Pesti Napló, 1932. december (83. évfolyam, 270-294. szám)
1932-12-25 / 290. szám
PESTI NAPLÓ 1932 december 25 Vasárnap Jön az Elektromos Művek és a BBSzKMR tarifareformja Borvendég Ferenc alpolgármester a Pesti Napló útján bejelenti, hogy az új esztendőben „átmeneti“ tarifareformot valósítanak meg a két nagy közüzemnél . Rövidesen megállapodnak a Talbot-centráléval 7 A jövő év folyamán megkezdik a tabáni közművek építését . Még a télen hozzálátnak a benzolgyár felállításához - 71 Boráros-téri híd építését is megkezdik a jövő esztendőben „Előre láthatóan a jövő évben is fokozottabb mértékben kell a főváros kiadásait mérsékelni . (Saját tudósítónktól.) Legkorábban van bent hivatalában. . Az alpolgármesteri várószoba kora reggeltől délutánig zsúfolt, referensek várakoznak hatalmas aktacsomagokkal, üzemvezetőt jönnek jelentéseket tenni, közben csilingelnek a telefonok és a főváros nagyhatalmú alpolgármestere, dr. Borvendég Ferenc, megállás nélkül dolgozik. Középtermetű, szikár alakja nem kelti nagy erő látszatát, pedig óriási energiát fejt ki. Röviden tárgyalómévi nagyon udvariorvendég Ferenc riaskodik, mégis nagyon sok híve van s ezek olyanokból rekrutálódnak, akiknek a város jövője, érdekei szívén feküsznek. A nehéz éveket a főváros talán keresztül sem tudta volna vergődni összeomlás nélkül, ha Borvendép Ferenc alpolgármester erős kézzel nem irányította volna a főváros hajóját. A város nagyüzemeinél semmi sem történhetik az ő tudta nélkül. Ezek a nagy városi üzemek most különösen fontosak, hiszen a székesfőváros pénzügyi egyensúlyának fenntartásához nagymértékben hozzájárulnak. Természetes, hogy elsősorban az üzemi tarifákat tesszük szóvá s rámutatunk arra, hogy a közüzemi szolgáltatások egységárai túl magasak és ezek az üzemek talán túlságosan sokat fizetnek be a községi háztartás pénztárába. Mi is az üzem célja? Borvendég alpolgármester, amikor ezt a megállapítást feléje szegezem, habozás nélkül válaszol: — A panaszolók figyelmen kívül hagyják azokat az indokokat és célkitűzéseket, amelyek a főváros törvényhatóságát vezették, amikor ezeket a nagy vállalatokat, közüzemeket létesítette vagy megváltotta. Az elhatározás rugója nem az volt, hogy ezek az üzemek, kereskedelmi vállalkozásokból szociális jellegű intézmények legyenek, hanem, hogy az a haszon, amelyet a monopolisztikus szolgáltatások szolid üzleti alapokon történő vezetése mellett nyújtanak, a közületnek álljon rendelkezésére és a közület céljait szolgálja. Ez az elgondolás vezette mindazokat a külföldi nagyvárosokat is, amelyek a lakosságuk szükségleteit szolgáló monopolisztikus jellegű vállalatokat saját kezelésükbe vették. Nem lehet azt állítani, hogy a főváros üzemeiből aránylag nagyobb hasznot húzna, mint általában a hasonló viszonyok között lévő nagyobb városok. 1931-ben az összes üzemek és vállalatok 8,799,000 pengő felesleget szolgáltattak be és majdnem ugyanebben a keretben mozog az 1933. év előirányzata is, amikor a felesleg a számítások szerint 8,790.000 pengő lesz. ■ A továbbiakban azt hangoztatta az alpolgármester, hogy ezt az üzemi felesleget nem lehet soknak mondani, hiszen a városi üzemek feleslegei alig érik el a befektetett vagyon normális hozadékát. 1925 óta változatlanok az üzemi egységárak, annak ellenére, hogy a községi bevételek állandóan csökkentek. — Ma az a helyzet, — folytatta Borvendég alpolgármester — hogy például, ha az elektromos áramszolgáltatás általános eladási ára nem is változott, a tényleges értékesítésből adódó átlagár évről évre csökken. 1926-ban kilowattóránként az átlagos bevétel 3246 fillér volt, 1929-ben már 26,82, 1931-ben pedig 23,85-re esett, a folyó évi várható eredmény pedig előreláthatóan 22 fillér körül alakul ki. