Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-17 / 85. szám

4 Kedd PESTI NAPLÓ ím Spriffe w Maróczy Géza jubiláris sakkverseny (Saját tudósítónktól.) A Maróczy Géza jubiláris mesterverseny és mesterképző főtorna vasárnapi for­dulói nagy közönséget vonzottak a Lipótvárosi Kaszinó dísztermébe. A Budapesten időző Lasker­er-világbajnok is a nézők közé vegyülve szemlélte a mesterverseny érdekesebb játszmáit. A Steiner Lajos-Eliskares francia védelmi játszma körül gyülekeztek a nézők, Eliskares hatalmas támadáshoz jutott, azonban világos körültekintő védekezése miatt nem lett eredménye, a függőben maradt játszmában sötétnek még vannak mi­nimális esélyei, a Havasi—Rohacek vezérgyalogmeg­nyitású játszmában világos szabadközépgyalogot szer­­zett, de a középjátékban nem a legerélyesebben foly­­tatta a támadást és Rohaceknek sikerült a két bástya­végjátékban döntetlent kierőszakolni. A Vécsey—Sterk angol­ megnyitású játszmában sötét gyalogelőnyt szer­zett, a vezérvégjátékban még kemény munkája lesz sötétnek. A Lilienthal—Pikier szicíliai védelmű játszmában a világos a nyílt vonalakon erős támadáshoz jutott, a játszmát frappáns befejezéssel nyerte meg, a Szigeti— dr. Balogh vezércselmegnyitású, játszmája a király­szárnyi támadás ellenére sem volt eredményes, mert vi­lágos nem a­ legerélyesebb hadargást választotta, a játszma döntetlen lett. A Boros—Steiner Endre indiai védelmű játszmában sötét túljátszotta világost és a te­hetetlenségre kárhoztatott világos tábor kapitulálásra kényszerült, az Erdélyi—Grünfeld holland védelm­ű játsz­mában, sötét szép hadállást épített fel, — de a legeré­lyesebb folytatást kiengedte a kezéből, a játszma dön­tetlenül végződött a Kóródy—Lovas vezércselmegnyi­tású játszma teljesen kialakulatlan állapotban maradt függőben. Réthy szabadnapos volt. A hétfői fordulón Rohacek első győzelmét aratta. A vezércsel megnyitású játszmában dr. Vécsey, a sötét tábor vezére már a megnyitásban elméletellenes, hibás vezérmanővere rossz állásba kényszerítette, amit Roha­cek nyerésig fokozott. A Pikier—Szigeti olasz megnyi­tású játszmát sötét kitűnően vezette, a rendszertelen világos támadást csírájában megfojtotta és világost a játszma feladására kényszerítette. A Sterk—Kóródy ve­zércsel megnyitású jétszma az ellenfelek korrekt játéka miatt döntetlenül végződött. A dr. Balogh—Boros szicí­liai védelmű játszma mindkét fél korrekt játékán dön­tetlen lett. Lovas—Lilienthal Colle megnyitási játszmában sötét új­szerű támadással, világost többrendbeli probléma elé állította, a végjátékban még volt világosnak egy finom hadargása, azonban sötét körültekintő védekezésén hajótörést szenvedett s kénytelen volt tiszthátránnyal a fenyegető matt elől feladással menekülni. A G. Réthy—Steiner Lajos, Eliskases—Havasi és Steiner Endre—Erdélyi játszmák függőben maradtak. A mesterversenlyen ma a függő játszmákat bonyo­lítják le, míg a mesterképzőversenyen teljes forduló lesz. Ma Lasker Emánuel dr. exvilágbajnok a Budapesti Sakkor új helyiségében (IX., Ráday ucca 51.) szimul­tánt tart, délután 6 órakor, a résztvenni szándékozók sakk-készletet hozzanak magukkal. Az életművész írta: Szász Géza A fiatalember sietett. Így korán reggel, átmu­latott éjszaka után, munk­áiba igyekvő emberekkel találkozni, ez mindig kellemetlen volt. Igaz, vehe­tett volna taxit. De közel lakott. Ilyen rövid út miatt! Nevetséges!. .. Kerülgette a kapuk elé kirakott szemetesládá­kat és — minden óvatossága ellenére — beleütkö­zött egy emberbe, ki ép akkor lépett hátra, egyik szemetesláda mellől, mikor elhaladt. Undorodva ugrott el és dühösen nézett végig rajta. Csupa folt volt a ruhája, sötét ruhán világos, durva, zsákvászon