Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Ma: Asszony Napló és Gyermek Napló Ára 16 fillér Budapest, 1934 85. évfolyam 271. szám_________Szombat, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillérPESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KI­AD­Ó HIVATAL: VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 455— 50-től 57-ife 164—18, 464—19. Jegypénztár, hirdetési-, előfize­­tési-, utazási- és könyvosztály­­ VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbeni L, Kohlmarkt 7. GYORS ELINTÉZÉST! Irta: UGRON GÁBOR Átnyújtották Genfben Jugoszlávia máso­dik jegyzékét is és így most már teljes egé­szében föltárul az ellenünk indított hajsza képe és jelentősége. Az első jegyzék után még gondolhatták a balkáni módszereket nem is­merők, hogy az általánosító vádakat a máso­dik jegyzék talán alá fogja támasztani tudni. De elolvasva a második jegyzék szedett-ve­­dett »adatait«, »okmányait«­, megtekintve ezeket a »mellékletek«-et, a maga teljes egé­szében összeomlik az egész kártyavár, melyet Magyarország ellen felépítettek, és az egész világ közvéleménye már­is formálni kezdi az ítéletet, az alaptalanul vádaskodó és az ezzel a vádaskodással világégést előidézni akaró balkáni állammal szemben, amely a saját kor­mányzati hibáit és a saját terrorisztikus cselekményeit ebben a csúnya formában kísé­relte meg elkenni, felhasználva ugyanezen al­kalmat a magyar nemzeti törekvések kompro­­mittálására is. A kisantantállamoknak nem első kísér­lete ez az aknamunka és a célzatos rágalmak­nak nem az első hadjárata. A kisantant csak akkor érezte magát nyugodtnak és maradt ilyformán ideig-óráig nyugodt, amíg Magyar­­ország súlyos belső válságokban vergődött és így minden expanzív törekvésre, minden eré­lyes megmozdulásra képtelennek mutatkozott. De amily mértékben szilárdult Magyarország belső rendje és minél jobban konszolidálódtak a viszonyok, ugyanazon mértékben fokozódott­­a kisantant nyugtalansága, mert ezen belső rend külpolitikai sikereket is hozott és a kül­politikai siker megbízható jóbarátokat szer­zett. A féltékenység, irigység és félelem erős harcot idéztek elő a kulisszák mögött a kis­antant és Magyarország között, és váltakozó szerencsével tolódtak ide-oda a hadállások, aszerint, ahogy az európai politika erre vagy arra hullámzott. Volt idő,mikor Magyarország egészen egye­dül állott, de osztoztak sorsában a háborúban vesztes államok. Megkísérelték ezeket is elhi­­degíteni országunktól. Volt olyan időpont, mi­kor Ausztria szembefordulása már kellemet­len tényeket váltott ki és hajszálon múlt, hogy Magyarország teljes bekerítése nem sikerült. Lassan-lassan elhidegült tőlünk Törökország is, míg végre a balkáni paktum révén sikerült ezt a »testvéri­ nemzetet egészen velünk szembefordítani. Bulgária is több mint egy éve erős gyomrozásnak van kitéve és nagy kérdés, hogy meddig fog ennek a koncentrikus nyomásnak ellentállani tudni. Kétségbeej­tőnek látszott, a kisantant nagy örömére, Magyarország helyzete, mikor Bethlen István az olasz barátság révén ezen szorultságából nemzetét kiemelte. Ezen idő­ponttól datálódik a magyar nemzet külpoliti­kai emelkedésének korszaka és ezen időpont óta kezd fokozódni a kisantant nyugtalansága és félelmen alapuló idegessége. — Gömbös mi­niszterelnök revíziós politikája, az olasz ba-' rátság kimélyülése és kiegészítése a római hármas megállapodásokkal, Anglia, Lengyel­­ország és más nemzetek