Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)
1934-04-17 / 85. szám
6 Kedd PESTI NAPLÓ 1034 áprils 17 Lidércnyomás * Ha az ember nehezen alszik el, »régen rossz«, — ebből testet-lelket felfrissítő pihenés már neon lesz... Hol vannak azok a szép idők, amikor az egyik cipő levetése után erőlködni kellett, hogy legalább addig el ne aludjunk, míg a másik cipőt is le nem vetettük!... Hiába minden altatószer, már egyik sem válik be, sőt a »népies« altatómódszerek sem válnak be; már 4572-t számlálok és még mindig teljesen éber vagyok; és hiába fekszem hanyatt, teljesen mozdulatlanul; hiába koncentrálom minden gondolatomat az alvásra ... Muszáj végre is arra a politikai elmefuttatásra gondolnom, melyet tegnap őexcellenicájától hallottam, s erre végre elalszom. De nincs köszönet az alvásban, mert álmodom: a város legélénkebb uccájának egyik üzletében vagyok, s én vagyok a boltos. Ha én itt vevő volnék, vagy legalább boltiszolga, — de én vagyok a tulajdonos! Divatárucikkekkel dúsan fel vagyok szerelve, a legszebb és legjobb áruk, mert tizenkét versenytárs van ugyanebben az utcában... Remek minden, ami csak található a boltban, és milyen olcsó! Tíz évvel ezelőtt még el se lehetett képzelni ilyen árakat... Persze, majdnem az egész készletet hitelre vásároltam, tartozom a házbérrel és az adóval, sőt az OTI-nak is adósa vagyok... Annyi az adósságom, hogy jobb rá sem gondolni, majd egyszer összeadják a csődtömegkezelők, vagy netalán előbb bekövetkező elhalálozásom esetén a hagyaték leltározói... Szóval: nem az adósság az igazi gond, mert adóssága van minden üzletembernek, hanem az eladási Hol a vevői Hol marad? Ha most nem szánja rá magát a vásárlásra, mikor fog jelentkezni? Hiábavaló az ügyesen rendezett kirakat, mesés áruival és még mesésebb áraival? Nem csalogat be senkit? Egyáltalán senkit?... Végre nyílik az ajtó, bejön egy fehér bot és utána egy szomorú ember; a kisasszony átnyújt neki a kasszából két fillért s a" fehérbotos vak ember kibotorkál, hogy helyet adjon a szakállasnak, aki tulajdonképpen be se jön, csak benyújtja a nagy bádogpikszist, csörrentve rajta egyet... Ah, a gázas ember!... »Tessék csak itthagyni egy csekklapot, majd holnap ...« S aztán hozzák a villanyszámlát. »Jónapot, Bokor úr, jónapot! Tessék csak itthagyni egy csekklapot...« A kisasszony a kaszszában nem a kuncsaftok fizetőcéduláit szúrja fel a hegyes szögre, hanem a befizetendő csekklapokat... »Gyűjtés? Tűzkárosultaknak? Köszönöm, nem érdekel a belügyminiszteri engedély, nálunk is leég minden ... Kisasszony, tíz fillért...« S ez így megy órákon át, vagy senki se jön be, vagy olyan ember, aki nem hoz pénzt, hanem vinni akar... Mi ez itt? Egy elátkozott város, ahol egyszer elkiáltotta magát egy őrült: »Nem akarok több kuncsaftot látni!« Csurog a homlokomról a hideg veríték, már marja is az arcomat — fel kell rá ébredni! Hát ilyet álmodik ma a pesti ember éjszaka, ha nappal nem mulasztotta el megnézni az életet... Milyen szörnyű dolog lehet boltosnak lenni, gondolja magában az ember nappal, s azután éjszaka álmában végig is éli ezt a szörnyűséget. Jól esik utána felébredni, az arcomat szárazra törölni, de nem sietek a másik oldalamra fordulni, hogy újból elaludjam, mert már tudom, hogy ma már az álcam is oly rideg és kegyetlen, mint az élet. De aludni mégis csak kell, és tehetek én róla, hogy megint mint boltos jelenek meg az álmok birodalmában? Könyvesbolt kellő közepén vagyok, a szép és értékes dolgok a pulton, az állványokon, micsoda passzió lenne mindezt elolvasni! De a legtöbb szép könyvet nem olvassa el senki sem, mert nem viszi el senki sem. Ki jön be a könyvesboltba? A remete barlangja