Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)
1934-05-01 / 97. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre ... 21.60 pengő Ára 16 Hlrél Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Budapest, 1934 85. évfolyam 97. szám Kedd, május 1 Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAP10 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18-20 sz. TELEFÓNJ 455—50-től 455-57-i®, 464-18 és 464-18. Szerkesztőség Béo 3DV I., Kohlmarkt 7. Meghalt az alkotmány — éljen az alkotmány ? (Sz. R.) Ausztria tizenhatesztendős köztársasági alkotmányát tegnap eltemették. Ugyanekkor a hatalom trónjára került az új alkotmány, amely a köztársaság eddigi alkotmányainak sorában a hatodik és a legradikálisabb, de nyilván nem a legutolsó változat. Akármennyire is infláció van ma új megíj alkotmányokban, egy hosszú pillanatra mégis meg kell állanunk a szomszédos és baráti ország új állami szervezete előtt, — hiszen barátról van szó, akit önmagáért — és önmagunkért — féltünk és szeretünk. Új alkotmányok anyja rendszerint a forradalom, apja pedig az a felismerés, hogy még a legforradalmibb rendet, sőt rendetlenséget is meg kell valamiképpen szervezni. Minden igazi alkotmánynak van biológiája, mint ahogyan van születése, virágkora és hervadása is. Meginog az alkotmány, ha alulról feltörő új erők feszegetik, felrobban, ha ezek az erők nem tudnak belekapcsolódni az államlélerő mechanizmusába, elsenyved, ha akár kis, akár nagy tirannusok lépton-nyonon túlteszik magukat rajta. Nem lehet nagy öröm friss alkotmányt szabni az élő nemzettestre s azok, akikre ez a fanyar feladat hárul, nyilván minden idegsejtjükkel szoronganak a félelmetes munka közben. Mert az igazi alkotmány organikus, legitim és történelmi, és ezt a három döntő tulajdonságot nem lehet belekényszeríteni friss sütetű jogi formulákba, amelyek fölé öreg jogászok ezt a roppant súlyú szót írják: »ALKOTMÁNY«. Az igazi alkotmány organikus; századok során nő lassan, majdnem tudatalatti népi erőkből, kezdetben jelentéktelennek látszó szükségletek faragják, simítják, alakítják s új bölcseleti rendszerek épúgy kifejtik benne hatásukat, mint akár a technika fejlődése. Ilyen organikus alkotmány az angol és a magyar, amely végtelen rugalmassággal tudott haladni, alakulni, hozzásimulni az idők változásához. Olykor, már-már olyan ez az alkotmány, mint az arab törzsfőnök őseitől örökölt kardja, amelynek kicserélték a pengéjét, utóbb új markolatot csináltattak rá és mégis az maradt, ami volt: az ősi kard... az ősi alkotmány. Mert a kard sorsát végül is az a kar dönti el, amely forgatja s az ősi alkotmány szerves voltát azok az emberek biztosítják, akik az önmagából megújuló államszervezet kereteiben élnek. És legitim az igazi alkotmány; vérrel, szenvedéssel, a vállalt védelem harcaival igazolt, törvényessé tett rendszervezete az állammá nőtt népnek. Ilyen legitimmé vált alkotmánya van a köztársasági Franciaországnak, mert ez az alkotmány a forradalomból nőtt ki s nyolc háborúban edződött élő valósággá. A legitim alkotmányt a nép önmaga harcolja ki, külső erők nem kényszerítik rá öncsinálta szervezetének egyetlen részletét sem, — ez a legitimitás nem törvények következménye, hanem törvények kiindulópontja. Megint csak a magyar alkotmányt kell idézni a legitim konstitúció példájaképpen, amint hogy — az angol mellett — a magyar alkotmányban lelhető fel az igazi alkotmány legfontosabb szellemi kritériuma: a történelmiség. A világháború befejeztével átalakuló államok új alkotmányszervezetei éppen ezen a ponton voltak betegek. Sem Németországnak, sem Auszúrdnak, sem. A »magyar népköztársaságnak« nem volt történelmi új alkotmánya. A weimari alkotmányból csakúgy, mint az 1918-ban alakult osztrák államtanács alkotmánytervezetéből egyaránt hiányzott a történelmi folytonosság végtelenül súlyos imponderabiliája. Jogi szakmunka volt mind a kettő, nagyon alapos, tisztességes, igyekvő munka, de híjával a népi történelem roppant alkotmányképző erejének. Egyik sem ismerte fel azt a mély kölcsönhatást, amely nép és alkotmány között feltétlenül kialakul s túl minden merev jogi dogmatikán, a népét nemcsak az alkotmány letéteményesévé, de az alkotmány inspirálójává is teszi. Nagyon valószínű, hogy Ender volt osztrák kancellár, az új alkotmány kodifikátora, maga is nagyon jól tudja: ez az alkotmány semmiképpen sem rendelkezik az imént felsorolt organikus kellékekkel. Történelmi szemmel nézve Ausztria állami fejlődését, ez a hiány talán kiért nagyobb baj a kihirdetett diktatúránál is, amely beláthatatlan terjedelmű hatalmat ad Ausztria vezéreinek. Igaz viszont, hogy Ausztriának sohasem is volt az angol vagy magyar példának megfelelő »telivér alkotmánya«. A régi osztrák alkotmány két formális jogi pilléren nyugodott: az 1860 október 20-iki császári pátensen, a híres »októberi diplomán« és az 1861 február 26-iki császári pátensen, amely megszabta az egyes tartományok képviselő-választási rendjét és állami szervezetét, — ezt a