Pesti Napló, 1933. augusztus (84. évfolyam, 172–197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
10 Kedd PESTI NAPLÓ 1933 augusztus 1 Ekrazittal felrobbantottak Brünnben egy négyemeletes szállodát Eddig hat holttestet és 54 sebesültet ástak ki a romok közül Ekrazitos családirtást sejtenek a bonyodalmas merénylet mögött Prága, július 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Borzalmas szerencsétlenség történt Brünnben. Az Európa-szállodában gázrobbanás történt, amely az épületet csaknem teljesen rombadöntötte és több embert megölt. A hatalmas épületben, mely a város legforgalmasabb pontján, a Szabadság tér és a János utca sarkán épült, hétfőn reggel háromnegyed nyolc órakor történt a robbanás. Olyan óriási ereje volt a robbanásnak, hogy egész Britnnnben hallható volt. Hatalmas lángnyelvek törtek ki a szálloda épületéből. Az épület jánosuccai frontja első emeletétől tetejéig elpusztult és a rombadőlt épületrészek hatalmas robajjal zuhantak alá a János utcába. A szálloda kávéháza szintén teljesen elpusztult. A robbanás ereje pozdorjává zúzta a környező házak ablakait és letépte a falak vakolatát. Nyomban megindultak a hátalmasarányú mentési és eltakarítási munkálatok. Kora délutánig három holttestet ástak ki a romok alól és számos sebesültet. A délutáni órákig csak annyit sikerült megállapítani, hogy a robbanás a szálloda 7-es számú szobájában történt, ahol Adolf Bauer mährisch-ostraui műszaki tisztviselő lakott feleségével és egyhónapos csecsemőjükkel. Rögtön megindult a nyomozás Bauerékkal kapcsolatban ,és megállapították, hogy a mährisch-ostraui anyakönyvben nincsenek olyan adatok, melyek Bauer adatainak megfelelnek. Lehetségesnek tartják, hogy Bauer álnév alatt lakott a szállodában. A romok között megtalálták egy asszony és egy csecsemő holttestét. Valószínűnek tartják, hogy ez Bauerné és gyermekének holtteste. Felmerült az a gyanú, hogy ekrazitos merénylet okozta a robbanást. Vannak, akik azt mondják, hogy a szálloda egyik vendégénél egy kofferben ekrazit volt, amelyet azután öngyilkossági szándékból felrobbantott. Az is lehetséges, hogy Bauer követett el családirtással kapcsolatos öngyilkosságot és ő követte el a robbanást- A robbanás ereje a szemközti házak ablakaiba emberi hús- és csontdarabokat röpített. Magának Bauernek a holttestét még nem találták meg s lehetséges, hogy ő maga a robbanás előtt elhagyta a szállodát, ámbár a szállodaszemélyzet nem látta őt távozni. A levegőbe röpült épületben a robbanás időpontjában mintegy harminc szállodavendég tartózkodott s azonkívül az első emeleti kávéházban is voltak vagy tizenöten. A robbanás nyolc órakor, tehát a legforgalmasabb időben történt. A romok alól hétfőn délután csak egy újabb holttest került elő, egy Uher nevű vasutas feleségének borzalmasan megcsonkított holtteste. Ezzel együtt most már négy holttestet ástak ki: az állítólagos Bauer Adolf feleségét és gyermekét, azonkívül pedig Skudlik szállítómunkást, aki a katasztrófa pillanatában kis kézikocsijával éppen a szálloda előtt halad, a beomló falak maguk alá temették és agyonlapították. Uherné a szálloda egyik vendége volt. A négy halotton kívül tizenhárom súlyos és negyvenegy könnyebb sebesült kerültelő a romok alól s ezenkívül még tizenegy tűzoltó szenvedett könnyebb-súlyosabb sérüléseket az eltakarítási munkálatok során. A könnyebb sebesülteket a helyszínen részesítették elsősegélyben és azután hazaengedték őket. Miután a szálloda és a kávéház vendégeinek legnagyobb része élve került elő a romok alól, úgy számítják, hogy a halottak száma mégsem lesz olyan nagy, mint eleinte hitték s legfeljebb 6—7 halálos áldozattal kell számolni. Egy-két halott még feltétlenül van a romok alatt, mert a délután folyamán ismét előkerült néhány húscafat és emberi csontdarab. Pontos adatokat természetesen csak a romok végleges eltakarítása után lehet majd megállapítani, a munka azonban nagyon lassan