Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Vasárnapi szám — Ára 32 fillér Budapest, 1933 84. évfolyam 223. szám Vasárnap, október 1 Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap 32 fül­ér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54 szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20 ss. TELEFON : 455—50-től 455-57-ig, 464-18 és 464-19 Szerkesztőség Bécsboch­­, Kohlmarkt 7 Ének a betűről De Tessan — ez a neve annak a genfi francia kiküldöttnek,­­ aki beszédet mondott egy témáról, amelyről az utolsó két évtizedben többet hallgattak, mint beszéltek. Nem elég... Nem elég, hogy róla hallgattak, de azt akar­ták, hogy ő is hallgasson. Ez a téma: a sajtó. De Tessan szerint, aki egy éneket énekelt a betűrő­l, a franciák a sajtószabadságot az emberi és polgári jogvédelem lényeges elő­feltételének tartják. Igazságtalanságot csak úgy lehet helyrehozni, ha mód van arra, hogy a rosszat őszintén leleplezzék. A sajtó függet­lenségétől függ a világ közvéleményének ne­velése. Ezért is kívánja Franciaország, hogy az újságíróknak meg legyen ez az értékes és jótékony szabadságuk. A sajtószabadság. Közhelyek — fogják mondani. Lehet. De az is közhely, hogy a nap­süt és mégis eb­ből az agyoncsépelt, ebből a kitaposott köz­helyből él egy egész bolygórendszer, hogy hány millió év óta, azt talán sosem fogjuk tudni kiszámítani. Viszont ha a sajtó szabad­ságának védelme, ha azok az érvek, amelyek a sajtó szabadsága mellett szólnak csakugyan közhelyek, mi meg nem vagyunk hajlandóak dialektikai elmésségnek pazar paradox böl­csességnek elfogadni azokat az érveket, ame­lyek a sajtó, tehát a gondolat, a bírálat, a ku­tatás, az elme és a lélek szabadsága ellen szól­nak. Avult közhely a sajtószabadság? 1914 óta mért vonultatnak hát fel különböző európai országokban kivételes törvényeket és rendele­teket, előzetes cenzorokat és cenzúrákat, el­kobzásokat és betiltásokat, a törvényes és a törvényen kívül eső félemlítés minden rendű­lés rangú eszközeit egy ilyen avult közhely i­llen, mint a sajtószabadság. De tudjuk, hogy nem az. Nem lehet köz­hely, ami az európai kontinensnek földrajzi­lag nagyobb felén elveszett, amiért újra har­colni és küzdeni kell. Ez az állítólagos köz­hely igenis érték és azt megvédeni, fájdalom, nem banalitás, mert azt látjuk, hogy ezt a sajtószabadságot mind több és több ország­ban, mind több és több nyelven és mind fur­csább és újszerűbb rendszabályok ellen kell megvédeni. Létjogáról, magas etikai értéké­ről meggyőzni olyan rétegeket, kik tegnap még fölesküdtek rá, kik a múltban áldoztak és kiálltak érte, de akik ma egy tömegpszichó­zis szuggesztív hatása alatt ellene fordultak vagy legalább is közömbösek, lelkileg renyhék vele szemben. A sajtószabadság, amely a lenyugvó 19-ik és a kezdődő 20-ik század nagy kulturális és etikai értéke volt, amit akkor éppen úgy nem lehetett kigondolni a világból, mint a parlamentarizmust vagy a telefont, vagy a modern nagyvárosokat, mit bánjuk a személyi szabadságot, ezen a sajtószabadsá­gon az első nagy sebet a háború ütötte. Az első golyót a papirosba lőtték bele és hogy ez a papiros nemcsak papiros volt, mutatja, hová jutott a világ azóta. Azóta, hogy felélesztet­ték a 48 előtti cenzúrát... És ha csak azt tá­masztották volna fel! De bevezettek egyes országokban egy paragrafusokba lefektetett, más országokban egy íratlan, de mindenütt a réginél százszorta bonyolultabb, elmésebb, raffináltabb cenzúrát, ahogyan ezek a mai újszerű tirannizmusok