Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

PESTI NAPLÓ 1934 december 25 . kedd Názáreti virágok * Ilyenkor, karácsony táján az első ajándék, melyet kapni szoktam, két kis virágszál, piros és lila szirmok­kal, préselve és ügyesen felragasztva egy névjegyre. Az ügyes és díszes preparátum apácák munkája, a név­jegy pedig számtalan főnökeim egyikeé, Haggear Ger­gely monsignore». De nehogy megint százszámra kap­jam a kéregetőleveleket, sietek közölni, hogy szóban­­forgó hivatalomban az évi fizetésem csak ez a két vi­rágszál. Főnököm, Haggear (vagy mondjuk magyarul: Hadzsár) ezt a szép címet viseli: »St. Jean d’Acre, Caiffa, Názáret és az egész Galilea érseke«, jó­magam pedig Magyarország területére kinevezett vikáriusa vagyok, természetesen nem a »lelkiekben«, hanem csak »földiekben«. Sajnos, e hivatalomban kifejtett munkás­ságom nem igen ér többet, mint amennyi fizetést ka­pok érte. Ezeknek a kis virágocskáknak azonban mégis örülök, mert Názáretből jönnek, a »virágok városából«, a kereszténység bölcsőjéből. Azonban mielőtt átadnék magunkat e szent ünnep érzelmeinek, szívünk fölmelegedése előtt tisztázzuk egy kissé az eszméket. Mert én nagyon szeretek lelkesedni, de mikor a szívem meleg, a fejem akkor is hideg. Jézus ugyan Betlehemben született, s onnan Egyip­tomba vitték, de már kis­gyermek korában visszakerült az anyja szülőföldjére, Názánetbe, és ott is élt harminc­éves koráig. Keresztény hittudósok tömérdek sokat írtak már arról, hogy ugyan mit csinálhatott Jézus harminc­éves koráig? A kérdés feszegetése balgaság; figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus a zsidó hitben nevelkedett és mit csinálhat egy jó zsidó harmincéves koráig? Tanult A szent könyvekben annyi a tanulnivaló, hogy három­száz esztendőre is elég lenne-Tudjuk, hogy tanítványai közül tizenegyet erről a vidékről választott; csak a tizenkettedik tanítvány, Iska­­rióti Judás volt Judeából való. (No, nem is dicsekszünk ezzel a tizenkettedikkel!) A kereszténység abban a tar­tományban bontogatta szárnyait, melyhez Názáret is tartozott. Ez Palesztina északnyugati sarka volt, a Jor­dántól nyugatra a tengerig, Szamaria fölött. Mi úgy hívjuk, hogy Galilea. Az érsek úr ma görögül írja: »Galilaia.« Ez a tartomány ugyan Zsidóországhoz tarto­zott, de benne a zsidóság nagyon gyenge lábon állott. A Palesztina más tartományaiban lakó zsidók, de fő­képpen a hittudományban jártas judeaiak nem igen bíz­tak sen­miben, ami Galileából jött. Még Nathanael is, akiről maga Jézus mondotta, hogy:»Íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság«, mikor közölték vele, hogy a názá­reti Jézus a Messiás, megütközve mondotta: »Jöhet-e valami jó Názáretből?« Erről a tartományról Máté evan­gélista egyenesen azt mondja: »a pogányok Galileája«. A nép itt nagyon vegyes eredetű volt; egész városok voltak, melyekben nem igen találkozott zsidó. Rendsze­res vallási képzésben részesült, erőshitű, új vallási esz­méknek ellenálló zsidóság volt Júdeában, de nem volt Galileában. De hogy jobban megértsük egymást, beszéljünk egy kicsit Jézus Krisztus anyanyelvén, azaz zsidóul. A szó­­banforgó tartományt a zsidók nem hívták Galileának, se Galilaiának, hanem így nevezték: Gelil hapsojim Ez pedig (ha nem csalnak azok a könyvek, melyekből zsidóul tanultam) betűről betűre ugyanannyit jelent, hogy »a népek kerülete«, de ha nemcsak a betűt tart­juk szem előtt, hanem az értelmet is, akkor inkább így kell fordítanunk: »a pogányok kerülete«. (Amikor a zsidó Gojim-ot mond, »népeket« említ, de a nem­zsidókra gondol.) E zagyva népnek a földjén alakult ki az új vallás és állotta ki az első próbákat, és már megerősödve, rendszerezve vonult be Júdeába és a zsidóság szellemi fellegvárába, Jeruzsálembe. Jézus mindenesetre Názáretből indult. Persze, sze­retném tudni, hogy ezt a várost hogy hívták akkori­ban? Szeget üt a fejembe, hogy a zsidó szent könyvek, melyek rendkívüli módon zsúfolva vannak személy- és helynevekkel, egyetlenegyszer sem említik Názáretet. Valószínű, hogy Jézus idejében »Nazara« volt a neve, — de nem vennék rá mérget. Azon a közkeletű magya­rázaton, hogy Názáret zsidó szó, és annyit jelent, mint »virágos kert«, nevetnem kell. De hogy ilyen