Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

14 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 március 23 Rai­tsits Emil állatorvos-professzor sztrichninnel megmérgezte magát Szombat reggel holtan talált rá szobájában felesége (Saját tudósítónktól) A péntekről szombatra virradó éjszaka Bethlen téri lakásán sztrichnin­nel megmérgezte magát dr. Raitsits Emil, az Állatorvosi Főiskola rendkívüli tanára. Mire rá­találtak, már halott volt. Fővárosszerte mély megdöbbenést keltett a népszerű állatorvos-professzor tragédiája. Raitsits édesapja a fővárosban tisztiorvos volt. Korán meghalt. Emil fia állatorvosnak készült, az Állat­orvosi Főiskolán végzett Később Marek tanár mellett volt tanársegéd, majd amikor a főiskola megalakította az állatorvosi poliklinikát, Raitsits Emil lett a vezetője. A professzor híres volt jó­ságáról, kedvességéről, állatszeretetéről Vidékről, de külföldről is sokan hozták hozzá beteg kutyái­kat, lovaikat, madarai­kat Kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgozott ez a lelkes ember, aki már reggel fél nyolckor kiment az Állatkertbe. Ő volt az Állatkert exotikus állatainak háziorvosa-Kedveskedett beteg állataival, a majmok, a tevék már messziről megismerték. Innen az Állatorvosi Főiskola ambulanciájára ment, ahol rendelője ilyenkor már zsúfolt volt Beteg madarak, kutyák várták Raitsits professzort Raitsits minden álla­ton segített, de ha valamelyik állatot menthetet­lennek tartott, nem engedte meg, hogy életét meg­hosszabbítsák, nem engedte meg, hogy az állat tovább szenvedjen: kivégezte­ ti­puliért és komondorért Raitsits Emil a tudós meggyőződésével s az állatbarát rajongásával dolgozott a magyar faj­kutya érdekében. — A külföldi kutyákat a külföldi tenyésztők megbecsülik, — mondotta barátainak. — A ma­gyar kutyával, a komondorral, a kuvasszal, a pu­lival és a pumival senki sem törődik. Magyarorszá­gon csak a ló a dédelgetett állat és csak az aga­rat szeretik. Akkor még boldog bekerdok voltak és Raitsits mindenfelé hirdette, hogy a kanasz­módra elhanyagolt magyar fajkutyákat már csak azért is kell tenyészteni, mert bennük elsőrendű exportlehetőség rejtőzik. Hiszen Németország mindenfelé exportálja farkaskutyáit, Franciaor­szág a buldoggot, Anglia a doggot és a terrier­kutyákat, halálos vétek parlagon hagyni a nemes magyar kutyafajtákat. Az évek során nagy küz­delmet folytatott a magyar kutyák érdekében, különösen azért, hogy a tehetősebb emberek, akik azelőtt külföldi kutyákat tenyésztettek, most a magyar kutyákkal foglalkozzanak. S íme, csak­ugyan egyre többen és többen tenyésztettek a magyar fajkutyákat és külföldön ma már kere­settek ezek az állatok. Magyarország kutyaex­portja Raitsits kezdeményezése óta­ jelentősen emelkedett. A fivér halála Raitsits Emil tizenhét évvel ezelőtt házasodott, egy osztrák hölgyet vett feleségül, akivel boldog, harmonikus családi életet élt. Amennyire szerette a feleségét annyira szerette fivérét, Raitsits Fe­renc kanonokot is. Boldog, nyugodt, kiegyensúlyo­zott életet élt a professzor egészen 1932 március 23-ikáig. Ekkor tragédia zavarta meg életét: fivére agyvérzés következtében hirtelen meghalt. A sok munkától amúgy is rendkívül ideges embert szinte összetörte bátyja tragikus halála Ettől az időtől kezdve b­úskomor lett Felesége és barátai meg­döbbenten látták, hogy mint veszti el a professzor életkedvét, energiáját. Hogy felesége többet fog­lalkozhassék vele, a professzor idős édesanyja is a lakásba költözött Öngyilkossági kísérlet és halálvágy 1933 augusztus 