közvéleményének reánk kedvező átalakulása, mind csak erősí­tették azon ellenhatásokat, melyeket ezen ese­­■ menyek a kisantantból kiváltottak. Ekkor kezdett megerősödni a tőlünk elszakított te­rületeken élő magyar testvéreink üldözése, ami különböző erőszakosságokban nyilvánult meg és ekkor fonták meg­ szorosabbra azokat a kötelékeket, melyek a kisantantállamokat egymáshoz fűzték. A magyar konszolidáció, a magyar reví­ziós törekvések térnyerése az egyik oldalon, és a fokozódó belső bajok a saját országaik­ban a másik oldalon, mind több aggodalomra adtak okot a kisantant vezető férfiainak. Be­nes és Titulescu minden zsenialitására, ügyes­ségére és politikai rutinjára volt szükség, hogy a magyar centripetális vonzóerőt para­lizálni tudják és hogy fel tudják tartóztatni azon elemi erők rombolását, amelyek saját országaik különböző nemzetiségeit hajtották centrifugális irányok felé. Minél több volt a magyar külpolitikai siker, minél konszoli­dáltabbak a magyar belső viszonyok, annál élesebben támadott az egész világon megfize­tett sajtó és annál szorosabbra szorult a kötél a magyar kisebbségek nyakán. Bár sikerült összefűzni a balkán blokkot, de nem tudták az olasz-francia közeledést meghiúsítani. Ettől természetesen elsősorban Jugoszlávia reme­gett, őt érintette ez életbevágóan komolyan, ő volt a legidegesebb, ő, amely állam amúgy is a legsúlyosabb belső bajokkal küszködött, me­lyeket csak egy kíméletet nem ismerő dikta­túrával tudott ideig-óráig fékentartani. Ez az idegesség hajtotta Sándor szerb királyt Fran­ciaországba, Barthou római útja előestéjén. Gyilkos golyók leterítették Barthout és a szerb királyt. A jugoszláv erőszak ellenhatása otthon lefojtatván, Marseilleben robbant ki és a Magyarország elleni féktelen gyűlölet egy pokoli akció szülőjévé vált. A kisantant érzi, hogy mekkora igazságtalanságot köve­tett el Trianon révén Magyarországgal szem­ben. Nem nyugodt, mert nem lehet nyugodt a lelkiismerete. Tudja, hogy igen nagyot mar­kolt és hogy nem tudja egyik utódállam sem megemészteni azt a zsákmányt, melyet az ő mohóságuk, a mi tehetetlen gyengeségünk ne­kik juttatott. Érzik, hogy Magyarországnak igaza van és hogy a magyar igazság nap-nap után nagyobb tért foglal el Európa közvélemé­nyében. Alighogy eldörrent a gyilkos fegy­ver, már készen volt a pokoli terv a magyar törekvések meghiúsítására. Sárba rántani Magyarországot, a már kifosztottat, elrabolni nehezen megszerzett tekintélyét a többi rab­lások után, kompromittálni ország-világ előtt, gyilkossággal megvádolni azt a nemzetet, amely ép egy másik szerb gyilkosság miatt csonkíttatott meg,—mindezt megtenni a fran­cia rendőrség bűnös könnyelműsége és a jugo­szláv belső rothadás leplezése céljából — olyan pokoli terv, amely csak azért nem sike­rülhet, mert a kiabáló, indító tendenciája nyilvánvalóbb és erősebb, mint a világ egy ré­szének elfogultsága, korlátoltsága és rosszin­dulata. Mestermű volt ez a terv, balkáni mester­mű, amely azonban bűnben fogantatásának pillanatában már leleplezte magát, nyomorék torzó maradt, mert a bűn nagyságának is van­nak korlátai és mert a hitványság túlzásai nem diadalmaskodhatnak a kétségtelenül megállapítható igazság erején. A magyar nemzet nem riadt meg a sze­mérmetlen támadás hallatára. A magyar nem­zet nem vesztette el lélekjelenlétét és higgadt-­­ ságát, hanem, teljes ártatlanságának tud­atá-­ ban, bízva az igazság erejében, lábhoz tett