bizony­talanságban vagyunk, annak is a zsidók az okai. Az ő ábécéjük nekünk nem felel meg... Nagyon spórolósan, csak a mássalhangzókat írják, és mikor zsidó­ betűkkel ez van előttünk: RZN, lehet, hogy ez így olvasandó (persze jobbról balra, visszafelé) Nazara, de olvasható így is: Necer, ez utóbbi pedig tényleg virágot vagy sarjat jelent. Gyanakvó természetű lévén, persze nem hagyom figyelmen kívül azt sem, hogy ugyanazon há­rom betűnek egy harmadik olvasása is lehet: "az egy Jézus idejében hírneves brigantinak a neve volt, és a zsidók talán erre gondoltak, mikor az említett három betűvel jelezték Jézusnak a származási nevét. Az a szójáték, mely Nazara nevét a virággal vagy sarjjal hozta kapcsolatba, kedves volt a keresztények előtt, már kezdettől fogva, mert ismeretes volt előttük Izsaiás prófétának ez a jövendölése: »És származik egy vesszőszál Isai törzséből s gyökereiből egy virágszál nö­vekedik«. Názáret mai neve (arab nyelven) el-Nazira. Tízezer lakosú város, egyike a legkeresztényebbeknek az egész Szentföldön, mert lakosságának kétharmada keresztény, egyharmada mohamedán. Zsidók itt jelenleg nem lak­nak. De nem lakik itt az érsek se, Haifában van a »pa­lotája«, melyben én ugyan nem laknám... A Libanon legdélibb nyúlványán, egy magas dom­bon terül el a város; a domb egyik oldala igen meredek. És akár van, akár nincs kapcsolat a város neve és a virág zsidó neve között, tény, hogy az egész Palesztiná­ban sehol sincs annyi virág, mint Názáretben; az esti szellő, különösen tavasszal, bűbájos virágillatokat visz innen dél felé, az Esdraélon síkságra. De aki meg akarja nézni azt a házat, melyben Mária lakott fiával, az ifjú Jézussal, az ne Názáretbe menjen, hanem csak ide a szomszédba, Olaszországba, Loreto városába. Ugyanis 1291-ben, mikor a hitetlenek a keresz­tényeiktől visszafoglalták Názáret városát, az előtte való éjszaka az ősi hagyományok szerint az angyalok fel­emelték a »szent házat«, s elrepültek vele a Fiume mel­letti Tersattoba. Onnan pedig — hogy miért, azt én már igazán nem tudom — a következő esztendőben megint tovább repültek vele Lord­ába. Ott még most is megvan a szent ház, mert templomot építettek föléje, de falairól a freskók, melyekre a hitelesség bizonyítéka gyanánt sűrűn hivatkoznak, bizony már annyira lekoptak, hogy nemcsak a hitetlenek, de sajnos, én sem látok már belő­lük semmit. Az épületeknek, melyekből el-Nazira városa áll, semmi közük az ősi Názárethez. Akik ott laknak, a latin, görög és szír nyelven imádkozó papoknak és apá­cáknak, s az arab nyelven kufárkodó és káromkodó kal­mároknak, iparosoknak és földművelőknek szintén aligha van valami közük a Jézus korabeli Nazarának akár zsidó, akár pogány lakosságához. De ezek a virágok, melyekből két szálat minden karácsonyra meghoz ne­kem a posta, valószínűleg a Jézus korabeli virágoknak már több mint ezerkilencszázadik nemzedékbeli leszár­mazottjai s egyszersmind bűneim szaporítói, mert ért­hetően növeli hiúságomat az a tudat, hogy íme, messze, messze, a Libanon tövében gondoltak reám. HAJDUSZOBOSZLÓ fürdővárosban 50 éve fennálló, nagy vevőkörrel rendelkező jómenetelű vörös-, cipő- és divatáru Üzlet a Fő téren, a legszebb helyen, más vállalat miatt átadói ezen üzlettel kapcsolatban, a Fő tér közelében, vendéglőnek alkal­mas modern ház is eladó. Megkereséseket »Biztos jövő 25.000« jelige alatt a kiadóhivatal továbbít Nő vagy férfi? Hányan vagyunk, kik betöltöttük harmincadik élet­évünket és elmondhatjuk, hogy makkegészségesek va­gyunk ? Nagyon kevesen ! A harmincadik év után kez­dődnek a bajok Nincs jó étvágy. Rossz a közérzet. Nem működnek jól a belek. Baj van a gyomorral, epével, máj­jal, szívvel. Itt kezdődik azután a külföldi fürdőkre való utazás, — már annál, aki teheti — hogy gyógyíthassa elhanyagolt szervezetét. Az ilyen ember nem tud dol­gozni, nem tud r­­ára gondolni, csak a betegségére. Újságolvasó közönség! Gondolkozzál csak egy kissé. Miért nem előzöd meg és gyógyítod ezeket a bajokat Mi az igazság? Idejekorán, olcsón és idehaza? Nem kell a betegség miatt külföldre menni, drága pénzeket fizetni. Ott nem tudják azt a természetes, jó gyógyszert nyújtani, amit nálunk a természet megadott, a Mira glandersós gyógy­vizet. Kellemes