foltok, és a torzonborz, őszes szarkállból két meleg kék szem nézett rá vissza szelíden. — Bocsánatot kérek, — hajlongott sajnálkozva az ember és alázatosan el akart húzódni útjából. — De mozdulata hirtelen elakadt, felegyenesedett és valami villant a szemében. — Jé! A Mihályi! — kiáltott fel meglepetten és mosolygott. — Kicsoda maga, hogy a nevemet tudja, — szólt rá ellenségesen a fiatalember. — Biztos volt benne, hogy találkozott már evvel az emberrel, abban is, hogy nemcsak futó ismeretség volt, de nem tudott visszaemlékezni. — Ha nem ismer meg, rendben van. Menjen csak szépen haza, Mihályi! Látom, nem aludt az éjjel. Egy kézmozdulatot csinált, amelyről a fiatal­ember ráismert. És a hangról is, erről az atyás­kodó, rendelkező hangról. — Istenem! Bénák tanár úr! — csapta össze a kezét. — Én, én vagyok — bólogatott az öreg. — Örü­lök, hogy megismert. Na, Isten vele! Hát csak menjen. De a fiatalember nem mozdult. — Hogy lehet az, hogy így... így... ennyire... Nem értem, — dadogott. Nem merte kimondani, amit gondolt. Az öreg jóakarattal kiegészítette a mondatot. — Hogy ennyire lezü­llöttem, akarja mondani. Nem helyes kifejezés, Mihályi. Életmódot változ­tattam, ennyi az egész. — De merti! Egy tanár! Ez mégis csak...­­­­— Felháborító, úgy­-e? Dehogy! Nincs benne semmi. Részben kényszerűségből történt. Politikai okokból elvették a nyugdíjamat. Jól esik, hogy érdeklődik. De most menjen haza. Ez a legokosabb. Mihályi önkénytelenül kigombolta selyemmel bélelt felöltőjét és tárcáját tapogatva azon tépelő­dött, mennyit kellene adni volt tanárjának. — Sose erőlködjék, Mihályi! — állította meg a kezét az öreg. — Nem­­kell nekem pénz. Egész jól megvagyok a magam módja szerint — Nagyon szí... szívesen adnék, — pirult el zavartan a fiatalember. — Elhiszem. De nem kell. A koldulást már rég abbahagytam. Nem a természetemhez való. — De hát miből él? Talán? — ránézett a kapu előtt tornyosuló szemetesládákra és borzalommal mondta ki a gondolatát. — Talán viceházmester? — Nem vállaltam újabb hivatalt, — csóválta a fejét mosolyogva Bénák. — Öreg is vagyok hozzá. Meg aztán a viceséghez is protekció kell. — De hát miből él? — ismételte Mihályfi. — És hogyan? Istenem! Ilyen ruhában! — Hát a ruhám bizony hogy is mondjam... kissé viseltes. Ez a legnehezebb probléma. Ezt, őszintén szólva, még nem tudtam kellőképpen megoldani. Aki a mezők liliomát ruházza, sajn­os, elfelejtett nadrágról is gondoskodni. De egyéb­ként ilyen nagy városban nem hal éhen az em­ber, ha bizonyos előítéletekről lemond. A fiatalember újra tárcájához nyúlt. — Hát legalább ruhára fogadjon el valamit. Igazán, a tanár úr a legjobb ember volt. — Nagy elégtétel, Mihályi! Nagy elégtétel! Felér a nyugdíjjal. De rossz ruhát szegény embe­rektől is kapok. És szakadt zsákot, lópo­krópdara­bot a foltozáshoz. Így stílszerűbb. Hagyja csak, hagyja! — De hisz ez borzasztó! — fakadt ki a fiatal­ember. — Magyarázza meg! Hogy lehet így élni? — Megmagyarázzam? — mérlegelte a helyze­tet a tanár úr. — Hm Nem bánom. Talán egy­szer hasznát veszi. Sose lehet tudni. Ha nem men­jünk be ide a mellékutcába. Kevesebben járnak. Hát eleinte, mint már említettem, koldultam. Ál­lás, munka, ilyen öreg természetrajztanárnak ki­látástalan. Megpróbáltam. Hébe-hóba valami munka, lakásban lakni, rendes ruhában járni, iszonyú küzdelem volt. Nem érte meg. A koldulás­hoz pedig nem volt tehetségem. — Hát most nem lakásban lakik? — tátotta a száját Mihályi. — Persze, nem. Egy­ szénapadláson. Nagyon meg vagyok elégedve. Nincs poloska. Egér fs alig. De ezt hagyjuk most. Majd rátérek. A kol­dulási időszakban történt, hogy egy lakás előtt, a kitett szemétládában egy alig megrágott vajas­kenyeret