megy, mert a megrongált falak düledeznek, minden pillanatban attól kell tartani, hogy az egész épület rombadől. Egyelőre azon dolgoznak a tűzoltók, hogy alátámasszák az omladozó falakat és csak azután lehet hozzálátni a romhalmaz teljes eltakarításához. A szörnyű katasztrófa okáról a hivatalos rendőri jelentés még nem tartalmaz pozitív megállapításokat, közli azonban, hogy igen nagy a valószínűsége az ekrazitrobbanásnak és annak, hogy a katasztrófához az állítólaos Bauer Adolfnak is köze van, miután Bauer szobájában és feleségének a holttestén határozottan ekrazitnyomokat lehetett megállapítani. A rejtélyes Bauer Adolf vasárnap este féltíz órakor jött a szállodába, egy asszony és egy csecsemő kíséretében, könnyen lehetséges azonban, — a jószemű szállodaszemélyzet megfigyelései aligha csalnak — hogy az asszony nem volt a felesége az állítólagos morva-ostravai technikai hivatalnoknak. Egész viselkedésük nem olyan volt, mintha férj és feleség lennének. Bauerék nem a szálloda éttermében vacsoráztak, hanem szobájukba hozatták a vacsorát és két liter bort rendeltek melléje. Azóta nem látták őket többé. Ezek a jelek is arra mutatnak, hogy a második emelet 7. szobájának falai között valamilyen titokzatos rémdráma játszódhatott le. Az Európa-szállodát egyébként már építésétől fogva üldözte a balszerencse. A szálloda felépítésének tizenharmadik hónapjában beomlott a még nem teljesen kész lépcsőház s három ember életét vesztette a szerencsétlenségnél. A szállodarobbanás rejtélye a késő esti órákban megoldást nyert, legalább is annyiban, hogy sikerült megállapítani a titokzatos Bauer Adolf és állítólagos felesége kilétét. A férfit, aki Bauer Slüttr. Orion IXSO lámpagyár gondolatokat, amelyeknek a végére jártam és úgy éreztem, én magam gazdagodom, nem kívülről aggatnak rám dolgokat. Kérdeztél, feleltem, hittél nekem, éreztem, hogy felelősséggel tartozom szavaimért, hogy azoknak értékük van, ronthatnak és teremthetnek... Rendkívüli hevességgel vágytam arra, hogy a tied legyek, hogy ennek a barátságnak átéljem legmagasabb fokát. És ekkor, az első együttlét után, az a tény, hogy volt akaraterőm és bátorságom ahoz, hogy folytassam szerelmünket, hogy legyőzzem a rettenetes kétségeket és érzelmi forradalmat, hogy megfeleljek megváltozott régi életemnek az új életemhez intézettkérdéseire, éppen úgy, mint a tárgyilagos, mindennapi nehézségk legyőzése, — a találkozások, ürügyek, a remegés bemenni hozzád és kijönni tőled — mind, minden együtt újraépítette az akaraterőmbe, az emberségembe vetett hitet, amit teljesen elvesztettem. Azt felelhetnéd, hogy ezt a körülményeknek köszönhetem és nem neked. Ámde képtelen lettem volna a nagy változásra, ha nem ragadott volna el a büszkeség, hogy te becsülsz ezért. Nem akartam félénknek látszani előtted, te bátorságot öntöttél belém, egyszerűen, mivel feltételezted, hogy bátor vagyok. Egy pillanatra sem engedted meg, hogy másként tűnjek fel, mint a legjobb színben. És te megtanítottál arra, hogy hogyan élvezzem magamat egyszerűen, természetesen. Friss, tiszta boldogság volt ez, amit soha soha nem éreztem ezelőtt. Megtanítottál arra hogy a nő, aki szeret egy férfit, ezer forrást talál önmagában, amelyik szellemet, bájt, képzeletet ad neki és azt a boldogságot, azt az egyetlen boldogságot, hogy mindezt a férfi gyönyörűségére használhatja fel. Mindennap csodálatosnak találtam, hogy mindennap vágytál rám és mindennap úeig éreztem, ezt meg is kell érdemelnem egy új tekintettel vagy mulatságos szóval, vagy váratlan mosollyal. Te megértetted bennem ezeket a tulajdonságokat és dicsőítetted őket. Ilyen elismerésre, megbecsülésre találva megteremtetted bennem azt a vágyat, hogy egyre többet adjak és azt a tudatot, hogy tudok adni. Elhitettem magammal, hogy az öröm forrása nemcsak benned van, de bennem is és ez ma elképzelt forrás derültté, kristályossá, üdítővé tette körülöttem a levegőt. Ismétlem, tévedsz, ha