ízű forrásvíz ez, mellyel az orvosok ezer és ezer beteget gyógyítottak és gyógyítanak ma is. Egyszerű beszerezni bármely gyógyszertárban, üzletben, literes, zöldcfmkés üvegekben jön forgalomba. Igyunk ebből a csodálatos gyógyvízből másodnaponként éhgyo­morra, egy pohárral. Pár hét leforgása alatt csodát mű­vel bárkivel, nővel, vagy férfival. Lord Rothermere és fia karácsonyi üzenete Magyarországnak jogaiba való visszahelyezéséről Lord Rothermere és fia, Esmond Harmsworth, akik jelenleg Kitzhübelben tartózkodnak, az alábbi két táviratot intézték a Magyar Távirati Irodához a magyar sajtó részére: A karácsonyi ünnepek és a közelgő újév al­kalmával gondolataim elszállnak a magyar nép­hez nemcsak szívből jövő jókívánságaimmal, ha­nem azzal a szilárd hittel, hogy hamarosan elér­kezik az az óra, amely jogos követeléseinek igaz­ságot szolgáltat. Annak az igaz ügynek, amelyet ilyen rendíthetetlen bizakodás támaszt alá, végül diadalmaskodni kell. Nekem alkalmam van arra, hogy az európai ügyeket igen közelről tanulmá­nyozzam és állandóan személyes érintkezésben va­gyok a nemzetközi politikát alakító hatalmas és befolyásos tényezők nagy részével, így minden okom megvan arra a bizakodásra, hogy a remény Magyarországnak jogaiba való visszahelyezésére mindinkább megerősödik. Az a bátorság, amellyel a magyar kormány az elmú­lt hetekben a magyar nemzet becsületét Genfben megvédte, csak fokozta a meleg érdeklődést és csodálatot, amellyel Nagy­­britannia népének túlnyomó nagy része, velem együtt, a kemény próbára tett, türelmes, béke­szerető és bátor magyar faj iránt viseltetik. A mostani karácsonyi ünnepek alkalmával újból biztosítani akarom Magyarországot változatlan rokonszenvemről, amely szolgáljon zálogul arra, hogy jogos igényeinek támogatásában soha nem fogok lankadni. Rothermere Bár több mint hat esztendeje múlt annak, hogy szerencsém volt ellátogatni Magyarország­ba, a magyar nép által akkor számomra rendezett nagyszerű fogadtatás emléke ma is változatlanul élénken él lelkemben. Most, hogy atyámmal együtt a karácsonyi ünnepek idején Magyarországgal határos országon utazom át, nagy örömmel csat­lakozom ahoz a szerencsekívánó üzenethez, ame­lyet atyám a magyar nemzethez intézett. Azt, amit Magyarországon tapasztaltam, soha nem fo­gom elfelejteni. A lovagiés, fegyelmezett és türel­mes magyar nép iránti csodálatom ma is változat­lan. Sóváran várom, azt a napot, amelyen igazsá­got szolgáltatnak neki■ Mindig büszke és boldog leszek, ha e cél elérésében segítségére lehetek. Esmond Harmsworth. Indul Az Est-lapok­ Szepes második sítúrája Siessen jelentkezni a januári kéthetes sítúrára A magyar sportoló közönség várja az első havat. A síelőik már régen készülnek fel­csatolni a síket, de eddig a természet nem volt kegyes hozzá­juk. Ausztriából olyan híreket kaptunk, hogy bátran útnak indíthattuk az első, Az Est-lapok— Szepes sítúrát az osztrák hóparadicsomba. A boldog sportolók két hétig lesznek Ausztriá­­ban és Szepes Béla kitűnő bajnok vezetésével a legszebb sítúrában lesz részük. Csak az első sítúrának voltak ilyen akadályai, mindenünnen olyan hírek érkeznek, hogy a he­gyekben havazik, tehát hamarosan elindíthatjuk második sítúránkat is- A Magyar Nemzeti Bank 97. számú engedélye alapján megrendezhetjük ezt az utazást is. A második sítúránk január 5-én indul. A mai viszonyok között megfelelő előkészítést igényel ilyen túra és azért nagyon kérjük olvasóinkat, hogy részvételüket minél előbb bejelenteni szíves­kedjenek. A második sítúra résztvevői is Saar­­bachba mennek. Ez a túra is két hétig fog tartani. A sportolók január 19-ikén térnek vissza. Jelentkezéseket elfogad és felvilágosítást nyújt Az Est-lapok utazási és menetjegyirodája (Erzsébet körút 18—20) és Szepes Béla magyar sportiroda (Wurm ucca 3.). Mélységes fájdalom­mal tudatjuk, hogy drága, jó testvérünk Benedict Gyula m­ái építész december 23-án 58 éves korában hirtelen meghalt. Szerdán, december 26-án d. e. 12 órakor temetjük a rákoskeresztúri izr. temetőben. Budapest, 1934 december 25. Benedict Miksa, özv. Sándor Árminné szül. Benedict Rózsi, Benedict Jenő, Benedict Imre, Benedict Zoltán és neje szül. Roth Flóra és az egész gyászoló család.

Next