Pesti Napló, 1933. február (84. évfolyam, 26–48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
Újabb terhek A pénzügyminiszter ma este elmondotta napok óta várt expozéját. Ez az expozé alighanem emlékezetes marad a magyar politikai életben. Emlékezetes marad azért, mert súlyos kijelentéseket foglal magában. A pénzügyminiszter azt adta elő az expozéjában, hogyan kívánja a költségvetés egyensúlyát helyreállítani. Százötvenmillió pengőre rúgó deficitre van kilátás, ezt az összeget kell tehát előteremteni, ötvenmilliót elvehet az állam a transzferalapból s így voltaképpen csak százmilliós deficitről van szó. A pénzügyminiszter három forrásból akarja ezt a deficitet eltüntetni. Az egyik forrás a költségvetési kiadások csökkentése. Ez a csökkentés harmincmillió pengőre rúgna. A másik forrás a bevételek fokozása lenne. Huszonötmillióval szeretné fokozni a bevételeket. A fenmaradó 45 milliót pedig belső kölcsön útján fedezné. A költségvetési kiadások csökkentésénél a tisztviselői fizetések leszállítása fogja a legnagyobb szerepet játszani. A tisztviselőknek tehát ismét leszállítják a fizetésüket. Még ha az eredeti fizetésüket kapnák, még ebben az esetben is csak úgy, ahogy tudnának megélni ebben a gazdasági válsággal sújtott világban. Ezt az eredeti fizetést már néhányszor megdézsmálták s ha most megint hozzányúlnak, el lehet gondolni, milyen színvonalra száll alá a tisztviselők életstandardja. Ezt mindenkinek sajnálattal kell tudomásul vennie. A tisztviselői kar életszínvonala ugyanis nem a tisztviselői kar magánügye. Az ország fontos érdeke, hogy a tisztviselő nyugodt életet folytathasson, még ezekben a súlyos időkben is. Az ő kifogástalan munkája biztosítja az államélet rendszeres folytonosságát. Ha ez a rendszeres folytonosság nincs meg, ennek árát, mégpedig igen súlyos árát, a lakosság fizeti meg. Éppen ezért sajnálkozással és aggodalommal látjuk, hogy azt a többször megnyirbált tisztviselői fizetést ismét megkurtítják. Éppen ilyen sajnálkozással és aggodalommal vesszük tudomásul a pénzügyi kormányzatnak azt a tervét is, amellyel a bevételeket 25 millió pengővel akarja fokozni. Ez a terv egyáltalán nem hemzseg az eredeti ötletektől. Mint már annyiszor , mint a pénzügyminiszternek annyi elődje, ezúttal is újabb adókkal és a régi adók fokozásával próbálja a réseket betömni. A jövedelemadó eddigi 30 százalékos pótlékát 60 százalékra emelik fel. A társulati adók 25 százalékát 40 százalékra. Az alkalmazottak külön adóját 25 százalékkal pótlékolják. A házadó pótlékát felemelik. Felemelik a teherautók közúti adóját is. A rokkantadót 100 százalékkal emelik fel. A szeszadó tételét 1 pengő 90-ről 2 pengőre emelik fel. Adót vetnek ki a rádiócsövekre. A villanyáram szintén nem kerüli el a megadóztatást. A cigarettapapír adója sem marad a régi. Felemelik. Adóemelésszámba megy a vámok jelentős emelése! is. A kávé, tea és a fahéj vámját 50 százalékkal emelik fel. Minden más gyarmatáru vámját még ennél is magasabbra — 100 százalékra. . . . . . Annyi újfajta emelést jelentett be a pénzügyminiszter, hogy az ember szinte alig képes hirtelenében összefoglalni. De még ezzel sincs vége a sornak, mert a pénzügyminiszter már most jelezte még ezenfelül, hogy újabbadókkal és emelésekkel foglalkozik, így többek között új hirdetési adó kivetését tervezi. Ehez azonban hozzáfűzte, hogy szeretné ezt a kérdést a szakkörökkel megtárgyalni. Ez okos megjegyzés volt. Reméljük, ha a szakkörökkel érintkezésbe lép a pénzügyminiszter, olyan kétségbe nem vonható érveket fog kapni, hogy eláll ettől a tervétől. De ez egyelőre csak a jövő zenéje. Az is bőségesen elég, ami már most a fülünkbe muzsikál. Mindezekből az adókból 25 millió pengő bevételt remél a pénzügyminiszter. A 45 millió pengős belső kölcsönből 25 milliót az ipar és 20 milliót a mezőgazdaság vállalt magára. Ezt a belső kölcsönt két évre szóló pénztárjegyekkel bonyolítanák le. A pénztárjegyekkel lejárat után köztartozásokat is lehetne fizetni. Nagyjában ez a pénzügyminiszter expozéjának a magja. Az ország közvéleménye meglepetéssel fog róla értesülni. Mást, egészen mást vártak ebben a pillanatban. Nem csodát és nem varázslatot vártak, hanem olyan reális tényeket, amelyek a bajokon igazán segíthetnének. A pénzügyminiszter elgondolásának ugyanis az a legnagyobb gyengéje, hogy a bajokon nem fog tudni segíteni. Hogy semilyen félreértés be ne csúszhasson ezekbe a fejtegetésekbe, előrebocsátjuk, hogy a költségvetési egyensúly helyreállításáról éppen úgy gondolkodunk, mint a Gömbös-kormány