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a külföldön sincs vállalat, amely azonos termelési és fogyasztási viszonyok mellett olcsóbban szolgáltasson áramot. Mindezekből azt állapítom meg, hogy a közüzemi szolgáltatások egységáraiban egyáltalán nincs túlzott megadóztatás. Csökkenő kiadások A főváros fogyasztóközönségét elsősorban az érdekli hogy lehet-e az üzemi díjakat csökkenteni és mód van-e arra, hogy a főváros azt a bevételt, amelytől ennek folytán elesne, mással pótolja . Mielőtt erre a kérdésre felelnék — mondotta Borvendég alpolgármester — rá kell mutatnom a főváros költségvetésének alakulására. Az 1929. évi költségvetés a kiadásokat még több mint 212 millió pereőben, az 1932- évi már csak 184 millió pengőben irányozta elő, a jövő évre pedig 166 (10 990 pengő a kiadási előirányzat. A valóságos eredmény az idén úgy a kiadásoknál, mint a bevételeknél 160 millió pengő körül fog kialakulni. A községi háztartás kereteinek ez a nagymérvű, majdnem 25 százalékos, megszorítása mutatja, hogy figyelembe vettük az egyre romló gazdasági helyzet adta szükségszerűséget és nem kíséreltük meg a bevételeknek a közterhek fokozásával való emelését, vagy egy nívón tartását, hanem a realitásokat mérlegelve, a kiadásokat a régi bevételi források alapján tényleg elért bevételek közé szorítottuk. Pedig a feladatok éppen a nehéz gazdasági helyzet következtében nem csökkentek, hanem szaporodtak. A folyó és előreláthatóan a jövő évben is még fokozottabb mértékben kell a kiadásokat a bevételek által szabott határokra mérsékelni. Minthogy a mai gazdasági helyzetben nem lehet gondolni arra, hogy a főváros háztartása új bevételi forrásokat szerezhessen, a közüzemi díjak leszállításából előálló hiányt a kiadásoknak újabb csökkentésével kellene kivédeni. A kiadásainkat azonban tovább csökkenteni már nem tudjuk anélkül, hogy annak bizonyos vonatkozásokban a közre káros, kihatásai ne lennének. Az üzemek kiadásainak a csökkentésében is elmentünk már addig a határig, ameddig az üzemek érdekeinek veszélyeztetése nélkül elmehettünk. Nem látok tehát lehetőséget az üzemi szolgáltatások egységárainak csökkentésére, mert ez a székesfőváros háztartásának megrendülésére vezetne. Megjegyeztük ekkor, hogy egy tarifacsökkentés esetleg a fogyasztók számának szaporodását jelentené és így az üzemek bevételei is növekednének. — Ezt különösen az Elektromos Művekkel és a "BESZKÁR-ral szemben hangoztatják, — válaszolta az alpolgármester. — Elismerem, lehetnek idők, amikor a tarifák leszállításával emelkedik a bevétel. Ez azonban csak fejlődő, állandó, egészséges mozgásban lévő gazdasági viszonyok között várható s nem ma, amikor a gazdasági romlás egyre mélyebb lesz s a jövedelmek egyre fokozódó csökkenése miatt a magángazdaságok, a magánháztartások is kénytelenek, miként a közületük, a legnagyobb mértékben takarékoskodni és a közüzemi szolgáltatásokat csak a legszükségesebb mértékben veszik igénybe. A közüzemi díjak leszállítása tehát csak ezt a takarékosságot fogja megkönynyíteni, de az üzemi bevételek fokozására annak semmi kihatása nem lenne. Borvendég alpolgármester tehát azon az állásponton van, hogy az üzemi egységárakat csökkenteni nem lehet. Mégis némi tarifacsökkentésre kilátás van az új esztendőben, s erről a következőket mondotta: “ Tanulmányozzuk annak lehetőségét, miként tudnánk az üzemi szolgáltatások egységáraiban jelentkező terhet arányosabban, méltányosabban úgy elosztani, hogy annak súlya kevésbé legyen érezhető. Ezért foglalkozunk tarifareformmal úgy a BESzKAR-nál, mint az Elektromos Műveknél. Előre megnyugtathatok mindenkit, hogy a tarifareformmal nem tervezünk semimi olyat, ami bármily mértékben nyíltabb vagy burkoltabb emelést, vagy drágítást jelentene. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az ilyen reformok a mai viszonyok között az üzemi eredmények szempontjából nagy kockázattal járnak, tehát egyelőre csak átmenetinek szánt kísérletek lesznek és további sorsukat az dönti el, alkalmasak-e az üzemi bevételeknek a mai helyzetben elérhető stabilizálására, vagy nem. 6 és 10 filléres szakaszjegy A tarifareformokon, melyeket az alpolgármester kilátásba helyez, most dolgoznak a főváros illetékes szervei. Küönösen a BESZKÁR tarifareform-tervezete figyelemreméltó. Egészen kis útvonalakra hatfilléres szakaszjegyek szólnának, az öt-hat megállónyi távolságra utazók tízfilléres szakaszjegyet váltanának. A szakaszbeosztást megfelelően átdogoznák Egyszeri átszállásra a húszfilléres jegyet váltanák, a többszörire, tetszésszerinti