2-án Raitsits tanár megmér­gezte magát- Akkor a segítség idejében érkezett és a professzor meggyógyult. Egy búcsúlevelet írt akkor a rendőrségnek, hogy a megfeszített munka felőrölte idegzetét, ezért lett öngyilkos. Amikor a Rókus-kórházban felgyógyult, hosszabb pihenőre utazott, majd újra elfoglalta régi helyét az Állatorvosi Főiskolán, ahol szeretettel fogadták orvostársai és kedves állatai Az öngyilkossági kísérletről soha említést senkinek nem tett. Senki nem érdeklődött nála, hogy miért akart meghalni, csak néhány nappal ezelőtt legjobb barátja egy államvasúti főfelügyelő, aki aggódva látta, hogy az életkedv egyre jobban elhagyja a professzort. Társaságba hívta ez a barátja, a barátok közé, akiknek hiányzott Raitsits Emil. ..­ Nem megyek sehova... — Gyere, Emil, hiszen rengeteget dolgozol, szükséged van szórakozásra. — Nem megyek és azt hiszem, hogy már soha többé nem megyek az ismerősökhöz, mert én meghalok... — Ugyan, Emil, már megint ezzel a régi do­loggal jössz... Én fatalista vagyok és te már egyszer megpróbálkoztál a halállal, akkor ne­m sikerült. Úgy látszik, nem ez a sors van neked szánva neked élned kell... Raitsits szomorúan maga elé meredt, aztán a tavalyi öngyilkossági kísérletről mondott egy­pár szót. Sem azelőtt, sem azóta soha erről nem beszélt. — Az a kár, hogy akkor nem sikerült... Én nem tudom neked elmondani, hogy milyen rette­netes érzés volt az, amikor a Rókusban felébred­tem és tudtam, hogy élek... A jóbarát nem akarta tovább izgatni ezzel a kérdéssel a professzort, másról kezdett beszélni, a mezőgazdasági kiállításról, amelyre Raitsits Emil annyira készült. Hogyne, hisz a kiállítás kutya­pavillonjában ott le­sznek az ő komondorai, ott lesznek a kuvaszok, a terelő pulik, a játékos pumik. Pénteken már korán reggel kiment Raitsits a mezőgazdasági kiállításra, felesége is elkísérte. Az egész napot kint töltötte a kiállításon. Ami ezután történt, azt szombat délben Raitsits Emil özvegye mondotta el a Pesti Napló munkatár­sának. A tudós otthona A Bethlen tér 3- számú ház harmadik emele­tének hatos számú négyszobás lakása Raitsitséké. Csak május 1-ig akart itt lakni a professzor, és a napokban vett ki egy nagyobb lakást a Damja­nich utcában. Egyhónapi házbért már le is fize­tett. A Raitsits-lakás csupa kép és szobor. Az előszobában festmények, amelyeknek legnagyobb része lovakat, kutyákat, macskákat ábrázol. A hallban két nagy könyvszekrény Rajtsits Emil könyveivel és megint képek. A dolgozószobában nincs más bútordarab, mint egy íróasztal és egy kerek asztal, mert a falakhoz bútorokat állítani nem lehet, a padlótól a mennyezetig minden kép. Néhány szoborállvány van a szobában, rajta egy­egy majomszobor, egy bronz víziló, egy bronz­vizsla. A fotelen tigrisbőr és a festmények között két hatalmas portré: az egyik Raitsits profesz­szort, a másik a feleségét ábrázolja. Sírva beszél Raitsits özvegye férje tragédiá­járól. Sírva mutat a két nagy portréra. — A harmadik portrét el kellett rejteni... És már vezet is az asszony hálószobájába, ahol a szekrény mögött egy életnagyságú portré áll. Kihúzza: Raitsits Ferenc, a tragikus körül­mények között elhunyt kanon­ok arcképe­— Amikor az uram öngyilkossági kísérlete után hazajött a Rókusból, dr. Vándorffy József, a háziorvosunk azt mondotta, hogy vegyük le a falról. Hogy ne lássa folyton maga előtt. Hiszen miatta volt búskomor, mert Ferit nagyon sze­rette. A tragédia . Tegnap este nem is találkoztam az uram­mal. Én korábban hazajöttem a mezőgazdasági kiállításról. Fáradt voltam, mert