kettős rendelkezést kiegészítette az 1867 december 21-iki hat alaptörvény. Hatvanhét esztendőt ért megt tehát az osztrák parlamentarizmus, amelyet tegnap sírba tettek, a magyar és angol alkotmányosság hétszáz esztendeje mellett igazi csecsemőkor. És ha most nem sok könnyet hullatnak az elhunt alkotmányok után, úgy ezért nem az alkotmányosság elve, hanem a hideg formalizmussal megszerkesztett papirosalkotmányok viselik a felelősséget. Mert még a császári Ausztria alkotmányaiból is hiányzott az igazi alkotmányok hármassága; egyetlen osztrák alkotmány sem volt egyszerre organikus, legitim és történelmi s legfeljebb ha a császárság ténye ruházta fel ezeket az alkotmányokat némi legitimitással. Ma azonban... ma más erők építették fel az új osztrák államelmélet rendjét. Az új alkotmány minden hibája mellett is meg kell értenünk azt a sajátos helyzetet, amely valósággal rákényszerítette ezt az alkotmányt Ausztriára. Katasztrófákból született meg ez az új konstitúció, és katasztrófákból rendszerint nem sok jó születik. És mégis: az adott viszonyok között jobb alkotmányt aligha szerkeszthetett volna Ender volt osztrák kancellár. Mert a mai Ausztria léte vagy nemléte, békéje vagy nyugtalansága, fejlődése és sorsa sokkal nagyobb részben tartozik Európára, mint akár magára az osztrák köztársaságra. Kettős válságból alakult ki az új osztrák alkotmány: a különböző forradalmi pártok kocsija elé fogott néptömegekből és abból az európai nyugtalanságból, amely ép oly féltő gonddal őrzi Ausztria önállóságát Németország elől, mint ahogyan megőrizte 1830-ban Belgium függetlenségét Franciaországtól.Ausztria az utóbbi két esztendőben az egész európai külpolitika tengelyébe került és ugyanakkor küzdenie kellett belső nyugalmáért egy tízszer nagyobb és százszor erősebb birodalom, sőt bizonyos fokig — saját népe ellen is. Ebből a kínzó paradoxiából alakult ki az osztrák alkotmány s így lett olyan, amilyen lett. De még ebben a gyötrelmes körülmények között megszületett alkotmányban is van néhány szempont, amelynek messzire néző s mindenekfelett becsületes célkitűzéseit nem lehet kétségbevonni. Rokonszenves az új osztrák alkotmányban, hogy hitet tesz az önálló és katolikus Ausztria mellett s az eszmei internacionálék riasztó bomlása idejében megkísérli az egyetlen élő internacionálénak, az Egyháznak bekapcsolását az államélet valóságába. Rokonszenves az a törekvés is,, amely mindenáron át akarja menteni az autoritatív alkotmány kereteibe a rendi demokrácia elemeit. Az új elgondolás szerint demokratikusak maradnak a községek, mint az állam testének legfontosabb sejtjei, demokratikus lesz az egyes foglalkozási ágak — a rendek — önkormányzata, sőt remény van arra is, hogy ezeket az önkormányzatokat utóbb olyan feladatok végrehajtására is felhasználja majd a kormány, amelyeket egyelőre magának tart fenn. El kell ismerni, hogy az új alkotmány tiszteletben tartja a sajtószabadságot, de személyes szabadság elvét, a vallásgyakorlat szabadságát, a levéltitok és a lakás sérthetetlenségét, azokat az emberi jogokat, amelyeket a nagy francia forradalom iktatott be minden állam alkotmányába. Másfelől persze megjelennek a »tekintély-állam« előjogai is: csak a szövetségi kormánynak van joga törvénytervezeteket készíteni s a különböző tanácsok legfeljebb határozatokat hozhatnak, de sem vitatkozás, sem szavazati joguk nincs. Talán legfőbb előnye az új alkotmánynak, hogy ő maga is csak átmenetnek tartja önmagát, hogy minden tétele, intézkedése, szervezete könnyen behelyettesíthető, hogy nem támaszt túlságosan nagy igényeket saját tartóssága és megváltoztathatatlansága iránt. Van azonban egy alapvető kérdés, amelyre az osztrák szövetségi állam új alkotmánya nem felel s nem is felelhet. A hivatások szerint csoportosuló rendekből építik fel azt a hét tanácsot, amely gerince lenne az új államéletnek. De... ezeknek a tanácsoknak tagjait egyelőre a kormány nevezi ki. És a kormány nevezi ki az új törvényhozás szerveit: az államtanácsot, a szövetségi kultúrtanácsot és gazdasági tanácsot s végül a tartományi tanácsot is. Ausztria államéletében egyelőre a kinevezettek rendje fog uralkodni, ha ugyan uralkodásnak lehet nevezni azt az állapotot, amelyben a kormány, illetőleg a szövetségi elnök a különböző tanácsok megkérdezése és jóváhagyása nélkül rendeletek útján bocsáthat ki törvényt... Ilyen körülmények között Ausztria számára most lesz aktuális az a kérdés, amelybe az egész újkor történelme összefoglalható: lehet-e a nép nélkül a népért kormányozni. Éltűri-e a nép, hogy esetleg akarata ellenére váltsák meg. És elfogadja-e a kormányok szigorú szankciókkal ellátott megváltását? Mert végül is mindig a nép kormányoz, zajos panaszaival, vagy fenyegető némaságával; mindig a nép kormányoz, bármilyen rejtett csatornákon is szivárok fel a kormányokhoz a nép néma hatalma. Ha az új osztrák alkotmány eredményei igennel felelnek erre a kérdésre, akkor Ender úr jó munkát végzett. * Meleg barátsággal és szeretettel nézzük.