fegyverrel, de ökölbeszorított kézzel várta, minden idegesség és félelem nélkül, a törté­­nendeiket. A magyar nép újra megmutatta, hogy nagy veszélyben tud összetartani, tud fegyelmet tartani, tud egységes lenni. A ma­gyar nép újra megtette a kötelességét. De helytállóit a magyar kormány is! A magyar nemzeti akarat beszélt belőle genfi megbízottja útján, mikor a vádak azonnali feltárását és azok azonnali tárgyalását köve­telte. A magyar nemzetnek nincsen takar­gatni valója, nincsen elkenni valója. A ma­gyar nép nem fél az igazságtól, hanem köve­teli az igazságtevést. Még­pedig sürgősen. Mert a magyar nemzet nem hajlandó ily szörnyű váddal megterhelve hónapokon át ülni a vádlottak padján. Tessék azonnal kide­ríteni az igazságot, tessék igazságot tenni és megbüntetni azt, aki hibás. De könnyelműen, tendenciózusan vádolni és azután politikai finesszek miatt, kerülve a kényelmetlen és feszélyező témákat, hónapokig hagyni ver­gődni Magyarországot a szörnyű vád súlya alatt, hogy ezalatt el lehessen az egész, kelle­metlenné vált ügyet kenni valami úton­­módon, valami rothadt kompromisszum for­májában, ez lehet alkalmas útja a szerb meg­hátrálásnak, lehet alkalmas útja a nagyhatal­mak kényelmének és elkenési törekvéseinek,­­ azonban tűrhetetlen helyzetet teremt Ma­gyarországnak. Ezt az utat ártatlanságunk­ tudatában, semmi szín alatt nem vállalhatjuk. De nem érdeke a kérdés elhúzása a nagy­hatalmaknak sem, ha őszintén akarják a bé­két. Hiszen a jugoszláv panasz tárgyalásának elhalasztása olyan légkört teremt, amely Kö­­zép-Európa békéjét minden pillanatban ve­szélyeztetheti. Mindem kihúzása a tárgyalás­nak, minden elkenési törekvés nem a kérdés elaltatását, elsekélyesedését fogja elérni, ha­nem a gennyes, mérges seb teljes elüszkösödé­­séhez fog vezetni, amikor azután már csak a kés és az amputáció segíthet. Ezt elkerülni nemcsak Közép-Európa, hanem az egész vi­lágnak érdeke. A Népszövetség eddig mindig kitolt, el­­posványosított, elaltatott minden fontos kér­dést, amelynek megoldására képtelennek bizo­nyult. Kisebbségi kérdések, a leszerelés kér­dése és sok más, hasonlóan fontos, életbevágó feladat megoldatlanul hever a Népszövetség tárgyalási asztalán. Meg is van ennek az ered­ménye. Kitolta ugyan a döntéseket, de közben, folyik a vlágbéke elrothadási processzusa. Soha nem volt nagyobb veszedelme a tehetet­len kapkodásnak, a gyáva, döntésektől irtózó síbelésnek, mint most, a jugoszláv panasz kér­désében. Így nem lehet megteremteni a közép­európai békét. Ilyen légkörben nem lehet meg­oldani a Saar-kérdést. Ilyen légkörben akarja más formában folytatni Henderson a leszere­lési konferenciát­? Nem veszik-e észre Európa augurjai, hogy a nyugati civilizáció vörös, sárga és fekete ellenségei Oroszországban, Ázsiában és Afrikában, mikép lesik azt a po­koli színjátékot, amikor Európa újra egymás­nak támad elpusztítani mindazt, amit a világ­háború hátrahagyott? Aki békét és igazságot akar, aki fenn akarja tartani a nyugati kultúrát és civilizá­ciót, aki rendet, vagyon- és személybiztonsá­got akar, aki Istenben hisz és ragaszkodik a nemzet fogalmához, aki szabad ember akar maradni és aki a szeretet vallását követi, an­nak az égetően fontos és sürgős feladatok­ gyors megoldására, nem pedig azok megoldá­sának kitolására és elkenésére kell törekednie. A jugoszláv panasz gyors elintézése nem magyar kérdés. Ez a Becsület, az Igazság és Kamfpil békéjének a kérdése

Next