nem olyan elhagyatott hely, mint ma a könyvesbolt. De a remetének (legalább a legendában) mindennap vitt a holló egy darabka kenyeret (az egyetemi templom előtt, a vasrács tetején ma is látható a szobrok, ércbe öntve), a könyvek boltosának azonban nem hoznak egy darabka kenyeret, — ő felé még a madár se jár... Huh, milyen jó a könyvek világából fölébredni és ráeszmélni, hogy ágyban, puha párnák között van az ember... »Istenkém, engedd, hogy elaludjam, hacsak lehet, luminál nélkül, veronál nélkül, minden nélkül, — és ne engedd, hogy bár csak álmomban ie, boltosnak képzeljem magam!« Isten nagy, hatalmas és izgalmas; a következő álomszakaszban már nem boltos vagyok, hanem doktor. Frissen mosott, frissen vasalt kabátban. A műezersszekrényekben ragyog minden; rotyog a via a műszerkifőzőben; az íróasztalon ki van nyitva az orvosi napló, ott a receptkönyv is; minden a helyén van, csak a páciens nincs a helyén, üres a várószoba, az asztalon hiába kínálgatják magukat a fedér színházi lapok és a komoly fürdőprosspektusok, sehol senki! Mintha egy látha-Ah, orvosi rendelőt álmodni még rosszabb, mint boltot álmodni... »Tisztességes úton boldogulni még álmunkban sem lehet!« Furcsa dolog ez, amikor újra elalszom, azt álmodom, hogy leány vagyok... Fiatal és szép ... Drága ruha rajtam, a legjobb kozmetikus minden művészete ragyog az arcomról, a hajam szinte perzseli a bőrömet... Egy Lupescu elbújhatna mellettem!... Kacéran tekintek a járókelőkre, de a férfiaknak szomorú és gondterhes az arca, tavalyi a kalapja, piszkos a kesztyűje, kopott a cipője sarka, s ha egyik-másik visszakacsint is, nem néz ki belőle tíz pengő se. Jatlan szellem ott állna lángpallosával az előszoba ajtajában: »Lélek ez ajtón se be, se ki!« Hevesen dobog a szívem ... rosszul érzem magam ... ebből baj lesz ... Megcsípem tehát a karomat és fölébredek... Borzasztó: az ember már mint nő se tud keresni, a gyengédebb érzelmek világában is dühöng a gazdasági válság! öreg, mocskos cigány szólít meg: »Napscsádkám, egy kis kenyérrevalót!...« Hála Istennek, ettől muszáj felébredni! És hála Istennek, a rolón már átszűrődik a napfény, — nem kell újra elaludni! Hála Isten, reggel van megint, s miként a költő már hetven évvel ezelőtt megjövendölte: kezdődik újra a földi kín... De cipelni a saját gondjainkat még mindig jobb, mint végigálmodni a másokét is. Növényklinika SSaS ápolásra elvállal Németvölgyi út 10. — Telefon 54-4-47. — Hívásra Házhoz jövök Déli fekvésű, tengerbe épített gyógyintézet (fényterápia klinika) csont- és mirigybetegek részére. Kora reggeltől estig forró napsütés. Teljes penzió orvosi kezelésekkel már 35.a lírától. Igazgató: dr. Qrassi, asszisztens : dr. Mussa. Ki lesz az úr a városházán? A belügyminiszter Borvendég alpolgármestert akarja szanálási főpolgármesternek kinevezni (Saját tudósítónktól.) A városházán még mindig szélcsend van. Várják a kormány döntését. Amíg a szanáló főpolgármester meg nem kezdi működését, addig csak a napi ügyeket intézik el. Ilyen körülmények között természetesen tovább folynak a találgatások, hogy ki lesz az úr a városházán. A tippelések most már véget értek. Annyi bizonyos, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter Borvendég Ferenc alpolgármestert szeretné a főpolgármesteri székben látni. A politikusok úgy vélekednek, hogy a kormányelnök még nem döntött és nem lehetetlen, hogy végeredményképpen valamelyik politikai bizalmasát fogja a főváros élére állítani. Huszár Aladár jelenlegi főpolgármesternek sok híve van és sokan szívesen látnák, ha megmaradna mostani pozíciójában. Azzal érvelnek, hogy Huszár most is bírja Gömbös bizalmát és ha politikust akarna a