Pesti Napló, 1934. július (85. évfolyam, 146–171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1944 július 13 politikai hatalom eszközeire építi fel, háborús veszélyeket rejt méhében, arról Barthounak Bukarestben elejtett szavai és kijelentései eloquens bizonyítékkal szolgálnak. A francia külügyminiszter abban a pillanatban, amikorúgy érezte, hogy vazallusainak hűségét újból biztosította Franciaország számára és e révén a hatalmi apparátus működése is biztosítva van, jónak látta Magyarországot háborúval megfenyegetni azért, mert a művelt világot és benne a francia nemzetet is meggyőzni törekszik arról, hogy Trianonban igazságtalanságot követtek-1 vele, amely jóvátételre szorul. Barthou egyszerűen megfeledkezett arról, hogy nekünk ehez a trianoni szerződés integráns részét képező népszövetségi paktum ad jogot, tehát az a szerződés, amelyet a francia kormány is aláírt és amelyről maga Barthou azt mondja, hogy szent és örök időkre változhatatlan. Tudatában van-e Barthou úr annak, hogy háborús fenyegetésével egy, a trianoni szerződésben Franciaország által ünnepélyesen biztosított jogunk gyakorlásáról való lemondásra akar kényszeríteni bennünket! Arra, hogy a trianoni szerződésnek hátrányunkra való módosításába, tehát revíziójába menjünk bele? Tudja-e Barthou úr, hogy a revízióról való kényszerű lemondatásunk a trianoni szerződésnek máris az egyoldalú revízióját jelentené és hogy ennélfogva azon kijelentésével, amely szerint a revízió kezdeményezése jogot ad a háborúra, egyenesen, nekünk ad jogot háborút kezdeni azok ellen, akik ezt a tételt felállítják? Magyarországon e fenyegetések hatása alatt a mélységes felháborodás vihara morajlott végig. Nincs a magyar nemzetnek egyetlenegy önérzetes fia sem, aki a könnyelműen kiejtett szavak miatt nemzeti önérzetében megbántva ne érezné magát. Nem is tett a békének a Duna-völgyében senki sem rosszabb szolgálatot az utolsó tizenöt évben, mint a francia külügyminiszter, aki tapintatlan kézzel nyúlt hozzá egy olyan kérdéshez, amely egy egész nemzet szívéhez van nőve, és amelyhez való ragaszkodást semmiféle fenyegetés sem fogja onnan soha kitépni. Lehet, hogy a francia külügyminiszter szemében a revízió ügye nem egyéb, mint illúzió, de ha valóban nem lenne több mint illúzió, úgy Európa és benne Franciaországnak elsőrangú érdeke, hogy ezek az illúziók elevenen éljenek a magyar nemzet lelkében, mert egyedül ezek az illúziók teszik ideigóráig elviselhetővé a számára azt a különben szégyenteljes, lealázó és méltatlan sorsot, amelyre a Trianonban megnyilvánult példátlan emberi tudatlanság, gonoszság és igazságtalan rosszindulat ezt az ezeréves nemzetet ítélte és amely ellen abban a percben kellene minden gondolkodás nélkül fellázadnia, amelyben meggyőződne arról, hogy békés úton azt megváltoztatni nem lehet. Európa békéjének a legrosszabb szolgálatot, tehát az teszi, aki a legyőzött nemzeteknek még azt a halvány reménysugarát is széjjeltépni és sárba tiporni igyekszik, hogy egy jobb megértésre, egy méltányosabb megítélésre belátható időn belül nyílik majd alkalom, amikor békés egyetértéssel tétetnek jóvá az elkövetett igazságtalanságok és ezzel a legyőzött népek lelkében a kétsébeesés tüzeinek fanatikusan lobogó lángját szítja fel. A magyar nemzet elfogadott hitéhez, mégha illúzió is lenne annak alapja, tűrhetetlenül ragaszkodik, semmiféle fenyegetés tőlük el nem fog riasztani, hanem feltartóztathatlanul haladunk tovább azon a megkezdett úton, amelyet a népszövetségi paktum betűje és szelleme, tehát a francia nemzet által teremtett és érvényes nemzetközi jogforrás számunkra járhatóvá tett. Minden támadást ezen a téren eljárásunk jogosságának a tudatában és erőnkhöz képest vissza fogunk verni, mert úgy érezzük, hogy ez az egyedüli út, amely nemcsak nemzetünk boldogulásához, de egyúttal az európai békéhez is vezet. Grand Hotel Legelsőrangú szálló a tengernél. — Legdisztingváltabb internacionális közönség látogatja. — Mérsékelt árak. — Családoknak kedvezmények. — Felvilágositást nyújt Az Est utazási irodája SCHMIDTHAUER-FÉLE A VILÁG LEGJOBB KESERŰVIZE EGYBEN GAZDASÁGOSABB IS, MERT »Igmándi«-ból nem kell pohárszárara inni, negyed- vagy félpohár elég szokott lenni. KAPHATÓ MINDENÜTT KIS- ÉS NAGY ÜVEGBEN Reggelenként egy fél pohár, Ember, asszony, gyerek jól jár, Minden napját vígan tölti, Nem bántja őt semmi földi! Gyomorhurut, gyomorégés, Aranyér és székrekedés, Lépdaganat s étvágyhiány, Sem sárgaság, sem rheumám! Semmi bajod soha sincsen, Megsegít még a jó Isten! Már a nyolcvan évet járom, Tanulj te is a példámon. 99 Barthou közismert gaffoló!" Éles bírálat a francia külügyminiszterről Párizsban — Hogyan vélekednek a francia politikusok a revízióról a „fiataloskodó öregúr elszólásai" után? Párizs, június. (A Pesti Napló párizsi szerkesztőségétől.) A franciák nincsenek megelégedve Barthouval. A jobboldali és a külpolitikában hivatalos lapok számba menő »információs sajtó« felülről rendezett helyeslő kórusa mellett sok hangot hallottam az utóbbi napokban, sok kesernyés, csípős kritikát a Voronov által megfiatalított öregúr szónoki túlkapásairól. Parlamenti körökben és a független sajtóorgánumokban váltig hangoztatják, hogy Barthou bukaresti kirohanása egyáltalában nem egy meggondolt és elhatározott új francia külpolitika tünete, hanem nagyrészt a fiataloskodó, hetvenegynéhány éves külügyminiszter tapsokra éhes személyi túlkapása. — Barthou híres arról, hogy nagymester a »gaffolásban,« meséli nekem ma egy nagybefolyású szenátor-diplomata, akinek súlyos szava volt a legutóbbi hónapok francia külpolitikájában. Híres a szenátusban arról, hogy végigsérti szenátortársait, amnélkül, hogy észrevenné, vagy akarná ezt. Híres volt az az eset, amikor egyik szenátortársa segédeket küldött hozzá egy beszéde után, annyira sértő volt ez a beszéd. És Barthou maga volt legjobban meglepve, amikor megtudta, hogy szenátortársát megbántotta. Sokat beszélnek városszerte arról a legutóbbi »gaff«-ról is, amelyet a francia külügyminiszter a minap követett el Jeffrcs jugoszláv külügyminiszter tiszteletére rendezett párizsi sajtóban ketten. — Ha megkérdezik az átlag franciát, mi az a Jugoszlávia, — mondotta pezsgőtől kissé spiccesen, lyimiskásan pislogva huncut és szúrós kis szemeivel a pápaszeme mögött Barthou a kínosan mosolygó Jestics felé fordulva — azt hiszem, kevesen lesznek, akik felelni tudnak. De ha megkérdezzük tőlük, kik azok a szerbek, habozás nélkül válaszolják: derék, bátor emberek, akikkel együtt küzdöttünk ,a háborúban... Ez a komplimentnek szánt őszinteségi roham nem túl nagy lelkesedést keltett a hallgatóság körében, hiszen a jelen volt újságírók nagy része — horvát volt... — A külföld nem tudja — mondotta egy tegnapi beszélgetésem során egy baloldali volt miniszter, hogy ezek az öregurak, akik ma kormányon vannak Franciaországban, túl sokáig voltak távol a politikától. Kicseppentek belőle. Fogalmuk sincs arról, mi történt a távollétük alatt. És éhesek a sikerekre, a tapsra, fiataloknak érzik magukat, cselekedni akarnak, pedig nincs veszedelmesebb, mint mikor egy öregember fiatalosan viselkedik. Menthetetlenül bolondságokat csinál... Ha minden okunk meg is van arra, hogy azoknak a kijelentéseknek alapján, amelyeket Barthou sokat emelgetett beszédei nyomán a napokban hallottunk Párizsban, leszállítsuk egy kicsit a francia külügyminiszter harcias szavainak jelentőségét, ha józan latolgatás meggyőz is arról, hogy nem kell túl tragikusan vennünk mindazt, amit a hetvenegynéhány esztendős gáláns és erősen párizsi modorú, tehát sikerre, udvariasságra, komplimentekre pályázó Barthou az ünneplések hatása alatt Bukarestben és Kolozsvárott szónokolt, nem szabad, túlságos illúziókba sem ringatnunk magunkat a francia külpolitika magatartásáról a revízió kérdésében. A magyar közvélemény periódusonként újból és újból reménykedni kezd abban, hogy Franciaország megunva eddigi egyoldalú politikáját, a jog és igazság bajnokaként lép majd fel a Dunamedencében. Ez a hajlandóság itt-ott felbukkan néha ellenzéki politikusok nyilatkozataiban, egy-egy Magyarországon járt francia újságíró cikkeiben és azok, akik a saját jámbor óhajtásaikat szeretik készpénznek, valóságnak venni, időnként felfedezik ezt a hajlandóságot a hivatalos francia politika megnyilvánulásaiban is. Ettől a felfedezéstől pedig csak egy lépés odáig, hogy újból és újból megállapítsuk, hogy: Franciaországban hódít a revízió gondolata. Ez az impresszió azonban legtöbbnyire csak felületes-A francia politika a dinamika helyett a statikára, a stabilizációra törekszik. És ha ideig-óráig hajlamosnak is mutatkozik olyan koncessziókra, amelyek látszólagos engedmények árán a stabilitás biztonságát fokozzák számára, minden lehető és lehetetlen alkalommal visszazökken eredeti, szíve szerint való, konzervatív, békeszerződésimádó, minden változástól, felfordulástól rettegő tartózkodásába. Barthou fenegyerekeskedését sokan helytelenítik Franciaországban. De nem azért, mert a franciák inkább revíziópártiak, mint a külügyminiszterük. Hanem elsősorban azért, mert rossz taktikai lépésnek tartják, Barthou kirohanását, attól félnek, hogy ez az erőszakos hang reakciót fog kelteni, hogy megzavarja a francia-olasz viszonyt, hogy viharos agitációra vezet Magyarországon és többet árt a békének és a nyugalom biztonságának, mint használ. Beszéltem tegnap több olyan francia politikussal, akik az utóbbi hónapok során hajlamosabbnak mutatkozott a revízió ügyének felvetésére, mint a külügyminiszter. Ezek a politikusok nagyrészt elítélik Barthou taktikáját. De azután, hogy megkérdezem tőlük, hogyan látják ők maguk a revízió lehetőségeit, sietve hozzáteszik: — Látja, a revízióval az a baj, hogy annál nehezebb megvalósítani, mennél többet beszélnek róla. Minden revizionista propagandabeszéd heves reakciót vált ki a másik oldalon. És a francia politika nem szánhatja rá magát éppen a mai zavaros időkben arra, hogy nyíltan revizionistának hirdesse magát. — Ha a magyar propaganda módosítani tudná frazeológiáját és a revízió jelszavát, egy más jelzővel tudná helyettesíteni, sokkal több gyakorlati lehetőséget teremtene a revízió számára. Beszéltem olyan radikálispárti politikussal is, aki nemrég Budapesten járt, ott előadást tartott és akit a magyar közvélemény néhány udvarias és általános kijelentés alapján magyarbarát és revizionista politikusként ünnepelt. Ez a politikus, amikor visszatért Párizsba és megkérdeztem a véleményét, így nyilatkozott: — Bevallom őszintén, amikor Budapesten jártam, úgy éreztem magamat, mintha állandóan egy és ugyanazt a gramofónlemezthallgatnám. És ez a gramofónlemez, bevallom, inkább kifárasztott, mint meggyőzött... Evvel az idegállapottal számolnunk kell, bármennyire keserves is ennek a felismerése. Számolnunk kell avval, hogy a mai belpolitikai nyugtalansággal tele Franciaország nyugalmat akar és semmi olyan vállalkozásra nem kapható, ami ezt a nyugalmat veszélyezteti. Illúzió minden olyan reménykedés, hogy az eddigi eszközökkel és jelszavakkal jobb belátásra lehet térítenünk. A magyar propagandának tehát, ha Franciaország felé eredményeket akar elérni, új taktikára, uj jelszavakra, ruganyosságra és simulékonyságra kell szert tennie. A gravamen-propaganda nem hatja meg a franciákat. Aigner László Hétfőn összeül a főváros szanáló bizottsága (Saját tudósítónktól.) Borvendég Ferenc főpolgármester hétfő délelőtt 11 órára összehívta a szanáló bizottágot, amelynek 17 tagja van. Ezen bizottság elé fognak kerülni a főpolgármester szanáló tervei. A bizottság körülbelül azt a szerepet fogja betölteni a városházán, mint a parlamentben a 33-as bizottság. A bizottság napirendjén a megalakulás szerepel, valamint foglalkozni fognak az üzemigazgatóságok kérdésével is. A 17 -es bizottság tárgyalásai zártak lesznek. stranyérték, jövedelmező, mert SSszgáza 7%-ot Baj az jól megépített szép kis bérház 30 évig adómentes eladó. Erzsébet királyné és Hausár út keresztezésétől pár lépésnyire. Kaphatók kisebb és nagyobb családiházak is.Békesi Részvénytársaság, Almássy tér 8. Telefon: 424—98.