Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
Ma: Asszony Napló és Gyermek Napló Ára 16 fillér Budapest, 1934 85. évfolyam 271. szám_________Szombat, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillérPESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ HIVATAL: VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 455— 50-től 57-ife 164—18, 464—19. Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbeni L, Kohlmarkt 7. GYORS ELINTÉZÉST! Irta: UGRON GÁBOR Átnyújtották Genfben Jugoszlávia második jegyzékét is és így most már teljes egészében föltárul az ellenünk indított hajsza képe és jelentősége. Az első jegyzék után még gondolhatták a balkáni módszereket nem ismerők, hogy az általánosító vádakat a második jegyzék talán alá fogja támasztani tudni. De elolvasva a második jegyzék szedett-vedett »adatait«, »okmányait«, megtekintve ezeket a »mellékletek«-et, a maga teljes egészében összeomlik az egész kártyavár, melyet Magyarország ellen felépítettek, és az egész világ közvéleménye máris formálni kezdi az ítéletet, az alaptalanul vádaskodó és az ezzel a vádaskodással világégést előidézni akaró balkáni állammal szemben, amely a saját kormányzati hibáit és a saját terrorisztikus cselekményeit ebben a csúnya formában kísérelte meg elkenni, felhasználva ugyanezen alkalmat a magyar nemzeti törekvések kompromittálására is. A kisantantállamoknak nem első kísérlete ez az aknamunka és a célzatos rágalmaknak nem az első hadjárata. A kisantant csak akkor érezte magát nyugodtnak és maradt ilyformán ideig-óráig nyugodt, amíg Magyarország súlyos belső válságokban vergődött és így minden expanzív törekvésre, minden erélyes megmozdulásra képtelennek mutatkozott. De amily mértékben szilárdult Magyarország belső rendje és minél jobban konszolidálódtak a viszonyok, ugyanazon mértékben fokozódotta kisantant nyugtalansága, mert ezen belső rend külpolitikai sikereket is hozott és a külpolitikai siker megbízható jóbarátokat szerzett. A féltékenység, irigység és félelem erős harcot idéztek elő a kulisszák mögött a kisantant és Magyarország között, és váltakozó szerencsével tolódtak ide-oda a hadállások, aszerint, ahogy az európai politika erre vagy arra hullámzott. Volt idő,mikor Magyarország egészen egyedül állott, de osztoztak sorsában a háborúban vesztes államok. Megkísérelték ezeket is elhidegíteni országunktól. Volt olyan időpont, mikor Ausztria szembefordulása már kellemetlen tényeket váltott ki és hajszálon múlt, hogy Magyarország teljes bekerítése nem sikerült. Lassan-lassan elhidegült tőlünk Törökország is, míg végre a balkáni paktum révén sikerült ezt a »testvéri nemzetet egészen velünk szembefordítani. Bulgária is több mint egy éve erős gyomrozásnak van kitéve és nagy kérdés, hogy meddig fog ennek a koncentrikus nyomásnak ellentállani tudni. Kétségbeejtőnek látszott, a kisantant nagy örömére, Magyarország helyzete, mikor Bethlen István az olasz barátság révén ezen szorultságából nemzetét kiemelte. Ezen időponttól datálódik a magyar nemzet külpolitikai emelkedésének korszaka és ezen időpont óta kezd fokozódni a kisantant nyugtalansága és félelmen alapuló idegessége. — Gömbös miniszterelnök revíziós politikája, az olasz ba-' rátság kimélyülése és kiegészítése a római hármas megállapodásokkal, Anglia, Lengyelország és más nemzetek közvéleményének reánk kedvező átalakulása, mind csak erősítették azon ellenhatásokat, melyeket ezen ese■ menyek a kisantantból kiváltottak. Ekkor kezdett megerősödni a tőlünk elszakított területeken élő magyar testvéreink üldözése, ami különböző erőszakosságokban nyilvánult meg és ekkor fonták meg szorosabbra azokat a kötelékeket, melyek a kisantantállamokat egymáshoz fűzték. A magyar konszolidáció, a magyar revíziós törekvések térnyerése az egyik oldalon, és a fokozódó belső bajok a saját országaikban a másik oldalon, mind több aggodalomra adtak okot a kisantant vezető férfiainak. Benes és Titulescu minden zsenialitására, ügyességére és politikai rutinjára volt szükség, hogy a magyar centripetális vonzóerőt paralizálni tudják és hogy fel tudják tartóztatni azon elemi erők rombolását, amelyek saját országaik különböző nemzetiségeit hajtották centrifugális irányok felé. Minél több volt a magyar külpolitikai siker, minél konszolidáltabbak a magyar belső viszonyok, annál élesebben támadott az egész világon megfizetett sajtó és annál szorosabbra szorult a kötél a magyar kisebbségek nyakán. Bár sikerült összefűzni a balkán blokkot, de nem tudták az olasz-francia közeledést meghiúsítani. Ettől természetesen elsősorban Jugoszlávia remegett, őt érintette ez életbevágóan komolyan, ő volt a legidegesebb, ő, amely állam amúgy is a legsúlyosabb belső bajokkal küszködött, melyeket csak egy kíméletet nem ismerő diktatúrával tudott ideig-óráig fékentartani. Ez az idegesség hajtotta Sándor szerb királyt Franciaországba, Barthou római útja előestéjén. Gyilkos golyók leterítették Barthout és a szerb királyt. A jugoszláv erőszak ellenhatása otthon lefojtatván, Marseilleben robbant ki és a Magyarország