találtam. Ez kinyitotta a szememet. Olyan volt, mint az a pillanat, mikor a leesett alma rávezette Newtont a világegyetem gravitá­ciós törvényeire. Keressük a munka hulladékait, ami nincs, és íme, a nagy város tele van dús asz­talok hulladékával, amiért csak le kell hajolni. — De tanár úr! A szemétládára! — borzado­zott a fiatalember. — Na igen, a szemétládára. Eleinte engem is bántott a dolog, de aztán gondolkoztam. Mi a tisz­taság? Részben relativum, részben előítélet. Bizo­nyára emlékszik még az élettani órákra, a steril módon felnevelt házinyulakra. Többször említet­tem. Az abszolút tisztaság halálos. A steril kör­nyezetben, a sterilizált táplálékkal fölnevelt nyu­lak mind elpusztultak. Na lássa! Az embert az ész kell hogy vezesse, nem a megszokás és az előítéle­tek. Ez a tarisznya — abrakos tarisznya volt vala­mikor— mindennap megtelik az élethez szükséges anyagokkal. Sokszor húst is találok. Kenyeret mindig bőségesen. Persze nem ezek a nagy ládák a fontosak, azok, amiket hajnalban kitesznek. Ezekben már minden össze van keverve. Ilyenkor csak szórakozom. A délutáni zsákmány, a lakások elé kitett kis ládák, ez a biztos. Igaz, némi veszély­lyel is jár. A házmesterek néha gorombák. De Is­tenem, a civilizáció mai állapotában mindenféle életmódnak vannak kockázatai. A toloncház sem rossz, de nem intelligens embernek való. Szeren­csére Pesten születtem, mindig visszakerülök a szabad aszfaltra. — Borzasztó, amiket beszél! Lehetséges ez? — Ne háborodjon fel Mihályi. Nagyon meg va­gyok elégedve. A mamut és a kardfogú tigris idejében szintén így éltek az emberek. Fegyver­telenül, meztelenül, nem támadhatták meg a nagy emlősöket és kénytelenek voltak a természet hul­ladékaiból táplálkozni. Férgeket, bogarakat, vad gyökereket és gyümölcsöket gyűjtöttek. Ma is jár­nak még a nagy mamutok és a kardfogú tigrisek. Mi szégyen van abban, ha mi, fegyvertelenek, visz­szatérünk őseink életmódjához?! A nagyváros olyan, mint az őserdő. A civilizáció őserdeje. És a civilizáció nagyon fiatal, Mihályi. Nagyon fiatal. — De tanár úr! Ha én mégis tudnék állást szerezni! — Hiábavaló. Ne is erőlködjék. Én jobban tu 3000 személyes előadótermekkel építik már a világ legnagyobb egyetemi városát Rómában Róma, április. (A Pesti Napló római szerkesztőségétől.) Idestova féléve, hogy Rómában elkezdték a világ legnagyobb egyetemi városának építését. 1930-ban határozták el, hogy olyan egyetemet épí­tenek az Örök Városban, amely már külsőségei­ben is verni fogja a legmodernebb amerikai egye­temeket. Ez persze nem gyerekjáték és jó sok mil­lió líra kell megvalósítás­ához. 1933 augusztusában aztán valahogy meglett az építkezéshez szükséges összeg; a munkálatok megkezdésére kiutaltak hetvenmillió lírát és az ezernyi munkáshad meg a több mint száz főből álló mérnökkar hozzálá­tott, hogy a tervek alapján valóságra váltsa a remek álmot. Délszaki liget és tanterem Róma városa az egyetem céljaira 208.100 négy­zetméter kiterjedésű területet ajánlott fel teljesen ingyen a létesítendő egyetemi város számára. A munkálatok vezére, Piacentini szenátor, a római korporációs minisztériumnak és a légügyi minisz­tériumnak tervezője kijelentette, hogy szakítani kell a tizenkilencedik század börtönökhöz hasonló egyetemeivel és a modern Alma Maternek épolyan szüksége van napfényre, levegőre és fákra meg virágokra, mint a mai embernek. Az egyetem épületeit tehát egy nagyszerű délszaki parkban helyezik el, ahol a diákok szabad levegőn tanul­hatnak és dolgozhatnak. Az egyes épületek terve­zői közös elhatározással úgy építik a fakultások palotáit, hogy csaknem minden tanteremnek sza­bad terrasza is lesz és megfelelő idő esetén az elő­adások nem a szobában, hanem a szabadban fog­nak folyni. Különben is az egyetemi város a mo­dern építészet diadalát jelenti. Piacentini szená­torral, a főépület tervezőjével együtt, tizenöt épí­tész tervét fogadták el. Valamennyi a legmoder­nebb építészeti irányt képviseli. Az egyes fakultások Az egyetemi város főépületében lesz a rektorá­tus és a jogi államtudományi fakultás. Szorosan ezzel kapcsolatban lesz a bölcsészeti kar épülete. A központi épület homlokzatának hossza 180 mé­ter. Itt helyezik el az egyetem legnagyobb tanter­mét, melynek alapterülete 800 négyzetméter lesz és egyszerre 3000 hallgató fér el benne. Amerikai egyetemeken szerzett tapasztalatok alapján építik fel a Fizikai Intézetet. Külön kísérleti telepe lesz a Kémiai Intézetnek és múzeummal kötik össze az Ásványtani Intézetet. A Matematikai Intézet lát­ványossága egy nagyszerű csillagvizsgáló, a Zoológiai és Botanikai Intézeté pedig egy kis kü­lön állatkert és állatkísérleti telep és füvészkert lesz. Mindegyik intézetben külön dolgozószobái lesz­nek a tanároknak és külön kis dolgozófü­lkéi a kü­lönösebb kutató munkát végző diákoknak. Gondos­kodnak arról is, hogy a külföldről jövő tudósok kutató munkái számára megfelelő helyek álljanak rendelkezésre. Természetesen mondani sem kell hogy valamennyi épületet a technika minden szüks­­éges vívmányával szerelnek fel. Az egyes fa­j­kultásoknak külön mozgófényképvetítő termük­ lesz, minden tanterem előtt telefonfülkét állítanak a diákok kényelmére, azokon a fakultásokon, ahol fizikai munka is folyik, zuhanyfürdők lesznek. A diák háza Az egyetemi város egyik legérdekesebb épü­lete a Casa dello Studente, a diák háza lesz. Három huszonegy-huszonkét éves építész: Giorgio Calza­bini, Francesco Faiello és Severio Muraori tervez­ték. Mindhárman még diákok voltak, amikor a diák házát tervezték és így nem csoda, ha a szén épületben minden meglesz, ami csak egy diák­mesterembernek szíve-vágya. A tervpályázaton­ ugyan eredetileg csak végzett építészek vehettek volna részt, de jellemző a mai Olaszországra, hogy a jórészt idősebb építészekből álló bizottság félre tudott tenni minden vaskalaposságot és a­ fiatalság konkurenciájától való rettegést és a három ifjú tervét ajánlotta elfogadásra. A Casa, delle Stud­en­tében tágas dolgozószobák, társashelységek, zene­szobák, éttermek, színház és mozitermek lesznek. Természetesen nem hiányzik a földszintről a két óriási tornaterem, a külön vívó- és bokszoló­terem, a palota mellől a sportpálya és az uszoda. Utópisták képzelhetik el ilyennek az ideális diák­otthont. Persze, ezt a sok gyönyörűséget csak úgy lehet megépíteni, ha a pénz nem számít. És ebben az esetben az olasz kormány és Róma városa csak­nem számolatlanul adja a pénzt... Világhírű előadók A megnyitás évében a római egyetem kitűnő professzorai mellé a világ legkitűnőbb tudósait akarják meghívni előadások tartására, így pél­dául azt tervezik, hogy az 1935—36-os tanévben Einstein tartana előadást a Fizikai Intézetben, a világ leghíresebb írói és filozófusai a bölcsészeti és filológiai fakultáson, jogtudósok a jogi karon. A római egyetem szeretné megszervezni a rend­szeres előadócserét Európa és Amerika közt, éa Rómába kívánja gyűjteni minden évben a külön­böző tudományok legnevesebb reprezentánsait. Csak a legnagyobb tisztelettel és igazi nagyrabe­csüléssel lehet figyelemmel kísérni azt a munkát, ami itt folyik. A szavakat itt csakugyan tettek követik. Barcs Imre Szirmemegóvás biztositásssal. fWfg||| HMMJN­ a megszűnt Elkin Nemes rókák, sikkes SE­­ N­RISEÍTIfeSSs Gyula cég volt pellerinek legolcsóbban veze(Sje IV., Petőfi Sándor ucca L. Tel.: 89-5­34

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék