Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-30 / 25. szám
602 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 január 31 Az Akadémia a külügyminisztérium útján értekezletre hívja Jugoszláviát, Romániát és Csehszlovákiát a magyar könyvek beengedése ügyében Bécsben tartják meg az értekezletet? (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tudományos Akadémia összes ülést tartott,, amelyen Berzeviczy Albert elnökölt. Lukinich Imre előadást tartott azAkadémia történettudományi bizottságának kéziratgyűjteményéről. Körülbelül negyvenezer oldalnyi oklevélmásolatról van szó, mely részben már ki van adva a különféle akadémiai forráskiadványokban, egészében véve azonban kevéssé ismert forrásanyaga a magyar történelemnek. A felolvasó az egész anyagot újra rendezte. Az Akadémia értékes kéziiratgyűjteménye most már a kutatók rendelkezésére áll és remélhető, hogy a föltáruló anyag serkentőleg fog hatni a magyar történettudomány művelésére. Lukinich Imrének értékes munkájáért az Akadémia nevében Berzeviczy Albert mondott köszönetet. Ezután az összes ülés Balogh Jenő főtitkár előterjesztése alapján az Akadémia folyóügyeit tárgyalta. A főtitkár elparentálta a közelmúltban elhúnyt Hutyra Ferencet és az Akadémia érdemes külső tagját, a volt budapesti osztrák követet, gróf Calicét. A továbbiakban a főtitkár ismertette, hogy az elszakított területekre még mindig nem engedik be az utódállamok a magyar könyveket, még a tudományos munkákat sem, így például a legutóbb a kolozsvári egyetem egyik román professzora az Akadémiától tudományos munkákat kért, de hiába küldötte el az Akadémia a könyveket, a feladott küldeményt felbontatlanul visszaküldték a román hatóságok anélkül, hogy meggyőződtek volna arról, hogy a csomag kizárólag tudományos kiadványokat tartalmaz. Tekintettel arra, hogy ez a helyzet tarthatatlan, az Akadémia elnöksége a magyar külügyminisztérium útján szűkebb értekezlet egybehívását szorgalmazza, s az értekezletre — amelyet valószínűleg Bécsben tartanak — meghívják a jugoszlávokat, románokat és a cseheket, akikkel végre olyan megállapodást igyekeznek létesíteni, mely lehetővé teszi a magyarnyelvű szellemi termékeknek az elszakított területekre való eljuttatását. Az összes ülés egyhangú helyesléssel fogadta a főtitkár előterjesztését. Végül az összes ülés úgy határozott, hogy a Francia Akadémia háromszázéves jubileuma alkalmából Párizsban a nyár folyamán rendezendő nagyszabású ünnepségen gróf Teleki Pál ny. miniszterrel képviselteti magát. A „Magyar Lányok"-at kitiltották Csehországból Prága, január 29. A belügyminisztérium megvonta a szállítási és terjesztési jogot a Budapesten megjelenő »Magyar Lányok«, című ifjúsági laptól. A lapot a cseh köztársaság területén 1937 január 15-éig nem szabad árusítani. Izgalmat keltett orvosi körökben dr. Csilléry András debreceni egyetemi kinevezése (Saját tudósítónktól.) Orvosi körökben általános beszédtéma mostanában dr. Csilléry András szereplése a debreceni egyetemen. Amint ismeretes, dr. Csilléry Andrást váratlanul szakelőadóvá nevezték ki a debreceni egyetemre. Hetenként kétszer lerándul Debrecenbe az új szakelőadó. Orvosi körökben a következőképpen tájékoztatták a Pesti Naplót a Csilléry kinevezése nyomán támadt izgalomról: — Az orvostársadalmat azért érintette kínosan Csilléry kinevezése, mert előzőleg senki sem tudott arról, hogy a debreceni egyetem fogász-szakelőadót keres. A szakelőadói tisztség egyáltalán ismeretlen. Mármost ezt a tudományos ügyet a tudományos körök bevonása nélkül intézték el. Magyarországon a fogászatnak két rendkívüli tanára, hét magántanára és körülbelül harminc emeritált tanársegéde van, mindnyájan több évtizedes múlttal rendelkező szakemberek, akik méltán érezhetik mellőzésnek, hogy a debreceni egyetem — rájuk sem gondolva — pályázat nélkül nevezett ki szakelőadót. Mellőzésnek érzik a jogászok azt is, hogy a debreceni egyseg