is, mennyivel rugalma­sabbak, elmésebbek, hatékonyabbak, mint a régi abszolút fejedelmek egyeduralmi joga volt. Az első­ golyót a papirosba lőtték bele, a kötött gazdasági formák sok minden mással egyetemben eltörölték a gondolatok szabad forgalmát is és a különböző anyag- MUSSOLINI POLITIKAMENTES ÚJ DUNAI TERVEZETÉT ÁTNYÚJTOTTÁK GENFBEN A HATALMAKNAK A stresai gondolat továbbfejlesztése a kétoldalú preferenciális vámszerződések rendszerének kiterjesztésével m Új nemzet­közi értekezletet javasol Olaszország­­ Az olasz kezdeményezés válasz Dollfuss felhívására Genf, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Savich helyettes olasz külügyi államtitkár szombaton délelőtt átnyújtotta a három európai nagyhatalom (Németország, Franciaország és Anglia), valamint a hat középeurópai állam (Ma­gyarország, Ausztria, Lengyelország, Csehszlová­kia, Románia és Jugoszlávia) népszövetségi meg­bízottjainak a Dunamedence gazdasági kapcsola­tainak újjászervezéséről szóló olasz javaslatot. Mint­ olasz részről közlik, az új olasz tervezet a stresai konferencián kialakult gondolatmenet to­vábbi kifejlesztését jelenti, amennyiben az eddigi­nél sokkal messzebbmenő kétoldalú preferenciális vámszerződések­ megkötését javasolja a dunai álla­mok között. Az olasz tervezet ügyében előrelátha­tóan folyó népszövetségi ülésszak tartama alatt megindulnak a tárgyalások az érdekelt hatalmak között Genfben, nincs azonban kizárva az sem, hogy Olaszország nemzetközi értekezletre hívja össze az érdekelt államokat. Savich államtitkár, aki szombaton délután egyébként jelentéstétel vé­gett néhány napra Rómába utazott, az utóbbi na­pokban már érintkezésbe lépett az összes érdekelt államok genfi megbízottaival és előzetes tanács­kozásokat folytatott velük a most átnyújtott olasz tervezet ügyében. Milánó, szeptember 30. A Corriere della Sera érdekes részletteket közöl Mussolini új dunai gazdasági tervezetéről, amelyet a genfi olasz delegáció a legrövidebb időn belül beterjeszt a Népszövetségnek. Az új olasz tervezet címe: »Gyakorlati javaslatok a dunai államok egymás közötti és más államokkal való gazdasági kapcsolatainak megjavítására. A Corriere della Sera megállapítja, hogy az új olasz tervezet nem­csak a monarchia utódállamaira vonatkozik, ha­,­nem magában foglalja a nagyhatalmakat is. Poli­tikai egyesülésről természetesen nincs szó a terv­ben . Mussolini, amikor összeállította ezeket a ja­vaslatokat, legnagyobbrészt a stresai konferencia ajánlásait tartotta szem előtt. A stresai határozatok reális alapot jelentenek s ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása már régen éreztette volna kedvező hatását, ha az érdekelt hatalmak nem feledkeztek volna meg Stresa óta teljesen az ott hozott határo­zatokról. Az új olasz tervezet még jobban ki akarja bővíteni a preferenciális megállapodások rendsze­­rét, amelyet a stresai konferencia az öt dunai ál­lam agrártermékei és Ausztria ipari termékei szá­mára irányzott elő. Kétoldalú szerződésekkel kell kiegyenlíteni az egyes államok egymás közti keres­kedelmi forgalmát s így kell megélénkíteni a du­nai államok gazdasági életét,, hogy azután vala­mennyi dunai állam ismét abba a helyzetbe ju­t­hasson, hogy eleget tehessen a külfölddel szemben fennálló pénzügyi kötelezettségeinek. Olaszország már érvényesítette ezeket az irányelveket a dunai államokban s megfelelő megállapodásokat kötött Magyarországgal és Ausztriával. Az új olasz ter­vezet benyújtásának célja az, hogy megindítsa az eszmecserét a dunai államok helyzete fölött és lehetővé tegye a Dunamedence gazdasági talpra­állítását minden politikai kérdéstől függetlenül. Párizs, szeptember 30. A Temps genfi tudósítója szerint az érdeklődés­­középpontjában ma délelőtt a dunai talpraállítást célzó olasz tervezet állott. Megjegyzendő azonban, hogy voltaképpen nem határozott és teljes terve­zetről, hanem csak a gazdasági kérdésekre szorít­kozó javaslatról van szó, amelyek a stresai egyez­mény intézkedéseit részben felújítják, részben pedig kiszélesítik. Az olasz kormány a stresai ked­vezményes gal­onavámrendszer életbeléptetését ma annak más nemzetekre való kiterjesztését kívánja, továbbá bizonyos könnyítéseket hoz javaslatba a dunai államok fizetési mérlegének megkönnyítése céljából­ Olaszország — írja a Temps — mindenek­előtt tudni akarja, hogy javaslatai milyen hatást váltanak ki az érdekelt hatalmakból és csak ezután ad gondolatainak határozott formát. Eset­leg lépéseket tesz abban az irányban, hogy hív­janak össze egy nemzetközi értekezletet a stresai értekezlet kiegészítése és az új rendszer működésbe­hozatala céljából. Az olasz kezdeményezés külön­ben közvetlen válasz Dollfussnak, a Népszövetség közgyűléséhez intézett felhívására. központok mellett feltalálták a vélemény- és meggyőződéscentrálékat is. Közvélemény ma is van, csak éppen, hogy igen sok országban nincs vélemény. És a gondolatszabadság is megvan. Gondolkozni továbbra is szabad, s csak éppen, hogy nem mindig lehet és nincs az a legszigorúbb diktatúra, amely idáig akár csak egy percnyi fegyházra vagy sáncmun­kára ítélt volna valakit azért, mert szabad gondolatát­­ nem közölte és nem terjesz­tette. Ma is azt gondolhatod, ami neked jól­esik, csak éppen arra vigyázz, hogy neked ta Az ukrán éhínség nem érdekli a Népszövetséget Genf, szeptember 30. Mohwinkel norvég miniszterelnök, a Népszö­vetségi Tanács folyó ülésszakának elnöke, minden francia tiltakozás ellenére mégiscsak beterjesz­tette a Népszövetségi Tanácsban javaslatát, amely­ben azt indítványozza, küldjenk ki népszövetségi bizottságot Ukrajnába, az ottani éhínség tanul­mányozására és megfelelő javaslatok kidolgozá­sára, amelyeknek segítségével enyhíteni lehetne a sanyargatott ukrán lakosság helyzetén. A Nép­szövetségi Tanács zárt ajtók mögött tárgyalta a javaslatot s hosszas vita után a franciák indít­ványára úgy döntött, hogy ebben az ügyben nem a Népszövetségi Tanács, hanem a Nemzetközi Vö­röskereszt Egyesület illetékes. Mohwinkel nagy beszédben indokolta meg javaslatát s azt mon­dotta, hogy amikor felemeli szavát az éhhalállal küzdő ukrán nép érdekében, nemcsak a maga, ha­nem az egész norvég nemzet nevében beszél, amely már nem tudja tovább nézni tétlenül, ho­gyan pusztulnak el Ukrajnában a nép milliói csak azért, mert az európai hatalmak tehetetlen­sége felbátorította a szovjet urait a legbarbárabb eszközök alkalmazására, Mohwinkel szavait csak a német, spanyol és ír delegátusok padsoraiban fogadta helyeslés, míg a francia érdekcsoporthoz tartozó hatalmak, sőt Anglia is a javaslat elfoga­dása ellen foglaltak állást. A tanács végül is azt a tanácsot adta Mohwinkelnek, hogy szólítsa fel kormánya közvetítésével a Nemzetközi Vörös­kereszt Egyesületet a segélyakció megszervezé­sére. Mohwinkel azt válaszolta, hogy nem akarna megvárni, amíg ez az ügy elvész a diplomácia út­vesztőjében, hanem azonnal felkeresi a Vörös­kereszt Egyesület gettői központi bizottságát és személyesen megteszi a szükséges lépéseket.

Next