városházi adminisztráció vezetésével megbízni, Huszár Aladárnak nem kellene helyéről eltávoznia. Gömbös miniszterelnök egyelőre még hallgat és a végleges választ csak azután fogja kimondani, amikor az országgyűlés két háza az új törvényjavaslatot elfogadta és az érvénybe lépett. Ilyen körülmények között az esetleges változás csak május elejére várható. Borvendég Ferenc személye mindenesetre előrenyomult és a városházán most már biztosra veszik, hogy ő kap megbízatást, mint szanáló főpolgármester, a főváros ügyeinek pénzügyi és gazdasági vonatkozásban való rendehozására. Borvendég alpolgármester nem hajlandó a politikába avatkozni. Hosszú idő óta vezeti a főváros pénzügyi és gazdasági ügyeit s irányítja az üzemeket, amelyek a város vagyonának jelentős részét teszik. Fölvetődik a kérdés, hogyha eddig is ő vezette a főváros pénzügyi ügyeit és a vezetés ellen a kormány részéről kifogások merültek fel, a belügyminiszter mert éppen az ő személyét választja ki erre a nehéz feladatra. Borvendég Ferenc alpolgármester eddig is az úgynevezett »rossz ember« volt a városházán, mert a takarékoskodást és a racionalizálást minden vonalon keresztülvitte, tehát sok egyéni érdeket sértett. Törekvéseit nem tudta minden vonalon érvényesíteni, mert szándékai bizonyos politikai tényezőkön kudarcot szenvedtek. A kormány ezzel tisztában van és intézkedése nem annyira az adminisztráció, mint inkább a politikai érdekek érvényesülése ellen irányul. A szanálási tervezetben a szanáló főpolgármester teljes felhatalmazást kap és a gazdasági problémákat szinte diktatórikus alapon oldhatja meg. Írtunk már arról, hogy a városházi probléma megoldását két kérdésben látják. Mindenekelőtt el kell dönteni azt, hogy: 1. mi lesz a szanálási rendeletben; 2. ki lesz végrehajtója. Úgy látszik, most minden egyszerűsödik: a két kérdésre csak egy feleletet adnak. A belügyminiszternek maga Borvendég személye a program. Éppen ezért a szanálási tervezet semmiféle meglepetést nem fog hozni. A szanálási tervezetben bent lesz az a három pont, amelyet az ij fővárosi törvény a szanálás végrehajtására felhoz, ezenkívül csupán a jogi helyzet tisztázására fog szorítkozni. Nem lesznek utasítások, hogy a szanálást milyen módon oldja meg Borvendég Ferenc, csupán az általános irányt szabják meg, vagyis azt kötik ki, hogy el kell tüntetni a deficitet. Amiről suttogtak, hogy a tisztviselők létszámát 20 százalékkal redukálják, az anyagi kiadásokat meghatározott keretek közé szorítják stb., mind túlhaladott dolgok. Ilyen programot csak abban az esetben dolgoztak volna ki, ha idegen ember kapott volna megbízást a szanálásra, nem pedig olyan ember, aki a főváros belső ügyeit alaposan ismeri. Kétségen kívül számítanak arra, hogy Borvendég Ferenc az »erős kéz« politikáját fogja megvalósítani a városházán.. Az új nyugdíjtörvény lehetőséget nyújt arra, hogy a valósggal diktátori hatalommal felruházott új főpolgármester mindazokat eltávolíthatja, akik terveinek végrehajtásában nem akarnak neki engedelmeskedni. Erről azonban szó sincs, renitens tisztviselők nem akadnak, hiszen az adminisztráció mindig együtt dolgozott az alpolgármesterrel, akinek nem is a tisztviselők ellen, hanem legfeljebb egyes várospolitikusok ellen volt panasza. A tisztviselőtársadalom nem is bánja, ha csak egy főnökkel kell számolnia, mert eddig a pártvezérek, sőt inkább a pártok alvezérei nagyon is erősen érvényesítették befolyásukat egyes kérdések elintézésében. Sok esetben a tisztviselő nem tudta a főváros érdekeit megfelelő módon megvédeni, mert ha a város vezetői véleményét képviselte és az véletlenül összeütközött egyes pártvezérek akaratával nagyon sok esetben a város vezetőinek, illetve a tisztviselőnek kellett visszavonulót fújnia. A tisztviselők éppen ezért mindinkább szerepet vállaltak a pártok életében és néha egyik-másik kisebb tisztviselő csak azért lett túl hangos, mert valamelyik komoly pártban sikerült neki az embereket maga mellé sorakoztatnia. Az intrika és széthúzás már aggasztó tüneteket mutat- így volt ez a VIII. kerületi elöljáróság botrányában. Sipőcz polgármester utasítására Farkas Ákos főjegyző a legszigorúbb vizsgálatot folytatta le és a bűnösök ellen a leghatározottabban felléptek, de még ez az erős rendcsinálás sem volt elég, mert a tisztviselők maguk között sugdolóztak, rágalmakat terjesztettek, sőt végül már a névtelen levelek tömegével árasztották el a vezetőséget és az ellenőrző fórumokat. Ugyanez ismétlődött meg az Elektromos Műveknél kiderült sikkasztásnál. Egy Smólen Ferenc nevű havidíjas tisztviselő éveken át körülbelül 34.000 pengőt sikkasztott. A polgármester vizsgálóbizottságot küldött ki, hogy a sikkasztásnak egész hátterét kiderítse, mert lehetetlennek tartja, hogy a főváros egyik üzeménél éveken keresztül sikkasztani lehessen és azt az ellenőrök ne vegyék észre. Ennek a mindenesetre nagyon üdvös intézkedésnek az lett a következménye, hogy újra munkába álltak a névtelen levélírók és mindenkit megrágalmaznak, anélkül azonban, hogy konkrét adatokat szolgáltatnának. A város tele van a legképtelenebb sikkasztási hírekkel. Dr. Morvay Endre tanácsnok, az üzemi osztály vezetője, nyilatkozott a Magyarország-benn s annak a véleményének adott kifejezést, hogy rágalmazó társaság sikkasztási pletykákkal akarja befeketíteni az üzemek gazdálkodását. A főváros minden tisztviselő vagy alkalmazott ellen, aki bármilyen bűnt követett el, a legszigorúbb eljárást indítja meg, ilyen körülmények között nincsen semmi szükség pletykák terjesztésére. A vizsgálóbizottság mindent meg fog vizsgálni. Sem a polgármester, sem Borvendég alpolgármester vagy Morvay tanácsnok nem hajlandó semmiféle visszaélést vagy szabálytalanságot eltussolni. Ha a városházán nem volna olyan bizonytalan a helyzet, ha a vezetés kérdésében már döntés történt volna, egészen más volna a levegő a tisztviselők között is és a pletykák nem terjedhetnének olyan hihetetlen gyorsasággal. . . A kormány még egy szempontból kívánja az intézkedést egy kézbe letenni. A fölösleges üzemek leépítését minden oldalról sürgették, de nem lehet cél az, hogy a leépítések révén a fővárost hatalmas károk érjék. Ha a Vásárpénztár likvidálásánál nem merültek volna fel politikai szempontok, a főváros kára sokkal kisebb lett volna. Most készültek el a gyöngyösi szénbánya felszámolásával. Kiderült, hogy a főváros vesztesége 210.000 pengő. Ha diktátori hatalommal intézték volna el ezt az üzleti ügyet, a gazdasági szempontok jobban érvényesülhettek volna, és nem mutatkozott volna ennyi deficit. Teljesen elveszett a részvénytőke, amelyben a főváros 132.665 pengővel, a Községi Takarékpénztár pedig 77.600 pengővel volt érdekelve, illetve ennyi kölcsönt volt kénytelen a főváros kérésére a Községi Takarékpénztár folyósítani. Egy csomó pert veszített el a főváros vállalata, más ügyekben a város inkább kiegyezett, nehogy hosszú ideig pereskednie kelljen. Borvendég Ferenc alpolgármester, mint az új szanáló főpolgármester, mindezeket a kérdéseket korlátlan hatalommal, saját felelősségére intézi el. Influenza, spanyoljárvány, torokgyulladás, az orr és garat elnyálkásodása, a mandolák megbetegedése, valamint izületi bajok vagy tüdőcsúcshurut eseténgondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes „Ferenc József" keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak. /