szakelőadója éppen Csilléry András lett, aki ugtlán sokszor szerepelt eddig politikai és orvospolitikai vonatkozásban, de sohasem tudományos minőségben. Csilléry András sohasem szerepelt mint tudományos író, nem tartott előadást tudományos kérdésekről, sohasem volt egyetemi funkciója. — Miért lett tehát Csilléry András szakelőadó a debreceni egyetemen? — kérdik az orvosok. — Ezzel a kérdéssel párhuzamosan fut egy másik kérdés: miért ambicionálja dr. Csilléry András azt a fáradságos munkát, amit a debreceni egyetemen a szakelőadói tisztség jelent? Mi, jogászok, azt hisszük, hogy, mondjuk, úgy egy év múlva honorálni fogják Csilléry rendkívüli áldozatkészségét, a politika vizeiről a tudományoságba átsikló Csilléry András egyetemi magántanár lesz, sőt egyes vérmesebb kombinációk szerint a magántanári címet a címzetes rendkívüli tanári kinevezés fogja követni. Ez lehet az útja aztán annak, hogy a címzetes rendkívüli tanárrá lett Csilléry András végül is eljut a budapesti stomatológiai intézet tanári székébe, amikor dr. Szabó József, a kiváló professzor, a stomatológiai intézet mostani igazgatója nyugalomba vonul. — A debreceni egyetemmen eddig az volt a helyzet, — informálnak minket orvosi helyről — hogy a fogászati teendőket dr. Hüttl Tódor sebésztanár intézetében dr. Balogh János tanársegéd látta el. Szerintünk az lett volna a helyes és megnyugtató megoldás, hogy dr. Balogh Jánost, aki évek óta feletteseinek megelégedésére, fizetés nélkül dolgozik, nevezzék ki »szakelőadóvá«. De ha nem akarták dr. Balogh Jánost kinevezni, akkor a szokásos formaságok betartásával pályázatot kellett volna hirdetni, mert biztosan akadt volna a rendkívüli tanárok, magántanárok és emeritált tanársegédek között valaki, aki, tudományos karrierje érdekében is, vállalta volna a debreceni egyetemen a »szakelőadói tisztet«. Nem nevezték ki dr. Balogh Jánost, nem hirdettek pályázatot, nem kérdezték meg a budapesti testvéregyetemet, mint ahogy általában meg szokták kérdezni, ha új állást szerveznek, vagy ha egy megüresedett állásba ki akarnak nevezni valakit. A magyar tudományos köröket, ismételjük, váratlanul érte dr. Csilléry András kinevezése és ezt a kinevezést meglehetős idegességgel fogadják, mert egész sereg kitűnő orvostudós súlyos mellőzését látják benne. A Pesti Napló munkatársa dr. Szabó József egyetemi tanárhoz, a budapesti stomatológiai intézet igazgatójához is fordult azzal a kérdéssel, mondja el véleményét dr. Csilléry Andrásnak szakelőadói kinevezéséről. Dr. Szabó József egyetemi tanár a következőket mondotta: — Szakszempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy a debreceni egyetemen ezután szakelőadó tanítja a stomatológiát. Bámulom dr. Csilléry András energiáját, hogy magára vette a szakelőadói tiszttel járórendkívül nagy fáradságot. Ami azt a kérdést illeti, hogy a kinevezéssel kapcsolatban mellőztek egyeseket, válaszom az: az egyetem autonómiaat csinál, amit helyesnek tart, táigyázatot sem kell hirdetnie. IFJABB REGÉNY 29 Elemér egy pillanatra fölfigyelt... borzasztó! Ifjabb az egész tanulságos ásványtárból csak a gyémántok emlékét hozta magával! Kobinpor... Orlov ... Dél csillaga... a kvarc, meg a Mária-üveg nem érdekelték! Ahogy itt ül, kipirult arccal, csillogó szemmel, talán látja is magát egy rablóbanda élén, betör a windsori királyi kastélyba és elveszi attól a derék kövér, öreg Viktóriától a Kohinoort! De a tanár úr szerint ez fantáziára vall csak ... örülni kell neki! De azért egy kicsit bizonytalanul nézett a tanár úrra, mintha mégegyszer hallani akarná a megnyugtató kijelentést. Turner Alajos elvörösödött, iparkodott a kirándulást igazolni: _ — A többi ásványról beszéljen, Ifjabb, hiszen látott mást is, nemcsak _ gyémántot. Megmagyaráztam magának mindent... a hegyi kristályt, a márványt... Ifjabb legyintett: — Á! Márvány az kávéházi ásvány. Gyémánt az királyi palotában van. Valamikor nem is olyan régen Elemér büszke volt még fiának a mondásaira, följegyezte őket, átadta Dobozi úrnak, írja ki a Kismadár-rovatba: »Jót mondott ifjabb Lovass Elemér stb.