azt hiszed, hogy egy bizonyos embert jelentettél a számomra. Természeti erő voltál, aki formáltad mozdulataimat, mintáztad arcvonásaimat, rendet teremtettél gondolataimban, megváltoztattad viszonyomat a tárgyakhoz és saját akaratomhoz. Bíztál bennem, azt a feladatot ruháztad rám, hogy mindennap egy téglát adjak boldogságunk épületéhez és éppen az adásnak ez az öröme volt legfőbb gyönyörűségem. Te szidtál, mert nem törődtem magammal és nem tudod elképzelni, mily végtelen örömet okozott nekem az, hogy képes voltam elfelejtkezni önmagamról, az egészségemről és minden erőmet arra használni, hogy veled lehessek. Felfedezve, hogy én, aki oly sok ideig megvetettem magamat mint kicsinyes, kislelkű, számító teremtést, hogy én képes voltam elfeledkezni mindenről, ami fontos volt számomra csak azért, mert te úgy kívántad, hogy egy órával tovább maradjak, felfedezve, hogy képes vagyok elpalástolni kimerülést, összetört hangulatot, nevetséges boldogságot érezve, ha kiérdemeltem tőled azt, hogy »milyen jókedvű vagy« vagy hogy »milyen jó színben vagy«, első ízben jutottam a mély ösztön megismeréséhez, amit a nő számára jelent az odaadás és az adás. Nem tudok, talán nem merek az érzékeink szerelméről beszélni. Most, amikor kérlelhetetlen sorsszerűség arra ítél minket, hogy elváljunk, most idézem magam elé szemedet, homolokodat, kezednek a rajzát, amint értem nyúltál, azt a megrendülést, amit éreztem már akkor, amikor a téged körülvevő levegő közelébe érkeztem? Ez nem tapasztalat volt, amelyik a jövőben öntudatlanul tovább élhet bennem, ez te magad voltál, amit mindörökre elvesztettem, ez az egy nem gazdagodás volt, mert hogy elváltunk, mindörökre kifosztottam. De a többi mind, minden, s az egész lényem újjászületése s mind az a végtelen sok részlet reggeltől estig, ami ezzel jár, ez vagy te nekem. Most már tudod, mi az, hogy egy ember lelke tovább él egy másik emberben. Még mindig azt hiszed, hogy elváltunk. HERBERT SPENCER, a kenti cserkészkerület főtitkára (középen) hétfőn délután Budapestre érkezett. Ő volt az, aki 1929-ben az angolországi dsemborin vendégül látta a 870 magyar cserkészt Adolf néven jelentette be magát, valódi nevén Knop-nak hívják, harmincegyéves foglalkozásnélküli építészsegéd. Állítólagos felesége egy Zwieselbauer Iroina nevű huszonhároméves brünni leány, akinek nyolc héttel ezelőtt kisfia született Knoptól. Knop már közel tíz év óta ismerte Zwisselbauer Irmát s az utóbbi években menyasszonyaként emlegette baráti társaságban. Knopot mindenki rendes embernek ismerte, akit azonban az utóbbi időben rendkívül elkeserített, hogy nem tudott álláshoz jutni és nem tudta feleségül venni szerelmét. Búskomorság jelei mutatkoztak, rajta s feltételezhető róla, hogy végső kétségbeesésében szánta rámagát a szörnyű tettre. A katasztrófa előidézőjének igazi nevét Zwieselbauer Irma anyja hozta a rendőrség tudomására. Zwieselbauerné elmondotta a rendőrségen azt is, hogy leánya folyton Knop építésszel járt együtt s amikor azután a detektívek kimentek Knop lakására, kiderült, hogy Knop vasárnap este szintén elment és azóta nem jelentkezett többé. Knop személyleírásában is felismerték a szálloda alkalmazottai a dráma másik főszereplőjét, az állítólagos Bauer Adolfot. A rendőrség most már ezek után tisztázva látja a helyzetet s bizonyosra veszi, hogy a kofferben, amelyet Knop a szállodába hozott, ekkazit volt és hogy a szerencsétlen szerelmespár agyában ekkor már megérett a szörnyű tett gondolata. Az esti órákban az Európa-szálló romjai alól további két holttest került elő. Mind a két áldozat: Kapecsy János huszonyolcéves postahivatalnok és Benes Rudolf harminchatéves telefonszerelő a szálloda előtt sétált, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Az eddigk kiásott holttestek száma ezzel hatra emelkedett, hiányzik azonban még maga Knop építész, aki kétségkívül szintén életét vesztette a fantasztikus öngyilkosságnál.