délelőtt még ott voltam a Regnum Marianum-tem­plomban, ahol requiem volt szegény sógorom emlékezetére. Fér­jem nem tudott elmenni a templomba, mert ki kellett mennie a kiállításra. Amikor ő hazajött, én fürödtem. Emil egyedül vacsorázott, nagyon korán. Az anyósom mondja, hogy nagyon szomorú volt. Szombat reggel az újságokat olvastam. A mezőgazdasági kiállítás beszámolóit Egy lap külö­nös melegen írt férjemről, kivágtam és vittem be h­ozzá, hogy megmutassam. Amikor­­beléptem a szobába, ott feküdt pizsamáiban és nem mozdult, nagyon megijedtem, hogy­­valami baja történt, gyorsan telefonáltam a Vándorffy doktornak, mindjárt itt volt... Injekciót is adott... De se­gíteni már nem tudott. Szegény Emil meghalt... Hangosan zokog Raitsitsné. A hallban a fo­gason ott függ Raitsits Emil perzsagalléros téli­kabátja, ahogy felakasztotta péntek este. a belső zsebben ott van a meghívó a mezőgazdasági ki­állításra, a kiállítás katalógusa. Raitsitsné simo­gatja, csókolja a télikabátot. — Olyan jó ember volt... Nem tudom el­hinni, hogy meghalt Szinte azt hiszem, hogy nyílik az ajtó és ebben a télikabátban belép az uram. — Mi mindent elkövettünk, hogy jókedvre hangoljuk szegényt de nem lehetett Pedig tár­saságot is hoztunk. Néha ötvenen is voltak itt a lakásban, mindenki csak azért, hogy mulattassa őt Emil nagyon szeretett engem, mint ahogy én is szerettem őt Szerelmi házasság volt a mi há­zasságunk. Ő nagyon szép ember volt, én is szép voltam... Ne­m úgy, mint most hiszen tönkre­­mentem az utóbbi két év alatt... Raitsits Emil jóbarátai úgy tudják, hogy a professzor öngyilkossága mögött nemcsak búsz­komorsága áll. Raitsits Emil az utolsó évek so­rán keserű ember lett Úgy érezte, hogy mellő­zik. Nem vették tekintetbe — gondolta és mondo­gatta bará­tainak — érdemeit még azt sem tudta elérni, hogy az Állatorvosi Főiskola rendes ta­nára legyen. Sz. I. , — I ' MtW Ibw Dr. Raitsits Emil ! FÉRFI KALAP Puhakalap P 5.80-6.50 Nyúlszőr P 12.SO Keménykalap ... P 8.50 VIRÁNYI ter­es NŐI KALAP OLCSÓ, SZÉP, JO 4 iU+%*f'± KZQt •tfJsSn­ttZtt •tea*.! ­A Glasgowban megjele­nő Evening News leg­utóbbi száma érdekes hírt közöl. A­­Basset­hounds nevű nagy óceánjáró angol hajó Glasgowban történt víz­rebocsátásánál a magyar származású Szilágyi Miklósné szerepelt mint keresztanya Somló Mórné szül. Friedman Erzsébet, Nemes Kál­mánná szili. Friedman Mirla leányai, Somló Mór és Ne­mes Kálmán vejei, Somló Vera unokája, fájdalomtól meg­tört szívvel jelentik, hogy felejthetetlen édesanyjuk, anyós és nagyanya özv. Friedman Ignácné szül. Braun Henriette életének 74-ik évében, özvegységének harmadik hónapjá­ban rövid szenvedés után elhúnyt. Drága halottunkat f. hó 25-én délután 6.5 órakor a rákos­keresztúri szr. temetőben kísérjük utolsó útjára. Részvétlátogatás : VI., Teréz-körút 1/a. Weinréb György, Tihanyi Lászlóné Weinréb Mária és Vályi István (Los­ Angeles) mint gyermekei, fájdalom­tól megtört szívvel jelentik, hogy felejthetetlen drága jó édesapjuk Weinréb Fülöp oki. építész folyó hó 24-én elhunyt. Drága halottunkat folyó hó 26-án, hétfőn délután kil órakor fogjuk a rákoskeresztúri szr. temetőben örök nyugalomra helyezni. Gyászolják menye Vályi Istvánné szül. Adler Rózsi, unokája Barbara Lee és az egész rokonság. " Szomorú szívvel közöljük, hogy bátyánk Blau Béla e hónap ?3-in elh­unyt Temetése vasárnap, 25 én d. n. "Mórakor lesz a rákoskeresztúri zsidó temetőben. Sav. Weckslein Félixné és Battai Ferenc. Hindun külön ért zsfzfis Helyett.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék