Pesti Napló, 1935. február (86. évfolyam, 27–49. szám)

1935-02-26 / 47. szám

­ AZ EST UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODÁJÁNAK HÍREI: Az Est—IBUSz autóbuszkirándulása a Wienben tartandó Magyar Népművészeti Kiállításra 1935 már­cius 2—3. Autóbuszaink március 2-án reggel 7 órakor indulnak az Oktogon térről és 3-án este 23 óra körül érkeznek vissza Budapestre. Wienben utasainkat a Kiállítási Épület (I., Zedlitz-Gasse 6. sz., Hagenbund) elé visszük és ugyancsak onnan indulunk visszafelé is. Részvételi díj a kiállítás megtekintésére szóló belépő­jeggyel együtt 29 pengő. Érvényes útlevél hiányában elegendő 2 db rendőrileg láttamozott fénykép. Jelent­kezési határidő február 28. 17 óra. Legközelebbi kékesi luxusautónk március 3-án reggel 7.30-kor indul az Est­lapok kiadóhivatala elől, VII., Erzsébet körút 18—20. Részvételi díj az oda és vissza útra 13.80 P. Jelentke­zési hatáidő mácius 2. — Az Est—Szepes Béla alpesi sítúrája: 1935 március 16—30. Két boldog hét a nap­fény, jókedv és porhó birodalmában. Túraközpont St. Christoph­­am Arlberg (1800 m.). Jelentkezési határidő március 8. — Kultúrvonat Szegedre »A montmartrei ibolyák« előadása alkalmából. Indulás március 2-án 14 órakor, visszaérkezés másnap éjféltájban. Részvételi jegy a színházi belépőjeggyel együtt II. osztályon 12.60 pengő, III. osztályon 9 pengő. Felvilágosítással készséggel szolgál és jelentkezéseket elfogad. Az Est Utazási és Menetjegyirodája, VII., Erzsébet körút 18— 20. Telefon: 455-50. 4 Kedd PESTI NAPLÓ 1935 február 28 Az Újságkiadó Tisztviselők Rákosi-emlékünnepe Az Újságkiadó Tisztviselők Nyugdíjegyesülete hétfőn este ünnepi vacsora keretében hódolt megalapítójának és első elnökének, Rákosi Jenőnek halhatatlan emléke előtt. Az Újságkiadók Otthonában megtartott ünnepségen többszázan vettek részt, k­öztük Márkus Miksa üdv. ta­nácsos, az Újságíró egyesület elnöke, Praznovszky Iván ny. meghatalmazott miniszter, Sümegi Vilmos, a Magyarország kiadója és a Nyugdíjegyesület elnöke, Berkes Róbert, Hanák Nándor és mások, valamennyien a magyar újságcsinálás kiválóságai. Az asztalfőn Rákosi Szidi foglalt helyet, vele szemben dr. Rákosi Gyula, Rá­kosi Jenő fia ült A vacsora végén Sümegi Vilmos emelkedett szólásra , melegen köszöntötte a Rákosi-család jelenlevő tagjait, elsősorban Rákosi Szidit, akit percekig tartó ünneplés­ben részesítettek) a megjelentek. Beszéde további során Rákosi Jenőről, az »igazán pótolhatatlanról« rajzolt ki­fejező arcképet, majd felkérte Márkus Miksát, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Márkus Miksa előbb a most elhúnyt Illés József kiadóhivatali igazgató érdemeiről emlékezett meg pár kegyeletes szóval azután tömör gon­dolatokban és plasztikus képekben egyképpen gazdag, nagyszabású emlékbeszéddel áldozott Rákosi Jenő ma is élő szellemének. Beszéde során többek között a követke­zőket mondotta: — A magyarság minden nemes értéke, ármányt nem ismerő becsületessége, bátor küzdenivágyása, ku­ruc szívóssága, erőtől duzzadó eszessége, megtéveszt­hetetlen igazságérzete és megingathatatlan hite abban, hogy az igazságnak mindig győzedelmeskedni kell: évezredes múltunk hősi emlékei és jövőnk diadalmas reménye keltek életre Rákosi Jenő alakjában. Az új­ságírás szerzetesi fogadalmát hívőbb lélekkel soha senki sem tette le, mint Rákosi Jenő. Nem ismert pihe­nést, megállást ez a sugárzó szellemű férfiú, aki sok­oldalú gazdag tehetségének bármely fegyverét vette kezébe, sohasem a maga hírnevéért, nevének dicsősé­géért küzdött. Titáni feladatok megoldására volt hi­vatva, titáni munkát végzett meggyőződése hevétől átitatott ifjúságában és harcos férfikorában. De a vég­zet a legsúlyosabb feladat elé akkor állította, amikor küzdelmes élete alkonyán már nyugalomról álmodo­zott és békés derűvel a szívében úgy érezhette, hogy méltóan bevégezte földi küldetését. A magyar álmok nagy álmodójának őszbecsavarodott fejjel végig kel­lett néznie, hogyan tapossák sárba idegen martalécok a három hegy és a négy folyam szent címerét Szét­tekintve a megcsonkított hazában, reményvesztett csüg­gedő arcokat pillantott meg mindenfelé, s füléhez elért a­ kishitűség vénasszonyos sápítozása és haragos szeme remegni látta a kardot a vezetés nélkül, fejetlenül hadakozók kezében. És az új idők legendás agg­­oldi­jának szívében döngve visszahangzott a csatakiáltás: »Vén sas, ifjadjál meg, nem érsz rá meghalni!« Miként Mózesnek, úgy neki sem adatott meg az isteni kegye­lem, hogy népét az ígéret földjére vezesse. Csak az ösvényt mutathatta meg azoknak, akik hivő, rajongó szívvel követik útmutatását Az ige azonban, amelyet végső lehelletéig vallott, tovább él minden magyar szívében és Rákosi Jenő prófétai szózata síron túlról is tovább hirdeti az igazság diadalát,­­ a feltámadás napjáig. Viharos lelkesedéssel ünnepelték Márkus Miksát beszédének elhangzása után, majd a Nyugdíjegyesület elnöksége nevében Berkes Róbert és Hanák Nándor társelnökök mondottak neki szívből jövő köszönetet a szép és emlékezetes Rákosi-méltatásért. Simon angol külügyminiszter az alsóházban bejjelentette, hogy a közeljövőben Berlinbe utazik London, február 25. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Sir John Simon külügyminiszter hétfőn az alsóházban nyilatkozott küszöbön álló utazásairól. Kijelentette, hogy az angol kormány kérdést in­tézett a német birodalmi kormányhoz, vájjon beleegyezik-e a német kormány, hogy Berlinben közvetlen tárgyalások induljanak meg, amelyeket teljes egészében a londoni angol-francia nyilatko­zat során érintett kérdéseknek szentelnek. A német kormány az angol felszólításra beleegyező választ adott s meghívta Berlinbe az angol külügyminisz­tert. Az angol kormány ebben a meghívásban biztató kezdeményezést lát és reméli, hogy a kül­ügyminiszter a legrövidebb időn belül Berlinbe utazhatik. Az utazás időpontját azonban még nem állapították meg. Úgy a francia, mint az angol kormány egyetértenek az angol külügyminiszter utazásának tervével. Varsó, február 25. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az itteni kormánylapok londoni jelentései már ismertetik azt a közvetítő javaslatot, amelyet Sir Simon angol külügyminiszter küszöbön álló ber­lini, varsói és moszkvai látogatásai során a keleti szerződés dolgában elő fog terjeszteni. Ennek a ja­vaslatnak állítólag megbízható hírek szerint az a lényeg®, hogy a most Németország, Lengyelország és Oroszország között már fennálló támadást ki­záró szerződések alapjául szolgálnának egy nagy keleteurópai biztonsági rendszernek, olyképpen, hogy a fennálló szerződéseket azok az államok, amelyek ilyenfajta egyezményeket még nem kö­töttek, további támadást kizáró kétoldalú szerző­désekkel egészítenék ki. Valamennyi szerződést pe­dig aztán összefoglalnák és betetőznék egy általá­nos keleteurópai tanácskérő egyezménnyel. (T.) Belgiumban mondták ki Sándor király halálos ítéletét a horvát terroristák Párizs, február 25. Paul­ Boncour kérésére Ducup de Saintpaul vizsgálóbíró kihallgatta Simonovicsot, a jugo­szláv közbiztonsági hivatal főnökét. A Havas­ Iroda marseillei jelentése szerint Simonovics előadása az alábbiakban foglalható össze: Jugoszláviában néhány év óta különválási mozgalom áll fenn, amelynek célja, hogy Horvát­országot Jugoszláviától elszakítsa. Kezdetben ez a mozgalom Radics vezetése alatt csak egyszerű parasztmozgalom volt, kimondott elszakadási törekvések nélkül. Később a Bulgáriában felosz­latott Orim szervezet tagjaiból megalakult az Usztasa szervezet, amelynek élére Ante Pavelics került. Horvátországban heves sajtóizgatás indult meg Sándor király állítólagos zsarnoksága ellen. Ennek tudható be az 1933-ik évi meghiúsult zág­rábi merényletkísérlet. A balsiker után az össze­esküvők részben Franciaországba, részben Bel­giumba menekültek. 1934 április havában a terro­rista szervezet Belgiumban mondotta ki Sándor ki­rály halálos ítéletét. Kalemen és Postpisil, Pave­licsnak erre a célra alkalmasnak tűnt fel. A moszkvai sakkverseny (Saját tudósítónktól.) A hatodik forduló függőben marad­t játszmái közül Löwenfisch legyőzte Alatorzevet és ezzel a győzelmével újra a vezetőcsoportba került Capablanca Ragosin elleni játszmájában instruktív pél­dáját mutatta a művészi végjátékvezetésnek és a futár­pár erejét a huszárpárral szemben győzelemre tudta váltani. Kan rendkívül nehéz bástyavégjátékban a 65. lépésben nyert Rabinovits ellen. A Lilienthal—Bogalir­csuk és Romanovszky—Goglidze játszmák továbbra is függőben maradtak. A hetedik fordulóban Botwinnik változatlanul megtar­totta vezető pozícióját. Most harmadik nyugateurópai ellenfelével Stahlberggel került szembe és a moszkvai versenyen feltűnően gyengén szereplő svéd éljátékost futárpárja felhasználásával győzte le. Csak a torna­táblázat alapján tűnik fel meglepetésnek, valójában azonban nem jelent szenzációt. Alatorzev aránylag könnyű győzelme a moszkvai bajnok Rjumin ellen, mert Alatorzev Botwinnik és Rjumin mellett a leg­jobb fiatal orosz versenyjátékos. A kiváló teoretikus Ragosinnak sem volt nehéz dolga, a már teljesen demo­ralizált miss Menchik ellen. A hölgyvilágbajnok immár a hetedik vereségét szenvedte. A Kan—Spielmann játszma a középjáték fordulataiból a 30. lépésben leegy­szerűsödött és döntetlenre vezetett Már nehezebb küzdelem után lett döntetlen dr. Lasker—Rabinovits, Goglidze—Löwenfisch és Capa­blanca—Pirc játszmája. Egyenlő állásban maradt füg­gőben a Lisi­yn—Romanovszky, nehezen megítélhető helyzetben a Csehover—Lilienthal-Ligeti játszma, míg Bogatircsuk és Flohr függőben maradt állásában az ukrán bajnok helyzete előnyösebb. Állás a hetedik forduló után: Botwinnik 6V2, Löwenfisch 5, Flohr 4Vz (1), dr. Las­ker,­­ Bagosin, Rjumin 4Vz, Capablanca 31/1 (1), Kan, Spielmann 3Vt, Lilienthal-Ligeti, Lisk­yn 3 (2), Goglidze 3 (1), Rabinovits 2Vs (1), Alatorzev 2Vi, Komanovsky, Csehover, Piro 2 (1), Stahlberg 2, Bogatircsuk 1% (2), Menchik 0. Indiai világos: Goglidze, sötét: Flohr. 1. <M, Hfti. 2. c4, g6. 3. Hf3, Fg7. 4. g3, 0-0. 5. Fg2, d6. 6. 0-4), Hbd7, 7. Vc2, e5. 8. dXe5, dXe;>. 9. Bdl, Va7. 10. Hc3, c6. 11. Ha4?, BeS. 12. h3, Hh5. 13. c5, e4. 14. Hd4, e3. 15. FX«3, HXg3. 16. Baci, Hf6. 17. He3, Hfe4. 18. HX®4, HXe4. 19. Ff4, HXf21. 20. KX.ß, Vh4f. 21. Kf3, FXh3. 22. FXb3, VXh3f. 23. Kf2, Vh4f. 24. Kf3, Fe5. 25. e3, FX«. 26. eXfé, Vh3f. 27. Kf3, Be3. 28. Bgl, Baeö, 28. BgS, StÉfc világos feladja. Hogyan törtek le a véres szlavóniai zavargások ? Belgrád, február 25. A Szlavonbrod környéki zavargásokról a la­pok közlik a belügyminiszter hosszabb sajtónyi­latkozatát, amelyben elmondotta, hogy a zavar­gá­­sokat az állami iskolákon alkalmazott cirillbetűe feliratú táblák okozták, holott a táblákon latin­betűs felírás is volt. A táblákat a falusiak eltávo­lították. Emiatt a csendőrség tíz gyanúsítottat le­tartóztatott, mire február 12-ikén 400 falusi em­ber jelent meg a csendőrség előtt és követelte a tíz ember szabadonbocsátását. Ez a nyugalom ked­véért meg is történt. Közben megállapították, hogy a táblákat Pravkics Mihály ottani plébános, Fran-párti szeparatista agitátor izgatása foly­tán távolították el. Február 17-ikén a plébános Szibinjében izgató beszédet mondott és ugyanezt tette Orjevácon is. Hallgatósága »Le Jugoszlávia­váll«, kiáltásokban tört ki. Erre a csendőrség há­rom embert letartóztatott. Ezután újra 200 ember verődött össze a csendőrség előtt és a három em­ber szabadonbocsátását követelte. Ez is meg­történt. Február 19-én azután felsőbb parancsra a csendőrség az egyik községben hat, a másik köz­ségben nyolc embert tartóztatott le. Ismétlődött ugyanez a jelenet és 20-án már 200 falusi ember jelent meg a csendőrség előtt. Ugyanazon a na­pon estefelé egy 200 emberből álló csoport roppant erőszakosan lépett fel, revolverekből lövöldözni is kezdtek. A lövöldözésre a csendőrség is lövéssel válaszolt, aminek az lett a következménye, hogy az egyik alkalommal hat, a másik alkalommal három, ember halt meg és többen megsebesültek. Felajánlotta vérét a szabadságtéri bankrablás egyik áldozatának és­­ ellopta aranyóráját, aranyláncát Háromévi szigorított dologházat kapott egy furfangos szélhámos (Saját tudósítónktól.) Elegáns, jóképű fiatal­ember: Dereben György. Foglalkozására nézve: mindenes. Illetve: orvos, ügyvéd, operatőr, buk­méker, búvár, tolvaj. Az ügyészség több bűncse­lekménnyel vádolta őt hétfőn. 1. A szabadság téri bankrablás egyik áldozatának, a haldokló Róth Imrének szanatóriumi ágyánál megjelent, a csa­ládtagok előtt a szerencsétlen ember legjobb barátjának adta ki magát, felajánlotta vérét és e­közben ellopta a haldokló óráját, láncát. 2. A lopás után elment dr. Róth Imre lakására, s míg a csa­ládtagok kétségbeesve állták körül a haldokló ágyát, ő kifosztotta a lakást. 3. Lakáskeresés ürügye a­latt egy szegény házmester szobájából ellopott egy aranyórát. Másnap azonban vissza­küldte, azt írván egy cédulára, hogy »szegény­embertől nem lopok el semmit«. 4. Amikor egy rendőr el akarta fogni, a rendőr előtt detektívnek adta­ ki magát és együtt indult a rendőrrel a saját maga keresésére. Közben persze meglépett. 5. Egy nap beállított a Veresee'7.v-klinikára, igazolta magát, hogy ő Kolozsvárról jött orvos, felvett egy fehér köpenyt és stádiumokat végzett a műtő­szobában. Két operáció közben végigjárta a szom­szédos kereskedőket, csomagokat küldetett fel magának a klinikára, s aztán a csomagokkal a hátsó kapun eltávozott. Litvay bíró előtt a szélhámos mosolyogva, szinte kérkedve mondta el, hogy hogyan foszto­gatott, hogyan csalt, hogyan lopott. Három évi szigorított dologházat kapott. Az ítélet jogerős. 40 éve a bilátot uraló eredeti angol The Champion kerékpárokat havi P 20 -és saját készítésű kitűnő Royal Star kerékpárokat 1BO.— P-ért havi 16.— P részletre, kerékpáralkatrész«­ ket rendkívül olcsó, leszállított gyári ár­ban LANG JAKAB ÉS FIA, kerék­­párnagykereskedés, Budapest, VIII. József kett­ő, — Kéljen ingyen nagy képes árjegyzéket.

Next