáron kívül Allen, az angol automobil klub külforgalmi osztályának vezetője, Fritz, a német birodalmi automobil klub (ADAC) elnöke, Schröder, a né­met Touring Club elnöke, Spitzer, az osztrák Touring Club ügyvezető alelnöke, van Meteren, a holland Touring Club igazgatója és Quindet, a svájci Touring Club főtitkára. Magyar részről megjelent Gömöry Leiml László miniszteri taná­csos a külügyminisztérium képviseletében, Miklós Elemér, az Idegenforgalmi Tanács főtitkára és több magyar műszaki hivatalos képviselő. Kecs­keméten a városházán fogadták az AIT kiküldöt­teit, Fáy István főispán és Demeter helyettes pol­gármester vezetésével, Szegeden pedig Somogyi Szilveszter h. főispán, polgármester és Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos Szeged város nevé­ben rendeztek hivatalos fogadtatást tiszteletükre. A Szuboticai Autó Club képviselője bejelentette, hogy a jugoszláv Touring Club nagy lelkesedéssel karolta fel az interkontinentális út tervét, Bel­grádtól Újvidékig már el is készült, Újvidéktől Szabadkáig most folynak az előkészületek és már kijelölték a Szabadkától Horgosig terjedő részt is, amely folytatása lesz a budapest—szegedi útvonal­nak. Pénteken délelőtt a városháza közgyűlési ter­mében Somogyi Szilveszter polgármester üdvö­zölte a kiküldötteket, akik azután megtekintet­ték Szeged idegenforgalmi nevezetességeit. Dél­után Kecskeméten át a kecskemét—lajosmizse— budapesti országúton tértek vissza, mert ez lesz az a rész, amelynek átépítése most megkezdődik. A Bagdad-vasút német terve helyett az an­golok a világháború után nagy autóforgalmi út­vonal építését határozták el, mert az a céljuk, hogy Konstantinápolytól kezdve az autóútvonal egyrészt Egyiptomon át a Fokföldig vezessen, másrészt pedig Törökországon át India felé. Így kapcsolódik a hatalmas angol világtervbe sike­resen Magyarország is és az AIT igazgatóságá­nak budapest—szegedi útja a magyar vonalrész­nek főpróbáját jelentette. B. S. 4 Az első ros­sz amerikai proh­ibíción Newyork, október 1. Az amerikai elnökválasztás izgalmai egyre nagyobb hullámokat csapnak. Hoover vagy Roosevelti Prohibí­ció, vagy antiprohibíció? Száraz vagy nedves legyen-e az Egyesült Államok? Annyi bizonyos, hogy magán az alkoholtilalom legszigorúbb értelmezésén már rést ütöttek. Az amerikai orvosok egyre erősebben követel­ték, hogy közegészségügyi érdekekből a kormány adjon engedélyt néhány nélkülözhetetlen alkoholtartalmú, de gyógyhatású likőr bevitelére. Hosszas vizsgálatok után csakugyan összeállították azt a listát, amelynek alapján a gyógyszertárak és drogériák ezeket a sikőrü­ket forgalomba hozhatják. Így jutott be a Gessler vi­lágszerte ismert Altvater­c most újból Amerikába, ahol egykor óriási népszerűségnek örvendett s ahol most ismét elfoglalta hódító helyét — gyógyszerként. Mert a »beteg« yankeek olyan sűrűn fordulnak doktoraikhoz Altwater-receptért, hogy újabb és újabb szállítmányo­kat kellett útbaindítani Európából Amerikába és hogy az amerikai patikusok most egyszerre mind hívei let­tek az olyan alkoholtilalomnak, amely forgalmukat isry alaposan megnövelte. Mindenesetre érdekes, hogy az első rést az amerikai prohibíción a gyógylikőrök, köztük a Gessler-A­vdter ütötte, mert ezt a növény­likőrt a maga igazi eredetiségében, amelyet a Gessler­név jelent s amelyet az öreg Altwater fej jelképez, még a legridegebb »száraz« álláspont is nélkülözhetetlennek ítélije. A kartel bizottság letárgyalta a szénkartel ügyét (Saját tudósítónktól.) A kar­tel bizottság péntek délután báró Perényi Zsigmond elnöklésével ülést tartott, amelynek napirendjén ezúttal is a szén­kérdés szerepelt. A tanácskozás eredményéről nem adtak ki semmiféle közlést. A Pesti Napló munka­társa báró Perényi Zsigmondhoz fordult, aki kije­lentette, hogy a keresk­edelmi miniszter személyé­ben történt változásra való tek­intettel egyelőre nem tájékoztatják­ a nyilván­osságot az ülés lefo­lyásáról Érdeklő­désünkre köz­ölte báró Perényi, hogy a hiztelbizottság pénteki ü­lésén csak a szén­kartel ügyét tárgyalta le, ami nem jelenti, hogy a szénkérdés esetleg más vonatkozásban ne kerül­jön ismét a bizottság elé.

Next