« Most józanul, majdnem fagyosan rászólt: — Jobb ha aludni megy. Későre jár az idő.. Ifjabb hevesen tiltakozott: — De édesapám, még nem mondtam el mindent... — Majd holnap. Holnap is van nap. És apádnak dolga is van még... Ifjabb panaszosan jajdult föl: — Nem hagyjátok kibeszélni az embert. Sose hagyjátok. Sem te, sem anya. Ebben a házban senkivel se lehet beszélgetni... Választ várt, egy falat megnyugtatást, egy csipetnyi vigasztalást. De apja nem felelt. Magába mélyedten ült, talán nem is hallotta ifjabb szemrehányásait. Akkor riadt csak föl, amikor a fiú odaszaladt hozzá, hogy lefekvés előtt kezet csókoljon és jó éjszakát kívánjon, ahogy szokta. Elemér megcsókolta, megsimogatta szőke haját, fölemelte az állát, mélyen, kutatón a szemébe nézett. A fiú bátran állta tekintetét... ma nem vétett semmit. Különben sem félt tőle, eddig mindöszsze egyetlenegyszer verte csak el, azóta legföljebb kiabált vele. Elég jó apa ez, csak bolondos és mérges... de csak otthon. A színházban, a színpadon gyönyörű és hatalmas, rettenetesen nagy úr mindig, hol király, hol hadvezér, mennydörög és suttog, csókolózik és meghal és majdnem mindig versben! Ifjabb rámosolygott az apjára, vékony két karjával átfonta hatalmas nyakát. Apja némán nézte, azután magához szorította és mégegyszer megcsókolta. Istenem, ha biztosan tudná...! De hiába nézett fiának a szemébe, megint nem találta magát benne. —Majd holnap. Holnap is van nap! A fiúnak mondta búcsúzóul. De talán önmagát is vigasztalta ezzel az ígérettel. Amikor ifjabb eltűnt a tanár úrral, becsöngette a szobalányt: — Mondd meg a kisasszonynak, hogy a dolgozószobában várom. Nem sürgős, ráérünk. Akkor jöjjön csak, amikor elkészült a szereppel... Időt akart nyerni, előbb ő maga is el akarta olvasni szerepét... egész délután ott feküdt íróasztalán, nem nyúlt hozzá! Az osztálytanácsos drámájában ő játszotta a már nem egészen fiatal, de még mindig nemesen gondolkozó gazdag földbirtokost, akihez a kapzsi szülők hozzá akarják erőszakolni a szép, de elszegényedett liliomot. Dacos és megható jelenetben közli vele a liliom, hogy sohasem lesz a felesége, mert nem szereti. Mást szeret, egy lelketlen, de fiatal fickót. Bevallja neki azt is, hogy elkeseredésében és biztonság okáért le is törette már magát ezzel a fickóval. A nemeslelkű földbirtokos megbocsát a megtévelyedett liliomnak, aki abban a pillanatban eszmél rá arra, hogy jóvátehetetlenül elhamarkodta a dolgot, hiszen tulajdonképen a gazdag, de jóságos földbirtokost szereti... Happy end. Harminc évvel a happy end megszületése előtt! Elemér nem szerette a nemeslelkű földbirtokost. Három-négy évvel előbb föltétlenül a lelketlen csábító szerepét választotta volna, talán ma is azt választja, ha valami homályos és ösztönös szemérmetesség és tapintatosság nem riasztja vissza attól, hogy a Nemzeti színpadán, ming járt a legelső alkalommal, ő törje le sógornőjét. A két szerep közül csakugyan a csábító volt az életrevalóbb, noha az is olcsó olajnyomata volt csak Don Juannak, ahogy a földbirtokosé Derblay Fülöpnek... ügyesen köszörült műformán hamis volt mind a két szerep és ha már a földbirtokost választotta... Kelletlenül fogott hozzá a szerepolvasáshoz ... Bandi kegyelmes sohasem tudja meghálálni ezt a nagy áldozatot. De nem volt szabad tovább is halogatnia a dolgot, múlik az idő... két hét múlva premiere összeszedte magát. Konok éberséggel rászorította figyelmét a földbirtokos lapos mondataira. (Folytatása következik.) Írta: HELTAI JENŐ Szívbetegeknek és érelmeszesedésben senvedőknek reggel éhgyomorra egy fél pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz — a legkisebb erőlködés nélkül — igen könnyű ürülést biztosit, a gyomor és a belek működését elősegíti s az emésztés renyheségét csakhamar megszünteti.