elleni féktelen gyűlölet egy pokoli akció szülőjévé vált. A kisantant érzi, hogy mekkora igazságtalanságot követett el Trianon révén Magyarországgal szemben. Nem nyugodt, mert nem lehet nyugodt a lelkiismerete. Tudja, hogy igen nagyot markolt és hogy nem tudja egyik utódállam sem megemészteni azt a zsákmányt, melyet az ő mohóságuk, a mi tehetetlen gyengeségünk nekik juttatott. Érzik, hogy Magyarországnak igaza van és hogy a magyar igazság nap-nap után nagyobb tért foglal el Európa közvéleményében. Alighogy eldörrent a gyilkos fegyver, már készen volt a pokoli terv a magyar törekvések meghiúsítására. Sárba rántani Magyarországot, a már kifosztottat, elrabolni nehezen megszerzett tekintélyét a többi rablások után, kompromittálni ország-világ előtt, gyilkossággal megvádolni azt a nemzetet, amely ép egy másik szerb gyilkosság miatt csonkíttatott meg,—mindezt megtenni a francia rendőrség bűnös könnyelműsége és a jugoszláv belső rothadás leplezése céljából — olyan pokoli terv, amely csak azért nem sikerülhet, mert a kiabáló, indító tendenciája nyilvánvalóbb és erősebb, mint a világ egy részének elfogultsága, korlátoltsága és rosszindulata. Mestermű volt ez a terv, balkáni mestermű, amely azonban bűnben fogantatásának pillanatában már leleplezte magát, nyomorék torzó maradt, mert a bűn nagyságának is vannak korlátai és mert a hitványság túlzásai nem diadalmaskodhatnak a kétségtelenül megállapítható igazság erején. A magyar nemzet nem riadt meg a szemérmetlen támadás hallatára. A magyar nemzet nem vesztette el lélekjelenlétét és higgadt- ságát, hanem, teljes ártatlanságának tudatá- ban, bízva az igazság erejében, lábhoz tett fegyverrel, de ökölbeszorított kézzel várta, minden idegesség és félelem nélkül, a történendeiket. A magyar nép újra megmutatta, hogy nagy veszélyben tud összetartani, tud fegyelmet tartani, tud egységes lenni. A magyar nép újra megtette a kötelességét. De helytállóit a magyar kormány is! A magyar nemzeti akarat beszélt belőle genfi megbízottja útján, mikor a vádak azonnali feltárását és azok azonnali tárgyalását követelte. A magyar nemzetnek nincsen takargatni valója, nincsen elkenni valója. A magyar nép nem fél az igazságtól, hanem követeli az igazságtevést. Mégpedig sürgősen. Mert a magyar nemzet nem hajlandó ily szörnyű váddal megterhelve hónapokon át ülni a vádlottak padján. Tessék azonnal kideríteni az igazságot, tessék igazságot tenni és megbüntetni azt, aki hibás. De könnyelműen, tendenciózusan vádolni és azután politikai finesszek miatt, kerülve a kényelmetlen és feszélyező témákat, hónapokig hagyni vergődni Magyarországot a szörnyű vád súlya alatt, hogy ezalatt el lehessen az egész, kellemetlenné vált ügyet kenni valami útonmódon, valami rothadt kompromisszum formájában, ez lehet alkalmas útja a szerb meghátrálásnak, lehet alkalmas útja a nagyhatalmak kényelmének és elkenési törekvéseinek, azonban tűrhetetlen helyzetet teremt Magyarországnak. Ezt az utat ártatlanságunk tudatában, semmi szín alatt nem vállalhatjuk. De nem érdeke a kérdés elhúzása a nagyhatalmaknak sem, ha őszintén akarják a békét. Hiszen a jugoszláv panasz tárgyalásának elhalasztása olyan légkört teremt, amely Közép-Európa békéjét minden pillanatban veszélyeztetheti. Mindem kihúzása a tárgyalásnak, minden elkenési törekvés nem a kérdés elaltatását, elsekélyesedését fogja elérni, hanem a gennyes, mérges seb teljes elüszkösödéséhez fog vezetni, amikor azután már csak a kés és az amputáció segíthet. Ezt elkerülni nemcsak Közép-Európa, hanem az egész világnak érdeke. A Népszövetség eddig mindig kitolt, elposványosított, elaltatott minden fontos kérdést, amelynek megoldására képtelennek bizonyult. Kisebbségi kérdések, a leszerelés kérdése és sok más, hasonlóan fontos, életbevágó feladat megoldatlanul hever a Népszövetség tárgyalási asztalán. Meg is van ennek az eredménye. Kitolta ugyan a döntéseket, de közben, folyik a vlágbéke elrothadási processzusa. Soha nem volt nagyobb veszedelme a tehetetlen kapkodásnak, a gyáva, döntésektől irtózó síbelésnek, mint most, a jugoszláv panasz kérdésében. Így nem lehet megteremteni a középeurópai békét. Ilyen légkörben nem lehet megoldani a Saar-kérdést. Ilyen légkörben akarja más formában folytatni Henderson a leszerelési konferenciát? Nem veszik-e észre Európa augurjai, hogy a nyugati civilizáció vörös, sárga és fekete ellenségei Oroszországban, Ázsiában és Afrikában, mikép lesik azt a pokoli színjátékot, amikor Európa újra egymásnak támad elpusztítani mindazt, amit a világháború hátrahagyott? Aki békét és igazságot akar, aki fenn akarja tartani a nyugati kultúrát és civilizációt, aki rendet, vagyon- és személybiztonságot akar, aki Istenben hisz és ragaszkodik a nemzet fogalmához, aki szabad ember akar maradni és aki a szeretet vallását követi, annak az égetően fontos és sürgős feladatok gyors megoldására, nem pedig azok megoldásának kitolására és elkenésére kell törekednie. A jugoszláv panasz gyors elintézése nem magyar kérdés. Ez a Becsület, az Igazság és Kamfpil békéjének a kérdése