útvonalra használható átszállójegy ára harminc fillér lenne. A kültelkiek számára negyvenfilléres távolsági jegyet léptetnének életbe. A villamostarifa januárban már a közlekedési szakbizottság elé kerül megvitatás végett. Mi tesz a bánhidai centráléval ? Az elektromos tarifareform természetesen szoros összefüggésben áll a bánhidai centrálé megváltásának kérdésével. Mikor erre vonatkozólag intéztünk kérdést az alpolgármesterhez, a következőket válaszolta: — A bánhidai áramfejlesztő teleptől való áramátvétel rendezése ügyében a tárgyalások folyamatban vannak és remélhető, hogy azok a székesfőváros érdekeit kielégítő módon rövidesen befejezést is nyernek. Éppen ezért e kérdésről nem kívánok nyilatkozni. Tabán — 40 millió Aktuális problémája az új esztendőben a fővárosnak a Tabán felépítése. — Ez a probléma — mondotta az alpolgármester — tényleg már régen megérett a rendezésre. A Tabán területének kisajátítása és a közműveknek megépítése a főváros számára 40 milió pengő kiadást jelent. A tervezési munkálatok folyamatban vannak és amennyiben a mai nehéz viszonyok között a közművek építéséhez szükséges mintegy 10 millió pengőt biztosítani tudjuk, nem volna annak akadálya, hogy az utaknak és a közműveknek a megépítése a jövő év folyamán meg is kezdődjék. A Tabán építése különösen alkalmas volna arra, hogy a mai nehéz viszonyok között a munkanélkülieknek szükségmunkát adjunk. Közmunka szempontjából ugyancsak nagy jelentőségű volna, ha végre megkezdődne a Dunahidak építése. Mikor erre vonatkozóannéztünk kérdést az alpolgármesterhez, a következő választ kaptuk: — A főváros az ingatlan átruházási illetékből befolyó összeget havi egyenlő részletekben bocsátja a hídalap céljaira. Ebből az összegből ezidőszerint a Boráros téri híd vasszerkezeti munkái készülnek. Remélem, hogy a jövő évben már megkezdődetnek a híd tulajdonképpeni építési munkálatai is. Az óbudai híd pályázata már eldőlt és ezidőszerint a részletes tervezés folyik. Érdekes beruházást vett tervbe a főváros, amikor elhatározta, hogy benzolgyárat létesít. A belügyminiszter a termelendő benzol kincstári haszonrészesedéséről nem mond le és ez az egész terv megvalósítását veszélyeztette. — A benzolgyár építésére vonatkozó terveket — mondotta borvendég alpolgármester — a belügyminiszter már jóváhagyta és bár olyan kikötés történt, amely a főváros eredeti elgondolásának nem egészen felel meg, mégis a benzolgyár építése már elhatározottnak tekinthető. A közeli hetekben a kormányhatóságnak kikötéseit a közgyűlés elé terjesztjük és az építkezést még a tél folyamán meg fogjuk kezdeni. Az építés összes költsége kereken egymillió pengő. Az esztendő lezárásakor szokásos kérdést teszszük most fel: — Milyennek látja alpolgármester úr a főváros jövőjét? — Bár nagy reményekkel nem vagyok eltelve a főváros háztartásának pénzügyi alakulását illetően, de az eddigi tapasztalatok alapján számítok arra, hogy a még reánk várakozó nehézségekkel is komolyabb válságok nélkül meg tudunk majd küzdeni! ... Borvendég Ferenc alpolgármester nem tartozik az optimisták közé és az eseményeket, a viszonyoknak alakulását és azok következményeit reális szemmel, higgadt tárgyilagossággal szokta vizsgálni. Éppen ezért kétszeresen megnyugtató ez a válasz. Pakots György •A holucie a természetes hő és a vízben oldott ásványi alkatirészek teszik a Szt. Gellért, Széchenyi és a Rudas Gyógyfürdők forrásvizét oly értékessé. Különösen hatásos egészséges emberek részére is a vizek gazdag rádium emanációja. A társas- (gőz-) fürdők nagy vízfelületei oly bőségesen emanál ad, hogy az egész helyiséget telítik emanációs gázokkal s így azok hatása belégzés útján is érvényesül. Használja tehát rendszeresen tisztasági célokra a Szí. Gellért-, Széchenyi* vagy Rudas* gyógyfürdő termálvizét, mert az a tisztálkodással együtt szervezetét is erősíti. A fürdőkben használható kézi és vibratiós massage igen előnyös különösen oly foglalkozásúak részére, kik egész nap az íróasztalnál görnyednek s a sportolásra rá nem érnek. A fürdők hétköznap reggel 7-től délután 6-ig, ünnepnapokon reggel 7-től délután 1-ig vannak nyitva