vagy Imrédy pénzügyminiszter. Nekünk is az a felfogásunk, hogy ezt az egyensúlyt minden körülmények között helyre kell állítani. Munkánk nem lehet eredményes s jobb jövő nem várakozhatik reá, ha a kormány kezében nincs egy kiegyensúlyozott költségvetés. Még abban is egyetértünk a kormánnyal, — pedig ez igen népszerűtlen felfogás — hogy adót igenis fizetni kell. Fizetni kell az adózók érdekében. Ha az ország népe nem fizetne adót, ennejt a levét hamarosan az ország, népe inná meg. Éppen ezért bármilyen népszerűtlen is az adófizetés mellett való izgatás, mi igenis izgatunk emellett. Csakhogy ehez az izgatáshoz hozzá kell fűzni, hogy adót csak egy olyan ország képei fizetni, ahol a munka és a termelés eredményeket tud felmutatni. A mi gazdasági helyzetünk évek óta nem jó. S amikor azt mondjuk, hogy nem jó, igen enyhe kifejezéssel élünk. Ezt a gazdasági helyzetet nem lehet azzal megjavítani, ha újabb és újabb adókat vetnek ki rá. Ennekcsak az lehet az észszerű következménye,hogy a gazdasági helyzet még inkább rosszabbodni fog. Hiszen miért mutatkozik tulajdonképpen 150 milliós deficit az ország költségvetésében? Talán azért, mert az előbbi kormányok nem vetettek ki elég adót, illetéket s nem emelték elég magasra a tarifákat és a vámokat!... Szó sincs róla, az eddigi kormányok sem ültek összetett kézzel, ha adók és vámok emeléséről volt szó. De éppen azért, mert csak ezt cselekedték, ennek az lett a következménye, hogy a kivetett adók nem folytak be. Ha nem csak ezt tették volna, hanem hozzáláttak volna a gazdasági helyzet átfogó és alapos megjavításához, ha lehetővé tették volna az egyes termelőágak megszervezését és erősebb munkabírását, ha megindították volna azt a bizonyos , évek óta várt nagy gazdasági nekilendülést, amely lehetővé tette volna a termelés fokozását, ebben az esetben nem lett volna szükség, hogy a pénzügyminiszterek új adókon törjék a fejüket. Ebben az esetben pontosan befolytak volna a kivetett adók s ezek az adók ismét termékenyítő módon szétterültek volna az országra. De mert csak egyoldalúan dolgoztak, csak Ara 16 fillér Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Budapest, 1933 A 84. évfolyam 26. szám Szerda, február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL* Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : 455—50-től 455-57-ig, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsbamn I„ Kohlmarkt 7. Imrédy pénzügyminiszter beszámolt a Házban a kormány pénzügyi terveiről A 150 milliós deficitet külső és belső kölcsönnel, adóemelésekkel és a kiadások csökkentésével akarja eltüntetni — „A mai helyzetben minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venni" — Új adók — Adóemelések — Csökkentik a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat Milyen lesz a jövő évi költségvetés? ..Abból a kastélyból, amit a múlt hagyott ránk, modern, kisebb lakásba kell átköltöznünk11 „Két szükséges rossz közül a kisebbet kell választanunk11 (Saját tudósítónktól.) Példátlanul feszült várakozás hangulatában és szokatlanul korán gyűltek össze kedden délután a magyar törvényhozók a képviselőház első délutáni ülésére. Azok a hírek, amelyek a kormány pénzügyi terveiről és különösen annak egyes részleteiről már hetek óta a levegőben voltak, megteremtették a várakozásnak, érdeklődésnek és feszültségnek ezt a forró atmoszféráját, amely kedden délután nemcsak a képviselőház hatalmas épültömbjére feküdt rá, de már a környékbeli tereken és utcákon is látható volt. Zsúfolt padsorok, zsúfolt karzatok, a nagy ülések minden megszokott külsősége egyesült, hogy különös jelentőséget adjon Imrédy pénzügyminiszter jelentékeny expozéjának, amely már terjedelmében is — a miniszter közel két óra hosszat beszélt — jelezte, hogy igényt tart arra a rangra, amely a miniszterelnöknek politikai vonatkozású programkijelentései után a gazdasági programot, a pénzügyi koncepciót megilleti. Jól tudták a képviselők is, hogy a mai viszonyok között szokatlanul fontos eseménynek lesznek tanúi és már az ülés kezdete előtt csoportokba verődve tárgyalták a várható eseményeket. Azok a hírek, amelyek a kormánynak a 33 as bizottság elé terjesztendő rendeleteiről a nap folyamán napvilágot láttak, még fokozták az érdeklődést és — pártállás szerint — változtatták a képviselők hangulatát. Az a tény, hogy a kormány az utolsó pillanatig titokban tartotta azt a tervét, hogy a költségvetés kiadási oldalának csökkentésénél nemcsak a csologi kiadások lefaragásának eszközéhez nyúl, hanem a tisztviselői illetménye.